Esztergom visszafoglalása a töröktől - megemlékezés lengyel hagyományőrzőkkel

 A közelmúltban mindössze egy napot töltöttem Esztergomban, de azt az egy napot - véleményem szerint - jól kihasználtam. Határozott célokkal indultam; el is értem mindent, amit beterveztem erre a napra. Még egy ki bónuszt is kaptam...

A belvárosi sétám után indultam el Párkányba, hogy elkészítsem a tervezett fotómat. Lassan lépdeltem a híd felé, és közben nézegettem; lehet, látok valamit, ami megragadja a figyelmemet? Láttam is: középkori jelmezes lovagokat, hosszú rúdon harci lobogókat, és néhány gyalog sétáló népviseletes hölgyet és urat. A viseleteket nem ismertem fel, csak amikor a közelükbe érve fehér-piros szalagokat láttam, derült ki számomra, hogy ők lengyelek. Arról azonban fogalmam se volt, milyen alkalomból járnak itt Esztergomban. Bonyolította a bizonytalanságomat, hogy Párkány felől jöttek át a hídon.

Ők jöttek, én mentem... 😀 nem tartottam velük, pedig szívesen fotóztam volna őket. Gondoltam, valami rendezvény van valahol a városban, nekem pedig már dolgom van.

Párkányban megfotóztam, amit akartam, jöttem visszafelé. Jelzem, ekkor már jól benne voltam a délutánban, éhes voltam, valami kajálda keresése foglalta le a gondolataimat. De amint a magyar hídfőhöz értem, megafon hangjára lettem figyelmes. Föltámadt bennem a kíváncsiság: honnan jön a hang? Nem kellett sokat keresni; a Vár és a Duna közti területen láttam meg egy sokadalmat. Az ebéd várhat, nézzük, mit látunk!?

Lengyel barátaink sétáltak a Duna-menti sétányon - gyalog persze, a lovas bandérium pedig egy körülhatárolt helyen tartott bemutatót a lovas tudásából. 

Nagyon tetszett az öltözetük - színes, látványos - de nem szerettem volna tolakodni, hogy rámenős fotósként folyton megállítom őket egy fénykép erejéig. A hölgyek amúgy is tartózkodóan voltak egy kicsit; nyilván nem szoktak hozzá a spontán fotózáshoz.

Fotóztam persze a lovas attrakciókat is, de hát éhes gyomorral a fotózásnak sincs sok eredménye - ezeket a képeket itthon aztán töröltem.

Néhányat azért megtartottam. Már csak azért is, hogy legyen mit ide feltölteni.

Megható volt látni ezt a zászlót. Együtt a két ország címere, és az ismert mondóka magyarul és lengyelül:
"Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, és issza borát"

A Vezér! Mint ha maga III. Sobieski János király lenne, aki szemlét tart lengyel és litván hadai felett.

Szinte félve fotóztam, nehogy megkergessen, mint egykori őse a törököket! 😅

Még egy portré a végére, és nem untatlak tovább Benneteket. Illetve egy picit még igen:

Itthon aztán utána néztem a Google-n, mi lehetett a parádé apropója. Jól sejtettem: valóban Párkány és Esztergom felszabadításának sokadik évfordulója volt azokban a napokban. Előbb nyilván Párkányban tartottak megemlékezést, mert a korabeli harcok Párkány felszabadításával kezdődtek, és utána következett Esztergom ostroma. III. Sobieski János lengyel király lengyel és litván csapatai nagy mértékben vették ki részüket a harcokból. Ennek a csatának állít emléket a Vár tövében létható emlékmű, amely mellett a mostani megemlékezés is megtörtént.

Köszönöm, ha megnéztétek a képeimet, elolvastátok a visszaemlékezésemet. Legyen szép napotok!

A Bazilika - ahogy még én sem láttam

Esztergomi kirándulásom új helyszíne:

Előző posztom folytatásaként, és a napi kirándulásom folytatásaként a Mária Valéria hídon átsétáltam Párkányba. A Duna párkányi oldaláról nagyon látványos képeket lehet készíteni a Bazilikáról, és a Várról. Sok fotós (és fényképész) kedvence ez a kompozíció.

Igazából nem is ez a nézet, csak hasonló... leginkább a Bazilikával pontosan szemben állva szokták fényképezni. Én ilyen fényképeket már sokszor csináltam - most nem a nevezett helyre mentem, hanem olyan nézőpontot kerestem, ahonnan még én sem láttam a Bazilikát. Mellesleg a feltöltött képemet a hídon való átsétám közben kattintottam.

Volt egy elképzelésem, hogy készítsek olyan képet, hogy a Bazilika és a Vár a híd íve alatt legyen látható! Gondoltam, ha le tudok menni a víz szintjéhez, akkor ez az elképzelés megvalósítható. Elindultam a hídfőtől balra fordulva a város legszélső utcájában, hogy a partra vezető lehetőséget találjak. Sajnos, a partszakasz végig be volt építve, nem vezetett mellékút a Dunához. Már jól a város szélén jártam, amikor valóban le tudtam menni a vízhez. Csakhogy ezen a ponton már nagyon messze voltam, az elképzelésem szerinti kompozíció innen nem fényképezhető

Még teleobjektívvel is csak ilyen kép volt megvalósítható. Hiába tettem le a gépet egészen a talajra, a híd mindenképpen kettévágta a Bazilika sziluettjét. A vízparton persze nem lehetett közelíteni a hídhoz, mert a partszakasz járhatatlan volt. Bosszankodtam egy sort, majd jobb híján visszaindultam Esztergomba. Közben azonban továbbra is figyeltem a Duna irányába, esteleg talán épp most látok meg egy kis rést a házak között. Már elég közel jártam a hídhoz, amikor egy kis betonfolyosóra lettem figyelmes. A vége kanyarodott egy kicsit, nem lehetett végig látni, hová vezet. Miért ne nézném meg, hová vezet? Megnéztem. A vége nyitott volt, és onnan fel lehetett menni a töltésre! Heuréka! Ez kell nekem! Pláne, hogy a töltésről gond nélkül le lehetett osonni a vízpartra. Hát akkor gyerünk!

Elsőre ez sikerült. Még nem tökéletes, de már valami! Keresgéltem újabb nézőpontokat. 

Hát körülbelül ez az, amiért Párkányba mentem. Sajnos, a Bazilika nem a legszebb formáját mutatja, mert hosszas felújítás, átépítés alatt áll. De ha a munkálatoknak vége lesz, érdemes újra kijönni ide, és teljes értékű képeket készíteni.

Végül még egy "búcsúkép" a helységnévtábláról, mielőtt a hídra lépnék.

Köszönöm, hogy megnéztétek a képeimet.... legyen szép napotok!

Kirándulás ajánló - Brilli Gyula turistaház

 Nem túl rég egy kedves Hölgyismerősöm Facebook-posztja alapján figyeltem föl az Esztergom melletti Vaskapu tetején található menedékházra. Annyi szépet és jót olvastam róla, hogy rögtön elhatároztam: ezt nekem is meg kell néznem! Amúgy is kezdődik az igazi fotós szezon. Figyeltem a meteorológiára: október 7.-re szép napos időt, utána pedig erős lehűlést ígért. Úgy döntöttem, kihasználom egy jó kis kirándulásra és fotózásra ezt a napot. Amúgy is terveztem Esztergom alapos bejárását. Kicsit sajnáltam, hogy a Bazilikában nem fotózhatok, mert ott már minimum két éve nagyszabású felújítás és átépítés folyik; ráadásul ahogy nemrég meggyőződtem róla, legkevesebb egy évig még eltartanak a munkák.

Indulás előtti napon összegyűjtöttem minden szükséges információt, tehát felkészülten indultam útnak. A GPS-em ugyan nem ismerte a menedékházat, mint megjelölhető célpontot, de elegendő volt beütni a Vaskapu utcát, és az "utca közepe" célt. A "célhoz" érve persze nem álltam meg, hanem mentem tovább az utca végéig - pontosabban a parkolóig, ahol letettem a kocsit. Onnan gyalog folytattam az utat - törvénytisztelő állampolgárként a védett természeti területre nem hajtottam be autóval. Az út jól járható, aszfaltozott, keskeny és meredek - de lassú tempóval 70+ -os turisták számára is járható.

Íme, a menedékház, ahogy közeledik a turista. Első pillantásra nem nagy dobás - de hát turisták számára készült, nem lehet luxuspalota. Amúgy sem maga az épület vonzott ide, hanem a kilátás, mint fotótéma.

Az épület városra néző oldalán jókora terasz, tele asztalokkal és padokkal. Az épületben étterem is működik. Népszerű hely lehet, mert legalább fele asztalon már kinn volt a "Foglalt" tábla.

Jött a pincér, kérdezte, miben segíthet. Kértem egy kólát, és mondtam, fotózni szeretném a panorámát. Mondta, fotózzak nyugodtan, a vendégek kb. egy óra múlva érkeznek csak.

A látvány első pillanatra lenyűgözött. Alattunk Esztergom, távolabb a Szlovákiához tartozó (Trianon) Párkány, a két város között pedig a Duna. Az más kérdés, hogy bosszús lettem magamra - ráébredtem, hogy túl korán jöttem fel a hegyre. A délelőtt közepe volt még csak, nem volt eléggé meleg, nem szállt fel a Duna fölül a pára. Sajnos, ez jól látható kékes fátyol formájában megjelent a képeimen is.

Vissza már nem mehettem, mert az időt jól be kell osztani - sok tervem volt még erre a napra. Megfordult a fejemben, hogy az idén már nem, de jövő tavasszal újra visszajövök.

Sokat most már nem szövegelek. Ha tetszenek, nézzétek inkább a fényképeimet.

A turista-háztól lefelé sétálva még a szerpentinről is készítettem egy fényképet. A hegyi látogatás után városfotókat készítettem. Voltam fenn a kálvária kápolnánál, átmentem Párkányba néhány speciális fotó kedvéért, és fényképeztem még a lengyel hagyományőrző küldöttséget.

Fárasztó, de szép napom volt.

Köszönöm, ha megnézitek, és esetleg el is olvassátok a posztomat.

Győr-Újváros - az örök fotótéma. Ma a rác templom.

 Volt már néhány blogposztom, melyekben templomokban készített képeimet mutattam be. Nem kifejezetten egy felekezet templomaira koncentrálok, hanem vallási hovatartozástól függetlenül járok fotózni - néha kissé elmélkedni - templomokba. Igaz, többnyire a római katolikus templomokat látogatom, de ez azért van, mert katolikus templomból van a legtöbb. Nem csak Magyarországon, hanem külföldi turista-útjaim során is örömmel megyek templomokba. Igazi ritkaságokat - magyar szemmel - Erdélyben láttam. A román ortodox egyház templomai és kolostorai mindig lenyűgöznek - még akkor is, ha némelyiket csak kívülről láthatom. Ausztria és Olaszország csodái mellett tudok gyönyörködni az erdélyi unitáriusok, vagy katolikusok, reformátusok erődtemplomaiban is.

Győr legszebb templomait már megjártam, de az újvárosi rác (szerb) templomba mindmáig nem jutottam be. Ma úgy adódott, hogy ezt a gyönyörű tavaszias februári napot sétával és városfotózással terveztem tölteni - legalábbis a délelőttöt. Már a belváros felé jártam (Adyvárosból), amikor bekattant: vasárnap van, és alig múlt 9 óra! Ha szerencsém van, és 10 óra előtt kijutok Újvárosba, talán mise előtt érkezem, és kapok engedélyt fotózni a templomban.

A templomkert kapuját nyitva találtam - ez jó jel! Láttam, hogy sorban érkeznek a hívek misére - ez is jó jel! Készítettem képet a templom épületéről, majd az éppen érkező két hölgyet megkérdeztem, van-e esélyem fotózni a templom belsejében is. Mondja az egyik hölgy: biztosan, bár hamarosan kezdődik a szertartás. De a templom hátsó részéből fotózhatok. Kissé felbátorodtam, és a hölgyekkel együtt beléptem a templomba. Ott újra hozzám fordult a hölgy, és kérdezte tőlem, szóljon-e a papnak. Igen, megkérem, köszönöm - válaszoltam. A hölgy ekkor bement a paphoz; néhány szó után a pap kijött a templomtérbe, és én most már őt kérdeztem, megengedi-e, hogy készítsek néhány fotót. Készségesen, első szóra engedélyt adott a fényképezésre.

Mivel a hívek folyamatosam érkeztek, nagyon igyekeztem a zavarásuk nélkül elkészíteni néhány felvételt. Természetesen a képkomponálásra sok figyelmet nem fordíthattam, hogy a templom közönségét ne zavarjam. De így is nagy volt az örömöm, és szerencsésnek éreztem magam. Ezúton is köszönöm, Parókus Úr!

Győr-Újváros görögkatolikus temploma

Ikonosztáz

Mint fentebb említettem, a képkomponálásra nem volt szándékom szerinti lehetőség, mert igyekeztem tekintettel lenni a már bent lévő hívekre. Az utólagos perspektíva-korrekciót pedig a kép csonkolásával tudtam volna megoldani - ezért inkább nem tettem.

Nézet a karzatról

Néhány adat a Wikipédiából: a templom titulusa: Győri Szent Miklós Püspök Görög Katolikus Templom.

A győri vár törököktől visszafoglalása után engedélyezték a menekülő rácok (szerbek) letelepedését. Ők kereskedelemmel és áruszállítással foglalkoztak. Házaik jellemzően a még mai is sok helyen látható "parasztbarokk" stílusban épültek. A mai templomot 1727-ben építették, szerb ortodox vallást követve. Az erősen rongálódott - elhagyott - épületet 1997-ben adták át használatra a Győri Görögkatolikus Egyházközösségnek. A templom ma nagyon szépen fel van újítva.

Öröm volt látni, és körülnézni benne.

Csíksomlyói kegytemplom - 2022

 

"Csíksomlyó (románul Șumuleu, németül Schomlenberg vagy Somlyoer-Berg[1]) egykor önálló község, 1959 óta Csíkszereda településrésze, Romániában, Hargita megyében. A katolikus vallású székelyek híres Mária-kegyhelye, búcsújáróhelye és szellemi életének több évszázados központja. Minden pünkösdkor itt zajlik a híres csíksomlyói búcsú." - mondja róla a Wikipédia.

Csíksomlyói kegytemplom, és a zarándokhely az erdélyi és magyarországi magyarok egyik legkedveltebb, és leggyakrabban látogatott helyszíne. Az abdai Vándorbot Egyesülettel már harmadszor jártam a templomban. Nem állítom, hogy vallási túlbuzgóság miatt, de a hely "szelleme" minden keresztény vagy nem keresztény - vagy akár ateista személyt is "megfog" valamilyen szinten. Engem - mindezeken túl - műkedvelő fotósként is érdekel ez a hely. Tudom, hogy igazán jó képeket turistacsoport tagjaként, amatőr felszereléssel, kézből fotózva készíteni képtelenség, Nem is ez a célom. Elsősorban saját fotógyűjteményem számára fotózok - és alkalmanként az Egyesület Facebook-oldalára. (Itt nem hallgathatom el, hogy az útitársak a saját mobiljaikkal nem ritkán jobb képeket készítenek, és töltenek fel a Facebookra).

Hogy a posztom "fotós" oldalát is hangsúlyozzam kissé, leírom azt is, hogy a posztban látható képeket Nikon D7200-as (APS-C) vázzal, és 18-140 mm f/3,5-5,6 objektívvel, blendeelőválasztás üzemmódban, AutoISO beállítással készítettem.

A templom főoltára. Középen a Szűzanya, kétoldalt pedig két magyar szentté avatott király szobra látható.

Szent István, első királyunk

Mária a kisdeddel kegyszobor

Az Atya - főoltár felett látható.

Ennél a képnél el kell mondanom - mint érdekesség a fotózással komolyabbam érdeklődők számára - hogy a gép AutoISO funkciója 25600 ISO értéket állított be. Csak egy kis adalék ahhoz, hogy a templomfotózás milyen körülmények - fényviszonyok - között zajlott. Természetesen voltak olyan témák is, ahol ennél sokkal kisebb érzékenység is elegendő volt.

A templom belső terében felállított Betlehem

És végül egy külső kép a főbejárat felől.

Köszönöm, ha megnéztétek a képeimet, és gondolatban bejártátok a templomot. Tudom, hogy az Egyesület tagjai közül sokan akár többször is jártak itt, és akár a pünkösdi szentmisén is részt vettek a hegyoldalban. Aki még nem járt erre, azt bíztatom, jöjjön el, aki meg már ismeri a helyet, annak talán nem felesleges egy kis emlékidézés.

Legyen szép napotok...

Korond - szilveszteri utazás Erdélyben 2022

 

"Korond (románul: Corund) falu a romániai Hargita megyében, Korond község központja. A Sóvidék legnevezetesebb települése, iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központja."  - egy kis segítség a Wikipédiából.

A köznyelv - legalább itt Magyarországon - csak úgy emlegetik, hogy a "fazekasok faluja". Ki is érdemli ezt a megnevezést, hisz mesze földön ismertek, híresek az itt készült kerámiák, cserépedények, használati- és dísztárgyak. És nem kevésbé ismert a szinte az egész falu főutcáján végighúzódó bazársor. Ahogy Parajdon, itt is jártam már néhány alkalommal. Most többedszerre már sem a bazársor, sem a fazekasok műhelyei nem nyűgöztek le, ezért - jó, vagy rossz szokásom szerint - itt is külön útra indultam. Az volt az elgondolásom, hogy a kirakatot láttam már elégszer, most benézek a kirakat mögé. Ezt úgy gondoltam véghezvinni, hogy a főutcával párhuzamos mellékutcákban teszek egy sétát. Székelykapukat gondoltam fotózni elsősorban, és az utcák képét. 

Mielőtt letértem volna a főútról, megálltam egy monumentális emlékmű előtt. Első pillanatban fel sem fogtam, mit látok; alaposabban meg kellett nézni.

No nem ezt, ez egyértelműen Petőfi Sándor szobra. Magdikától, a csapatvezetőnktől tudjuk, hogy errefelé sok helyen erős kultusza van az 1848-49 -es szabadságharc emlékének. A sok koszorú is ezt bizonyítja. A szabadságharc és Petőfi személye elválaszthatatlan egymástól. A szomszédságában található kompozíció talán még ennél is többet mond...

Az emlékmű fő egysége talán ez a kör alakú kő-korong, melyen különböző szimbólumok képe, és rovásírásra emlékeztető felirat látható. Az egyik felirat - ami egyúttal az egész emlékmű címe is - így szól: "Erős várunk az anyanyelv". Megható - kell-e ennél ennél többet mondani?

Az emlékmű szomszédságában egy nagyon szép, igényesen kivitelezett betlehemi jelenet látható. Öröm volt ránézni - nem a nagyságával hivalkodott, hanem szép volt, megpihent rajta a szem. A második kép egy részlet.

Most nézzetek meg velem néhány székelykaput. Újat, régit... Apropó... Székelyföldön gyakori, hogy a házak tetejére, vagy akár máshová, de jól látható helyre elhelyeznek egy kis keresztet, ha katolikus család lakik a házban, vagy a másik felekezet szimbólumát, ha más felekezethet tartozik a ház lakója. Itt több helyen láttam a bejárat fölött elhelyezkedő galambház két szélére helyezett keresztet.

Egy hatalmas kapu részlete

"Isten segítségével állíttatta XY"

Készült még néhány kép, de úgy gondolom, egy posztba ennyi is sok. Úgysem lenne türelmetek végiglapozni, ha mindet feltölteném ide. Viszont van egy érdekes jelenség, amin nagyon meglepődtem, és nem is tudom, hová tegyem ezt a dolgot. Nyilván mindannyian tudjátok, mik azok a "cigánypaloták" Erdély-szerte. Igencsak meglepett, hogy ezeknek a szörnyszülötteknek a hatása már itt is megjelent néhány ház stílusán. Nem nevezem őket cigánypalotának, de bizonyos stílus-elemek néhány épületen felfedezhetők.

Hatalmas méret, saroktornyok, bádogtető a "tornyokon"... sehol egy függöny, senki nem lakik benne, de nem is az a cél. A cél az, hogy dicsekedjünk a sok pénzünkkel, és ütögesse a guta a szomszédokat, amikor látják, mire telik a tulajdonosnak!

Egy újabb lakatlan, befejezetlen "palota". Éles ellentét a hivalkodó gazdagságból felépített ház, és a lerobbant, gondozatlan kerítés között. Hát mondjuk, nem egy Vajdahunyad!

Azt a jobb oldali házat sem értem. Mit gondolt a tervező (vagy az építtető), mi történik, ha valaki kilép a "teraszra"? Vagy csak dísznek van ott az az ajtó? Ilyen korlát nélküli erkélyeket - vagy teraszokat - is csak a cigánypalotákon (cigodákon) lehet látni. 

Nem tudom, mennyi roma lakosa van Korondnak, de láttam néhány fiatal lányt az utcán grasszálni. Egyikük meg is szólított, amikor elment mellettem: "Nem ad néhány lejt?" Nem.

Hát igen... ez is Korond, nem csak a bazársor. Köszönöm, ha volt türelmetek végiglapozni a bejegyzésemet. Legyen szép napotok.