 |
| Velem, Páfrányos Vendégház |
...mondtam minap életem párjának. Jó - mondta Ő - mikor megyünk? Tényleg, mikor is? Jövő héten jó lesz? - kérdeztem. Nekem jó - mondta Ő. No, akkor gyorsan egy e-mailt a Páfrányos Vendégházba - van-e szabad apartman a kérdéses időpontban. Másnap jött egy telefon, minden rendben, mehetünk. Még egy rövid tájékoztatást is kaptunk arról, hogyan találunk oda.
Velem egy csodálatos hely a Kőszegi hegység területén. Picit már ismertük, mert néhány éve kirándultunk ott, tavaly ősszel pedig részt vettünk a Gesztenye-fesztiválon. Már akkor szóba került közöttünk, hogy jó lenne eltölteni itt néhány napot. Most tehát alkalmunk lesz erre. Nagyon jó időben, kellemes körülmények között utaztunk, még reggelizni is megálltunk egy falu vendéglőjében.
 |
| Turistaút az Írottkő felé |
Már az érkezés pillanatában nagy élményben volt részünk. Fantasztikus környezetben, csodálatos fák között, félig már a hegyoldalban bukkantunk a szálláshelyünkre. A tulajdonos távollétében a megbízott szomszéd szívélyesen fogadott bennünket - megmutatta a részünkre fenntartott apartmant, ellátott minket térképekkel, tájékoztató anyagokkal, és felvilágosítást kaptunk a faluban rendelkezésre álló vásárlási lehetőségekről. Kicsit pihentünk - feleségem azonnal TV-t kapcsolt - majd ebédeltünk. Marika ebéd után tovább TV-zett, én pedig az üdülő udvarának felfedezésébe kezdtem. Nagyon megragadott a látvány. Mivel a vendégház félig már hegyoldalban helyezkedett el, az udvar közepén átfolyó kis csermely is már látványos "vízeséseket" produkált. Csodás hangok vettek körül. Vízcsobogás, madárcsicsergés, és az erdő hangjai. Városlakó panelproli fülei számára ezek a menny hangjai! A ház melletti terület igen változatos növényekkel volt beültetve, tudatos növénytelepítés hatására arborétum hatást keltett. Az udvar közepén, közvetlenül a patak partján egy szomorúfűz helyezkedett el. Rengeteg kékcinke járt az ágak között, onnan szálltak le a patak köveire, és ittak, fürödtek a patak vízében.
 |
| Látvány a turistaútról |
Ezen a napon délután hidegfront érkezett a tájra. Föltámadt a szél, lehűlt a levegő. Én hidegfront idején a szokásosnál is aktívabb vagyok. Nem vonzott a TV műsora, annál inkább az erdő! Fogtam a fotómasinámat, és magányos erdei sétára indultam a ház előtti úton. Mit mondjak: egy élményben volt részem! Igaz, picit félelmetes élményben! Mennél magasabbra kapaszkodtam a hegyoldalban, annál ijesztőbbnek találtam a sétát. Picit már sötétedett is, ahogy múlt az idő. A nagyon magas fák közé amúgy is kevés fény jutott be a felhős ég alatt. Az erdő tele volt olyan hangokkal, milyeneket talán életemben sem hallottam! Az erős szélben recsegett-ropogott a rengeteg fa, hangosan surrogtak az erős szélben a lombok, és nem ritkán recsegve hullott alá néhány letört faág. És mindez közben a nagymadarak vijjogása! Hab a tortán, amikor hatalmas makkos területre értem, ezek peremén pedig vaddisznó túrásokat, dagoványokat láttam! Futkozott a hideg a hátamon még a gondolattól is, hogy szembe találom magam egy vaddisznó-kondával, amint éppen a terülj asztalkámra igyekeznek! Brrrr! Ráadásul még csak egy kóctöltényes bodzapuskám sincs, mivel védem meg magam, ha egy vén agyaras párbajra hív a terület birtoklásáért? Addig-addig hergeltem magam ezektől a gondolatoktól, míg szinte manókat, koboldokat képzeltem magam elé - ekkor már besokalltam, és visszafordultam az úton.
 |
| Patak az üdülő udvarán |
Szerencsémre semmi baj nem ért. De mégis majdnem. Már majdnem "haza"-érkeztem, amikor szembe jött velem egy emberke, hosszú pányvára engedett korcs kutya kíséretében. Amikor közel értünk egymáshoz, a kutya egy ideig rám se hederített - majd hirtelen vadul ugatva felém kezdett rohanni. Az első rohamot visszaijesztettem, mire a gazdi kapcsolt, és rövidre véve a pányvát távol tartotta tőlem a kutyát. No, gondoltam, megúsztam a vaddisznókat, nem jöttek a koboldok, nem esett a fejemre egyetlen faág sem, és akkor egy korcs kutyával kell megküzdenem! Hát - nem lett volna nagy dicsőség! Megyek inkább TV-t nézni!
Ezzel nagyjából el is telt az első velemi napom. Van egy galériám, nézzétek meg, ha van hozzá kedvetek!
3 megjegyzés:
Átutazó már voltam arra, de nagy kedvet csináltál hozzá, hogy lakó is legyek. Mi lehet ott madárdalban májusban?!!! Nyugi, a vaddisznók hajnalban túrnak, nappal alszanak.
Kedves Márta néni - nagyon örülök, ha fölkeltettem az érdeklődésed kis Hazánk e gyönyörű szeglete iránt! A beszámolómat még folytatom, nagyon örülnék, ha továbbra is figyelemmel kísérnéd a blogomat!
Felhívom kedves figyelmed, hogy idén október 15-16.-án tartják a messze földön híres Velemi Gesztenyefesztivált! Ha tehetem, jövőre én is erre az idöpontra (a fesztivál idejére) tervezek újabb néhány napot Velemben tölteni.
Ez nagyon jó hír, mert ha van gesztenyefesztivál, akkor van gesztenye is. Néhány évvel ezelőtt nagyon döglődtek a gesztenyefák.
Megjegyzés küldése