... legyen a lábában - tartja a jó magyar közmondás. Ami engem illet, ma nekem se igen volt. Az a baj, túlságosan bízom a memóriámban. Nem kéne. Mégis bízom benne, mert az olyan ciki, hogy az embernek arra kell gondolni, hogy úgyis elfelejtem.
Nos, úgy jártam, hogy Ásványrárón a minap úgy pakoltam el a gépemet, hogy az alján maradt az állvány feje - vagy mi a csodának nevezik azt az izét, aminek egy csavarját a fényképezőgépbe kell csavarni, a másik felét pedig az állványra kell rögzíteni. Ez olyan kis játékállvány, ez így működik, nem ám gömbfej, meg miegymás! No jó, agyban rögzítettem hogy ott van, nem elfelejteni! Itthon az állványt a helyére tettem, a gépről levettem a rögzítőfejet, aztán betettem a fotóstáskába. Nem a helyére, mert az állvány éppen nem volt kéznél. Új feladat: megjegyezni, hogy a táskában van a rögzítőfej. Itt titokban arra gondoltam, az se nagy baj, ha elfelejtem, mert a táskával együtt akaratlanul is magammal viszem, ha állvánnyal fotózom.
Legutolsó fotózásom óta valamifajta kellemetlen közérzet vett erőt rajtam. Nem tudom, mi az oka - éjszaka órákat nem alszom, nappal viszont annál többet. Ezzel egyidőben bizonyos, a vegetatív idegrendszer által vezérelt szerveim sem teljesen normálisan működnek. A lényeg, hogy bizonyos biztonsági megfontolásból három napig ki sem léptem a lakásból.
Ez az állapot valóságos büntetés nekem. Tűnődtem, hová mehetnék nem túl messze mozogni egy keveset, és esetleg néhány új fotót is készíteni. Mivel most kísérletező korszakomat élem, úgy döntöttem, a Rába vasúti hídhoz megyek, lehetőleg naplementével kombinált mozgó vonatot fényképezni. A tervem az volt, hogy a könnyen megközelíthető csornai vonalon közlekedő, Győr felé haladó szerelvényt csípek el - ebből a pozícióból ez a leginkább kézenfekvő.
Mozogni akartam, tehát kerékpárral mentem. Még előtte itthon kézhez készítettem a fotóállványt, a KIStáskámat kiürítettem, és elhelyeztem benne a tükrös gépet a rövid obival, meg a kompaktot. Ez utóbbit azért, hogy ha nagy lesz a jövés-menés a vágányokon, esetleg egy videót is készítek.
Megérkeztem, fölállítottam a fotóállványt, és döbbentem vettem észre, hogy nincs benne az a rögzítő micsoda! Nesze neked memória! No de azért működött is, mert eszembe jutott, hogy az biza a NAGY táskában maradt! Végül is működött a dolog, csak hát nem akkor, amikor kellett volna. Tudtam, hogy ezzel a mai munkámra keresztet vethetek, mégis maradtam egy ideig. A gépet az állványra helyezve, és kézzel leszorítva készítettem néhány képet. Siralmasak, de arra jók lettek, hogy némi tapasztalatra tettem szert általuk.
A legfontosabb, hogy el kell felejteni a naplementét is, és a mozgó vonatot is egy képen.
Váratlanul biológiai jelzést kaptam, Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor villámgyorsan haza kell menni. Elrámoltam a technikát, és a kerékpáron az átlagot jóval meghaladó sebességgel tekertem haza. Időben megérkeztem.
A mai kísérleti felvételekből pedig megmutatok kettőt Nektek.
2 megjegyzés:
Na most akkor az utolsó képen azért mosódott el a vonat, mert ilyen gyorsan száguldottál el mellette a bringával, miközben a kormányra szorított géppel fotóztál? :D
:-)))) Hát azért egy picit másképp volt...
Megjegyzés küldése