Ahogy enyhül az időjárás, és halad előre a naptár, azzal párhuzamosan nő a mozgásigényem, és keresem a kirándulások lehetőségét. Nem gondolok még hosszú utakra, de ilyenkor már szívesen nézek körül a város határain túl is. Még sokfelé volt hó, alig múlt február közepe, de már látni szerettem volna, van-e hóvirág a lébényi erdőben. Aki még nem tudja, azoknak elmondom: ez egy olyan csuda hely, hogy hatalmas területen fekvő erdőben annyi a hóvirág kedvező időben, hogy úgy néz ki az erdő alja, mint ha fehér szőnyeget terítettek volna rá. (Jó bonyolultra sikeredett ez a mondat.) El is mentem oda egy olyan napon, amikor éppen sem hó, sem eső nem esett. Igaz, szürke-szomorú volt az égbolt, fény sehol még nyomokban sem, de fényképezőgépet azért vittem magammal. Számítottam rá, hogy szép képeket nem fogok készíteni, de már nagyon ki akartam próbálni a frissen megjavított Olympus kompaktomat.
A lébényi erdőben hóvirágnak nyomát sem láttam ezúttal, az egész erdő alját összefüggő hóréteg fedte. Nem volt nagy a hó, de mégis hó volt. Beláttam, korán van még ahhoz, hogy a remélt virágszőnyeget lássam. Ezért aztán a faluból kivezető úton tovább mentem - innen határozott szándékom már nem volt. Úgy gondoltam, ha valamelyik következő faluban látok valami érdekeset, megállok, fotózok, és megyek tovább.
 |
| Tárnokréti kiállított tűzoltó-fecskendője |
Az első falu, ahová beértem, Tárnokréti volt. Lassan mentem a főutcán, tekintgettem jobbra-balra, ismerkedtem a hellyel. Láttam egy éppen felújítás alatt álló templomocskát - nem álltam meg, bár feltűnt, hogy a torony felső része régi építési stílusjegyeket tartalmazóan van kialakítva. Továbbmentem - jobb téma híján egy régi tűzoltó szerkezetnél álltam meg, és erről képet is készítettem. Nem egy nagy durranás fecskendőt fotózni, de valahogy divat lett, hogy a régi tűzoltó fecskendőket felújítják, és kiállítják dísznek a főutca mellé.
A következő meglátogatott falu Rábcakapi volt. Itt is végigmentem a főutcán, de gyakorlatilag semmi érdemleges dolgot nem láttam. Az időjárás is nagyon nyomasztó volt, úgy döntöttem, nem megyek tovább. Megfordultam, és visszaindultam.
 |
| Tárnokréti felújítás alatt álló temploma. Műemléknek gondoltam... |
Újra megálltam Tárnokrétiben, de most már a templomnál. Bemenni nem lehetett, csak kívülről néztem meg az épületet. Állapota alapján nagyon régi templomnak gondoltam. Arra számítottam, majd az interneten utánanézek, mikor épült, mi a története. Ez itthon meg is történt, és szomorúan állapítottam meg, hogy épp csak említi a templomot a Wikipedia, de semmit nem ír róla.
 |
| Lébény - Főbejárat |
 |
| Főbejárat felső íve |
Beértem Lébénybe - azt tudtam, hogy innen nem megyek tovább addig, amíg a híres Árpádház-korabeli templomot újra meg nem nézem.
 |
| Templom-részlet |
 |
| Templom-részlet |
Sokszor voltam már itt, sokat fotóztam, de annyira lenyűgöző az építmény, hogy nem lehet közömbösen elmenni mellette.
 |
| Oldalbejárat |
 |
| Oldalbejárat felső íve |
Szépségét mindig meg kell csodálni, mint ha egy szép asszony lenne, és képeket kell készíteni róla, mert késztetést érez rá az ember.
 |
| Ablak |
 |
| Zarándokok kútja |
 |
| És maga a templom... |
Tudom, talán unjátok is már néhányan, de mégis ide teszem a legújabb (bár nem a legjobb) képeimet a templomról.
 |
| Mosonszentmiklós - Szent Miklós templom |
Lébényből hazafelé másik úton jöttem, mint oda-irányban. Mosonszentmiklós felé vettem az utam, hogy az ottani Szent Miklós templomot is lássam. Erről a templomról csak egyetlen képet mutatok: megfogadtam magamnak, hogy szép időben, lehetőleg egy vasárnapi napon visszajövök ide. Fényt akarok, és a templom belsejét is fotózni. Erről valamikor később talán egy külön bejegyzés is lesz.
Nem túl sokkal az első rövid csavargásom után hosszabb útra indultam. Úgy terveztem, hosszabb időt csak Sümegen töltök, amúgy pedig a korábbihoz hasonlóan csak megyek, és megállok, ahol erre okot látok.
Pápa felé indultam. Az elkerülő út utolsó körforgalmánál lejöttem a 83-as főútról, és úgy haladtam Noszlop-Devecser-Sümeg irányába.
 |
| Noszlop két temploma |
Noszlopon álltam meg először. Nem tettem nagy felfedezést, nem találtam semmi turisztikai szenzációt, csupán egy kis téren, egymáshoz közel két templomot láttam. Gondoltam, egy-két fotót ez a látvány is megér.
 |
| Noszlop - református templom |
Valóban megért, mert a református templom tetején - számomra - egészen különleges toronydíszt láttam. Nem tudom, mennyire elterjedt ez a fajta megoldás, de nem emlékszem, láttam-e hasonlót valaha.
 |
| Az új település Devecserben |
Devecser volt a következő megálló. Itt előbb a kastélypark parkolójában álltam meg. Bementem az egykori Eszterházy-kastély udvarára. Turista szemmel sajnálatos, hogy a kastély ma könyvtár, hivatalok, irodák céljára van berendezve, és ennek megfelelően szükség szerint át is van alakítva. Az persze más szempont, hogy hasznosítják egyébként szükséges dolgokra. Csak épp nem a történelmi rendeltetésének megfelelően. Készítettem itt is képeket, de nem teszek fel ezekből - nem találom egyiket sem elég érdekesnek.
 |
| Az új település Devecserben |
 |
| Az új település Devecserben |
Devecser új szenzációja a vörösiszap-károsultak számára épült lakótelep. Nekünk, utazóknak szenzáció, az ott élőknek viszont egy átélt tragédia utáni megoldás. Aki még nem járt ott, azok számára három kép...
 |
| A nemeshanyi vízimalom |
Tovább Sümeg felé... Nemeshany település határában egy figyelemfelkeltő tábla hirdeti, hogy itt van egy vízimalom! Rögtön tudtam, hogy itt is meg fogok állni, ha megtalálom a malmot! Lassan "csurogtam" végig a falun, közben figyeltem, hol lehet ez az objektum! Aztán megláttam - éppen a főutca mentén helyezkedett el. Amint megálltam, már láttam, hogy a malom melletti ház udvaráról engem figyel egy úr! Látta nálam a fényképezőgépet, meg hát idegen voltam a faluban - és máris hívott, menjek a háza udvarára, onnan lehet legjobban fotózni a malmot! Bemutatkoztunk, és már mesélte is a malom történetét! Megtudtam, hogy most ő a tulajdonos, a nagyapja építette a malmot, és hosszú államosítás után vásárolták vissza családi tulajdonba. A malom 100%-ig működőképes, bár az energiát adó patak részleges elterelése miatt villnymotor mozgatja a szerkezetet. Szezonban látogatható, a működése jól megfigyelhető, és egy kis vendéglátó egység is tartozik hozzá. Amikor elköszöntem, az úr meghívott egy nyári családi látogatásra! (Úgy értem, a családommal látogassunk vissza a malomhoz).
 |
| Sümeg és a vár |
Legelőször sorkatona koromban jártam a sümegi várban, de voltam ott csoportos kirándulással is jóval később. Átutazóban pedig sokszor a városban. Ma úgy döntöttem, teszek egy hosszabb sétát a városban, és ha nyitva van, meglátogatom a várat. A véletlen hozta úgy, hogy éppen a városi plébánia-templom mellett tudtam megállni. A templom nyitva volt - mondani sem kell, hogy templomlátogatással kezdtem a városnézést. Sajnos, még mindig nem szoktam le arról a hibámról, hogy felkészületlenül megyek egy-egy város meglátogatására. Így történt, hogy akkor még nem tudtam, hol vagyok! Azt láttam csupán, hogy egy nagy templom, pazar belső berendezéssel! Egyetlen dolog zavart: a viszonylag sötét templom ablakain át vakító külső fényár világította meg a templom belsejének több részletét. Emiatt fotózni szinte képtelenség volt, annyi volt az árnyék/fény kontraszt. Szemmel nézve a látvány így is nagyon szép volt, de a fényképezőgép nem képes olyan korrekciókra, mint az emberi szem.
Tovább mentem, Turinform irodát kerestem. Találtam is - egy nagyon kedves hölgy ellátott engem elegendő brossúrával, térképpel, így aztán nem okozott gondot a tájékozódás a városban. A vár felé haladva érkeztem el a régi püspöki palotához, és a ferences kegytemplomhoz. Természetesen ebbe a templomba is bementem. Szinte döbbenetként ért, hogy még az előbbi templomnál is szebb, pazarabb templomban találtam magam! Itt már jók voltak a fényviszonyok - legalábbis egyenletesebbek, mint az előbb. Most nem vakuval fotóztam, hanem magasabb ISO és nagyobb blende állítással készítettem képeket. Ezek közül nem mutatok egyet sem, mert Sümeg városi kirándulásomról is önálló posztot tervezek írni.
Itt még nem ért véget a csavargás - utaltam rá, hogy Sümegtől nem mesze voltam katona - konkrétan Tapolcán. Akkortájt sokat jártam a Tapolca-környéki falvakban - többnyire harckocsit vezetni, éleslövészeteken, vagy épp csak a lányoknak udvarolni. Emlékszem a három Lesencére: Lesencefalu, Lesencetomaj, Lesenceistvánd. Azt gondoltam, odáig még lemegyek - ha másért nem is, legalább végighajtok a főutcákon. Harckocsit már nem vezetek, nem is lövöldözök, udvarolni meg pláne nem.....
 |
| Lesenceistvánd - Kőorra-hegy |
 |
| Lesenceistvánd - faluközpont |
Lesencetomajon végig is mentem, Lesenceistvándon meg is álltam. A faluközpontban készítettem néhány képet. Közben azt láttam, hogy az addig ragyogóan tiszta kék égbolton esőfelhők gyülekeznek. Jobbnal láttam hazaindulni, hogy a dél felől érkező felhőket megelőzve érjek vissza Győrbe. Ez volt az oka, hogy Lesencefaluba már nem mentem el.
 |
| Mersevát |
 |
| Mersevát - evangélikus templom |
Hazafelé tartva egy helyen, Merseváton még megálltam, de csak percekre, és fotóztam a helyi evangélikus templomot.
Legyen szép napotok, köszönöm, hogy képzeletben velem jártatok!
