Nem hasonlítom magam a holtig tanuló öreg paphoz, de egy igyekvő turista-fotósnak is mindig újabb és újabb tapasztalatokat kell szereznie. Meg hát időtöltésnek sem utolsó, ha újabb dolgokat tanul az ember, vagy legalább megerősíti, felfrissíti korábbi ismereteit.
Nem vagyok elkötelezve a fotózás egyik ágához sem. Szívesen készítek tárgyfotókat, ha kezembe kerül egy-egy jellegzetes tárgy, vagy éppen érdekesnek tűnő ötletem támad berendezni egy témát. Még szívesen fotózom az embereket: akár portrét, munka közbeni jeleneteket. És a természetfotózás, a maga bonyolult összetettségében - tájak, madarak, városrészletek. Egy kis szelete ennek a bőségnek a mozgó víz fotózása. Egyszerűnek látszó dolog, pedig nem az. Gondoljunk csak bele, hányszor "kattintottunk rá" mi magunk is egy szökőkútra, vagy egy egy kis patak mini "zuhatagára"! Mit láttunk a képen? Mint ha jégdarabokat fényképeztünk volna! Patak esetében pedig igen gyakran a habzó, buborékokkal borított vízfelület pedig úgy beégett, hogy csak egy fehér folt látszott a képen.
Én gyakran járok vizek mellett, ezért nagyon sok patakot, folyót, tavat ábrázoló fényképfelvételem van. Nagyon sok rossz, és néhány jó. De milyen a jó kép? Mindenkinek más. Van, akinek az a jó, ami éppen neki sikerül. Másoknak van elképzelése arról, milyennek kellene lennie a jó képnek. És nyilvánvalóan igyekszik az elképzeléseit megvalósítani. Nekem is van egyfajta elképzelésem. Mint kíváncsi ember, azt is tudni akarom, hogyan végzik ezt a műveletet mások - főleg tapasztalt, tehetséges amatőrök.
Megvallom, elég fura érzésem támad némely kép láttán. Főleg, ha az a kép távol esik az én elképzeléseimhez, ugyanakkor két tucat "kiemelkedő" értékelést kap pl. a Fotóvilágon. Az alapvető, hogy mozgó vizet nem szabad kimerevíteni, "megfagyasztani" a képen. Selymesnek, plasztikusnak, "folyónak" kell kinéznie. Ugyanakkor ezt legtöbben úgy értelmezik, ha egy kis gáton, kövön átbukó vizet tejszerű folyadékként ábrázolják. Nem tudok egyetérteni ezzel a felfogással. Hosszan néztem a Bakonyban a Cuha kis jellegzetes vízeséseit.
Sehol nem láttam "tejet" a patakmederben! Viszont játékosnak, átlátszónak láttam a vékony kis vízréteget, alatta tisztán kivehetőnek azt a követ, vagy fatörzset, amin átbukott a kis zubogó. Nem értem azt a megközelítést, hogy más miért látja sűrű fehérnek azt, ami teljesen átlátszó? Miért kap egy ilyen fotó tucatszám maximális értékelést? És akkor még nem beszéltem a hasonló képek fotók agyonszaturált zöld színű moháiról!
Én magam is szeretem a szép, élénk színeket, a markáns kontrasztokat. Ha kell, a (saját) jóízlés határain belül rá is segítek egy kicsit az utómunkában. De ha vizet fotózok, igyekszem elkerülni a sokak által kívánatosnak tartott túlzásokat. A vékony vízréteg nálam átlátszó, a nagyobb tömegű folyóvíz jellegzetes zöld, a sima felületű lassú folyó felszíne pedig kék, ha az égbolt tükröződik benne. No jó, nem mindig ilyen, de azon vagyok, hogy ilyen legyen.
Ma reggel korán ébredtem. Gondolkodtam egy keveset, mit kezdjek magammal ezen a szépnek ígérkező napon. Némi tanakodás után úgy döntöttem, Ásványráróra megyek, a Dunához, Van ott az egyik mellékágban egy gát híddal. A gát egyik szakasza átereszként van kialakítva, aminek az a szerepe, hogy ha a duzzasztott oldal vízszintje eléri a meghatározott magasságot, akkor a víztöbblet ott továbbhaladhat. Ismertem a helyet, tudtam, hogy az áteresznél egész kicsi zubogóktól kezdve bővízű átfolyásokig sok fokozata van a mozgó víznek. Fotóstáska, állvány, ivóvíz a kocsiba, és máris úton voltam.
Minden korábbinál nagyobb mennyiségű vizet találtam a helyszínen. Rengeteg fotót készítettem más és más gyújtótávolsággal, blendenyílással, fénymérési módszerek és fehéregyensúly beállítás változtatásával állványról és kézből. Enyhén felhős idő volt, de volt elegendő fény. Az Olympus obik legkisebb blendéje 22. Néha még ezzel az értékkel sem tudtam megfelelő időértéket elérni, ezért a polárszűrőt is be kellett vetni, hogy csökkenthessem a gépbe jutó fénymennyiséget.
Megvannak tehát a felvételek, jöhet a képek és az EXIF-adatok összehasonlítása, kiértékelése.
Sok türelmet kívánok magamnak hozzá! :-))))
Megvallom, elég fura érzésem támad némely kép láttán. Főleg, ha az a kép távol esik az én elképzeléseimhez, ugyanakkor két tucat "kiemelkedő" értékelést kap pl. a Fotóvilágon. Az alapvető, hogy mozgó vizet nem szabad kimerevíteni, "megfagyasztani" a képen. Selymesnek, plasztikusnak, "folyónak" kell kinéznie. Ugyanakkor ezt legtöbben úgy értelmezik, ha egy kis gáton, kövön átbukó vizet tejszerű folyadékként ábrázolják. Nem tudok egyetérteni ezzel a felfogással. Hosszan néztem a Bakonyban a Cuha kis jellegzetes vízeséseit.
Sehol nem láttam "tejet" a patakmederben! Viszont játékosnak, átlátszónak láttam a vékony kis vízréteget, alatta tisztán kivehetőnek azt a követ, vagy fatörzset, amin átbukott a kis zubogó. Nem értem azt a megközelítést, hogy más miért látja sűrű fehérnek azt, ami teljesen átlátszó? Miért kap egy ilyen fotó tucatszám maximális értékelést? És akkor még nem beszéltem a hasonló képek fotók agyonszaturált zöld színű moháiról!
Én magam is szeretem a szép, élénk színeket, a markáns kontrasztokat. Ha kell, a (saját) jóízlés határain belül rá is segítek egy kicsit az utómunkában. De ha vizet fotózok, igyekszem elkerülni a sokak által kívánatosnak tartott túlzásokat. A vékony vízréteg nálam átlátszó, a nagyobb tömegű folyóvíz jellegzetes zöld, a sima felületű lassú folyó felszíne pedig kék, ha az égbolt tükröződik benne. No jó, nem mindig ilyen, de azon vagyok, hogy ilyen legyen.
Ma reggel korán ébredtem. Gondolkodtam egy keveset, mit kezdjek magammal ezen a szépnek ígérkező napon. Némi tanakodás után úgy döntöttem, Ásványráróra megyek, a Dunához, Van ott az egyik mellékágban egy gát híddal. A gát egyik szakasza átereszként van kialakítva, aminek az a szerepe, hogy ha a duzzasztott oldal vízszintje eléri a meghatározott magasságot, akkor a víztöbblet ott továbbhaladhat. Ismertem a helyet, tudtam, hogy az áteresznél egész kicsi zubogóktól kezdve bővízű átfolyásokig sok fokozata van a mozgó víznek. Fotóstáska, állvány, ivóvíz a kocsiba, és máris úton voltam.
Minden korábbinál nagyobb mennyiségű vizet találtam a helyszínen. Rengeteg fotót készítettem más és más gyújtótávolsággal, blendenyílással, fénymérési módszerek és fehéregyensúly beállítás változtatásával állványról és kézből. Enyhén felhős idő volt, de volt elegendő fény. Az Olympus obik legkisebb blendéje 22. Néha még ezzel az értékkel sem tudtam megfelelő időértéket elérni, ezért a polárszűrőt is be kellett vetni, hogy csökkenthessem a gépbe jutó fénymennyiséget.
Megvannak tehát a felvételek, jöhet a képek és az EXIF-adatok összehasonlítása, kiértékelése.
Sok türelmet kívánok magamnak hozzá! :-))))
5 megjegyzés:
Jó kis tanulmányutad volt Zoli, és külön örülök hogy be is számoltál róla fotós tekintetben is. A képeid tetszenek, érdemes volt kísérletezni.
Az exif adatokból lehet igazán okulni, fix támpontot adnak a tanulság leszűréséhez. Magam is gyakran figyelem őket.
Azt gondolom jó ha ezeket a módszereket le is írjuk, hát ha lesz aki ötletet, tanulási módszert is merít belőle.
Köszönöm!
Köszönöm a figyelmedet Imre! Megtisztel a látogatásod!
Az egyik legszebb helyet választottad tanulmányútnak .Gratulálok a képekhez is .... nekem még ehhez nőnöm kell kicsit :)
Az őszi fotózással kapcsolatban : már várom a csodaszép színeket . Biztosan tanulok is tőled majd , mert a folyó vizet még soha nem sikerült szépen lefotóznom ... bár lehet, hogy nem csak velem , hanem a gépemmel is bibi van ... a beállítási lehetőségek sajna nagyon szűk skálán mozognak :)
Szia, Rozika!
Én is remélem, hogy nemsokára együtt fotózunk, és kölcsönösen kicserélhetjük fotós tapasztalatainkat. A képeid alapján mondhatom, hogy nagyon jó géped van, biztosan megtaláljuk rajta a folyó víz fotózásához szükséges beállításokat is.
Szeretem a vizet,nem csak úszni és lebegni benne, hanem nézni, hallgatni, fotózni. Ezer arca, ezer titka van, lassan haladok a megfejtésében, amihez a Te hangos gondolkodásod is hozzásegít. Hasznos információkat olvastam, szép képeket láttam, jövök máskor is.
Megjegyzés küldése