A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Széchenyi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Széchenyi. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 16., szerda

Mátyás király, és az Ő Corvinái

Messziről kezdem a mesémet; oka van annak! Régi gyakorlat nálam, hogy ha meglátogatok egy olyan eseményt vagy rendezvényt, amely fontos a számomra, akkor fotókat is készítek: ha tehetem. Úgy értem: ha szabad, ha nem tiltják. Ezt mások fölösleges dolognak tartják. Nem állítom, hogy nincs igazuk. Mert amíg fiatal az ember, rendelkezik megfelelő agyi kapacitással sok információ tartós befogadására, addig nincs is baj. De van az az idő (életkor) amikor már a szürkeállománynak kell mire támaszkodnia. Nálam ez a "támasz" a fénykép. 
Szívesen járok fotóstársak kiállításaira, múzeumokba, koncertekre. Legtöbbször viszek magammal egy fényképezőgépet is. Készítek képeket: nem művészi alkotásokra törekszem, csak emlék-képeket. Olyanokat, ha akár évek múlva megnézem magamnak, emlékeim feltárulnak... tudom merre jártam, mit láttam. Az én agyamnak ez a "támasz". Zeneműveket sem csak egyszer hallgatunk meg; ha tetszik, megvesszük hanglemezen, és kedvünk szerint bármikor meghallgathatjuk.

Nemrég több cikkben találkoztam azzal az információval, hogy Budapesten, az Országos Széchenyi Könyvtárban kiállítják Mátyás  király Corvináinak egy részét. Mint mindenki, én is az általános iskolában hallottam ezekről a kódexekről. Szerzetesek, lúdtoll, kézírás, iniciálék, sorminták, oldalminták, pergamen... szóval... nem sok, amit tudtam róluk. Jött hát az elhatározás, hogy meg kell nézni ezeket.
Január közepén - egy hideg hétköznapon - vonatra ültem, és Budapestre utaztam. Elsődleges célom a Corvinák megtekintése volt; alternatív program pedig a szomszédságban lévő Galéria. A Galériában a múlt évben már jártam, de hát az nem "félórás" program... befejezni nem, csak abbahagyni és később folytatni lehet ott a nézelődést. Gondoltam, most folytatom... (nem folytattam, mert betelt a fotómasinám memóriakártyája a Corvináknál). 😏

Kis idézet a Wikipédiából: "I. Mátyás, közkeletűen: Corvin Mátyás vagy Igazságos Mátyás, születési nevén: Hunyadi Mátyás, hivatalos latin uralkodói nevén: Mathias Rex; neve németül, latinul, angolul: Matthias Corvinus, olaszul: Mattia Corvino, románul: Matei Corvin, csehül: Matyáš Korvín, horvátul Matija Korvin (Kolozsvár, 1443. február 23. – Bécs, 1490. április 6.) Magyarország királya 1458 és 1490 között. Hivatalos uralkodói címe eredetileg Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország és Bulgária királya volt, ehhez csatlakozott 1469 után, cseh királlyá választásától a Csehország királya cím is. Nemzetközileg ismert Corvinus, azaz Hollós melléknevét a Hunyadi-család hollót ábrázoló címeréről kapta"

Hát akkor a kiállítás képei:
Kálmáncsehi Domonkos kisebb breviáriuma
Már az, amit az első teremben láttam, elcsodálkoztatott. Minden képzeletet felülmúló könyvek kápráztatták el a szememet. Nagyon sok ember, turista-csoport, idegenvezető... csendben nézelődő turisták, hangos idegenvezető, és mindenki kezében mobiltelefon vagy fényképezőgép. Szabadon lehetett fotózni, de vakut nem szabadott használni.
Hogy mit láttunk... magyar és angol nyelven kielégítő információ olvasható minden kiállított mű alatt. Eleinte próbáltam ezeket is fotózni, hogy később párosítsam a kódexeket és a magyarázatot. Ezt azonban hamar abbahagytam, mert a könyvekkel ellentétben a magyarázatok sötétben voltak, kézből fotózva nem lehetett jól olvasható eredményt elérni.
Corvina
Corvina
Annak ellenére, hogy kézből és vaku nélkül fotóztam, a képek megfelelően élesek lettek. Ha elég nagy a rálátás a szövegre, olvasható is... persze, ha tudunk latinul... vagy görögül, a szöveg nyelvezete szerint.
Corvina
Címeres levél
"Mathias Dei Gratia Rex Hungarie".... Mátyás Isten Kegyelméből Magyarország Királya"... ha nem tévedek...

Corvina
Fotózás oldaláról nézve nagyon sok volt a zavaró tényező. Nem csak az egymás lábát taposó látogatók miatt, hanem a világítás sem kifejezetten a fotózók kedvére lett alakítva. (Végül is nem az volt a cél). Szemmel nagyon jól lehetett látni mindent, de a gépbe sok szórt fény, tükröződés "keltette a zavart".
Angol nyelvű infó
Angol nyelvű infó
Corvina
Corvina
A bal oldal utólagos bejegyzése: "Ő Császári Királyi Apostoli Felsége Első Ferenc József ajándéka a Széchenyi Országos Könyvtár részére. Beküldetett a m. k. miniszterelnök (?) Andrásy Gyula gróf által. 1869. december 13.-án".
Corvina
1877-ben Abdul Hamid török szultán visszaadott 4 db. Corvinát, melyeket még a török megszállás idején vittek el Budáról. A kódexeket még Törökországban újrakötötték. A képen látható példány 1460 - 1470 között készült Firenzében. Ma az ELTE Egyetemi könyvtárban található.
Thúróczy János: A Magyarok Krónikája
A képen Szent László legendája látható; a király kiszabadítja a magyar leányt az őt elrabló kun vezér fogságából. A jelenet meg van festve Erdély sok templomában is; legszebben megmaradt freskó Székelyderzsben látható. Volt szerencsém arról is képeket készíteni.
Corvina
Balra valamelyik tulajdonos bejegyzése.
Corvina
Szatmári György pécsi püspök breviáriuma
Firenzében készült, az 1510-es években. Szatmári György (1457-1524). Bakócz Tamás érsek mellett az egyik legjelentősebb mecénása korának.
Corvina
Mátyás és Beatrix neve olvasható a szövegben.
A török szultánok története
Corvina
Az akkori könyvfestők csodálatos remekműve.
Corvina
Nem tudok mit hozzáfűzni... nincsenek szavaim!
Corvina
Corvina
Corvina
A tárlók
Hát kérem... itt "fogyott ki a film a gépemből"... akarom mondani, itt tellett be a memóriakártyám. Természetesen sokkal több a kép, mint amennyi ide fel van töltve. Több könyvről több nézetben is készítettem képet; itt viszont csak egy-egy szerepel...

Hát ennyi... köszönöm, ha volt türelmetek végiglapozni a posztomat.

2015. október 17., szombat

Nagycenk - "legnagyobb magyar" sírboltjában

"Nagycenk fekvése 

A nyugat-magyarországi peremvidék Sopron-Vasi-síkságán helyezkedik el. A határ délnyugati rész dombos és a Soproni-hegység nyúlványaihoz kapcsolódik.

Nevének eredete

A község nevét 1291-ben írták le először egy latin nyelvű birtokeladási oklevélben, ekkor Zenk-nek hívták. A két Cenk megkülönböztetésére időnként jelzős nevek is feltűnnek, például 1359-ből: Gudurzenk (Gödörcenk) A Nagy Czenk név 1544 óta ismeretes. Kiscenk, németül Kleinzinkendorf első ismert neve Tótcenk volt. 1544-től már Dávid Czenknek írják." - Wikipedia

 A Fertő-tó környéki kirándulásunk egyik kiemelt célpontja volt Nagycenk. Jártunk már itt évekkel ezelőtt: akkor a Széchenyi-kastély, és a kisvasút múzeum meglátogatása volt a célunk. Ezúttal a kastélykertet jártuk alaposan körbe, és a mauzóleum megtekintését tűztük ki célul.
A kisvasút (mozdony) múzeumról is mutatok két képet... ezek a fotók 2006-ban készültek. Új képeket ezen a kiránduláson nem tudtam készíteni. Sajnálom, de most így alakult...
Hungary - Nagycenk - Széchenyi-kastély főépülete
Kastélypark
A kastélykert bejárata, és az épület között egy gyönyörű park, igazi virágoskert helyezkedik el. Nagyon szép látvány, igazi kikapcsolódást nyújt, ha kissé elidőzünk a park padjain.
Hungary - Nagycenk - Széchenyi-kastély főépülete
A főépület homlokzata, címerrel és zászlóval. Itt említem meg, hogy a kastélyban szálloda is működik. Valószínűleg nem hátizsákos turisták zsebéhez méretezett szobaárakkal, de aki akarja, kipróbálhatja, milyen a főúri kényelem!
Kripta
Mint említettem, legfőbb célunk ma Széchenyi István gróf mauzóleumának meglátogatása volt. Ezért a kastélykerti séta után a temetőbe mentünk (feleségemmel kirándultunk). 
A mauzóleum a temető közepén található, nem volt nehéz megtalálni. Érkezésünkkor éppen tárlatvezetés volt, várni kellett jónéhány percet, amíg mi is bemehettünk. Közben természetesen alaposan bejártam a temetőt. Nagyon meglepett, hogy a főnemesi család milyen sok tagja van a temetőben eltemetve; mondhatnám egészen a mai időkig bezárólag. Ezek a nyughelyek egy része díszes, hatalmas emlékmű, mások pedig egyszerű sírok, mint egy átlagos közember nyughelye. Persze, ennek oka van, hadd ne részletezzem... :-(
Kis idő után kinyílt a mauzóleum ajtaja, és bemehettünk. Nagy volt a meglepetésem! Arra számítottam, hogy az épület közepén lesz egy hatalmas szarkofág, virágokkal, a megemlékezés koszorúival, mint amilyeneket oly sok helyen láttam már.
Főoltár
Ehelyett az épület belül egy valóságos templom, annak minden kellékével! Nagyon szép díszes oltár, padok a hívők számára... szóval nagy volt a meglepetésem. Az idegenvezető úr alapos tájékoztatást adott nekünk a család történetéről, nevesebb családtagokról, a család nevének eredetéről.
Tőle tudtam meg, hogy a család neve azért Széchenyi, mert az az ős, aki a királytól birtokot, és nemességet kapott, Szécsény városban (Észak-Magyarország) teljesített szolgálatot az akkori hadseregben. Címert kapott, és jogot a Széchenyi (Szécsényből való) családnév használata. Az adományozott birtok ugyanakkor Nyugat-Magyarországon terült el.
A nagy magyar végső nyughelye
A templom (hivatalosan kápolna) a földszinten, a kripta pedig az alagsorban helyezkedik el. Itt nagyon sok családtag kapott végső nyughelyet... közöttük egy különleges koporsó is, a benne megtekinthető mumifikálódott testtel... de képet nem mutatok (nem is készítettem) róla. Bíztatok minden kedves olvasómat, keresse fel személyesen a helyet, és szerezzen saját élményt!

És végül az ígért két, már régi fotó a kisvasút kedvelőinek:
Mini-mozdonyok Nagycenken

Kisvasút, kiránduló járat


Legyen szép napotok!

2014. május 7., szerda

Pécs - bevezetés

Emlékeztek kisiskolás korotokra? Amikor magyar irodalom órán fogalmazást kellett írni egy megadott témából, sulykolták belénk a tanárok: "Minden dolgozat három részből áll! Bevezetés, tárgyalás, befejezés!" (Nem tudom, a mai nebulók írnak-e még dolgozatban fogalmazásokat).
Azt gondolom, három poszt alatt én sem tudom összefoglalni rövid pécsi kirándulásom élményeit. Bár nem követem az iskolai tematikát, azért ezt az első posztot nevezzük Bevezetésnek! :-)
Legkevesebb két éve annak, hogy kerestem a megfelelő alkalmat arra, hogy igencsak elhalványult régi pécsi élményeimet újra felfrissítsem. Az eltökéltség meg volt bennem egy baranyai kiránduláshoz, de hol a lustaságom, hol más ki tudja mi egészen az idei tavaszig visszatartott. Idén áprilisban aztán döntésre jutottam, és foglaltam egy orfűi panzióban szállást feleségem és a magam számára. Jelzem, ez nem új dolog annak, aki olvasta korábbi posztjaimat is. Az utazás időpontjának kiválasztása nem teljesen véletlen volt, az egyik döntő ok az orfűi medvehagyma fesztiválon való részvétel.
Pécsi kirándulásra két napot fordítottunk - emellett még sok más helyen is jártunk. De most maradjunk Pécsen.
Pécs
Hatalmas tervekkel érkeztem! A városközpontra, néhány különleges nevezetességre, múzeumokra koncentráltam. Csak hát a teljesítő-képességemet becsültem túl nagyra.... amikor szembesültem a helyszínen azzal, hogy mennyi látnivaló van csak a városközpontban, szép terveim jócskán összekuszálódtak. 
Irgalmas rendi templom
Irgalmas rendi templom
Be kellett látnom, hogy megnézem azt, ami szinte csak spontán elém tárul. Fotóztam rendületlenül... és bosszankodtam is közben. 
Gázi Kászim török pasa dzsámija. Ma katolikus templom
 Leginkább amiatt csalódtam, hogy a dzsámi éppen felújítás alatt volt. Nem csak hogy csúnya zöld lepel éktelenkedett körülötte jó darabon, de mindenféle építkezési kellék volt körülötte. Bemenni nem lehetett, hiába próbálkoztam. Pedig kiemelt célom volt, hogy az egykor a törökök által épített, majd később római katolikussá lett templomot meglátogassam.
Az Irgalmasok temploma előtt álló Zsolnay-kút egy részlete

Leonardo de Vinci eredeti tervei alapján Olaszországban készített lószobor
Kicsit azért - vagy nagyon - kárpótoltak más élmények. A város fő tere, a Széchenyi-tér egyszerűen elbűvölő, nincs rá más szó. Igaz, nem csak a dzsámi volt átépítés alatt, hanem egy nagy szálloda is a dzsámi közelében. Ezt azért sokkal diszkrétebb módon újították fel, nem rondította a nagyon szép tér arculatát.
Lehet, hogy sokan követ dobnak rám azért, de én azt az oda nem illő bazi-nagy Leonardo-lovat se tette volna ki a térre. Szerintem nagyon megbontotta a tér arányait, elnyomta a téren álló másik lovas emlékművet. Tudom persze, miért volt ott az a hatalmas paci, de engem akkor se győzött meg arról, hogy annak ott kell lennie. Magánvélemény...
Feleségem sokat pihent, gyakran jártam egyedül a teret, és a környező utcákat. Nem tudtam betelni a látvánnyal! Sok csodálatos épület, szépen karbantartva, mind-mind fényképre kívánkozott. Már jó előre sajnáltam magam, mennyi dolgom lesz a rengeteg fotóval otthon! :-)))
Hunyadi-szobor
Megyeháza Pécsen.
Megyeháza ablakdíszei
A megyeháza látványa egészen különleges a helyszínen. Szép időben remek látvány az épület tetejét díszítő Zsolnay-mázas berakás, és  felső emelet ablakközeit díszítő műalkotás.
Palatinus Nagyszálló
Palatinus Nagyszálló
A Király utca egy szakasza
Utcazenészek
Ezek a fiúk valami egészen különleges, finom, megkapó zenét játszottak. Halkan, különleges hangszereiken egészen különleges produkciót mutattak be. Csak pár perc időm volt, hogy hallgassam őket, de szívesen maradtam volna sokkal tovább.
Vasváry-ház
Az egyik legszebb cégér, amit a városban láttam
Szerelmesek lakatjai
Pécs egyik különleges látványossága a több szakaszból álló lakatfal. Az eredete oda nyúlik vissza, amikor az egyik közeli kollégium diákjai érettségi után ide lakatolták a kollégiumi szekrényeik lakatjait, hogy emléket hagyjanak maguk után. Egy idő után aztán másképp alakult ez a szokás: szerelmes párok írják neveiket egy lakatra, és helyezik el itt. Ezzel jelképezik összetartozásukat, "lakattal lezárt" szerelmüket. Elképesztő látvány, picit még megható is... :-)
Egy kis részlet közelebbről....

Nincs még vége az élménybeszámolómnak, folytatás következik!
Szép napot kívánok minden olvasómnak!