"Máriakálnok ősi búcsújáró hely. A Szigetköz legismertebb települése. Mosonmagyaróvártól keletre, 5 km távolságra fekszik. Mosonmagyaróvárral 1928 óta vashíd köti össze a Mosoni-Dunán. A szigetközi főútvonalra csatlakozó összekötő útja révén szerves része a szigetközi gazdasági és turisztikai régiónak." - nagyon-nagyon lerövidítve így mutatja be a Wikipédia Máriakálnokot. Maga a bejegyzés sokkal bővebb természetesen, de ide most ez a három mondat is elegendő.
Ja igen - miért is beszélek róla? Történt ugyanis, hogy a Facebook bejegyzéseit böngészve találtam egy bejegyzést, ami egy bizonyos "kónya vicsorgó" nevű növényről szólt. Épp előtte pár perccel kuncogtam magamban a "pettyegetett tüdőfű" nevű virág fantáziadús nevén... ezt tetézte meg egy fokkal a "kónya vicsorgó"! :-) Hát nem aranyos? Mivel a "kónya vicsorgó" lelőhelyéről pár szóval is megemlékezett a posztoló, másnap egy fotóstárssal a lelőhelyre indultunk. Mivel az infónk meglehetősen felületes volt, "kónya vicsorgót" nem találtunk. Találtunk viszont egy gyönyörű hóvirágos és csillagvirágos erdőt, valamint a faluban egy kegykápolnát.
 |
| Máriakálnoki kegykápolna. Az épület mellett szabadtéri oltár található, az előtérben pedig szószék |
"Sarlós Boldogasszony kegykápolna (eredetileg barokk stílusú). A hagyomány szerint a 16. század óta látogatják. A csodatévő kút köré épült, benne látható az oltár fölé emelkedő csodatévő kálnoki Szűz Mária szobra. Híres búcsújáróhely, az itteni búcsúk időpontjai: Szentháromság vasárnapján és szeptember 8-át követő vasárnap." - Wikipédia.
 |
| Csokor hóvirág |
Ha követem a kirándulás időrendjét, előbb a "kónya vicsorgót" kerestük - hiába. De a szép hóvirágos erdőben találtunk bőven más témát a fotózáshoz. Fehér hóvirágot, kék csillagvirágot, kipattanó rügyeket, bimbózó virágkezdeményeket a fákon. És egy kétségbeesett lepkét, amint egy pók hálójába akadt. Kivártam az életért szóló küzdelem végét: jelentem, győzött az élni akarás, a lepke hősi küzdelem végén kiszabadult! De annyi ereje sem maradt a végére, hogy elrepüljön... előbb alaposan ki kellett pihennie magát.
 |
| Csillagvirág |
 |
| "Variációk hóvirágra!" |
 |
| "Variációk hóvirágra!" |
 |
| "Variációk hóvirágra!" |
 |
| "Variációk hóvirágra!" |
 |
| Méhecske |
 |
| Pettyegetett tüdőfű |
 |
| Virágbimbók egy faágon |
 |
| Bodzahajtás |
 |
| Piros csészegombák |
 |
| Harc az életért a pókhálóban |
 |
| A szabadulóművész |
 |
| Bogláros szellőrózsa |
 |
| Csillagvirág |
Miután beláttuk, hogy itt nem találunk "kónya vicsorgót", bementünk a faluba. Akkor találtuk meg a kis kegykápolnát. Természetesen itt is készült néhány fotó.
Vissza a kápolna képeihez:
 |
| Feszület |
 |
| Szenteltvíz tartó a kápolna bejáratában |
 |
| Salátaboglárka |
Még nincs vége a korán jött tavasznak. Remélem, újabb kirándulásokról is írhatok a következő napokban.
Legyen szép napotok!
3 megjegyzés:
Az első szép: bogláros szellőrózsa. A második: salátaboglárka. Szépek a képeid! :-)
Ismét nagyon szép fotókat láthattunk Tőled Zoli!
Ragyogó, szép fotókat készítettél, a blogodból pedig árad a tavaszt köszöntő jókedv. A sárga, rügyező ághoz segítségül elmondanám, hogy az a som virágja, mely levelét csak a virágzás után hajtja ki. A terméséből ősszel pedig isteni lekvárt lehet készíteni. -)))
Sok ehhez hasonló, szép élményt kívánok neked a továbbiakban is!
Megjegyzés küldése