2013. május 27., hétfő

Döbrönte és bakonyi séta

Még a tavasszal, egy téltemető-virág fotózáskor ajánlották fotós barátaim a figyelmembe Döbrönte falu környékének szépségét, és a faluban található Szarvaskő-vár romjait, mint fotótémát. Azóta is többször fölmerült bennem, hogy meg kellene látogatni ezt a helyet. Végül Pünkösd hétfőjén alkalmasnak láttam az időjárást, kedvem is volt egy kis utazgatásra - autóba ültem, és meg sem álltam a falu közepéig. Ott is csak azért, mert már az útról jól látható volt a falu fölé magasodó dombon elhelyezkedő vár-rom, és pontosan vele szemben parkolót is találtam. Letettem a kocsit, vállamra vettem a fotóstáskámat, majd alaposan körülnéztem, mit is láthatok erről a helyről.
Döbrönte temploma
A vár romjain kívül alig ötven méterrel mögöttem, az útról jobbra megláttam egy különös formájú templomot. Nagyon kíváncsi lettem az épületre, mert sajátságosan kör alapterületű építmény volt, egy kisebb téglalap alakú toldalékkal. Ez tipikusan a több-száz évvel korábban épült rotundákra jellemző elrendezés, ugyanakkor ez a templom újnak látszott. Vagy legalábbis nem több-száz évesnek.
A templom szembe-nézete
A Wikipédia röviden elrendezi a templom történetét: "A Fájdalmas Szűz tiszteletére szentelt mai klasszicista plébániatemplom amit 1815-ben építtetett a Somogyi család. Tervezője Charles Moreau volt, építésze pedig a bécsi Kornhausel József." Ennyit ír róla.
Rövid történeti leírás
Ennél kicsit többet mesél az a tábla, amelyik a templom kertjében van elhelyezve.

Hotel a faluban
Turistaház
Miután alaposan megszemléltem a templomot (sajnos, még az ünnepnap ellenére sem lehetett bemenni, pedig különösen az altemplom nagyon érdekelt volna), a vár "meghódítására" indultam. A dombra felvezető út kissé távolabb volt, mint ahol parkoltam, de könnyen megtaláltam.
Rálátás a falura
A romoktól gyönyörű kilátás nyílik a környező Bakony hegyeire, és a falura. Az egyik lőrésen kitekintve éppen a Somló-hegy látszik a messze távolban.
A domb tetején, a vár romjainál, kemény fényekben
Szarvaskő vára
Szarvaskő vára
 A nap közepe felé járt az idő. A napocska erősen tűzött, kemény fények voltak, a felhők szinte szikráztak az erős fényben. De gyülekeztek is egyúttal, esővel fenyegetve... Megjegyzem, minden jel arra utalt már a faluban is, hogy az előző napon itt nagy zápor lehetett!
Várfal - folyamatos karbantartás mellett
Kilátás a lőrésen át - a távolban Somló hegye
Panoráma
Az eső elleni "védőfelszerelésemet" a kocsiban hagytam; a fenyegetés ellenére sem mentem vissza érte, anélkül sétáltam végig a falun, hogy egy kis túrát tegyek a környékbeli erdőkben. Itt már nem csak sejtettem, hanem biztosan tudtam, hogy nemrég hatalmas eső volt! Ráadásul egy sétakocsikázó társaság kocsisa figyelmeztetett is, hogy ne azon az úton menjek tovább, amelyiken elindultam, mert nem messze onnan beomlott a löszfal, el van zárva az út.
Szórakozás
Sétakocsikázás
Másik irányt választottam tehát, nekivágtam a hegyoldalnak. Megvallom, nem voltam boldog attól, ami útközben fogadott. Egy táblát láttam kiszegezve a patak fölötti hídon, ami szerint itt magánterület következik, vadászterület, és minden nap 17 óra után reggelig vadászatra kell számítani a területen. Na, ahogy én a magyar viszonyokat ismerem.... szóval, el tudom képzelni, hogy nem minden vadász nézi folyton, mennyi is az idő? Lehet már lőni? és arra is volt már példa, hogy ha őzet nem találtak, akkor lőtték a hajtót (vagy egymást) :) - na jó, persze nem szándékosan, de ha már egyszer kézben a puska, akkor annak el is kell sülni - tartja a közmondás. Én pedig féltem a bőröm, nem hiányzik róla néhány tucat sörétlyuk... :)!
Bakony dombjai
Bakony dombjai
De ha már itt voltam, mentem tovább. Közben nézegettem az egyre gyülekező felhőket. Nem igazán tetszettek! Addig-addig nézegettem őket, amíg egyszer csak megzendült az ég! És akkorát szólt, hogy egyből megfordultam, és szapora léptekkel indultam visszafelé! Az ég meg egyre zengett a hátam mögött - jobban be voltam rezelve, mint ha kóbor vadászok rám célozva rendeztek volna lövészversenyt!
Fenyő
Fenyő
Összesen kettő csepp csapadékot észleltem. Amint a faluba értem, újra oszlani látszottak a felhők, kisütött a nap .... de az ég azért morgott tovább a Bakony fölött. Én pedig úgy döntöttem, ha már újra a kocsim mellett vagyok, "nem kísértem tovább az istent" - beültem, és szép lassú, öreguras tempóban hazautaztam Győrbe.

Legyen szép napotok!

Nincsenek megjegyzések: