... a Radó szigeti zenepavilonban. Amint megjelent a zenepavilon idei programja, azonnal feljegyeztem a dátumot. Otthon beírtam Outlookba, határidőnaplóba, telefonba, hogy el nem felejtsem a dátumot. Nem felejtettem el, kezdésre éppen a helyszínre érkeztem. Természetesen a tavalyi koncertjükön is ott voltam - akkor ért az a meglepetés, hogy Carlos Santana Moonflower című bravúrdarabját hallottam tőlük! Tavaly még csak a sziget elején jártam a műsor kezdetén. Amikor meghallottam az első hangokat, megdöbbentem - azt nem hittem, hogy itt van Santana - de akkor meg mi ez? Még soha nem hallottam, arról, hogy magyar zenekar Santanát merészelt volna játszani! Sőt - vettem én már boltban, legális üzletben olyan CD-t (később egy barátomtól is kaptam), amin Santana zene volt rögzítve. Ezek azonban olyan kókler utánzatok voltak, hogy az döbbenetes! Itt viszont szépen, tisztán szólt a gitár! Persze, nem hangról-hangra ugyanúgy az elejétől végig, ahogy a Santana-lemezről ismerem, de nagyon szépen! A többi hangszer is igen kellemesen kísérte a gitárt, és egy az egész nagyon kellemes hatást tett rám.
Fülig szaladt a szám, amint meghallottam, hogy ma is ez a nyitószám. Ez rögtön meg is adta az alaphangulatát a várható műsornak.
Nem csalódtam a későbbiekben sem. Az általam igen kedvelt Bogdán Eszter énekesnő jó formában volt, éppúgy, mint a zenekar többi tagja. Megjegyzem, nem tinédzser-zenekar a csapat, kisebb részük korban közel áll az én korosztályomhoz. Ez a tény a műsorukra is jellemző volt - abból az időből származó dalokat játszottak, amik az én fiatal koromban voltak kedves zenéim. Vagy újabb dalok ugyan, de a velem nagyjából egykorú szerzők művei. Némelyiket kissé a maguk stílusára formálták, néhány részletükben improvizáltak, de ez inkább előnyére, mint hátrányára vált a zenének.
Nagyon jól éreztem magam - köszönet a zenekarnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése