Komáromi erődtúra

Április utolsó hétvégéje... többnapos morcos időjárási front éppen véget ért, vasárnap ragyogó napsütés volt reggeltől kezdve! Pontosan olyan, mint amilyet reméltem erre napra. Nem volt tehát akadálya, hogy kis fotós-kirándulós társaságunk összejöjjön Komárom mellett, a Koppánymonostori erőd melletti parkolóban. Minden adott volt arra, hogy a tervezett erődbejárást megtegyük, képeket készítsünk, és szép élményeket raktározzunk el a memóriánkban erről a napról.
Külön öröm volt számomra, hogy ezen a találkozón megismerhettem két Szlovákiában élő fotós hobbytársat (és egyikük Családját is), akikkel csak az interneten keresztül volt kapcsolatom. Megismertem továbbá egy szimpatikus szombathelyi házaspárt, akiket a már jól ismert Kis Tóth László barátom mutatott be. Már a parkolóból olyan jó hangulatban indultunk az erőd bejárata felé, mint ha csupa régről ismert barát jött volna össze!

Indulás az erőd bejáratához

Nyitáskor már az erődben voltunk. Éppen akkor készülődött egy másik társaság is az erőd bejárásához. Várakozni sem kellett, perceken belül jött egy idegenvezető, és máris indulhatott a séta.

Idegenvezető

Az ilyenkor szokásos általános történeti ismertetés után máris az egykori erőd lóistállóiban jártunk. Kicsit furcsálltam, hogy itt kezdtünk - ennek nyilván az volt a praktikus oka, hogy ez a rész volt a legközelebb. Kimerítő tájékoztatást kaptunk arról, hogyan helyezték el a huszár-lovakat annak idején.

Várudvar

Itt már az erőd belső udvarán vagyunk. Egy apró momentum ahhoz, hogy érzékelhessük, mekkora méretekben kell gondolkodni, ha képet szeretnénk kapni az erőd igazi nagyságáról.

Lőképző oktatóterem a Horthy-korban, a két világháború között.

Ha a komáromi erődről van szó, nekem azonnal az 1849-ben véget ért szabadságharc utolsó nagy fegyverténye, az erőd megtartása jut eszembe. Pedig logikusan gondolkodva a tudni kellene, hogy a történet itt nem ért véget. Mi lett a sorsa az erődnek közvetlenül a magyar hadak elvonulása után? Ezt még tanulmányozni fogom, szakirodalmat keresek erről. Nem értem ugyanis, hogy lehet, hogy iskolai tanulmányaim szerint Klapka György tábornok 1849-ben várparancsnok volt itt, holott egyes források 1850-re teszik az építés kezdetét. Tudom persze, hogy a főhadiszállás nem itt volt, de nem gondolom, hogy ez az erődítmény akkor még nem is létezett. Majd kiderítem, hogy is volt ez igazából.

(Úgy látszik, öregszem. Egy bölcs azt mondta, az ember akkor tudja meg, hogy öregszik, amikor érdekelni kezdi a történelem) :-)

Ez után a kitérő után térjünk vissza a Monostori erődbe, ugyanis a kép tanúsága szerint a két világháború között itt állomásozó lövészek oktató termében járunk. Itt természetesen lövészeteket nem végeztek, csak a lőtan elméleti oktatását végezték.

Híradástechnika

Egy kis külön teremben világháborús híradástechnikai berendezéseket is láthattunk.

Oktatóterem

Megszívlelendő tudnivalók gyalogos lövészeknek.

Huszár laktanya (körlet)

A következő megtekintett helyszín - múzeum jelleggel - vissza vitt bennünket képzeletben az erőd hőskorába. Láthattunk egy legénységi szállást, korhű (jellegű) módon berendezve. (A kis nyuszi képe nem "korhű", egy gyerekeknek rendezett húsvéti játék elkallódott kelléke).

Huszárkörlet más nézőpontból

A legénységi körlet folyosója. Érdekes fényhatást eredményez a sötét térbe betörő külső fényözön

Szovjet lőszer raktár

A II. Világháború után a hazánkban állomásozó szovjet-orosz alakulatok használták az erőd helyiségeit. Hihetetlen mennyiségű anyagot halmoztak fel itt, a legkülönbözőbb lőszer fajtákból. Mondhatom, ijesztő számokat mondott az idegenvezető, amikor arról beszélt, mennyi lőszert vittek el a rendszerváltás utáni kivonuláskor. Még az is sok volt, ami "véletlenül" visszamaradt...

Írásos emlékek szovjet katonáktól

Nem csak lőszer volt felhalmozva az erődben, hanem nagy létszámú szovjet katona is állomásozott a falak között. Nagyon sok helyen olvashatók a falba vésett üzenetek, nevek, városok, otthon hagyott kedvesek nevei.

Duna-bástya

Új helyszínt látogatunk meg. Ez a Duna-bástya. Innen jól be lehetett látni a folyót, a szemben lévő partot, észlelhető volt az esetleges ellenséges csapatmozgás. Békeidőben pedig kényelmes kijárás volt a folyóra.

Kis csoportunk hallgatja az idegenvezető tájékoztatóját

Bokrokkal benőtt sáncoldal a Dunával

Az erőd "fénykorában" természetesen nem így nézett ki a sáncoldal. Ma már a folyó egy jelentős része alig látható, itt már jól elbújhatna az ellenség! :-) Szerencsére ma ettől nem kell tartani...

Ágyú, és a szakértő KTL barátunk!

Az erőd egy szakaszán haditechnikai park (bemutató) van berendezve. Itt a második nagy háború, és az utána következő évek fegyvereiből láthatunk néhányat.

155 mm űrméret

Ágyú a XIX. századból

Az ágyúba ütött évszám szerint a szabadságharc utáni években készülhetett. Valószínűleg ez a legrégebbi ágyú, amely ma az erőd területén megtekinthető.

Az ágyún - várvédő hősökre emlékezve - egy darabka nemzeti színű szalagot helyeztünk el.

Csoportkép készül!

Végezetül egy kép a vármúzeumból

Nagy vonalakban ennyiben foglalhatnám össze a túránk első felét. A történetnek azonban még nincs vége! A Monostori erőd (kisebb részének) megtekintése után átmentünk a Dunán, és Komarno-ban, Öreg-Komáromban folytattuk a kirándulásunkat.
Arról majd legközelebb.....
Legyen szép napotok!

Komáromi erődtúra programja

Nagyon remélem, hogy a tervezett közös komáromi erődtúra szervezése sikerrel jár. Mindennek ellenére érdemi előrehaladás még nincs. A közeljövőben olyan eseményeken kell részt vennem, melyek időpontját nem én határozom meg, és ezek az időpontok még előttem sem ismertek. Ugyanakkor vannak fix elfoglaltságaim is, ezek időpontját is be kell kalkulálnom, ha újabb eseményt szervezek. Akit érdekel a komáromi program, arra kérem, legyen türelmes. Nem fog elmaradni, ezt biztosan tudom, csak az alkalmas időpontok kell jól kiválasztani.
Nézzük, mit is szeretnék megmutatni, és a résztvevőkkel magam is megnézni.
Az első helyszín a Duna magyar oldalán a Monostori-erőd lesz. Az erőd látogatása belépődíj köteles, a díjakról az erőd honlapján kaphattok tájékoztatást. (Google: "monostori erőd") Ez ne vegye el a kedveteket, az élmény és a látvány megéri.
Az erőd mellett van elegendő parkoló a kocsik számára. Amikor a szlovák oldal meglátogatására kerül a sor, akkor is fogunk találni a magyar oldalon parkolót, közel a Duna-hídhoz.
A magyar oldalon az Igmándi erőd és a Csillag erőd meglátogatása nem feltétlenül indokolt, de igény szerint megoldható.

A Duna szlovák oldalán elsősorban az egykori Főerődre helyezném a hangsúlyt. Az erőd csakis csoportosan és idegenvezetővel látogatható, mivel a terület egy részét a szlovák hadsereg ma is használja.

http://www.komarno.sk/varlatogatas_4260.html

A belinkelt weblapon belépődíjról nincs említés. Az utolsó ottjártamkor a belépődíj 2€ fejenként, nyugdíjas belépő 1€. Az még nem tisztázott, a nyugdíjas kedvezmény külföldiekre is vonatkozik-e.

A város szorosan vett belvárosa nem túl nagy, de nagyon szép. Különleges látnivalója az Európa-udvar, igény esetén a múzeumok.
Garantálom, hogy hasznos időtöltésben lesz része mindenkinek, aki részt vesz a tervezett programban.

Mivel tapasztalatom szerint a várost körbevevő bástyák a jelenlegi állapotukban nem túl látványosak, körbejárásuk túl sok időt venne igénybe, ezért ezek meglátogatását nem ajánlom. Esetleg egy másik, ezekre koncentrált fotótúra alkalmával.

A következőkben néhány képet szeretnék mutatni, elsősorban a tervben nem szereplő kiserődök, bástyák bemutatása céljából.

Amint a Duna hídján haladunk Szlovákia felé, ez a látvány fogad bennünket:

Egy pillantás Komarnóra a hídról

A bástyák, más néven kiserődök számozása a Duna mellett kezdődik, halad körben a város mentén, a Duna és a Vág találkozásánál elhelyezkedő Főerőd irányába.

1.-es erőd

1.-es erőd

Az egykori erőd megmaradt épületei teljes mértékben szépen felújítva és hasznosítva vannak. Egy nagy építőanyag- és lakberendezés/lakásfelszerelés kereskedés működik benne. A második kép az egykori Bécsi kapu... a tulajdonos segítségével tudtam csak lefotózni, mivel az utca felől ez nem látható. Középen eredetileg felvonó híd volt, a bástya előtt pedig vizesárok. A tulajdonos szerint mindent az eredeti formájában igyekeztek visszaállítani... még a feliratok betűformáit is. A felvonóhíd természetesen már nincs meg...

2.-es erőd - az utca felől nézve

2.-es erőd - az hátsó oldal felől nézve

Itt is működnek vállalkozások, de a környezet sokkal elhanyagoltabb. Az épületekbe idegenek nem mehetnek be, látogatásra nem alkalmasak.

3.-as erőd.

3.-as erőd.

Itt is működnek vállalkozások. Az épületek és a környék elhanyagolt, turisták előtt nincs megnyitva.

4.-es erőd.

Ugyancsak építőanyag-telephely. Turisták számára nem látogatható. Kivétel az egyik szárnyban működő étterem.

5.-ös erőd

5.-ös erőd

Nem turista-látványosság, de a kapuját nyitva találtam. Az utca felől alig látszik valami, de beljebb menve óriási bástyarészletek válnak láthatóvá. Lenyűgöző, és lehangoló egyszerre. Itt kaphatunk leginkább képet arról, mekkora "csoda" volt valaha ez az erőd, és miért volt bevehetetlen a maga korában.

Sajnos, a fizikai teljesítő képességem nem végtelen, ezért innen vissza kellett fordulnom. Még megálltam a pályaudvarnál, aztán lassan a belváros felé sétáltam tovább. Még ott is tettem egy kört, sok fotót készítettem, majd visszajöttem a magyar oldalra.

A belvárosi fotókat nem teszem fel, csak a következőt:

Európa-udvar Komarnóban

Egy pici ízelítő abból, ami az Európa-udvarban látható.

Legyen szép napotok!!!

Erődtúra Komáromban

Általános iskola, történelem óra... a tananyag az 1848-49 forradalom és szabadságharc. Azon belül a Komáromi erőd, még a fegyverletétel után is harcoló hős védők. És parancsnokuk, Klapka György tábornok.

Régi időkre emlékszem... gyakran nem pontosan, az emlékezetben összefolynak dolgok. De maga a tény, a bevehetetlen erőd kitörölhetetlenül benne maradt az emlékezetemben, mint ahogy gondolom, minden magyar férfiember emlékezetében. Hiszen ha csak lélekben is, de kicsit mi magunk is várvédők vagyunk, büszkék hős elődeink tetteire.

Erődmaradványok a szlovák és a magyar oldalon. A Duna a jelenlegi országhatár

Én magam, már obsitos bakaként nem tehetek mást, mint rájuk emlékezve igyekszem bejárni azt a területet, amely valaha az erődöt képezte. Legelőször - a fellelhető bástyamaradványok közül - a Duna magyar oldalán, a Monostori erődben jártam. 

Ezen a területen az egykori erőd jelentős része épen maradt; olyannyira, hogy a második nagy háború után az "ideiglenesen hazánkban állomásozó testvéri szovjet haderő" állomásozott benne. 

Igmándi erőd. Közlekedő folyasó

Igmándi erőd. Bejárat a bástya belsejébe

Ezt követően az Igmándi erődnél jártam... szintén szovjet kézben volt tudomásom szerint. Be tudtam járni a belső területet. 

Csillag erőd bástyája. (Feleségem fényképezi)

Csillag erőd bejárata. Csak időszakosan látogatható

Harmadjára a Csillag erődnél tettem látogatást. Itt csak néhány kutya őrizte a kaput, múzeumi személyzet nem volt. Gyakorlatilag a kapuig jutottam, sokat nem láttam belőle.

Főerőd képe egy szlovákiai plakáton

A Főerőd bejárata. Legkevesebb 10 fős csoport látogathatja

A Főerőd, és sok kisebb erőd a Duna bal partján, Trianon óta Szlovákiában található. Az egykori Főerőd részben ma a szlovák hadsereg kezelésében van, egyénileg nem, de csoportosan, belépő díj ellenében látogatható. Természetesen izgatja/izgatta a fantáziámat, mi lett a többi bástya sorsa?

Kíváncsiságomnak engedve néhány napja átmentem Komarnóba, Komárom szlovákiai városrészébe. A Duna-csatornától indulva gyalog jártam be az első 5 elérhető bástya-maradványt.

  

Mivel a szlovákiai bástyákról a következőkben szeretnék képeket közölni, elmesélem egy néhány évvel korábbi komarnói élményemet:

Sétálgattam a belvárosban, gondolataim száz felé jártak. Én meg szinte csak véletlenül a Klapka-tér felé, szemben a jelenlegi Városházával. Amint elgondolkodva lépegetek, jó nagy hangerővel megszólal a Klapka-induló! "Fel, fel vitézek, a csatára, A szent szabadság oltalmára!" Kapkodtam a fejem, mi lehet itt, rögtön arra gondoltam, valakinek baja lesz ebből! Mire aztán a fülem irányba állította a tekintetemet, megláttam a Városháza tornyának egyik ablakában, hogy egy huszár figura fújja a trombitáját, és a hang pedig a torony hangszóróiból jön! Nézem az órám, látom, pontosan dél van! Ezt jelezte a toronyzene! De még akkor sem tudtam igazán elhinni, hogy jól hallom, amit hallok!

Aztán Komarnóban (Öreg/Rév Komáromban) is fordult az idő kereke, más személy lett a polgármester. Az utóbbi években hiába hegyezem a füleimet, ha ott járok, nem szól már a Klapka-induló.... :-(

Itt még szólt a "Fel, fel vitézek a csatára...."

Klapka György oroszlánja, nemzetiszín szalaggal a lándzsáján

Jókai Mór szobra

Tapasztalataimat a következő posztomban mutatom be Nektek - egyenlőre csak némi érdeklődést szeretnék kelteni Bennetek. Nem titok, hogy a későbbiekben pedig egy közös erődtúrát és fotózást szeretnék szervezni a részvételetekkel! Legalább 10 fő érdeklődőt szeretnék összegyűjteni, hogy ezzel a csapattal a Főerőd látogatása is megvalósítható legyen.

Viszünk újra szalagot arra a lándzsára? Nemsokára március 15!

Szép napot mindenkinek!