2016. július 23., szombat

Virágkötő

Újra Erdélyben, Székelyföldön vagyunk. Konkrétan Homoródszentmártonban. Kis fotós csapatunknak éppen akadt egy kis üres ideje, ami nem volt programokkal kitöltve: mit tehet ilyenkor egy férfitársaság? Meg persze a velünk lévő, de teljes fiús bánásmódban részesülő hölgyfotós. Közfelkiáltással megszavaztuk, hogy menjünk sörözni! 
A következő eldöntendő kérdés az volt: hová?
Két lehetőség adódott: az egyik a falu szélén található "fakocsma", a másik a faluban lévő univerzális ivolda. Valaki azt mondta, hogy a "fakocsma" jobb, menjünk oda. Mentünk. Nem volt szerencsénk, a tulaj éppen zárórát hirdetett, amikor odaértünk. Akkor menjünk a másik ivóba...
Közben persze beszélgettünk. Voltunk néhányan, nyilván nem mindenki egy emberre figyelt, hanem arra, akivel beszélgetett. Így aztán nem tudom kicsoda, de valaki azzal a hírrel jött, hogy valaki valahol virágkötő versenyt hirdet, van-e kedvünk a versenyre készülő csokrokat fotózni a helyi virágkötőnél. Éppen útba esik a virágkötő háza, még csak kerülni sem kell.
Tudni kell, hogy a győri fotóklub fotósainak érdeklődési körében nem igazán van benne a termesztett virágok fotózása. (Vadvirágok igen!!!) Ennek ellenére követtük a javaslattevőt, és betértünk a virágboltba.
A boltban sok a virág, és jó-pár kész csokor, a versenyre elkészítve. Virágkötő hölgyet azonban nem láttam sehol, csak egy fiatalembert, akit a bolt "logisztikai" alkalmazottjának gondoltam.

Versenycsokor
Néhány más csokor
Az említett fiatalember
Virágok között
Hamar kiderült, hogy tévedtem! A fiatalember nem kiegészítő tevékenységet végez a boltban, hanem maga a virágkötő! Mégpedig tehetséges a szakmájában, hisz íme: versenyképes csokrokat készít!
Hát igen! Ma már a férfiak is bizonyítják, hogy nőies szakmában is megállják a helyüket, egyenrangú társai lehetnek a "gyengébb" nemnek!

Ja igen: ha valaki kíváncsi rá, annak elmondom: megtaláltuk a sörözőt

Legyen szép napotok, és kívánjatok - utólagosan is - sok sikert a fiatalúrnak!

2016. július 21., csütörtök

Erődtemplom Székelyföldön

Most aztán jól zavarban vagyok! Szentül meg voltam győződve arról, hogy az az erődtemplom, melyről az alábbi fotókat készítettem, Kénos (románul Chinușu) községben található, Székelyföldön. A poszt megírása előtt információkat akartam szerezni írásomhoz a Wikipédián, amikor a meglepetés ért. A Wikipédián található képek szerint Kénos temploma nem azonos az általam fotózottal! Nem tehetek mást, el kell fogadnom, hogy az "én templomom" valahol Homoródszentmárton (románul Martiniș, németül Sankt Marten) községközpont Erdélyben, Hargita megyében, Romániában) környékén, egy meg nem nevezett székelyföldi községben található. (Egyszer már megfogadtam magamban, hogy lefényképezek minden helységnévtáblát, amerre járok.)

Néhányan már tudják rólam, hogy rajongója vagyok a történelmi időket megélt templomoknak. Ha tehetem, mindig betérek néha csak pár percre, de gyakrabban hosszabb időre. Megihlet a templom csendje (ha csak nincs tele hozzám hasonló turistákkal), eltűnődöm a régi építő mesterek fantasztikus tudásán, amivel ezeket az általam csodának nevezett építményeket megalkották. De nem ragozom, ez a hely nem arra való...
Nagy volt az örömem, amikor nem rég fotóstársakkal közös túrán templomlátogatásra is volt alkalmam. Ráadásul egészen különleges, Magyarországon csak ritkán látható erődtemplomokat láthattam. Ezek közül az egyik, melyről képeket teszek fel a posztomba.
Sajnálom, hogy tévedésem okán semmi közelebbit nem mondhatok róla, de hát "így jártam" - ahogy a szólás mondja.
Erődtemplom
A templom képe, a falu főutcájáról nézve. Már így nézve is monumentális hatást kelt, közelebbről pedig még inkább hatása alá kerül a szemlélődő.
Főbejárat
Nem vagyok értője, csak csodálója annak, amit ezeken a templomokon látok. Egy ilyen csodásan megalkotott, még romjaiban is lenyűgöző főbejárat mindig ámulatba ejt.
Egyszerűen gyönyörű!
Belső tér
A templom belseje üres, felújítás alatt áll. A régi freskók egy részét az egyik oldalon már restaurálták, de még rengeteg munka van hátra. Pillanatnyilag nem folynak munkálatok, de remélem, nem végleg álltak le a helyreállítással.

Belső tér
 Csodáljuk meg más nézetből is. Nem kell hangsúlyoznom, hogy egy apró fénykép töredékét se adja vissza annak az élménynek, amiben  a helyszínen van része a látogatónak.

Belső tér
 Mint említettem, rengeteg munka van még hátra. A főhajó ezen oldalán épp csak elkezdődött valami. Talán lesz folytatása.
Főhajó
A belső tér üres, a falakon megkezdett restaurálási munkák. És az egykori karzat tartó-gerendái, melyek lándzsaként állnak ki a falakból.
Látvány a toronyból
Felmehettünk a toronyba is. Nagy élmény volt arra gondolni, hogy abból az ablakból, ahol most én nézek ki, valaha őrtálló katonák kémlelték az ellenség mozgását.
Látvány a toronyból
"Várfal", és egy bástya romja a toronyból nézve.
Följárat
A toronyban több helyen korom, égésnyomok utalnak a nehéz időkre. Lehet tűzvész, lehet harcok által felperzselt tetőtér pusztulásának emléke. És egy sajátságos "létra", minden bizonnyal az eredeti korhű mása.
Oldalfal kívül
A felújítás eredménye leginkább a templom külső falain látszik. Nagyon érdekes és elgondolkodtató, vajon hány átépítést érhetett meg ez a templom, hosszú történelme folyamán.
A torony "békaperspektívából"
Felújítva
Átépítések nyomai
Ha valaki felismeri a templomot, és a pontos helyét is ismeri, kérem, közölje velem. Köszönöm előre is!

Legyen szép napotok!

2016. július 18., hétfő

Szolnoki szösszenet

Turistáskodásaim során idehaza - elsősorban lakóhelyem földrajzi elhelyezkedése miatt - leginkább dunántúli helyszíneket, turista célpontokat szoktam felkeresni. Ezek mellett persze jártam az Alföld, és az északi országrész nagyon sok táján is.... Szolnok azonban mindeddig kimaradt a sétáimból. A Tisza-tó mellett töltött egy hetem során azonban nem hagyhattam ki, hogy egy napot Szolnok felfedezésére ne fordítsak.

"Ahogyan Egyiptom létét a Nílusnak, úgy Szolnok a Tiszának (és a Zagyvának) köszönheti. A Tisza és Zagyva találkozásánál épült város eredeti magja valahol a két folyó által körbezárt V-alakú területen volt." - Mondja a városról a Wikipédia... meg persze még sok egyebet is, érdemes elolvasni. 

Az egész egy hét alatt nagy meleg, és élesen tűző nap volt, olyan kemény árnyékokkal, melyek mellett szépnek mondható fotókat az én amatőr szintemen lehetetlen volt készíteni. Ennek ellenére sokat fényképeztem - Szolnokon is.  Tudtam, hogy rövid időn belül nem jutok el még egyszer ide, tehát az "itt és most" feltételeket kellett elfogadnom.

Rövid látogatásom alatt nem járhattam be az egész város. Sétánk (feleségemmel) csak a Tiszaligetre (parkolási lehetőség), a Rózsakertre és a belvárosra korlátozódott.

Akkor most néhány kép az ott készültekből:
Rózsakert
A kert egy részlete látható a képen. Ámulattal sétálgattam a sok virág között. Eszembe jutott a "Virágos Győr" - szintén sok szép virággal - de ennyi gyönyörűség még idehaza sem látható.
Rózsakert
A Szolnoki Szigligeti Színház portálja
Szolnok
A belváros legszebb tere. Üzletek, szökőkút, pihenő park, szintén sok szép virággal.
Szerelmesek
Nem szívesen fotózok szobrokat. Főleg nem bronzból készült szobrot, magasan tűző nap alatt, erős árnyékokkal. Ez a szobor azonban olyan hatással volt rám, hogy minden fenntartásom ellenére képet készítettem róla. Nem egy átlagos alkotás, állíthatom. A kép persze csúnya, nem adja vissza az eredeti mű hangulatát.

Népi humor :-)
Épp az előbb írtam, hogy nem szívesen fotózok szobrokat. És erre tessék... :-) Megjegyzem, lesz még!
Hogy miért fotóztam ezt a szobrot is? Népünk híres a humoráról - ha nem is mindig a finom és kulturált humorról. Láttam már Egerben a vár előtt a Tinódi szobor fejére téve a koszorút, Hévízen a Városháza előtti fürdőző (meztelen) nő szobrát, tudok Dunaújvárosban egy "karószaró"-nak nevezett alkotásról... akkor most tegyük hozzá azt a kompozíciót is :-) Ne az ízléstelen, hanem a humoros oldalát nézzük!
Ja igen: Győrben pedig a Bécsikapu téren lévő Kisfaludi-szobor kezébe tesznek gyakran egy vizespalackot...
Szolnok
Református templom
Tiszavirág
Tiszavirág
Tessék, egy újabb szobor! Csupa ellentmondásban vagyok önmagammal! Ez a szobor azonban annyira szép és megindító, hogy csak ámulva néztem egy darabig! Érzéki, kifejező és érthető, totális ellentéte a mai korra jellemző, senki által meg nem értett "modern" szobroknak.
Tiszavirág-híd
A város másik jelképe, a Tiszavirág-híd. Nagyon szép, fantáziadús alkotás. Tökéletes példája annak, hogyan kell esztétikai élményt is nyújtó alkotást létrehozni amellett, hogy rendeltetésének is tökéletesen megfeleljen.
Tiszavirág-híd
Visszanézve, hazaindulás előtt
Legyen szép napotok, aki pedig teheti, látogasson el Szolnokra!

2016. július 13., szerda

Lebénult kormány

Nemrég kis Hazánk egyik igen nevezetes táján jártam. Attól nevezetes, hogy sok ott a víz, meg hajó, mindenféle vízijármű. Ráadásul rengeteg sok fotótéma akad, ami a magamfajta, mindenre kíváncsi műkedvelő fotóst érdekelhet. Jártam is vízközelben nem keveset, keresve madarat, szép tájakat meg minden mást, amiket az ilyen helyeken keresni lehet. Találtam is, meg nem is.... ha találtam, vagy éppen nem a megfelelő fotós technika volt nálam, amikor meg húzta a hátamat a fotóstáska, akkor semmi....
Hát ezért van az, hogy találtam is, meg nem is.... :-)
Aztán egyszerre megláttam valamit! Ott árválkodott kikötve egy kikötőben. Látszott rajta, hogy nem tegnap túráztatta a motorját a gazdája. Sehol senki, se közel, se távol.... gondoltam, csak bekukucskálok, mit vétett szegény, hogy ennyire sanyarú sorsra ítélték...
Amit láttam, megmutatom Nektek is...
Lebénult kormány
Hogy hol láttam, azt nem mondom ám el, mert mint utóbb kiderült, a szerkezet szigorú védelem alatt áll! Hááááát, ahhoz képest, hogy szigorú őrizet alatt áll, senkit nem láttam - mint fent említettem - se közel, se távol :-)

Szép napot...

2016. július 12., kedd

Hogyan kell lefektetni egy lovat?

Nemrég a Győri Fotóklub Egyesület tagjaival több, mint egy hetet Erdélyben tölthettem. Nem kell bizonygatnom, hogy nagy élmény volt... Igen sok helyen megfordultunk, rengeteget fotóztunk. A fél internet betelne csak azzal, ha minden élményemről beszámolót írnék. Most csak egy kis rövid szösszenet...

Részt vettünk egyebek mellett a Székely Vágta egyik előfutamán is; ha nem tévedek, ez a válogató verseny Székelyderzs körüli dombokon zajlott. A helyszínt illetően kicsit bizonytalan vagyok, mert kedves vendéglátóink tartották magukat a székely hagyományokhoz (keveset beszéltek) - én meg az interneten talált bölcsességhez:
"Ha jóban akarsz lenni egy székely emberrel, két dolgot ne felejts el! Az egyik: nem kérdezed! A másik: megiszod!"
Hát én tartottam magam ehhez. A másodikhoz is :-)
Így aztán fogadjuk el, hogy Székelyderzsen volt a futam. Mert utána a templomlátogatás egészen biztosan ott volt..
" Székelyderzs (románul Dârjiu, korábban Dârj, helyi népies nyelven Dözs) falu Romániában, Hargita megyében. Vártemploma egyike azoknak a romániai magyar műemlékeknek, amelyek az UNESCO-világörökség részét képezik."

Most nem a futamról mutatok képeket, hanem egy hölgyet fényképeztem, aki a verseny közben egy kis privát bemutatót tartott. Arról, hogyan kell lefektetni egy lovat. Hát valahogy így...

Székely amazon
Székely amazon
Székely amazon
Székely amazon
Székely amazon
Székely amazon
Székely amazon
Nos, hát így. :-)
Legyen szép napotok!

2016. június 20., hétfő

Néma orgonasípok

A Balaton-felvidéki tanúhegyek - mondhatni - mindegyike rajta van a meglátogatásra tervezett helyek listáján. Némelyiket már "letudtam", mások pedig hát bizony nem a legközelebbi túratervemben van megcsillagozva. majd ahogy időm, és más lehetőségem engedi. Az biztos, hogy az igen közeli hetekben más irányban fogok járni.
Azt gondolom, jogosan nyugtatgatom magam, mert Szigliget, Haláp, Badacsony - és most legújabban a Szent György-hegy már mögöttem van ebben az értelemben. A Szent György-heggyel szemben azért van egy kis restanciám, mert Raposka felől tettem ugyan egy "sétát" az elmúlt hétvégén, de ha minden terv szerint alakul, a másik oldala felől is szeretném felfedezni a hegy rejtelmeit. Az elmúlt hét szombatján ugyanis mindössze egy délután szántam erre a kirándulásra. A fél nap fele is autózással telt el, amire Győrből a keskeny és kanyargós, sok lakott területtel lassított útvonalon a hegy lábához értem.
Először jártam itt. Tudtam, hogy kevés az időm, ezért kissé aggódtam amiatt, hogy hamar megtaláljam a hegyre vezető utat. Szerencsém volt, azonnal felfedeztem a falu közelébe érve, hogy az az út, ami bevinne a faluba, keresztezi a főutat... ha nem megyek a falu felé, hanem a hegynek fordulok, talán éppen a célomhoz érek. Biztató jelnek vettem, hogy hogy amit rákanyarodtam a hegy felé vezető útra, mintegy száz méter után egy parkolót is találtam. Természetesen volt nálam egy vázlatos leírás arról, melyik turistaút vezet a bazaltorgonákhoz... és láss csudát, alig vettem a lábamra a turista-bakancsomat, máris megláttam a megfelelő jelzést.

"A balatoni táj látványos része a bazalthegyekkel ékesített Tapolcai-medence, melynek egyik legszebb példája a képen látható oszlopos elválású bazalttornyokkal szegélyezett Szent György-hegy. A terület a Pannon-tenger elvonulása idején, körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt jelentős vulkáni tevékenység színhelye volt. A felszínre törő láva kisebb-nagyobb „lepények” formájában terült szét a homokból és agyagból álló vastag tengeri üledéken, melyet később megóvott a lepusztulástól. Azokon a területeken, ahol bazalttakaró nem borította az egykori tengeraljzatot, a felszíni üledék nagymértékben lepusztult, s így hozzájuk képest a bazalttakarós részek 200-300 méterrel magasabbak lettek.
Ezért is hívják ezeket a hegyeket tanúhegyeknek, mert ma is híven mutatják az egykori tengeraljzat szintjét, hiszen azon szétterülve alakultak ki, s ehhez képest a környezet változását (lepusztulását) jól megfigyelhetjük.
A forró láva a gyors kihűlés hatására főleg a peremén vált szét sokszögletű oszlopokra. Ezeket az időjárás tovább formálta, és napjainkra alakultak ki a nép által kőzsákoknak, vagy gyapjúzsákoknak is nevezett látványos bazaltalakzatok.
A legszebb ilyen képződmények a Szent György-hegyen találhatók, ahol a helyenként 30-40 méter magasba emelkedő bazaltoszlopok orgonasípokhoz hasonlóan sorakoznak egymás mellett." - Wikipédia

Mert ezek a bazaltképződmények voltak azok, melyek felkeltették a kíváncsiságomat. Nyilvánvalóan fényképezőgéppel mentem, és már a túrám elejé fotózni kezdtem Volt mit!
Szent György-hegy
Gyönyörű idő volt, csodálatos felhőalakzatokkal! A látvány elragadott, és rossz szokásom szerint ezen a túrán is sokkal több képet készítettem, mit amennyit indokolt lett volna. De hát én már csak nem változok....
Szent György-hegy
A hegy lábánál csodás szép szőlőültetvények vannak, rengeteg, festői házikóval. Borospincék, hétvégi házak, nyaralók tarka egyvelege.
Szent György-hegy
Ez például különösen tetszett, az eresz alatti szép színes virágokkal.
Szent György-hegy
Az út eleinte csak szolidan emelkedett, de tudtam, hogy nem mindig lesz így. Ha följebb tekintettem, már látszott az egykori kőbánya, és balra, a kép széle felé az "orgonasípokból" is egy kevés.
Szent György-hegy
A szemeimet azonban még jobbára a Tapolcai-medencén pihentettem. Pazar volt a látvány, egy élmény! Gyönyörű felhők, szemben a Halápi-hegy, előtte Tapolca város felett váltogatta magát a fény és árnyék...
Szent György-hegy
Nem tudtam betelni vele...
Szent György-hegy
Közben azért haladtam is. Előbb a zöld és sárga jelzésen, majd jött a neheze: a piros jelzésű szakasz. Nem volt egy leányálom. Akkor tűnt föl, hogy mindeddig egymagam kutyagolok, sem velem párhuzamosan, sem velem szemben nem jön senki! Se fiatal, se magam-korabeli obsitos harcos! De nem az a lényeg, hány éves vagyok - adva van a cél, adva van az út, haladni kell!
Szent György-hegy
"Leküzdöttem" a piros szakaszt. Itt már a "Nagy Kék" útvonalán haladhattam. Nem sokáig, mert gyakorlatilag a célomhoz értem. A kép jobb oldalán már a keresett kőalakzatok látszanak.
Szent György-hegy
Egy kis terasz adott lehetőséget a pihenésre. Ez már a "Nagy Kék" egyik állomása volt, ismertető táblával, és fotózási lehetőséggel. Lepakoltam a cuccomat, szusszantam egyet, máris azt kerestem, mely nézőpontokból tudnék legszebb képeket készíteni a bazaltoszlopokról.
Szent György-hegy
Sajnos, erről a helyről nézve a dús növényzet sokat takart. Kedvemet azonban nem szegte; még az sem, hogy a magasan álló nap miatt úgy beégtek a képek, hogy csak na! De tényleg, nem kiállításra szánt képeket akartam csinálni, hanem csak egy jót gyalogolni! És ha már úgyis ott vagyok, akkor fotózni is - úgy, ahogy sikerül! :-) (Vagy nem sikerül)
Szent György-hegy
Na tessék, itt vagy egy csúnyán beégett kép, az égboltból semmi nem látszik!
Szent György-hegy
A "Nagy Kék" útvonalon többen is közlekedtek. Fiatal fiúk és lányok párban, vagy itt például ez az anyuka három rosszcsont fiával! Nem kis "munkába" került neki a gyerekeket arra rávenni, hogy arra menjenek, amerre ő akarja! De látszott, hogy már van gyakorlata a gyereknevelésben!
Szent György-hegy
Néztem az órámat, kalkuláltam, mennyi idő kell a hazaútra. Beláttam, hogy lassan itt kell hagyni ezt a varázslatos helyet, és indulni vissza a már megjárt, nem könnyű útvonalon.
Szent György-hegy
Az én útvonalam gyakorlatilag a "orgonasípok" fölött haladt el, majd kanyarodott le a hegy lába felé.
Szent György-hegy
Így néz ki néhány bazaltalakzat felülnézetből.
Szent György-hegy
És végezetül még egy pillantás Tapolca irányába, már közel a Szent György-hegy lábához.
A parkolóban megint pihentem egy keveset, ittam friss vizet a Szent György-kútból... aztán "motort indíts" - és indulás Győr felé.

Köszönöm, hogy velem voltatok...