Esztergom visszafoglalása a töröktől - megemlékezés lengyel hagyományőrzőkkel

 A közelmúltban mindössze egy napot töltöttem Esztergomban, de azt az egy napot - véleményem szerint - jól kihasználtam. Határozott célokkal indultam; el is értem mindent, amit beterveztem erre a napra. Még egy ki bónuszt is kaptam...

A belvárosi sétám után indultam el Párkányba, hogy elkészítsem a tervezett fotómat. Lassan lépdeltem a híd felé, és közben nézegettem; lehet, látok valamit, ami megragadja a figyelmemet? Láttam is: középkori jelmezes lovagokat, hosszú rúdon harci lobogókat, és néhány gyalog sétáló népviseletes hölgyet és urat. A viseleteket nem ismertem fel, csak amikor a közelükbe érve fehér-piros szalagokat láttam, derült ki számomra, hogy ők lengyelek. Arról azonban fogalmam se volt, milyen alkalomból járnak itt Esztergomban. Bonyolította a bizonytalanságomat, hogy Párkány felől jöttek át a hídon.

Ők jöttek, én mentem... 😀 nem tartottam velük, pedig szívesen fotóztam volna őket. Gondoltam, valami rendezvény van valahol a városban, nekem pedig már dolgom van.

Párkányban megfotóztam, amit akartam, jöttem visszafelé. Jelzem, ekkor már jól benne voltam a délutánban, éhes voltam, valami kajálda keresése foglalta le a gondolataimat. De amint a magyar hídfőhöz értem, megafon hangjára lettem figyelmes. Föltámadt bennem a kíváncsiság: honnan jön a hang? Nem kellett sokat keresni; a Vár és a Duna közti területen láttam meg egy sokadalmat. Az ebéd várhat, nézzük, mit látunk!?

Lengyel barátaink sétáltak a Duna-menti sétányon - gyalog persze, a lovas bandérium pedig egy körülhatárolt helyen tartott bemutatót a lovas tudásából. 

Nagyon tetszett az öltözetük - színes, látványos - de nem szerettem volna tolakodni, hogy rámenős fotósként folyton megállítom őket egy fénykép erejéig. A hölgyek amúgy is tartózkodóan voltak egy kicsit; nyilván nem szoktak hozzá a spontán fotózáshoz.

Fotóztam persze a lovas attrakciókat is, de hát éhes gyomorral a fotózásnak sincs sok eredménye - ezeket a képeket itthon aztán töröltem.

Néhányat azért megtartottam. Már csak azért is, hogy legyen mit ide feltölteni.

Megható volt látni ezt a zászlót. Együtt a két ország címere, és az ismert mondóka magyarul és lengyelül:
"Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, és issza borát"

A Vezér! Mint ha maga III. Sobieski János király lenne, aki szemlét tart lengyel és litván hadai felett.

Szinte félve fotóztam, nehogy megkergessen, mint egykori őse a törököket! 😅

Még egy portré a végére, és nem untatlak tovább Benneteket. Illetve egy picit még igen:

Itthon aztán utána néztem a Google-n, mi lehetett a parádé apropója. Jól sejtettem: valóban Párkány és Esztergom felszabadításának sokadik évfordulója volt azokban a napokban. Előbb nyilván Párkányban tartottak megemlékezést, mert a korabeli harcok Párkány felszabadításával kezdődtek, és utána következett Esztergom ostroma. III. Sobieski János lengyel király lengyel és litván csapatai nagy mértékben vették ki részüket a harcokból. Ennek a csatának állít emléket a Vár tövében létható emlékmű, amely mellett a mostani megemlékezés is megtörtént.

Köszönöm, ha megnéztétek a képeimet, elolvastátok a visszaemlékezésemet. Legyen szép napotok!

A Bazilika - ahogy még én sem láttam

Esztergomi kirándulásom új helyszíne:

Előző posztom folytatásaként, és a napi kirándulásom folytatásaként a Mária Valéria hídon átsétáltam Párkányba. A Duna párkányi oldaláról nagyon látványos képeket lehet készíteni a Bazilikáról, és a Várról. Sok fotós (és fényképész) kedvence ez a kompozíció.

Igazából nem is ez a nézet, csak hasonló... leginkább a Bazilikával pontosan szemben állva szokták fényképezni. Én ilyen fényképeket már sokszor csináltam - most nem a nevezett helyre mentem, hanem olyan nézőpontot kerestem, ahonnan még én sem láttam a Bazilikát. Mellesleg a feltöltött képemet a hídon való átsétám közben kattintottam.

Volt egy elképzelésem, hogy készítsek olyan képet, hogy a Bazilika és a Vár a híd íve alatt legyen látható! Gondoltam, ha le tudok menni a víz szintjéhez, akkor ez az elképzelés megvalósítható. Elindultam a hídfőtől balra fordulva a város legszélső utcájában, hogy a partra vezető lehetőséget találjak. Sajnos, a partszakasz végig be volt építve, nem vezetett mellékút a Dunához. Már jól a város szélén jártam, amikor valóban le tudtam menni a vízhez. Csakhogy ezen a ponton már nagyon messze voltam, az elképzelésem szerinti kompozíció innen nem fényképezhető

Még teleobjektívvel is csak ilyen kép volt megvalósítható. Hiába tettem le a gépet egészen a talajra, a híd mindenképpen kettévágta a Bazilika sziluettjét. A vízparton persze nem lehetett közelíteni a hídhoz, mert a partszakasz járhatatlan volt. Bosszankodtam egy sort, majd jobb híján visszaindultam Esztergomba. Közben azonban továbbra is figyeltem a Duna irányába, esteleg talán épp most látok meg egy kis rést a házak között. Már elég közel jártam a hídhoz, amikor egy kis betonfolyosóra lettem figyelmes. A vége kanyarodott egy kicsit, nem lehetett végig látni, hová vezet. Miért ne nézném meg, hová vezet? Megnéztem. A vége nyitott volt, és onnan fel lehetett menni a töltésre! Heuréka! Ez kell nekem! Pláne, hogy a töltésről gond nélkül le lehetett osonni a vízpartra. Hát akkor gyerünk!

Elsőre ez sikerült. Még nem tökéletes, de már valami! Keresgéltem újabb nézőpontokat. 

Hát körülbelül ez az, amiért Párkányba mentem. Sajnos, a Bazilika nem a legszebb formáját mutatja, mert hosszas felújítás, átépítés alatt áll. De ha a munkálatoknak vége lesz, érdemes újra kijönni ide, és teljes értékű képeket készíteni.

Végül még egy "búcsúkép" a helységnévtábláról, mielőtt a hídra lépnék.

Köszönöm, hogy megnéztétek a képeimet.... legyen szép napotok!

Fotós séta Párkányban (Szlovákia, Štúrovo)

"Párkány (szlovákul: Štúrovo, németül: Gockern) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában." - Wikipedia

"Esztergommal átellenben, a Duna bal partján fekszik. A közel 12 000 lakosú város és határa a Duna menti síkság bal oldali csücskében terül el, a Garami és Ipolyi lösztábla törésvonalának mezsgyéjén.
A várostól északkeletre a Kovácspataki-hegyek vulkanikus sziklái találhatók, melynek legmagasabb csúcsa a 395 m magas Burda. A várost északnyugaton a Hegyfarok természetvédelmi terület, a helyiek bortermelő területe határolja." - Wkikpedia

Először 2005-ben, majd 2010-ben jártam Párkányban, mindkét alkalommal a Júda-vásár alkalmával. Érdekesnek találtam, amit okkor ott láttam, nem véletlen tehát, hogy a közelmúlt napok esztergomi fotózása alkalmával is átlátogattam a Duna másik oldalára. Különleges vonzerőt az adott ennek a kirándulásnak, hogy tudtam, a városból, a Duna-partról csodálatos panoráma látszik Bazilikára, és az esztergomi várra.

Ment természetesen az egész fotóscsapat. Nem mindenki egyszerre, hanem kisebb csoportokban. Első programpontként természetesen a Bazilikát és a várat fotóztuk, majd egy rövid sétára indultunk a régi belvárosban.

No, de nézzük a képeket:

Párkány új lakónegyede még Esztergomból fotózva

Mária-Valéria híd

Párkány és Esztergom között a gyönyörűen újjáépített Mária-Valéria hídon, gyalog sétáltunk át a Dunán. Nem volt szép idő, erős és hideg szél fújt.... de nem bántuk. Sok fotó készült már a hídon haladva is a Bazilikáról, de az majd egy másik beszámoló témája lesz.

Bazilika és Vár Esztergomban

Így néz ki Esztergom a Duna szlovák partjáról nézve. Fenséges, lenyűgöző látvány, különösen ragyogó napsütésben elkápráztató.

Fotós barátok Párkány főterén

Portré

Alig tettünk 50 métert a főtéren, egy középkori jelmezbe öltözött fiatalember hangos szóval egy étterembe invitált bennünket ebédelni, és mindenkinek egy szórólapot is a kezébe nyomott - arra az esetre, ha csak később lenne időnk az étterembe látogatni. Megköszöntük az meghívást, mentünk tovább, és olvasgatni kezdtük a kezünkbe adott reklám-fecniket. Nem kis meglepetés ért bennünket.... jobbára inkább a nevetőgörcs fogta el a társaságot. Az volt a reklám, figyeljetek! Megértjük, magyar nyelven is szólt hozzánk...

A Parasztétterem szórólapja - 1. oldal

Csak néztünk egymásra, nem értettük, mi ez. Miféle sajátságos humor ez? Magyarországon nem sok sikert arattak volna vele, ebben mindannyian egyetértettünk.

Parasztétterem

A másik oldal aztán adott némi magyarázatot a sajátságos megszólításra, de hát azért ez így is különlegesnek, és nem túl hízelgőnek tűnt a szemünkben. Mielőtt valaki megkérdezné: nem mentünk vissza ebédelni :-)

Emlékoszlop

Egy szép emlékoszlop a történelmi Magyarország 1000 éves fennállása tiszteletére.

Szlovák, cseh, magyar emlékmű a temetőben

Tűrázó motorosok

Alig léptünk ki a temetőből, motorzúgás hangja riasztott bennünket. Egy csapat motoros húzott el mellettünk a keskeny utcán.

Volt még egy kalandunk egy igen goromba múzeumőrrel, láttunk egy feliratot, miszerint egy másik étterem az "utolsó menedék" Magyarországra való távozás előtt.... ezek azonban maradjanak a feledés jótékony homályában...

Legyen szép napotok!