... pedig már sok éve megfogadtam, hogy amíg a Sziget fesztivál "dühöng" Budapesten, addig nem ülök vonatra. De most olyan fontos, apai minőségemben lelkiismereti kötelesség folytán a fővárosba kellett utaznom. Halvány nosztalgikus indíttatásból - no és némi anyagi megfontolásból is - úgy döntöttem, hogy vonattal megyek. És ha már - akkor már halmozzuk az élvezeteket - személyvonattal! Meg is lepett egy kicsit a menetrend tanulmányozása, amikor azt láttam, mindössze 2 órányi vonatozással a Déliben lehetek.
Emlékszem a régi időkre, amikor Szombathelyről kb. 4 óra alatt ért fel velünk a 424-es. Igaz, onnan a távolság is nagyobb, mint Győrből indulva.
Most ehhez volt kedvem, ezt a megoldást választottam. Természetesen fotóapparát volt nálam, elő is vettem azonnal, amint elhelyezkedtem egy kényelmes pozícióban. Készítettem egy képet a kocsi belsejéről, amelyikben utaztam. Hát - van némi fejlődés régi típusú kocsikkal szemben!
Első feladatom teljesítése után a Margitszigetre mentem. Régi tervem volt ez, hogy sok év után újra kilátogassak a Szigetre sétálgatni, "romantikázni", és nem utolsósorban megnézni a szigeti mini-állatkert néhány különleges lakóját. Hírből, és fotós barátok képeiből tudtam ott élő mandarin récékről, én pedig ezt az állatot még nem is láttam. Mit mondjak - nagyon szép volt, lenyűgözött gyönyörű szép tollruhájával. Fotózni viszont nem volt egyszerű dolog, mivel a ritka madarak élőhelyét madárháló takarta. Végül a sétányról, a kerítés rácsai között sikerült néhány felvételt készíteni.
Gyönyörű a Sziget. Rögtön a bejáratnál a hatalmas zenélő szökőkút kápráztatja el a látogatót. Bár hétköznap volt, nagyon sok ember ülte/állta körbe a szökőkutat, hallgatták a zenét, és nézték a zene ütemére koreografált vízi bemutatót. Mivel nagylátószögű objektív és fotóállvány nem volt nálam, értékelhető képet a víz játékáról nem tudtam készíteni. De a Sziget sok más látvánnyal is kényezteti látogatóit. A Szent Margit egykori lakóhelyeként is szolgáló kolostor romjai, leírhatatlan szépségű hatalmas virágágyak látványa kápráztatott el. Sőt - még lepkét is fotóztam! De nem időzhettem kedvem szerint, mert még aznap este egy újabb feladat várt. Hatalmasan elfáradtam a meleg nyári napon, (vesszőzzetek meg - de ittam néhány jó kis söröcskét is) szigorúan kiszáradás ellen. Dolgom végeztével este későn indultam hazafelé - a változatosság kedvéért a Kálmán Imre EN szerelvénnyel. Az egész vonat tele volt normális és félrészeg német és angol - meg pár magyar - fesztiválozóval. Nem volt könnyű helyet találni, de aztán egy viszonylag konszolidált angol társaság fülkéjében találtam egy "free" helyet. Nem sokon múlt, hogy a fárasztó nap után állva kelljen utaznom!
Végül minden rendben volt, nagyon jól éreztem magam. Dolgomat elvégeztem, és még élményeket is szereztem ezen a napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése