Örömautózás és séta a Kőszegi-hegyben

 Egy évben van négy észak... négy nagyszerű lehetőség, hogy mozgásigényemet természetjárással elégítsem ki. Igaz, nem mindegyik lehetőséget tudom kedvem szerint kihasználni - télen hideg van 😀 tavasszal még lusta vagyok a téli punnyadás után 😇 nyáron a kánikula veszi el gyakran a kedvem 😊 ... végül aztán itt van az ősz! Nos, itt már nincs mentség; menni kell, ha hívnak az ősz csodás színei, a természet ezer meglepetése, kellemes, túrára kiválóan alkalmas időjárás. Már nagyon vártam azt az időpontot, amikorra az őszi lombok teljes pompájukban ragyogjanak a szelíd napfényben. Előbb persze a város környéki erdőkben figyeltem a lombok színesbe borulását - aztán amikor úgy éreztem, megvan, amit keresek, akkor aztán indulhat az őszi túraszezon! A városkörnyéki fotóséták után az első nagyobb kiruccanásom a Cseszneki hegy aljába vezetett. Molnár Gyurka barátommal a Kőmosó-árokban tettünk egy hosszabb sétát. Aztán az Ördög-árok következett... ez régi tervem örvendetes megvalósulása volt; annak ellenére is, hogy végigmenni nem sikerült. De lesz ősz jövőre is! 😍

Ma viszont újra az "örök szerelmem" címmel felruházott szerpentin került sorra! Ez az útvonal Velem községből indul, és egészen addig tart, ahol az Írottkőhöz vezető turistaút indul egy gépkocsi parkolóból. 

Nem sokkal a szerpentinen indulás után máris "meg kellett állni" egy fotószünetre. Ha jól számolom, ez már a negyedik őszi autózás ezen az útvonalon, de még most is, mint minden alkalommal elbűvöl az a látvány, ami a szemem elé kerül. Ilyenkor egy alkalmas helyen félre kell állni a keskeny aszfaltról, aztán indulhat a séta. Erre az útra egy Nikon D7200-as vázat vittem magammal egy Nikkor AF-P 10-20 mm F:4,5-5,6 G jelű, képstabilizátoros objektívvel. (Cropos váz, 15-30 mm valós gyújtótávú objektív). Ezt az összeállítást azért szeretem nagyon, mert olyan tökéletes RAW fájlokat készít, hogy alig kell korrekciós célból hozzányúlni a képekhez. (No jó, turistafotós szinten).

Túl sokat nem időzhettem ezen a helyen, mert a velem utazó feleségem és egyik lányom még "nem állt át őszi üzemmódra" - ők szívesebben mentek volna tovább arra a helyre, ahol a hosszabb sétát terveztük. Azért készült néhány kép: nézzétek meg alább.

Itt, az utolsó képnél már felértünk a parkolóba, és közös sétára indultunk. Évekkel korábban, amikor egyedül jártam itt, nem ebben az irányban túráztam, hanem a parkolóból a kb. 2,2 km-re lévő írottkői kilátóhoz sétáltam fel. Ma ezt a túrát - feleségem kérésére - nem vállaltuk. Itt jegyzem meg, hogy a múlt évben, 2023-ban is jártunk itt, de az Írottkő-csúcsra akkor sem mentünk fel.

Ez a felvétel már a Szent Vid kápolnához vezető úton készült. Ez a kápolna a hegy oldalába épült, nagyon szép helyre. Itt is sok turistával találkoztam minden korábbi alkalommal.

Gyönyörű sétaút - az utolsó kép egy kis szerény kálváriához enged betekintést.

Megérkeztünk a Szent Vid kápolnához.

Azt gondolom, ehhez a látványhoz nem kell magyarázat.

Letekintés a Kisalföldre a Kőszegi hegy oldalából

Eltelt egy kis idő, ideje volt, hogy némi ebédelési lehetőség után nézzünk. Igazából nem volt gond, hiszen ismerünk a faluban egy jó kis büfét, ahol jófajta turista-menüt szolgálnak fel az éhes kirándulóknak. Ide igyekeztünk ma is. Jól beebédeltünk, aztán visszaültünk a kocsiba, és már jóllakottan, vígan autóztunk hazafelé a szép őszi napsütésben.

Legyen szép napotok!

Élményautózás a Kőszegi-hegy szerpentinjén

 Már jócskán benne járunk az őszben - sőt, az ősz utolsó hónapjában. Ez számomra mindig "jeles esemény" - lévén, hogy szenvedélyes természetjáró és amatőr turistafotós vagyok. Igaz, hogy koromnál fogva csak "lájtos" természetjáró - azaz nem igazán szeretem, ha sáros lesz a bakancsom. Az esős időszak nekem ellenség - persze, csak akkor ha éppen túrázni van kedvem. Az pedig gyakran van 😀 - hála Isten, - ahogy mondani szokás. Már megfordult a fejemben, hogy az idei őszi bakancslistámat gumicsizma-listára nevezem át. Ténylegesen is megtörtént, hogy nemrég - egy mindössze félnapos esőszünetben - gumicsizmában jártam a ravazdi (Győrhöz közeli község) dombokon.

Most olyan évszak van, amikor nem a turista dönti el, mikor szeretne túrázni, hanem akkor túrázik, amikor a meteorológia erre alkalmas napot jósol. Így történt, hogy kinéztem magamnak a tegnapi napot egy kiadós autózásra. Mondtam a nejemnek előző nap: "Holnap Velembe megyünk, ha jössz velem 😉" - jött, mert neki is volt kedve hozzá. Ismertük már a helyet, jártunk arra együtt is - egy alkalommal én egyedül is. Akkor annyira futotta az energiámból, hogy nem csak a most tervezett szerpentint jártam be, hanem az Írottkő csúcsot is megjártam - egészen a kilátó legmagasabb pontjáig.

https://nadasdiszabo.blogspot.com/2016/11/koszegi-hegyseg-irottko.html

Most a "csúcstámadás" nem volt tervbe véve. Mindössze annyi, hogy a végigautózunk az aszfaltozott szerpentinen, meglátogatjuk a Szent Vid kápolnát, és gyönyörködünk az ősz csodálatos színeiben.

Kocsit megtankoltam, GPS-t beállítottam (Szombathely belépési pontja után jó, ha van!) és GO!

Még csak közeledtünk Velem felé, de máris "elragadott a buzgóság" meg kellett állnom néhány felvétel erejéig.

Hamar elértük a falut, és már rutinosan hajtottam be a szerpentinre vezető útra. Innen már aztán csak kapkodtam a fejem, azt sem tudtam, mit nézzek - az utat-e, vagy a gyönyörű látványt.

Az útra persze nagyon oda kellett figyelni, mert keskeny az aszfaltsáv, szembejövő kocsit csak az útpadka igénybevételével lehet kerülni. Vagy jobb esetben, ha valamelyik kocsi félreáll a néhány helyen meglévő kitérőbe.

Imádom a kék ég és a sárga falevelek kontrasztját.

Az út egyik pontján "fotószünetet" tartottam. Beálltam egy kitérőbe, és gyalog jártam be a szerpentin egy szakaszát, hogy fotókat készíthessek.

Nem igazán jó fotós cucc volt nálam. Egy nagyon régi, Nikon D200-as váz, és egy hozzá nem igazán illő Nikkor AF 28-80 mm 1:3.3-5.6 G típusú analóg objektív. Ráadásul a váz kishibás: nem ugrasztja be a blendét a beállításnak megfelelően. Ezért minden zoom-állásnál csak az aktuális legnagyobb nyílás mellett készített elfogadható felvételt. A jelentős kromatikus abberáció ennek (is) tudható be.

Kedvenc képem. A háttérben "elmosva" a félreállított kocsim látható.

Hát nem gyönyörű?

De az, ugye?

A Szent Vid kápolnához vezető úthoz érve beálltam a parkolóba, és gyalog elsétáltunk a kápolnához. A kápolna közelében látható a Kéktúra-emlékmű. A közelben lévő Írottkő csúcs ugyanis a Kéktúra egyik végpontja.

Egy pillantás a kápolna előtti területről a síkságra

A kápolna alatti meredély egy pontján imahely van kialakítva turisták és zarándokok számara. A kápolnáról nem teszek föl képet, mert a helyi adottságok és az objektívem látószöge miatt nem tudtam egybe befogni a teljes épületet.

Itt a kocsi már a parkolóban áll, eddig szabad autóval eljönni. Tovább csak gyalog vagy kerékpárral... A bal kézfelé benyíló turistaút megy a csúcsra, a kilátóhoz. A távolság egyik tábla szerint 2200, a másik szerint 2300 m. Tessék választani... 😆

Változatos az erdő fa-összetétele. Itt pl. egy gyönyörű gyertyánost látunk. Élvezet lenne benne egy romantikus séta.

Eljött a visszaindulás ideje. Felejthetetlen élményekkel indultunk hazafelé.

Egy búcsúpillantás a gyertyános erdőre. Máris várom a jövő évi őszt! 😇

Már jócskán éhesek voltunk. A falu szélén találtunk egy üzemelő büfét - ráadásul igazi turista-csemegét - csülkös bablevest - kínált. Persze, nem lehetett kihagyni! Aztán jó kis citromos sör, kávé... méltó befejezése a kellemes kirándulásnak.

Köszönöm, ha megnéztétek a képeimet, elolvastátok a kísérő szösszenetet. legyen szép napotok!