Esős napok után tegnap már reménykeltő idő volt, a mai nap pedig kifejezetten kellemesnek ígérkezett. Szép napban bízva meginvitáltam feleségemet egy kis kocsikázásra. Rá is állt, rövid tanakodás után eldöntöttük, hogy Komáromba megyünk. Az én tervem az volt, hogy megnézem a Csillag-erődöt. A Monostori-erődöt és az Igmándi-erődöt már ismerem, de a Csillag erődbe még nem volt szerencsém bejutni. Hogy feleségemnek is kedvet csináljak a kiránduláshoz, egy Rév-Komáromi (Komarnói) sétát is beiktattam a programba.
A Csillag-erőddel megint nem volt szerencsém. Már az év elején jártam ott, de bezárt kapukat találtam, és egy feliratot, miszerint csak a nyári hónapokban látogatható az erőd. Mivel most nyár van, ma bizakodva mentem vissza. Megint zárt kapukat találtam, és egy feliratot, miszerint csak szombaton és vasárnap van nyitva, mindössze napi 4 órát, és ráadásul be is kell jelentkezni. Hát nem egy nagy reklám ez egy történelmi látványosságnak! Hogy csalódásom kicsit enyhüljön, néhány fotót készítettem a bejáratnál.
Ezek után nagyon hamar a program második része következett. Többször jártunk már Rév-Komáromban is, jól ismerjük a belvárost. Általában egy séta, fagyizás, ritkán egy ebéd szokta kitölteni az itt töltött időnket. Volt rá példa, hogy egyedül jöttem - ilyenkor természetesen többet gyalogolok, nagyobb távolságokat bejárok, számomra érdekes fotótémákat keresve. Ma is fagyizással kezdtünk, majd Marika leült egy árnyékos parkban egy padra, én pedig a Főerődhöz mentem. Bár egy csoport éppen bebocsátásra várakozott, Marikára tekintettem nem mentem velük - ez az erőd ugyanis csak csoportosan látogatható, egyénileg nem. Készítettem képeket kívülről, amikből aztán mindössze egyet tartottam meg. A többi teljesen jellegtelen és érdektelen formát mutatott.Ez egy sarokbástya, a kis torony alatt egy alig látható szoborral.
Korábbi szokásunkat követve az Európa-udvarba ültünk be. nagy volt a hőség, nem igazán sétára csábító időjárás lett a sok eső után. Itt volt egy nagy szökőkút, kellemes volt hallgatni a víz csobogását. Előtte még meglátogattam a város legnagyobb templomát - ez volt az első eset, hogy nyitva találtam. Nagyon sajnáltam, hogy nem volt nálam fotóállvány. Egy képet így is készítettem (csak a kompaktot vittem magammal) maximálisra állítva az ISO értéket is, blendét is, hogy padra tett géppel a szentélyt fényképezhessem. A kép nem mozdult be, viszont nagyon szemcsés lett.
Az Európa-udvar egyik jellegzetessége, hogy tele van a magyar történelem nagy alakjainak szobraival. Árpádházi ás Habsburg királyok, politikusok szobrait szemlélhetjük meg sétánk során.
A másik érdekesség, minden ház más építészeti jellegzetességet hordoz magán. Minden épület egy-egy európai ország jellegzetes építészeti stílusát képviseli, Ezzel Európa egységét kívánják reprezentálni.
A belváros egyik szép részlete. Készítettem természetesen ezeknél sokkal több fotót, de mint mondtam, sokszor jártam már itt, és mindig fényképezőgéppel a kezemben. Az albumjaim között találhattok is egy korábbi kirándulásomon készített fotókból összeállítást.
Ez az oroszlán a komáromi hős, Klapka György szobrának talapzatán látható. Akárhányszor itt járok, nemzeti-szín szalagot, vagy éppen mint most, koszorút mindig látok a dárdára helyezve.
Ez a híd köti össze a Duna két oldalát - egyúttal a szétszakított várost, tovább gondolva a témát pedig az óhazát és az elszakított területeket.
Egy kicsit könnyedebb látvány: kirándulóhajók a Dunán.
A fotózást itt befejeztem, a nap további részét már nem részletezem. Csak annyit, hogy mivel jócskán ebédidő volt, feleségen ötlete alapján a híd magyar oldalánál található Tescóba mentünk ebédelni. A helyszínen derült ki, hogy egy kínai kifőzde jelenti az ebédelési lehetőségeket. Ha már ott voltunk, kikértük a napi menüt - bár ne tettük volna! Ha arra jártok, Ti se tegyétek! :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése