2014. február 14., péntek

Erődtúra Komáromban

Általános iskola, történelem óra... a tananyag az 1848-49 forradalom és szabadságharc. Azon belül a Komáromi erőd, még a fegyverletétel után is harcoló hős védők. És parancsnokuk, Klapka György tábornok.

Régi időkre emlékszem... gyakran nem pontosan, az emlékezetben összefolynak dolgok. De maga a tény, a bevehetetlen erőd kitörölhetetlenül benne maradt az emlékezetemben, mint ahogy gondolom, minden magyar férfiember emlékezetében. Hiszen ha csak lélekben is, de kicsit mi magunk is várvédők vagyunk, büszkék hős elődeink tetteire.

Erődmaradványok a szlovák és a magyar oldalon. A Duna a jelenlegi országhatár

Én magam, már obsitos bakaként nem tehetek mást, mint rájuk emlékezve igyekszem bejárni azt a területet, amely valaha az erődöt képezte. Legelőször - a fellelhető bástyamaradványok közül - a Duna magyar oldalán, a Monostori erődben jártam. 
Ezen a területen az egykori erőd jelentős része épen maradt; olyannyira, hogy a második nagy háború után az "ideiglenesen hazánkban állomásozó testvéri szovjet haderő" állomásozott benne. 
Igmándi erőd. Közlekedő folyasó

Igmándi erőd. Bejárat a bástya belsejébe
Ezt követően az Igmándi erődnél jártam... szintén szovjet kézben volt tudomásom szerint. Be tudtam járni a belső területet. 
Csillag erőd bástyája. (Feleségem fényképezi)

Csillag erőd bejárata. Csak időszakosan látogatható
Harmadjára a Csillag erődnél tettem látogatást. Itt csak néhány kutya őrizte a kaput, múzeumi személyzet nem volt. Gyakorlatilag a kapuig jutottam, sokat nem láttam belőle.
Főerőd képe egy szlovákiai plakáton

A Főerőd bejárata. Legkevesebb 10 fős csoport látogathatja

A Főerőd, és sok kisebb erőd a Duna bal partján, Trianon óta Szlovákiában található. Az egykori Főerőd részben ma a szlovák hadsereg kezelésében van, egyénileg nem, de csoportosan, belépő díj ellenében látogatható. Természetesen izgatja/izgatta a fantáziámat, mi lett a többi bástya sorsa?

Kíváncsiságomnak engedve néhány napja átmentem Komarnóba, Komárom szlovákiai városrészébe. A Duna-csatornától indulva gyalog jártam be az első 5 elérhető bástya-maradványt.
  
Mivel a szlovákiai bástyákról a következőkben szeretnék képeket közölni, elmesélem egy néhány évvel korábbi komarnói élményemet:

Sétálgattam a belvárosban, gondolataim száz felé jártak. Én meg szinte csak véletlenül a Klapka-tér felé, szemben a jelenlegi Városházával. Amint elgondolkodva lépegetek, jó nagy hangerővel megszólal a Klapka-induló! "Fel, fel vitézek, a csatára, A szent szabadság oltalmára!" Kapkodtam a fejem, mi lehet itt, rögtön arra gondoltam, valakinek baja lesz ebből! Mire aztán a fülem irányba állította a tekintetemet, megláttam a Városháza tornyának egyik ablakában, hogy egy huszár figura fújja a trombitáját, és a hang pedig a torony hangszóróiból jön! Nézem az órám, látom, pontosan dél van! Ezt jelezte a toronyzene! De még akkor sem tudtam igazán elhinni, hogy jól hallom, amit hallok!
Aztán Komarnóban (Öreg/Rév Komáromban) is fordult az idő kereke, más személy lett a polgármester. Az utóbbi években hiába hegyezem a füleimet, ha ott járok, nem szól már a Klapka-induló.... :-(

Itt még szólt a "Fel, fel vitézek a csatára...."
Klapka György oroszlánja, nemzetiszín szalaggal a lándzsáján
Jókai Mór szobra

Tapasztalataimat a következő posztomban mutatom be Nektek - egyenlőre csak némi érdeklődést szeretnék kelteni Bennetek. Nem titok, hogy a későbbiekben pedig egy közös erődtúrát és fotózást szeretnék szervezni a részvételetekkel! Legalább 10 fő érdeklődőt szeretnék összegyűjteni, hogy ezzel a csapattal a Főerőd látogatása is megvalósítható legyen.

Viszünk újra szalagot arra a lándzsára? Nemsokára március 15!

Szép napot mindenkinek!

2014. február 11., kedd

Porcelánboltban

Néhány napja írtam arról, hogy egy "nekifutásra" három olyan helyet is meglátogattam, ahol szívesen elidőztem annyi ideig, ameddig illik... Első helyszín a Patika-múzeum, második a Babakiállítás a Zichy-palotában, a harmadik pedig a mesésen szép herendi porcelánok boltja. Ez utóbbi nem kiállító hely, hanem kereskedelmi egység, mégis szívesen fogadják azt a látogatót is, aki nem feltétlenül vásárlási szándékkal érkezik.
Jártam már ebben az üzletben, akkor fényképező gép nélkül. Ezúttal azzal a kéréssel léptem be az üzletbe, hogy szeretnék újra nézelődni, és ha szabad, fényképezni.
Az én konyhám - akarom mondani a feleségem konyhája - nem herendi étkészlettel van felszerelve - sajnos. Nem marad más hátra, mint hogy kirakat mögött, vagy vitrinben nézegessem ezeket a finom tárgyakat, csodáljam a ügyes női kezek által festett virágokat, egyéb motívumokat. Emlékszem, általános iskolás voltam, amikor tanulmányi kirándulás alkalmával járt az osztályunk Herenden, az akkori porcelán gyárban. Háááát, nem tegnap volt... Három vagy négy éve Hollóházán kirándultam, és ott is megnéztem a porcelán gyár kiállító termét. Sokat fotóztam ott is, Google+ (Picasa) képtáramban látható most is néhány fotó.

A herendi üzlet barátságos tulajdonosától kaptam egy prospektust, és biztatást, hogy ha módom lesz rá, látogassam meg újra a herendi gyárat. Könnyű szívvel megígértem, és meg is teszem.... :-)

Fotóim vakufényben készültek, a szűkös hely miatt pedig nagy a perspektíva hiba. Úgy döntöttem, hagyom úgy, ahogy a fényképező gép látta a témát. Biztosan tudom, ha próbálom a párhuzamosok összetartását, vagy görbületi eltéréseket kiigazítani, csak még zavaróbbak lennének ezek a hibák.

Íme a herendi szépség néhány turista-fotón:
Herendi-porcelán bolt Győrben
Herendi-porcelán bolt Győrben
Herendi-porcelán bolt Győrben
Herendi-porcelán bolt Győrben
Herendi-porcelán bolt Győrben
Herendi-porcelán bolt Győrben
Herendi-porcelán bolt Győrben
Herendi-porcelán bolt Győrben
Herendi-porcelán bolt Győrben
Herendi-porcelán bolt Győrben
Ha tetszett, amit eddig bemutattam, akkor nézzétek meg a Győr blog albumomat a képtárban. Még egy csomó képet láthattok ott is a Széchenyi-téri üzlet árukészletéből! Milliós értékű darabokat is!
Szép napot kívánok kedves látogatóimnak.

2014. február 7., péntek

Berzsenyi-babák Győrben

Ahogy előző posztomban említettem, a napi sétám során meglátogattam a Berzsenyi-babák kiállítását a Zichy-palotában. Kedvelem ezeket a kis figurákat. Színesek, kedvesek, megmosolyogtatnak. És nem utolsó sorban csodálatot ébresztenek bennem az alkotó jó ízlése, kézügyessége, és hihetetlen türelme iránt, melyekkel megalkotta ezeket a kis csodákat.
Wiedra-Berzsenyi Monika

A bemutatott babák egy külföldön élő magyar hölgy, Wiedra-Berzsenyi Monika művei. A teljes kollekciót Győr városnak ajándékozta, amiért a Győri Önkormányzat Ezüst Emlékérme és Díszoklevél kitüntetésben, erkölcsi elismerésben részesült.
Az egész kollekció ki van állítva a Zichy-palotában, szabadon látogatható.

Babakiállítás
Babakiállítás
Babakiállítás


A babák üvegvitrin mögött vannak kiállítva. Fotózni csak sok kompromisszum mellett lehet őket... legalábbis amatőr eszközökkel, amatőr körülmények között. Fotóállványt nem használtam, a világításról vakufénnyel kellett gondoskodni. Van még egy csomó körülmény, ami miatt a képeim olyan minőségűek, mint amilyenek... de szolgáljon mentségemre, hogy nem művészi igényű képeket, csak műkedvelő emlékfotókat szándékoztam készíteni.





Babakiállítás
Babakiállítás
Babakiállítás
A helyszíni tárlatlátogatás természetesen sokkal nagyobb élményt nyújt, mint amit a képeim képesek visszaadni az élményből. Aki teheti, térjen be az egyébként is szép épületbe, és nézze meg saját szemével is a kiállítást.

A blogban látható fotók mellett az G+ albumom további képeket is tartalmaz a kiállításról. Tekintsétek meg ott is őket a Hungary - Győr blog cím alatt!

Szép napot minden látogatómnak!

 

2014. február 6., csütörtök

Győr - Széchenyi Patika múzeum

Február van... lassan ugyan, de egyre hosszabbak a nappalok. Nem sokkal, napi 1-2 perccel. Ahogy a népnyelv mondja, egy kakaslépéssel. De azért még szürke minden, borult az égbolt, jégfoltok vannak az aszfalton reggelente. Ha kinézek a lakás ablakán, semmi jó kedvem nem támad. Inkább egy pici depresszió...
Ma reggel mindezek ellenére úgy döntöttem, hogy színeket akarok látni! Elég volt a sok szürkéből! Magamba nem nézhettem, nem vagyok egy színes egyéniség, ezt tudom régóta. Nos, akkor hol láthatok színeket? Lélekvidámító dolgokat?
Jöttek hamar az ötletek. Ennek örültem, mert azt jelentette a számomra, hogy a rozsdás agykerekek kicsit megmozdultak. Úgy döntöttem, fotómasinámmal kimegyek a Széchenyi-térre, és ott eltekintek legalább három irányba. Egyik irányban felkeresem a Széchenyi-patikamúzeumot, a másik irányban kilépek a térről, és elmegyek a Zichy-palotáig. Ott pedig megnézem a baba-kiállítást. A harmadik irányban pedig meglátogatom a Herendi-porcelán boltot. Ez nem kiállítás, hanem kereskedelmi egység, de korábban már szívesen fogadtak vásárlási szándék nélkül is, csupán látogatónak. Reméltem, ma is így lesz, és fényképezésre is lesz lehetőségem. Alternatív programként a Xantus János múzeum meglátogatását is tervbe vettem, arra az esetre, ha az első három helyszínen nem járnék sikerrel.
Erről jutott eszembe: tudjátok, kiről mintázta Karl May az indián regényeiben Hosszú Puska személyét?

Most ezek után kukkantsatok be velem a Patika múzeumba!
Győri Patika Múzeum
Győri Patika Múzeum
Győri Patika Múzeum
Győri Patika Múzeum
Győri Patika Múzeum
Győri Patika Múzeum
Győri Patika Múzeum
Győri Patika Múzeum
Győri Patika Múzeum
Remélem, tetszenek a fotók! De a helyszín még szebb, aki teheti, aki nem látta mostanáig, jó szívvel ajánlom, térjen be ide, és nézelődjön. A Patika természetesen működik, de nem csak recepttel érkezőket látnak szívesen, hanem az érdeklődő turistákat is.
Szép napot minden kedves látogatómnak!

2014. február 4., kedd

Egészségügyi fotóséta

Az egyik népszerű közösség oldalt böngésztem tegnap. Felfigyeltem egy képre, és a hozzá tartozó posztra. A kép egy hirdetőtáblát, cégért ábrázolt, melyet az illetékes hivatal nevetséges indokok alapján nem engedélyezett egy apró kis kézműves tárgyakat árusító bolt bejárata mellé kitenni. Erről szólt a poszt. Halovány emlékképem szerint egyszer talán láttam a táblát, de nem voltam biztos benne, hogy jól emlékszem... Lehet, csak az érzékszerveim csalatkoznak? Mindenesetre ma, az aktuális egészségügyi sétámat a vélelmezett helyszín felé irányítottam, hogy személyesen is meggyőződjek róla, mit kifogásolt rajta a HIVATAL... Persze, ha még látható egyáltalán az üzlet bejárata mellett.
Gyönyörű napsütéses téli nap volt ma, a levegő is egészen kellemes volt, figyelembe véve persze, hogy azért mégiscsak tél van. Vittem magammal egy kompakt fényképező gépet is, hogy ha megtalálom a kifogásolt táblát, képet tudjak készíteni róla.
Sajnos, nem jártam sikerrel. Vagy nem jól emlékeztem a helyszínre, vagy nincs kint már a tábla. Az igaz, azon a helyen, ahol a kézműves boltot sejtettem, valóban van egy kézműves bolt. De mivel nem tudtam határozottan beazonosítani a keresett üzletet, ma sem tudom, a megfelelő helyen jártam-e.
Minden esetre ha már ott voltam, jól megfigyeltem a környék üzleteinek cégtábláit. Bár ez "nem a reklám helye", de kettőt le is fotóztam közülük. Nem kommentálom őket, nem én engedélyeztem, hogy kitegyék...

Gabriella Galéria
Halbolt cégér

Sétámat ennél a pár percnél hosszabbra terveztem. Úgy gondoltam, elmegyek a múzeum kőtárába. Megvallom férfiasan, nem a római kori kőemlékek érdekeltek elsősorban, hanem a helyszín! Úgy tudom, a régi győri vár kazamata-rendszerében van a kiállítás elhelyezve. Azt szerettem volna felderíteni, mekkora része járható be a kazamatáknak.
 
Múzeumház, teázó. Sajnos, a fotókon kávézónak neveztem, de remélhetően nem nagy bűn
A Kőtár bejárata mellett van egy szépen felújított régi épület. Az épület neve Múzeumház, a földszintjén pedig teázó, ajándékbolt, előadóterem működik. Jellemző " :-( " rám, hogy még nem jártam az épületben, csak az ott működő teázóról tudtam. Mielőtt a Kőtár bejáratához érkeztem volna, megálltam a Múzeumház előtt, néhány kifüggesztett hirdetmény tanulmányozása céljából. Gondoltam, nem válik hátrányomra, ha többet megtudok arról, mi található az épületben.
 
Amint ott olvasgatok, kilép a teázóból egy fiatalember, kezében néhány prospektus... és barátságosan invitál befelé. Mondja, milyen kiállítás látogatható éppen az intézményben, és sorolja a különböző időtöltési lehetőségeket. Az ajánlat érdekelt, de váratlanul ért - egyébként is kazamatákra voltam lelkileg ráhangolódva. Mondtam is az úrnak, hogy most nem ide készülök, de a tavasszal nagyon szívesen betérek ide is. Erre ő felvilágosított, hogy a Kőtár nem látogatható, mert a működtető múzeum most éppen zárva tartja. Ellenben náluk körülnézhetek... Ezek után beléptem a teázóba. Már az első pillanatban meglepődtem, mert egy szokásos presszó helyett egy valóságos kiállító teremben találtam magam. Mondani sem kell, egy cseppet se bántam, hogy engedtem az invitálásnak. Engedéllyel természetesen, készítettem néhány fényképet a belső térről.
 
A teázó belső tere
A teázó belső tere
A teázó belső tere
A teázó belső tere
A teázó belső tere
A teázó belső tere
A teázó belső tere
A teázó belső tere. Ha jól értettem, ez a kapu az egykori vár egyik kapuja volt
Most már egészen biztos, hogy máskor is visszalátogatok ide, és nem csak egy teára, vagy kávéra.
Úgy tervezem, kifejezetten fotózási szándékkal is megkeresem ezt a helyet, mert az interneten lévő anyag egészen izgalmas dolgokat mesél az épületről. Nem búvárkodtam sokat a témában, inkább egy megfelelő alkalommal saját magam szeretném felfedezni, mi is van a falak mögött....
A Kőtár (Lapidárium) zárt bejárata
Egy pillantás a Püspökvárra
Városkép
A fotózást itt abbahagytam, és elindultam hazafelé. 

Szép napot kívánok minden kedves látogatómnak!