Azt gondolom, jogosan nyugtatgatom magam, mert Szigliget, Haláp, Badacsony - és most legújabban a Szent György-hegy már mögöttem van ebben az értelemben. A Szent György-heggyel szemben azért van egy kis restanciám, mert Raposka felől tettem ugyan egy "sétát" az elmúlt hétvégén, de ha minden terv szerint alakul, a másik oldala felől is szeretném felfedezni a hegy rejtelmeit. Az elmúlt hét szombatján ugyanis mindössze egy délután szántam erre a kirándulásra. A fél nap fele is autózással telt el, amire Győrből a keskeny és kanyargós, sok lakott területtel lassított útvonalon a hegy lábához értem.
Először jártam itt. Tudtam, hogy kevés az időm, ezért kissé aggódtam amiatt, hogy hamar megtaláljam a hegyre vezető utat. Szerencsém volt, azonnal felfedeztem a falu közelébe érve, hogy az az út, ami bevinne a faluba, keresztezi a főutat... ha nem megyek a falu felé, hanem a hegynek fordulok, talán éppen a célomhoz érek. Biztató jelnek vettem, hogy hogy amit rákanyarodtam a hegy felé vezető útra, mintegy száz méter után egy parkolót is találtam. Természetesen volt nálam egy vázlatos leírás arról, melyik turistaút vezet a bazaltorgonákhoz... és láss csudát, alig vettem a lábamra a turista-bakancsomat, máris megláttam a megfelelő jelzést.
"A
balatoni táj látványos része a bazalthegyekkel ékesített
Tapolcai-medence, melynek egyik legszebb példája a képen látható oszlopos elválású bazalttornyokkal szegélyezett
Szent György-hegy. A terület a
Pannon-tenger elvonulása idején, körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt jelentős
vulkáni tevékenység színhelye volt. A felszínre törő
láva kisebb-nagyobb „lepények” formájában terült szét a
homokból és
agyagból
álló vastag tengeri üledéken, melyet később megóvott a lepusztulástól.
Azokon a területeken, ahol bazalttakaró nem borította az egykori
tengeraljzatot, a felszíni üledék nagymértékben lepusztult, s így
hozzájuk képest a bazalttakarós részek 200-300 méterrel magasabbak
lettek.
Ezért is hívják ezeket a hegyeket
tanúhegyeknek,
mert ma is híven mutatják az egykori tengeraljzat szintjét, hiszen azon
szétterülve alakultak ki, s ehhez képest a környezet változását
(lepusztulását) jól megfigyelhetjük.
A
forró láva a gyors kihűlés hatására főleg a peremén vált szét
sokszögletű oszlopokra. Ezeket az időjárás tovább formálta, és
napjainkra alakultak ki a nép által kőzsákoknak, vagy gyapjúzsákoknak is
nevezett látványos bazaltalakzatok.
A legszebb ilyen képződmények a Szent György-hegyen találhatók, ahol a helyenként 30-40 méter magasba emelkedő bazaltoszlopok
orgonasípokhoz hasonlóan sorakoznak egymás mellett." - Wikipédia
Mert ezek a bazaltképződmények voltak azok, melyek felkeltették a kíváncsiságomat. Nyilvánvalóan fényképezőgéppel mentem, és már a túrám elejé fotózni kezdtem Volt mit!
 |
| Szent György-hegy |
Gyönyörű idő volt, csodálatos felhőalakzatokkal! A látvány elragadott, és rossz szokásom szerint ezen a túrán is sokkal több képet készítettem, mit amennyit indokolt lett volna. De hát én már csak nem változok....
 |
| Szent György-hegy |
A hegy lábánál csodás szép szőlőültetvények vannak, rengeteg, festői házikóval. Borospincék, hétvégi házak, nyaralók tarka egyvelege.
 |
| Szent György-hegy |
Ez például különösen tetszett, az eresz alatti szép színes virágokkal.
 |
| Szent György-hegy |
Az út eleinte csak szolidan emelkedett, de tudtam, hogy nem mindig lesz így. Ha följebb tekintettem, már látszott az egykori kőbánya, és balra, a kép széle felé az "orgonasípokból" is egy kevés.
 |
| Szent György-hegy |
A szemeimet azonban még jobbára a Tapolcai-medencén pihentettem. Pazar volt a látvány, egy élmény! Gyönyörű felhők, szemben a Halápi-hegy, előtte Tapolca város felett váltogatta magát a fény és árnyék...
 |
| Szent György-hegy |
Nem tudtam betelni vele...
 |
| Szent György-hegy |
Közben azért haladtam is. Előbb a zöld és sárga jelzésen, majd jött a neheze: a piros jelzésű szakasz. Nem volt egy leányálom. Akkor tűnt föl, hogy mindeddig egymagam kutyagolok, sem velem párhuzamosan, sem velem szemben nem jön senki! Se fiatal, se magam-korabeli obsitos harcos! De nem az a lényeg, hány éves vagyok - adva van a cél, adva van az út, haladni kell!
 |
| Szent György-hegy |
"Leküzdöttem" a piros szakaszt. Itt már a "Nagy Kék" útvonalán haladhattam. Nem sokáig, mert gyakorlatilag a célomhoz értem. A kép jobb oldalán már a keresett kőalakzatok látszanak.
 |
| Szent György-hegy |
Egy kis terasz adott lehetőséget a pihenésre. Ez már a "Nagy Kék" egyik állomása volt, ismertető táblával, és fotózási lehetőséggel. Lepakoltam a cuccomat, szusszantam egyet, máris azt kerestem, mely nézőpontokból tudnék legszebb képeket készíteni a bazaltoszlopokról.
 |
| Szent György-hegy |
Sajnos, erről a helyről nézve a dús növényzet sokat takart. Kedvemet azonban nem szegte; még az sem, hogy a magasan álló nap miatt úgy beégtek a képek, hogy csak na! De tényleg, nem kiállításra szánt képeket akartam csinálni, hanem csak egy jót gyalogolni! És ha már úgyis ott vagyok, akkor fotózni is - úgy, ahogy sikerül! :-) (Vagy nem sikerül)
 |
| Szent György-hegy |
Na tessék, itt vagy egy csúnyán beégett kép, az égboltból semmi nem látszik!
 |
| Szent György-hegy |
A "Nagy Kék" útvonalon többen is közlekedtek. Fiatal fiúk és lányok párban, vagy itt például ez az anyuka három rosszcsont fiával! Nem kis "munkába" került neki a gyerekeket arra rávenni, hogy arra menjenek, amerre ő akarja! De látszott, hogy már van gyakorlata a gyereknevelésben!
 |
| Szent György-hegy |
Néztem az órámat, kalkuláltam, mennyi idő kell a hazaútra. Beláttam, hogy lassan itt kell hagyni ezt a varázslatos helyet, és indulni vissza a már megjárt, nem könnyű útvonalon.
 |
| Szent György-hegy |
Az én útvonalam gyakorlatilag a "orgonasípok" fölött haladt el, majd kanyarodott le a hegy lába felé.
 |
| Szent György-hegy |
Így néz ki néhány bazaltalakzat felülnézetből.
 |
| Szent György-hegy |
És végezetül még egy pillantás Tapolca irányába, már közel a Szent György-hegy lábához.
A parkolóban megint pihentem egy keveset, ittam friss vizet a Szent György-kútból... aztán "motort indíts" - és indulás Győr felé.
Köszönöm, hogy velem voltatok...
2 megjegyzés:
Csodás képek, az 1. a 2. és az 5. a kedvencem. Imádom mikor a felhők ilyen alakzatokat vesznek fel - ez már festői. :-)
Szeretném megkérdezni, hogy a piros szakasznak mi adja a nehézségi fokát? A meredekség? A szilák? Gyökerek?
Ja, a "rossz szokásodat" mi olvasók szívesen vesszük! Ne változtass rajta :-))))
Kedves "Kavics"!
A piros szakasz nehézsége több tényezőből áll. Egyrészt nagyon meredek, másrészt nagyon sok helyen bazalttörmelék borítja, amin nagyon nehéz megtámasztani a lábat, hogy lépni lehessen. Ha a törmelék megcsúszik a láb alatt, hamar elvész az egyensúly, és csúnya esés lehet a következmény. Valamikor nagyon gagyi munkával lépcsőket is kialakítottak, de több helyen eltűntek fokok... Persze, azért az út megjárható. Az én esetemben az életkorom is komoly nehézségi faktor a hegyjárásnál...
A szakasznak egyetlen előnye van: nem túl hosszú.
Megjegyzés küldése