Legutóbb, ha a blogomban böngésztetek, láthattátok a pankaszi haranglábat.
Most haladok tovább Őriszentpéter felé.
 |
| Öriszentpéter műemlék temploma |
Nem kétlem, hogy a városban van több látnivaló is, de most kizárólag a régi műemlék katolikus templom meglátogatása a célom. Az Árpád-házi királyok idejében épült templomok meglátogatása különlegesen fontos a számomra, de nem szakemberként, csak mint a korszak iránt érdeklődő turistaként. Többek között azért nem időztem többet Őriszentpéteren, mert ezen a napon még voltak más terveim is, melyek teljesítését fontosnak tartottam.
 |
| Belső tér. Csak az emeleti kórusba lehetett felmenni, és onnan gyönyörködni a templom szépségében |
Megérkeztem a templomhoz. Megemlítem, hogy itt sem először jártam, ha jól számolom 10 évvel ezelőtt már voltam itt, láttam a templomot. De máskor sem mennék el mellette megállás nélkül, ha újra lehetőségem lenne egy kicsit megpihenni benne.
Mint említettem, érdeklődő turista vagyok csupán, ezért szakszerű leírást adni nem tudok az épületről.
Ezt a Wikipédiára hagyom, ott hozzáértő emberek sokkal pontosabb és hitelesebb információkat adhatnak, mint ha én hagyatkoznék a semminél alig több ismeretemre.
"(Őriszentpéter) A település az Őrség dombjain terül el. Kelet felé végigfolyik rajta a Zala folyó, amely innen mintegy 10 kilométerre ered.
A város szeres elrendezésű, kilenc szerből áll. A központi magot a Zala folyó déli partján lévő Városszer és Baksaszer, valamint az északi oldalon fekvő Alszer adja. Jelentősek továbbá az ettől nyugatra fekvő Kovácsszer, Siskaszer, Templomszer, Keserűszer és Galambszer."
 |
| A szentély látványa a kórusból |
"Őriszentpéter egyik fő látnivalója a román kori katolikus templom (Templomszer 17.). Az erődített román stílusú templom 1230 körül épülhetett. A 14–15. században gótikus stílusban bővítették. 1550 táján erődítménnyé alakították: bástyákkal, sánccal és árokkal vették körül. Kanizsa eleste (1600) után tovább erősítették. Ekkortájt a magyar földesurak a megerősített udvarházakba, váracskákba telepített hajdúkkal próbálták megakadályozni a törökök fosztogatását. A kis váracskák, az úgynevezett „castellumok” közül az őriszentpéteri templomerőd volt a legjelentősebb: általában 30-40, alkalmanként száz őr is szolgált itt. 1664-ben a Köprülü Ahmed vezette török hadak megostromolták és elpusztították. Katonai szerepét többé nem kapta vissza, egykori erődítéseire ma már csak a templomkertben ma is megszemlélhető mély sáncárok utal.
Szabadon álló, egyhajós téglaépület. A hajónál keskenyebb szentélye félkörívben záródik.
A később elbontott szentély kivételével megőrizte román jellegét. A kövek faragásának stílusa a jáki apátsági temploméhoz hasonló.
 |
| A bélletes kapu |
Kívülről szemlélve legfeltűnőbb jellegzetessége a nyugati fal közelében nyíló déli bejárat bélletes kapuzata. A szentély északi oldalán sekrestye áll. A főhajót a szentélytől csúcsíves diadalív választja el. A hajó nyugati végében egy középoszlopos, két nyomott íves, egyetlen pilléren nyugvó román karzat, aminek oldalfalain két, illetve három ülőfülke látható. A karzatra külső falépcső vezet fel az északi falon; ezt az 1929. évi tatarozáskor építették.
 |
| Déli bejárat |
Nyugati oromfalát a homlokzatból kilépő torony tagolja. Ennek harmadik szintjén körablak látható, a harangok szintjén félkörívben záródó középoszlopos ikerablakok, fölöttük vakívsoros párkány. A gúlasisakos tornyot cserép fedi. Déli homlokzatán a román stílusú kapu egylépcsős bélletű, pálcatagos, félkörívben záródik. Ezt a homlokzatot különböző méretű és bélletű résablakok és lizénák tagolják. A középkori templomot nemcsak belül, de kívül is freskók díszítették. Ezek legtöbbje elpusztult, csupán a déli külső falon maradt meg néhány töredék. A 17. században a hajóban és a szentélyben bibliai idézeteket festettek fel. A templom körül (a cinteremben) sírok láthatók."
A templom meglátogatása nem sok időt vett igénybe. Sajnos, nem volt senki, aki szakszerű idegenvezetést tartott volna, pedig szívesen meghallgattam volna egy élő kiselőadást a templom történetéről.
A következő megálló Szalafő, az országszerte ismert, különleges településszerkezetéről híres falu.
"Szalafő az Őrség központjától Őriszentpétertől 8 km-re északnyugatra fekvő múzeumfalu. A legarchaikusabb őrségi település. Nyolc, egymástól távol eső szerből áll. Ezek legszebbike a Pityerszer, ahol eredeti helyén, falumúzeum formájában láthatóak a népi építészet szép emlékei. Kerített ház, emeletes kástu, kontyos ház. Mindez páratlan látvány az ide látogatóknak.
 |
| Szalafő-Pityerszer |
"Az itteni településformák közül a szeres település érdemli meg a legtüzetesebb megszemlélést. Az őrségi szeres település forma megóvása érdekében a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága 1970-ben Szalafő-Pityerszeren 3 portát vásárolt meg 10 épülettel 3926 négyszögöl területtel, a hozzátartozó gyümölcsössel és 2 db vízgyűjtő tókával együtt. A cél az volt, hogy a helyszínen helyreállított és az eredeti funkciónak megfelelően berendezett szabadtéri néprajzi múzeum jöjjön létre. Ezzel a több épületre, műemlékegyüttesre kiterjedő helyszíni megőrzési móddal Vas megye országosan követendő példát mutatott.
 |
| Szalafő-Pityerszer |
 |
| Szalafő-Pityerszer |
A szűkebb értelemben vett Őrséghez 18 település tartozik. Az egykori őrtállók a dombok tetején, erdei irtásokon alakították ki a telephelyeiket, amelyekből létre jöttek a későbbi időkben a szerek. Ezek egymástól több kilométerre fekszenek. Az őrségi települések többsége 2-4 szerből áll. Szalafő 7, Őriszentpéter pedig 8 szeren épült ki.
 |
| Szalafő-Pityerszer |
 |
| Szalafő-Pityerszer |
Pityerszer nevét valószínűleg a pityer nevű madártól kapta,(amely itt nagyobb tömegben volt otthonos, mások szerint a pacsirtáról). A szabadtéri falumúzeum, megőrizte a régi életmódot. Az épületek eredeti kinézetükben lettek helyre állítva.
 |
| Szalafő-Pityerszer |
 |
| Szalafő-Pityerszer |
 |
| Szalafő-Pityerszer |
 |
| Szalafő-Pityerszer |
 |
| Szalafő-Pityerszer |
Nevezetességei, az ún. "kerített ház" és az emeletes kástu, amely az országban ma már csak egyedül itt létezik. A kástu mellett látható az úgynevezett tóka, amit az itatóvíz gyűjtésére és tárolására ástak. Ha a szükség úgy kívánta, vizét főzésre is felhasználták.
 |
| Szalafő-Pityerszer |
 |
| Szalafő-Pityerszer |
 |
| Szalafő-Pityerszer |
A szelíden hullámzó dombvidéken jellegzetes településszerkezet alakult ki. A néhány házból álló dombtetői településrészek a „szegek” , amelyek laza együttese alkotta az egyes településeket. Az itt élő emberek évszázadok alatt alakították ki a táj mozaikos képét, apró parcellás gazdálkodásukkal, a tájba simuló épületeikkel. Megőrizve a természetet és fenntartva annak változatosságát. Hagyományos építőanyaguk a fa.
 |
| Felirat hozzáadása |
A boronaházas építésű házak a 19. században váltották fel az oszlopokon nyugvó, kiugró tornáccal ellátott un. kódisállásos házak. A legszebbek :Szalafőn és Pankaszon láthatók."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése