Néma orgonasípok

A Balaton-felvidéki tanúhegyek - mondhatni - mindegyike rajta van a meglátogatásra tervezett helyek listáján. Némelyiket már "letudtam", mások pedig hát bizony nem a legközelebbi túratervemben van megcsillagozva. majd ahogy időm, és más lehetőségem engedi. Az biztos, hogy az igen közeli hetekben más irányban fogok járni.

Azt gondolom, jogosan nyugtatgatom magam, mert Szigliget, Haláp, Badacsony - és most legújabban a Szent György-hegy már mögöttem van ebben az értelemben. A Szent György-heggyel szemben azért van egy kis restanciám, mert Raposka felől tettem ugyan egy "sétát" az elmúlt hétvégén, de ha minden terv szerint alakul, a másik oldala felől is szeretném felfedezni a hegy rejtelmeit. Az elmúlt hét szombatján ugyanis mindössze egy délután szántam erre a kirándulásra. A fél nap fele is autózással telt el, amire Győrből a keskeny és kanyargós, sok lakott területtel lassított útvonalon a hegy lábához értem.
Először jártam itt. Tudtam, hogy kevés az időm, ezért kissé aggódtam amiatt, hogy hamar megtaláljam a hegyre vezető utat. Szerencsém volt, azonnal felfedeztem a falu közelébe érve, hogy az az út, ami bevinne a faluba, keresztezi a főutat... ha nem megyek a falu felé, hanem a hegynek fordulok, talán éppen a célomhoz érek. Biztató jelnek vettem, hogy hogy amit rákanyarodtam a hegy felé vezető útra, mintegy száz méter után egy parkolót is találtam. Természetesen volt nálam egy vázlatos leírás arról, melyik turistaút vezet a bazaltorgonákhoz... és láss csudát, alig vettem a lábamra a turista-bakancsomat, máris megláttam a megfelelő jelzést.

"A balatoni táj látványos része a bazalthegyekkel ékesített Tapolcai-medence, melynek egyik legszebb példája a képen látható oszlopos elválású bazalttornyokkal szegélyezett Szent György-hegy. A terület a Pannon-tenger elvonulása idején, körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt jelentős vulkáni tevékenység színhelye volt. A felszínre törő láva kisebb-nagyobb „lepények” formájában terült szét a homokból és agyagból álló vastag tengeri üledéken, melyet később megóvott a lepusztulástól. Azokon a területeken, ahol bazalttakaró nem borította az egykori tengeraljzatot, a felszíni üledék nagymértékben lepusztult, s így hozzájuk képest a bazalttakarós részek 200-300 méterrel magasabbak lettek.
Ezért is hívják ezeket a hegyeket tanúhegyeknek, mert ma is híven mutatják az egykori tengeraljzat szintjét, hiszen azon szétterülve alakultak ki, s ehhez képest a környezet változását (lepusztulását) jól megfigyelhetjük.
A forró láva a gyors kihűlés hatására főleg a peremén vált szét sokszögletű oszlopokra. Ezeket az időjárás tovább formálta, és napjainkra alakultak ki a nép által kőzsákoknak, vagy gyapjúzsákoknak is nevezett látványos bazaltalakzatok.
A legszebb ilyen képződmények a Szent György-hegyen találhatók, ahol a helyenként 30-40 méter magasba emelkedő bazaltoszlopok orgonasípokhoz hasonlóan sorakoznak egymás mellett." - Wikipédia

Mert ezek a bazaltképződmények voltak azok, melyek felkeltették a kíváncsiságomat. Nyilvánvalóan fényképezőgéppel mentem, és már a túrám elejé fotózni kezdtem Volt mit!

Szent György-hegy

Gyönyörű idő volt, csodálatos felhőalakzatokkal! A látvány elragadott, és rossz szokásom szerint ezen a túrán is sokkal több képet készítettem, mit amennyit indokolt lett volna. De hát én már csak nem változok....

Szent György-hegy

A hegy lábánál csodás szép szőlőültetvények vannak, rengeteg, festői házikóval. Borospincék, hétvégi házak, nyaralók tarka egyvelege.

Szent György-hegy

Ez például különösen tetszett, az eresz alatti szép színes virágokkal.

Szent György-hegy

Az út eleinte csak szolidan emelkedett, de tudtam, hogy nem mindig lesz így. Ha följebb tekintettem, már látszott az egykori kőbánya, és balra, a kép széle felé az "orgonasípokból" is egy kevés.

Szent György-hegy

A szemeimet azonban még jobbára a Tapolcai-medencén pihentettem. Pazar volt a látvány, egy élmény! Gyönyörű felhők, szemben a Halápi-hegy, előtte Tapolca város felett váltogatta magát a fény és árnyék...

Szent György-hegy

Nem tudtam betelni vele...

Szent György-hegy

Közben azért haladtam is. Előbb a zöld és sárga jelzésen, majd jött a neheze: a piros jelzésű szakasz. Nem volt egy leányálom. Akkor tűnt föl, hogy mindeddig egymagam kutyagolok, sem velem párhuzamosan, sem velem szemben nem jön senki! Se fiatal, se magam-korabeli obsitos harcos! De nem az a lényeg, hány éves vagyok - adva van a cél, adva van az út, haladni kell!

Szent György-hegy

"Leküzdöttem" a piros szakaszt. Itt már a "Nagy Kék" útvonalán haladhattam. Nem sokáig, mert gyakorlatilag a célomhoz értem. A kép jobb oldalán már a keresett kőalakzatok látszanak.

Szent György-hegy

Egy kis terasz adott lehetőséget a pihenésre. Ez már a "Nagy Kék" egyik állomása volt, ismertető táblával, és fotózási lehetőséggel. Lepakoltam a cuccomat, szusszantam egyet, máris azt kerestem, mely nézőpontokból tudnék legszebb képeket készíteni a bazaltoszlopokról.

Szent György-hegy

Sajnos, erről a helyről nézve a dús növényzet sokat takart. Kedvemet azonban nem szegte; még az sem, hogy a magasan álló nap miatt úgy beégtek a képek, hogy csak na! De tényleg, nem kiállításra szánt képeket akartam csinálni, hanem csak egy jót gyalogolni! És ha már úgyis ott vagyok, akkor fotózni is - úgy, ahogy sikerül! :-) (Vagy nem sikerül)

Szent György-hegy

Na tessék, itt vagy egy csúnyán beégett kép, az égboltból semmi nem látszik!

Szent György-hegy

A "Nagy Kék" útvonalon többen is közlekedtek. Fiatal fiúk és lányok párban, vagy itt például ez az anyuka három rosszcsont fiával! Nem kis "munkába" került neki a gyerekeket arra rávenni, hogy arra menjenek, amerre ő akarja! De látszott, hogy már van gyakorlata a gyereknevelésben!

Szent György-hegy

Néztem az órámat, kalkuláltam, mennyi idő kell a hazaútra. Beláttam, hogy lassan itt kell hagyni ezt a varázslatos helyet, és indulni vissza a már megjárt, nem könnyű útvonalon.

Szent György-hegy

Az én útvonalam gyakorlatilag a "orgonasípok" fölött haladt el, majd kanyarodott le a hegy lába felé.

Szent György-hegy

Így néz ki néhány bazaltalakzat felülnézetből.

Szent György-hegy

És végezetül még egy pillantás Tapolca irányába, már közel a Szent György-hegy lábához.
A parkolóban megint pihentem egy keveset, ittam friss vizet a Szent György-kútból... aztán "motort indíts" - és indulás Győr felé.

Köszönöm, hogy velem voltatok...

Körkép a Zalahalápi hegy tetején

Sok blogposztomat kezdtem azzal, hogy "régóta tervezem, hogy elmegyek" - és itt jött, hogy hová is szeretnék elmenni. Hát egy ilyen hely a Halápi hegy teteje is. Megjegyzem, nem csak a hegy teteje érdekelt, hanem az a területe is a hegynek, ahová kiskatona koromban gyakran jártam különböző gyakorlatok alkalmával. 

Nemrég, egy alkalmas időpontban aztán útnak is indultam, hogy meglátogassak néhány helyet, melyek a bakancslistám előkelő helyein szerepeltek. Mondhatnám azt is, hogy "abroncslistám", mivel az út messze nagy részét gépkocsival terveztem megtenni. 

Aznap négy helyszín szerepelt a programomban... ezek közül az utolsó helyen Zalahaláp. Mivel már jócskán délután volt (a napok meg már rövidek az év ebben a szakaszában) a hegyen csak a régi bazaltbányát kerestem fel, a gyakorló tér meglátogatását a következő évre halasztottam.

Halápi hegy - út a csúcsra

Az idő rövidségére tekintettel a hegyre vezető utat is autóval tettem meg - már ameddig föl lehetett menni autóval. Akadt azért olyan szakasz is, amit gyalogos turista módjára tudtam csak megtenni, úgy hogy nincs mért szégyellni magam :-)

Panoráma a Halápi hegyről

Amint fölértem a bazaltbánya alsó szintjére, körülnéztem. Kicsit már hajlott lefelé a nap, jöttek-mentek a felhők, az idő nem minden pillanata kedvezett a fotózásnak. Szabad szemmel azonban gyönyörű volt a látvány, a völgyben elterülő településekre, és a kicsit távolabb lévő, a halápihoz hasonlóan vulkanikus eredetű hegyekre.

Halápi hegy

Az elhagyott bányaterület belsejében, a fejtési szint legalsó síkján körbenézve egy másfajta, de nem kevésbé lenyűgöző látvány tárul az ember szeme elé. A már alacsonyan álló nap a majdnem teljesen körben megmaradt szikla-alakzatokat egyik oldalról árnyékba borította, a nappal szembeni oldalon pedig gyönyörűen megvilágította - már amikor a napocska ki tudott kacsintani a felhők mögül.

Halápi hegy

Hihetetlenül szép, érdekes volt a látvány! Csak ámulva néztem, de nem értettem, hogyan alakulhattak ki ezek a formák a vulkáni láva kihűlésekor! Úgy nézett ki a hegy, mint ha hatalmas kőoszlopokból rakták volna össze, és ezt a kőrakást fedte volna be egy vékony talajréteg! Elmondani sem tudom érthetően, milyen gondolatok kavarogtak a fejemben, ahogy forogtam körbe saját tengelyem körül... azt se igen tudtam, merre nézzek, mit fotózzak!

Halápi hegy

Szinte tetézte a zavaromat, hogy a nap olyan különös színeket terített a tájra, melyhez hasonlókat talán még sohasem láttam. Ezeket képen visszaadni nem tudom, ahhoz talán folyamatos videófelvételt kellett volna készítenem, hogy kicsit is érzékeltessem a pillanatnyi élményeimet :-)

Halápi hegy

A sziklafal színe a sárgás árnyalatból most éppen az igazit közelítő szürke árnyalatra vált...

Halápi hegy

Monumentális, és lenyűgöző a látvány. A természet már foglalja vissza, ami az övé... fácskák, bokrok jelentek meg a bazalt törmelék között. "A természet él, és élni akar". Kár, hogy nem láthatom, mi lesz itt 100 év múlva... :-(

Halápi hegy

Nagy kár, hogy egyszerű amatőr eszközeimmel nem tudtam valósághű képeket készíteni a felhők vándorlásáról, és a valószínűtlennek tűnő színeiről. 

Halápi hegy

Ha azt mondom, ez a kép épp csak egy picit megközelíti azt a színhatást, amit a hegy tetején látni volt szerencsém... akkor elképzelhetitek, mi volt ott a valóságban. A lemenő nap szinte percről-percre más színekbe borította a felhőket.

Halápi hegy

A sok szürke mellett azért az ősz színeiből is kaptam odafenn egy kis ízelítőt...

Halápi hegy

Nem kell azt gondolni, hogy egy egykori kőbánya feneke csupa sivatag! Szépen alakul a gyeptakaró, és vízzel borított gödröket is lehet találni, szép számmal! Mondhatnám, "madáritatók"! :-)

Panoráma a szomszéd hegyre

Órákat el tudtam volna itt tölteni... gyakran jutott eszembe a Ság hegyen tett kirándulásom, ahol valamelyest hasonló körülményeket találtam.

Az egyre inkább alacsonyabbról letekintő nap sürgetett, hogy induljak hazafelé, Győr nem túl közel van ide. Szívesen maradtam volna akár órákat is, de nem tehettem mást... legyalogoltam az autómhoz, és búcsút intettem a bazaltbányának: Viszlát jövő nyáron!

Szép napot minden látogatómnak!