Az egyik népszerű közösség oldalt böngésztem tegnap. Felfigyeltem egy képre, és a hozzá tartozó posztra. A kép egy hirdetőtáblát, cégért ábrázolt, melyet az illetékes hivatal nevetséges indokok alapján nem engedélyezett egy apró kis kézműves tárgyakat árusító bolt bejárata mellé kitenni. Erről szólt a poszt. Halovány emlékképem szerint egyszer talán láttam a táblát, de nem voltam biztos benne, hogy jól emlékszem... Lehet, csak az érzékszerveim csalatkoznak? Mindenesetre ma, az aktuális egészségügyi sétámat a vélelmezett helyszín felé irányítottam, hogy személyesen is meggyőződjek róla, mit kifogásolt rajta a HIVATAL... Persze, ha még látható egyáltalán az üzlet bejárata mellett.
Gyönyörű napsütéses téli nap volt ma, a levegő is egészen kellemes volt, figyelembe véve persze, hogy azért mégiscsak tél van. Vittem magammal egy kompakt fényképező gépet is, hogy ha megtalálom a kifogásolt táblát, képet tudjak készíteni róla.
Sajnos, nem jártam sikerrel. Vagy nem jól emlékeztem a helyszínre, vagy nincs kint már a tábla. Az igaz, azon a helyen, ahol a kézműves boltot sejtettem, valóban van egy kézműves bolt. De mivel nem tudtam határozottan beazonosítani a keresett üzletet, ma sem tudom, a megfelelő helyen jártam-e.
Minden esetre ha már ott voltam, jól megfigyeltem a környék üzleteinek cégtábláit. Bár ez "nem a reklám helye", de kettőt le is fotóztam közülük. Nem kommentálom őket, nem én engedélyeztem, hogy kitegyék...
|
Gabriella Galéria |
|
Halbolt cégér |
Sétámat ennél a pár percnél hosszabbra terveztem. Úgy gondoltam, elmegyek a múzeum kőtárába. Megvallom férfiasan, nem a római kori kőemlékek érdekeltek elsősorban, hanem a helyszín! Úgy tudom, a régi győri vár kazamata-rendszerében van a kiállítás elhelyezve. Azt szerettem volna felderíteni, mekkora része járható be a kazamatáknak.
|
Múzeumház, teázó. Sajnos, a fotókon kávézónak neveztem, de remélhetően nem nagy bűn |
A Kőtár bejárata mellett van egy szépen felújított régi épület. Az épület neve Múzeumház, a földszintjén pedig teázó, ajándékbolt, előadóterem működik. Jellemző " :-( " rám, hogy még nem jártam az épületben, csak az ott működő teázóról tudtam. Mielőtt a Kőtár bejáratához érkeztem volna, megálltam a Múzeumház előtt, néhány kifüggesztett hirdetmény tanulmányozása céljából. Gondoltam, nem válik hátrányomra, ha többet megtudok arról, mi található az épületben.
Amint ott olvasgatok, kilép a teázóból egy fiatalember, kezében néhány prospektus... és barátságosan invitál befelé. Mondja, milyen kiállítás látogatható éppen az intézményben, és sorolja a különböző időtöltési lehetőségeket. Az ajánlat érdekelt, de váratlanul ért - egyébként is kazamatákra voltam lelkileg ráhangolódva. Mondtam is az úrnak, hogy most nem ide készülök, de a tavasszal nagyon szívesen betérek ide is. Erre ő felvilágosított, hogy a Kőtár nem látogatható, mert a működtető múzeum most éppen zárva tartja. Ellenben náluk körülnézhetek... Ezek után beléptem a teázóba. Már az első pillanatban meglepődtem, mert egy szokásos presszó helyett egy valóságos kiállító teremben találtam magam. Mondani sem kell, egy cseppet se bántam, hogy engedtem az invitálásnak. Engedéllyel természetesen, készítettem néhány fényképet a belső térről.
|
A teázó belső tere |
|
A teázó belső tere |
|
A teázó belső tere |
|
A teázó belső tere |
|
A teázó belső tere |
|
A teázó belső tere |
|
A teázó belső tere |
|
A teázó belső tere. Ha jól értettem, ez a kapu az egykori vár egyik kapuja volt |
Most már egészen biztos, hogy máskor is visszalátogatok ide, és nem csak egy teára, vagy kávéra.
Úgy tervezem, kifejezetten fotózási szándékkal is megkeresem ezt a helyet, mert az interneten lévő anyag egészen izgalmas dolgokat mesél az épületről. Nem búvárkodtam sokat a témában, inkább egy megfelelő alkalommal saját magam szeretném felfedezni, mi is van a falak mögött....
|
A Kőtár (Lapidárium) zárt bejárata |
|
Egy pillantás a Püspökvárra |
|
Városkép |
A fotózást itt abbahagytam, és elindultam hazafelé.
Szép napot kívánok minden kedves látogatómnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése