Egy Helios 44-2 objektív bukéja

Műveltebb fotóbarátok talán úgy mondanák, hogy "bokeh"-ja, vagy valami hasonló... De azt, hogy bukéja, legalább ki tudom mondani... 😄

A történet olyan régen kezdődik, hogy kezdhetném úgy is: "Egyszer volt, hol nem volt..."

Tehát valamikor régen vásároltam egy Zenit-E típusú analóg (filmes) fényképezőgépet. Akkoriban kétfajta objektívvel lehetett kapni: Helios 58/2 gyújtótáv/fényerővel, vagy Industar 52/3,5 gyújtótáv/fényerővel. Mivel az anyagiakban sohasem dúskáltam, a kisebb objektívvel szerelt összeállítást vettem meg - kemény 1.500.- jó magyar forintért. Az ár ne tévesszen meg senkit, mondom, hogy "JÓ magyar forintról" van szó!

A gépet nagy megelégedettséggel használtam. Igaz, a fotózáshoz nem sokat értettem, bár jó-néhány szakkönyvet kölcsönöztem abból a célból, hogy tanuljak belőlük. Volt, amit meg is vásároltam. Egyik ilyen saját könyvem sokat foglalkozott az akkori technikákkal. Ismertette a különféle gépek szerkezetét, és az objektívek szerkezeti felépítésével is foglalkozott. Bőven írt az akkori NDK legnépszerűbb Pentacon gyártmányairól, objektívjeiről, majd az orosz/szovjet Zenit-E gépek kerültek sorra. "Eléggé el nem ítélhető módon" megemlítette, hogy a Pentacon gépek dokumentációja a háború után, jóvátétel keretében kerültek a Szovjetúnióba, és ezek alapján indult be a szovjet fényképezőgép-gyártás nagyobb volumenben. A Helios és Industar obik egyértelműen német konstrukciók szovjet adaptációja/másolata. Az idők során aztán persze fejlesztéseket is hajtottak végre rajtuk. A könyv szerint a Helios lágy rajzú, kellemes portréobjektív, míg az Industar kontrasztos, kemény rajzú képeket készít.

Volt egy apa- és fia fotós páros az ismeretségi körömben. Szenvedélyes fotósok voltak; bár inkább én csak szenvedélyes fényképezőgép-gyűjtőknek hívtam őket magamban. Több Praktika gépük volt, az akkori szint legfejlettebb modelljeivel (is) rendelkeztek. Ezek mellé vásároltak egy Zenit vázat is, 300 mm (analóg) teleobjektívvel. Ezt az összeállítást akkoriban fotópuskának hívták, mert egy olyan vállhoz szorítható szerkezetre volt szerelve a cucc, mint ha épp egy puskát használnánk. Nos, ők a Zenit váz helyére betették egyik Praktika vázukat... mégiscsak elegánsabb így, nem igaz? Ezáltal feleslegessé vált egy Pentacon Electrich objektív... hát én ezt gyorsan megvettem tőlük. Így értem el, hogy a saját Zenit gépemhez lett egy 50/1,8 fényerejű objektívem. Igaz, a blendét kézzel kellet "beugrasztani" minden expó előtt, de ezt hamar megszoktam...

A digitális korszak kezdetén igen hamar vásároltam a Vaterán egy konverter-gyűrűt, amivel az Olympus E-510-es vázhoz csatlakoztathattam a Pentacon objektívemet. Készítettem is elég sok jól sikerült próbafelvételt. Üzemszerűen mégsem használtam ezt az obit, mert elbűvölt az Olympus gyors és pontos autófókusza. A Pentacon használatát emellett igencsak macerásnak találtam.

Aztán történt, hogy egyszerre csak az egész internet tele lett a Helios obik dícséretével, annak csodás bokeh-jeivel, és háttérelmosás képességével. Nem ugrottam rá a témára, hisz nekem akkor már voltak tapasztalataim a Pentaconnal. 

Egészen addig, míg egy barátom azt mondja, van neki egy Helios objektíve. Teljesen felesleges, már ki is van téve a kamrába, az értéktelen holmik közé. Erre feltámadt a kíváncsiságom... mi lenne, ha kipróbálnám? Legalább megtudnám, mit s dícsér az internet fotós közössége...
Az objektívet megkaptam, hazavittem. Otthon aztán ért a meglepetés: a Pentaconnal használt konverter gyűrű nem alkalmas a Helios használatához! Az M42-es menet passzol, viszont a tárgytávolság állító gyűrű nekiütközik a konverter peremének a végtelen állás környékén. Már majdnem sikertelennek minősítettem a kísérletet, amikor tudomásomra jutott, a környéken működik egy áruforgalmazó, aki fényképezőgép tartozékokat is forgalmaz. Felvettem vele a kapcsolatot - de sajnos az ő által ajánlott konverter gyűrű is alkalmatlan volt a Helioshoz. A Nikon gépemmel meg sem próbáltam párosítani az obit, mert tudtam, hogy azon a vázon csak lencsés gyűrűvel működne. Viszont sokan állítják, ez a lencse nagyon sokat ront a képminőségen. Akkor tegyünk egy próbát a Sony MILC-el! És láss csudát: a NEX-M42 konverteren akadály nélkül működött a Helios! Igaz, a végtelen élesség nem a végállásban van, de ez elhanyagolható...

Ma az unokám kijelentette, hogy kirándulni szeretne, menjünk el vonatozni. Ha egy unoka kíván valami... nos, hát elvonatoztunk Komáromba. A Heliossal szerelt Sony-t vittem magammal. Gondoltam, csak akad valami menet közben, ahol csinálhatok néhány próbafelvételt. Az első ilyen helyszín egy játszótér volt.

Sony NEX-3 - Helios

Mondhatom, megszenvedtem a géppel. Sehogy se állt kézre! Elektronikus vagy átnézeti keresője nincs, a hátfali monitoron a déli napfényben alig láttam valamit. Azt szinte egyáltalán nem, mikor éles a kép! Gyakorlatilag csak a tárgytávolság állító gyűrű jelzéseire hagyatkozhattam. Tisztára, mint az őskorban! Most aztán igazán profinak érezhettem magam:  100 képből lett 1 jó! 😀 (Na, azért nem ám!)

Sony NEX-3 - Helios

Elmentünk ebédelni. Itt már a lurkó is jobban elült a fenekén, és én is jobban figyelhettem a gépre. Az asztal közepén egy vázában sárga tulipánok voltak. Ezt szándékosan a helyén hagytam, hogy lássam, hogyan alakul a kisfickó előtti és mögötti tér elmosódása.
Többet most nem szövegelek. Nézzetek meg néhány képet, és nyilvánítsatok véleményt, ha kérhetlek Benneteket!

Sony NEX-3 - Helios

Sony NEX-3 - Helios

Sony NEX-3 - Helios

Sony NEX-3 - Helios

Sony NEX-3 - Helios

Sony NEX-3 - Helios

Sony NEX-3 - Helios

Sony NEX-3 - Helios

Legyen szép napotok!