Kirándulás ajánló - Brilli Gyula turistaház

 Nem túl rég egy kedves Hölgyismerősöm Facebook-posztja alapján figyeltem föl az Esztergom melletti Vaskapu tetején található menedékházra. Annyi szépet és jót olvastam róla, hogy rögtön elhatároztam: ezt nekem is meg kell néznem! Amúgy is kezdődik az igazi fotós szezon. Figyeltem a meteorológiára: október 7.-re szép napos időt, utána pedig erős lehűlést ígért. Úgy döntöttem, kihasználom egy jó kis kirándulásra és fotózásra ezt a napot. Amúgy is terveztem Esztergom alapos bejárását. Kicsit sajnáltam, hogy a Bazilikában nem fotózhatok, mert ott már minimum két éve nagyszabású felújítás és átépítés folyik; ráadásul ahogy nemrég meggyőződtem róla, legkevesebb egy évig még eltartanak a munkák.

Indulás előtti napon összegyűjtöttem minden szükséges információt, tehát felkészülten indultam útnak. A GPS-em ugyan nem ismerte a menedékházat, mint megjelölhető célpontot, de elegendő volt beütni a Vaskapu utcát, és az "utca közepe" célt. A "célhoz" érve persze nem álltam meg, hanem mentem tovább az utca végéig - pontosabban a parkolóig, ahol letettem a kocsit. Onnan gyalog folytattam az utat - törvénytisztelő állampolgárként a védett természeti területre nem hajtottam be autóval. Az út jól járható, aszfaltozott, keskeny és meredek - de lassú tempóval 70+ -os turisták számára is járható.

Íme, a menedékház, ahogy közeledik a turista. Első pillantásra nem nagy dobás - de hát turisták számára készült, nem lehet luxuspalota. Amúgy sem maga az épület vonzott ide, hanem a kilátás, mint fotótéma.

Az épület városra néző oldalán jókora terasz, tele asztalokkal és padokkal. Az épületben étterem is működik. Népszerű hely lehet, mert legalább fele asztalon már kinn volt a "Foglalt" tábla.

Jött a pincér, kérdezte, miben segíthet. Kértem egy kólát, és mondtam, fotózni szeretném a panorámát. Mondta, fotózzak nyugodtan, a vendégek kb. egy óra múlva érkeznek csak.

A látvány első pillanatra lenyűgözött. Alattunk Esztergom, távolabb a Szlovákiához tartozó (Trianon) Párkány, a két város között pedig a Duna. Az más kérdés, hogy bosszús lettem magamra - ráébredtem, hogy túl korán jöttem fel a hegyre. A délelőtt közepe volt még csak, nem volt eléggé meleg, nem szállt fel a Duna fölül a pára. Sajnos, ez jól látható kékes fátyol formájában megjelent a képeimen is.

Vissza már nem mehettem, mert az időt jól be kell osztani - sok tervem volt még erre a napra. Megfordult a fejemben, hogy az idén már nem, de jövő tavasszal újra visszajövök.

Sokat most már nem szövegelek. Ha tetszenek, nézzétek inkább a fényképeimet.

A turista-háztól lefelé sétálva még a szerpentinről is készítettem egy fényképet. A hegyi látogatás után városfotókat készítettem. Voltam fenn a kálvária kápolnánál, átmentem Párkányba néhány speciális fotó kedvéért, és fényképeztem még a lengyel hagyományőrző küldöttséget.

Fárasztó, de szép napom volt.

Köszönöm, ha megnézitek, és esetleg el is olvassátok a posztomat.