Dunaszegi tanösvény és kék tárnics Gyirmóton

Sok helyen emlegettem már, hogy a dunaszegi horgásztó és morotva-tó egyik kedvelt fotózó-kikapcsolódó helyszínem. Éppen ezért örültem, amikor Hernádi László Picasa-albumából, valamint a népszerű közösségi oldaláról megtudtam, hogy a tó körül egyik oldalon meglévő információs tanösvény kiegészült, és már körbeéri az egész tavat. Ráadásul az új félkör létrejöttének nagy része László munkája. A tablókon látható képek pedig szinte kizárólag az ő felvételei. Kitüntetésnek éreztem, hogy László Albrechntné Éva (Cincér) mellett engem is meghívott egy sétára a tó köré. 

Ez a találkozó ezen a héten, szeptember 5.-én létre is jött. Tanúsíthatom, hogy a sokrétű eszmecsere eredményes volt. Már kora délelőtt, a találkozás pillanataiban sokat tanultam, garantáltan egy életre szóló ismeretet szereztem gépkocsi-vezetésből. El nem felejthető módon megtanultam, hogy a középső pedál fékpedál, annak nyomkodására nem izmosodik a motor, nem indul a kocsi. Ha az előbbieket szeretném elérni, akkor a jobb szélső pedált kell nyomkodni, mert hogy az a gázpedál. Most már tudom.

Némi izgalom után elindultunk, és hamarosan a tó partján állhattunk. László röviden elmondta, milyen előzmények mellett vált lehetővé az új nyomvonal kialakítása, és azt is, milyen további fejlesztésekre van még lehetőség. Közben - sétálva és beszélgetve - meg-megálltunk az éppen soron következő tablónál, és beszélgettünk a rajtuk látható fotókról. Vagy inkább a fotókon látható, a tó körüli élővilág képviselőiről - madarakról, növényekről, lepkékről, hüllőkről. Kattogtak közben a fényképezőgépek is! Különösen "Cinci" Éva volt lelkes, mivel a tavon még láthatta és fotózhatta egyik kedvelt növényfajtáját, a sokak által tündérfátyolként ismert nagyon szép sárga vízi virágot.

Lelkesedése Lászlót is arra inspirálta, hogy újabb fotókkal gyarapítsa hatalmas gyűjteményét. Ha nem tévedek, itt éppen a víz felszínén futkosó molnárkákat igyekszik becserkészni. Fotóalbuma alapján most már tudom, hogy eredményesen, mert nagyon szép képeket tett ki egyik albumába ezekről a különleges vízenjárókról.

Ami engem illet, inkább a werkfotós szerepét műveltem. Nem mint ha nem találtam volna más témát is, de ha módom van rá, szívesen fotózok dolgozó, vagy "akcióban" lévő embereket. 

Most kissé elgondolkodva jut eszembe, hogy sem Évától, Lászlótól nem kértem engedélyt arra, hogy a róluk készült képeket blogomban felhasználhatom-e. Most így utólag ezt megteszem, és ígérem, törlöm a bejegyzést, ha bármelyikük ezt kéri.

Miután a madárlesen kivártunk egy rövid, enyhe záport (ezalatt szakszerű tájékoztatót hallgathattam végig a saját objektívem kezeléséről, megtudhattam, mi az a AF-M kapcsoló) végig-sétáltunk a régi tanösvényen, és visszajöttünk Győrbe. Konkrétabban  Gyirmótra, arra a láprétre, ahol gyönyörű kéktárnics virágzik.Ez a helyszínt is Cinci kérésére kerestük fel. László albumában látott nagyon szép fotókat, ami fölkeltette az érdeklődését, és kíváncsiságát, valamint virágfotózási kedvét.

Nekem úgy tűnt, ez nem az én napom. Nem derített túl jó kedvre a pedálok körüli blama, és azt is nehéz volt megmagyarázni, miért nem tudom, hogy az obi oldalán van egy pöcök, aminek utána kellene nézni, miért van az ott. De mindezt feledtem, amikor László vállára fölszökkent egy igazi, élő imádkozó sáska! "Lőttünk rá" persze, a párjazabáló fenevad pedig békésen tűrte - még azt is, hogy kézről-kézre járt! Nemcsak tűrte, néha még pózolt is, válzozatos figurákat mutatott be mellső lábaival.

Persze, az ittlétünk fő céljáról sem feledkeztünk meg közben. Én magam nem vagyok túl nagy virágrajongó, nem is értek a botanikához - de a sok gyönyörű kék virág a zöld fűben nagyon tetszett. Én is készítettem néhány képet, ha nem is túl sokat.

Íme az egyik, amit talán a legszebbnek találtam a saját felvételeim közül.

Megállapíthatom, hogy jó napom volt, kellemes társaságban.
Javaslom minden kedves érdeklődőnek, akinek módja van rá, keresse fel a dunaszegi tavat, járja végig a tanösvényt, és készítsen szép képeket a tablókon bemutatott élővilág egyedeiről!