Latin hangulatban...

... telt a mai délelőttöm. Azon törtem a fejem ugyanis, hogy néhány fotómból videófájlt kellene készítenem. Ezek önállóan is lejátszhatók, vagy ha tényleg jól sikerülne, akkor DVD formátumban is lemezre lehetne írni. De ha már videó, akkor kísérő zene is kell - mi legyen az? Jött az ötlet, hogy a cubai Omara Portuondo DVD-jéről leveszem a hangot, és abból a zenéből válogatok kísérőzenét a képeimhez. Lelkesen neki is álltam a rippelésnek, amikor a progim 5 perc után megállt, kiírta egy ablakba a képernyőre, hogy azon nyomban vásároljam meg a regisztrációs kódot. Ha nem, akkor egy percig sem hajlandó folytatni a munkát. Nagyot néztem, meg voltam győződve arról, hogy ez freeware program, nem kell hozzá regisztrációs kód. Hát... az ilyenkor szokásos dolgokkal most nem pepecselek, inkább mulasztom az egészet. De ha már kezemben a DVD, legalább meghallgatom a TV-n. (Megjegyzem, a műsort a Duna televízió adta le egykor, abból az adásból vettem fel, és írtam ki DVD-re). Az eredeti műsor a 2005-ös canadai jazz-fesztiválon hangzott el.

Nagy élvezettel hallgattam végig - olyannyira, hogy amikor vége lett, kedvem támadt folytatni. A folytatás a Buena Vista Social Club 1999-es német-amerikai filmje lett. Ez a film is nagyon sok cubai zenét tartalamaz, és bemutatja néhány nagy öreg zenész életét. Lehetne tanulni tőlük...Akkor támadt az ötletem, hogy ebből is csinálok egy blog-bejegyzést. Előszedtem a 2007-es képeim közül néhány olyan fotót, amit egy igazi cubai salsa-zenekar győri fellépésén készítettem. Ez egy esti-éjszakai szabadtéri koncert volt. Számunkra nagyon érdekes figurák jelentek meg a színpadon. Csodálatos zenét játszottak, igen hamar fergeteges hangulatba hozták a közönséget. Mi persze sokáig jólnevelt és fegyelmezett hallgatósághoz illően ültünk a székeinken, csak a számok végén tapsoltunk nagyokat. De nekik ez nem volt elég, nem ehhez vannak ők szokva odahaza! "Működött" a zenekarban egy közönségszervező, aki táncolt a színpadon a többiek zenéjére, és biztatta a közönségez is a táncra. De hát a győri közönség nem csak "jólnevelt", hanem szemérmes is - nem lehetett könnyen táncra penderíteni. A színpadról viszont egyre több felkérés érkezett a közreműködésre. Különösen a trombitás 

volt nagy mókamester! Szenzációs érzékkel kommunikált a nézőkkel, sokat nevettünk rajta. Végül az "előtáncos" lement a színpadról a közönség széksorai közé, és ott táncolt egyedül - közben persze hívogatva a lányokat, hogy valaki legyen a partnere. Végül szerencséje lett - működik Győrben ugyanis egy salsa-klub. A klub egyik táncosa hallgatott az invitálásra, és társult a cubaihoz. A színpadon még jobban felpörgött a zene, érezték a fiúk, hogy mégis csak értő fülekre (is) talál a zenéjük. Ezt látva és hallva a közönségből egyre többen álltak föl, és kezdtek táncolni. Végül a zenészek a színpadra invitálták a táncolókat. Nos, mentek is - olyan fergeteges buli lett a koncertből, amire még nem volt példa Győr városában! Hosszú ideig megállás nélkül szólt a zene, tele volt a színpad, és a tér szinte minden pontja táncolókkal.

De volt valaki, akinek nem úgy sikerült a napja, ahogy szerette volna. Ez a valaki pedig itt a piros ingben látható énekes úriember. A buli végén kinézett magának egy nagyon csinos szőke leányzót, és nagyon kapacitálta, hogy menjen el vele a szállodába, folytassák kettesben a mulatságot. Hát a kislány nem az a fajta volt, nem-et mondott, majd hátat fordított, és elment. Nézett nagyot a cubai srác - meg volt döbbenve, űgy látszik, nem szokott hozzá a visszautasításhoz. Egyik társa vigasztalta, van ilyen is. Én viszont nem sajnáltam, tudom, hogy a szálloda tele szokott lenni olyan "kislányokkal", akik nem kéretik magukat.

Szóval - ennyit mára Cubáról, salsáról...