2016. október 12., szerda

„Vadon élő Orchideák és más virágszépségek a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetben”



Még február közepe táján, egy telefonbeszélgetés során említette nekem Hernádi László - egykori rábás gépészmérnök, munkahelyi ismerősöm - hogy az idei iskolakezdés után nem sokkal fotókiállítása lesz Pannonhalmán. Tematikus kiállításról van szó, a Pannonhalmai Tájvédelmi Körzet virágszépségeinek bemutatására a cél.

Nyugdíjba vonulásunk után kezdtünk mindketten aktív fotózásba.... ez a hobbi aztán hamarosan közös fotótúrákhoz vezetett; természetesen más hobbitársakkal együtt. Tudtam tehát, hogy László elsősorban természetfotózással foglalkozik. Hosszabb ideig a madárfotózás volt a kedvenc témája, majd a macro-fotózás, virágfotózás felé fordult. (Megjegyzem, nem kis csodálattal néztem remek macro objektívét, mellyel szoftveres beavatkozás nélkül is gyönyörűen mosott háttérrel tudott közeli virágfotókat készíteni).

Fotós tevékenységét az internetes képgalériák segítségével tudtam nyomon követni. Volt tehát előzménye annak, hogy nagyon kíváncsi lettem arra, hogyan mutatnak majd a falon a korábban csak képernyőről ismert képei.

Néhány nappal ezelőtt aztán megjelent az értesítés az interneten, meghívó a kiállításra. A meghívást László egy telefonhívással is megerősítette - ezt külön megtiszteltetésként értékeltem. Természetesen úgy rendeztem a napi ténykedésemet, hogy a megnyitó előtt időben Pannonhalmán lehessek. "Buzgó műkedvelőként" fényképezőgépet is vittem magammal...

A kiállítás az apátság un. "olasz" gimnáziumának legfelső emeletén, a galériában volt berendezve. Tágas, több részre osztott bemutató tér, párhuzamos falakkal, ennélfogva sok falfelület, ahol bőven volt hely sok alkotás elhelyezésére. Ezeken a falakon voltak megtekinthetők a szebbnél-szebb fényképek.

Már jóval a megnyitó megkezdése előtt a helyszínen voltam. Ez kiváló alkalmat adott arra, hogy minden zavaró körülmény nélkül, szinte első látogatóként alaposan megszemlélhessem a képeket, és némelyikről fotót is készíthessek. Természetesen csak nagyon keveset, elsősorban blogom számára. Az más kérdés, hogy sokak szerint nem is illik egy kiállítás tárgyait "leltárszerűen" fényképezni, mert az az alkotó jogait is sértheti.

Az én tevékenységem a megnyitó alatt ezért leginkább csak a közreműködő Atyák és a látogatók fotózásában merült ki.


A megnyitót Hortobágyi Cirill Perjel tartotta. Megnyitó beszédéből az első és az utolsó szakaszt szó szerint idézem, mert méltó módon fejezi ki a kiállítás célját, jelentőségét:


"Tisztelt Hallgatóság!


A kiállítás, amit most megnyitunk egy felvillanás, pillanatkép a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet területén honos növényekről, azok virágairól.

Fényképezte és válogatta Hernádi László Zénó, bencés oblátus, aki talán három bencés nagybátyja Zénó, Szaniszló és Teodóz atyák egyikével sétált először a Pannonhalmi Arborétumban.

Én előbb az Oblátusközösség honlapján a „Teremtett világ galériában”, a Főapátság Arborétumának és környezetének (Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet) madárvilágából készült gazdag és művészi fotó-összeállítására figyeltem fel (bizonyára ez is lehetne egy következő kiállítás anyaga, itt a galériában). Majd a facebook-on, a botanikusok levelezőlistáján (Növényhatározó) láttam egyre sokasodó növény fotóit.

Miközben a madárfotók mellett szaporodtak és túlsúlyba kerültek a növényfotók bizonyára megtapasztalta, amit Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály írt, a „Magyar füvészkönyv” elöljáró beszédében 1807-ben:

„A természeti dolgok között a plántákkal való esmerkedés az, amellyel kiváltképpen minden lépten nyomon kínál bennünket a természet. Az állatok elmennek előlünk, és nem engedik, hogy velek közelről bánjunk… de a plánták mindenütt a föld színén; erdőn, mezőn, kertben, hegyen, völgyön, szárazon, vízen, víz alatt, előttünk állanak, és őket tetszésünk szerént vizsgálhatjuk.”

........................

Befejezésül, még arra hívnám fel a figyelmet, hogy most amikor a fotókat nézzük, a növényábrázolás XX. századi módjával találkozunk. Ugyanis a színes fotó a XX. szd. találmánya. A fényképezés feltalálása előtti korok legfejlettebb növényábrázolása a kézzel színezett metszet volt. A metszet tipizál, az összes határozási bélyeg rajta van, így sohasem egy konkrét növényt ábrázol.

A fotó varázslatos szépségének a hátterében az is ott van, hogy egy konkrét élőlényről van szó, a maga adott életterében. Így valamiképp a fotón a növény élőlény marad! Ezért talán azt is eszünkbe juttatja, hogy szegényebb, színtelenebb lenne a világ, minden egyes növényfaj, növényegyed eltűnése esetén.

Ma szinte közhellyé vált, annyit hallunk róla, hogy a technikai civilizáció, az urbanizációs fejlődés, a demográfiai robbanás, a kemikáliák mértéktelen és óvatlan használata világszerte egyre inkább háttérbe szorítja, csökkenti vagy megsemmisíti a természetes növénytakarót. Minőségileg egyre szegényíti, egy földrész vagy egy táj növényfajainak együttesét, a flórát.

Talán ez a kiállítás is, ezek a fotók is, formálják szemléletünket. A fotó segít felismerni minden növény csodálatos voltát. Rácsodálkozva egy virágra megsejtjük, hogy rajtunk, az embereken kívül is létezik a teremtés csodája.

Egy szegényedő flórájú táj, elértéktelenedik, nem érezzük jól magunkat benne!

Miért? Talán azért, mert ők, a növények, a gazdag színes növényvilág, maga a flóra őrizi leginkább a paradicsomi állapotot itt a Földön, mi pedig oda vágyunk egész életünk során!"

Az iskola tanárai és diákjai rövid műsorral színesítették a megnyitót.

László, a kiállító fotós az alábbiakat fűzi az eddig elmondottakhoz:

Kicsit aggódtam, hogy kritikát kapok a keretezések elmaradásáért. Se paszpartu, se keret, kissé minimalista stílus. Viszont így sokkal több képet tudtam feltenni, teljesebb képet tudtam felvázolni a bemutatott tájak növényvilágáról. A fehéres háttérből így is jól kiugrottak a képek, nem kellett rásegíteni külön kerettel. További előny, a mobilitás, négy szatyorba beférnek a képek,  vihetők a következő helyszínre. Pannonhalmán másfél óra alatt kiraktuk. A költségekről is jóval kisebbek egy szokásos fotókiállításhoz képest.  Tehát most ennyire futotta, de így is jók a visszajelzések, aminek nagyon örülök! 

A megnyitó végén szétrajzottak a látogatók, és élénk eszmecsere alakult ki közöttük a képek előtt. László igazán nem unatkozhatott, annyi kérdést kapott a képekről, a felvételek körülményeiről, és még ki tudja, miről :-)
A kiállítást megtisztelte jelenlétével Várszegi Asztrik püspök-főapát úr is.

A kiállításnak természetesen vendégkönyve is van. Érdemes abból is idézni egy bejegyzést, mert nagyon szép szavakkal méltatja László munkáját:


"Tegnap (11-én ) kint voltam Pannonhalmán, és megnéztem a kiállítását. Gyönyörűek az orchideái. A fotók olyan rajzolatokat, színárnyalatokat mutatnak meg, amiket észre sem veszünk, amikor elmegyünk ezek mellett a szépségek mellett, Hiába, a Jáki családban ott él a művészi képesség, és kiben ebben, kiben abban jön felszínre. Teodóznak a zene, az ének, Lászlónak  meg a vizuális kultúra művelése adatott meg, nekünk meg, akik nézzük a fotóit   olyan   szerencsés helyzetünk van,  hogy amit meglátott azt érzékelhetővé tette számunkra is. A művészi képesség mellett valahogy érzi az ember a mérnök pontosságát, rendszerező elméjét is. Gondolok itt a tájvédelmi körzetet bemutató kis térképre, meg az egész kiállítás rendszerezésére, egymás után nyílnak ki a virágai.

Szóval nagy élmény volt az egész, köszönöm!"

 Nincs más hátra, jöjjenek a kiállításon készített fotóim:
A galéria egyik fala, a kiállított képekkel
Hernádi László Zénó képei
Hernádi László Zénó képei
Mivel a kiállítás megnyitása előtt mintegy negyed órával már a galériában voltam, volt alkalmam "képről képet" készíteni. Nem volt könnyű a választás, melyik alkotásokat mutassam be.
Hernádi László Zénó képei a kis térképpel, amely mutatja, hol lelhetők fel az adott virágok
A megnyitó pillanatai
A megnyitó pillanatai
A megnyitó pillanatai - gimnazisták
A megnyitó pillanatai
A megnyitó pillanatai
A megnyitó pillanatai - zeneszám
A megnyitó pillanatai
Várszegi Asztrik Püspök-Főapát üdvözli Hernádi László Zénó fotóst. Felvételt Hernádi Lászlóné Mária készítette
Hernádi Lászlóné Mária, a kiállító fotós felesége
A kiállítás anyaga Győrben több helyen is bemutatásra kerül. Akinek nincs módja Pannonhalmán megnézni, annak lesz lehetősége a későbbiekben. A képek a Google képtárban is megtalálhatóak.

A Google linkje:
https://drive.google.com/drive/folders/0Bz81C1TVDBoMfjc2ZEVybmo1eXhoX29OTS1Md3U1QmJJMWJ2LTdDRmhiNWtkU0Z4Sjl5cTA

Köszönjük, László! További szép fényeket, szép fotós sikereket kívánunk!

2016. október 11., kedd

Turitúra a császárvárosban

Néha már megemlítettem a posztjaimban, hogy külföldre legtöbbször csak szervezett úttal megyek. Így volt ez a közelmúltban is, amikor a Vándorbot Egyesület Bécsbe hirdetett egy egynapos utat. Terv szerint délelőtt turiboltok látogatása volt a cél, és a Naschmarkt, a legnagyobb piac és bolhapiac. Délután pedig a belváros nevezetességeinek meglátogatása... persze csak annyi, amennyi a rendelkezésre álló néhány órába belefért.
Ami azt illeti, a turiboltokat hamar otthagytuk. Egyrészt azért, mert nem igazán voltak olyan dolgok, amiket itthon nem lehetett volna megkapni, másrészt a mi árainknál jóval drágábbak voltak a bécsiek. Én és feleségem talán tíz másodpercet töltöttünk az elsőben, és az átok-rossz szokásom szerint már el is jöttem onnan (erről persze beszéltem a túravezetőnkkel, hogy hová szeretnénk inkább menni). Ez a hely nem volt más, mint a szomszéd utcában lévő Hundertwasser-ház. Később erről is lesznek képek...
A Naschmark bolhapiaca viszont igazi kuriózum volt a számomra. Nem vásárolni akartam, hanem fotózni elsősorban. Régiségeket, zsibvásárt, egzotikus arcokat. Az embertömeg óriási volt, hatalmas a "felhozatal" mindenféle náció képviselőiből. Rengeteg migráns, vagy ki tudja, honnan származó emberkék, a barna arcbőr millió árnyalatában voltak képviselve. De fehér arcok is, olyan kinézettel, hogy a hippikorszak legszebb időszakát képviselték hajviseletükkel, szakállukkal. Képre kívánkozott valamennyi, csak épp nem engedték fotózni magukat. Hát ha nem, nem... :-(
A kiterített árukészlettel azonban már nem voltak ennyire távolságtartóak. Bár nem mindenhol, de azért néhol eltűrték...
Bolhapiac
Elsőnek egy távlati képet mutatok... vagyis inkább azt, milyen környezetben található ez a piac a város szívében.
Snapsz
Szeretik a bécsiek is a pálinkát! Mindenesetre ez a díszes pohárválaszték erre enged következtetni. Gyűjtőknek kiváló lehetőség, de fotós témákat is igen jól össze lehetne válogatni ezekből a poharakból (tárgyfotó témakörben).
Mindörökké Karácsony!
Hangszer felhozatal
Bécs a zene városa, ezt mindenki tudja. Rengeteg hangszert lehetett vásárolni, szinte mindent megtalálhatott, aki ilyen szándékkal ment oda. És a hanglemezek micsoda választéka! Te jó ég! Hagyományos vinil-korongok (fekete nagylemezek), CD-k, DVD-k olyan választékban, hogy szemem-szám elállt a csodálkozástól! Nem sorolom, milyen előadók CD-it láttam, mert még belelkesedek :-)
Még itt is... :-)
Mindenféle ékszerek... valóságos perzsa teríték!
Az elmaradhatatlan tiroli "bűrgatya"!
Lesifotó cigányokról
Fotóapparátok a világ minden tájáról
Fotóapparátok a világ minden tájáról
Női szektor
Lánykaruhák
Természetesen volt a piacnak olyan része is, ahol nem használt, hanem vadonatúj holmikat is lehetett vásárolni. 
Kürtőskalács
Azt mondják, nincs a világnak olyan szeglete, ahol ne lehetne magyarokkal találkozni. Miért éppen a bécsi bolhapiacon ne lehetne? Íme itt az egyik legújabb hungarikum, eredeti magyar kürtőskalács!

Legyen szép napotok...

2016. október 9., vasárnap

Bécsi cigányfotók

Nemrég Bécsben jártam, az abdai Vándorbotosokkal... a kirándulás - részemről - legfontosabb indoka az volt, hogy különleges arcokat és tárgyakat keressek fotózáshoz az egyik hatalmas nagy piac- és ócskapiacon.
Hogy micsoda fejeket láttam, el se hiszitek! De eredmény semmi, mert amint emeltem a gépemet, már mondták is: "nicht-Foto!  nicht-Foto!" És én naív, még azt hittem, ott bármit szabad fényképezni! Hozzáteszem, az eladásra kínált tárgyakat többnyire lehetett fényképezni, de az embereket nem.
Ráadásul nem beszélek németül, tehát jobbnak láttam első szóra megérteni a tiltakozást.
Azt már tudtam itthonról, hogy a cigány (roma) emberek sem szeretik, ha fotózzák őket. Ezért aztán amikor Bécsben egy dekoratív öltözetű, nőkből álló cigány csapatot láttam, meg sem próbáltam engedély nélkül képet - azaz portrét készíteni róluk. Egyszer azonban "elsült" a gépem, amikor nem figyeltek rám... :-)
Nagyon érdekes, egymásra igen hasonlító arcok voltak, mégis volt valami egyedi mindegyikben. Az egyik nő egy kislányt tartott a karjaiban. Szép arcú gyerek volt; nem állhattam meg, hogy meg ne kíséreljek egy - anya-gyerek - képet készíteni róluk. Sejtettem, hogy "beszélni" csak a nemzetközi mutogatósul tudok vele, ezért megérintettem az anya vállát, majd a fényképezőgépemre mutattam, és annyit mondtam: foto?
A nő rám nézett... megértette, mit akarok, majd az idősebb asszonyokra nézett. Onnan nem jött beleegyezés, ezért nem-et intett nekem. Tovább próbálkoztam... annyi még telt a németemből, hogy azt mondhattam: "schönes Baby"! Ekkor az anya azt mondta: Baby - és kihajolt a képből, hogy csak a kislányt tudjam fotózni. Egyetlen felvételt készítettem, majd megköszöntem, és elmentem.
Lesifotós cigányfotó
Grimasz
 Sajnos, a kislány a felvételkészítés pillanatában egy grimaszt vágott, ami nem vált előnyére a képnek. És hát persze a körülmények miatt megfelelő(bb) képkomponálásra sem volt módom.
Szeretem az emberábrázolást képeken, de az utómunkálatokban nincs kellő gyakorlatom. Örülnék, ha valaki tanácsival segítene ebben....

Szép napot mindenkinek, aki a posztomat olvassa

2016. szeptember 29., csütörtök

Kornistárnics és őszi kikerics Gyirmóton

A mai napon megint "hirtelen elhatározásból elkövetett" fotósétát tettem Győr határában. Azért volt "hirtelen elhatározás", mert igazából nem terveztem ebben az évben fotózást ezen a területen. Annak ellenére nem, hogy "Kincses Gyirmót" (C) Halász Alexandra, http://terep-jaro.blogspot.hu/ igen kedvelt területem volt hosszú ideig. Különösen azokat az időszakokat kedveltem, melyek alatt a kornistárnics, és az őszi kikerics virágozni szokott.
Korábbi fotózásaim eredményeképpen mindkét virágról sok fotót tárolok már a merevlemezeimen... meg hát a korábbi inspiráció sincs meg már olyan mértékben, hogy szívesen menjek Gyirmótra...
Egészen addig, amíg ma reggel el nem olvastam Alexandra blogposztját, melyben a kikericsekről (is) ír. Nos, ez megfelelő lökést adott ahhoz, hogy tovább szaporítsam kedvenc virágaimról készített fotóim számát. És ha már, akkor már... egy posztban az internetre is teszek néhány ma készült fotót.

Kedvencem, a kornistárnics
Kedvencem, az őszi kikerics
Kedvencem, a kornistárnics
Kedvencem, az őszi kikerics
Kedvencem, az őszi kikerics
Kedvencem, a kornistárnics
Kedvencem, az őszi kikerics
Kedvencem, a kornistárnics
Nem 'tom, csak szép... :-)
Lepke... ha már ott volt :-)
Kedvencem, a kornistárnics
Kedvencem, az őszi kikerics
Hát ennyi... ma nem is szövegelek, mert hirtelen dolgom akadt, kevés az időm. Annyit azért elmondok, hogy nagyon jól éreztem magam a szabadban.

Legyen szép napotok!


2016. szeptember 21., szerda

Felléptem a Milánói Scala-ban!

Rég írtam már ide... már talán két hét is eltelt azóta! :-)
Na, szóval... legújabb turista és fotós - vagy inkább turistafotós - kalandom Észak-Olaszországban (és egy picit Svájcban) zajlott. Mint az esetek többségében, ezúttal is az Abdai Vándorbot Egyesülettel utaztam. Mint minden hasonló társasútnak, vannak előnyei és hátrányai. Ha a turistáskodást veszem alapul, akkor előnyös, hisz hely-és nyelvismeret nélkül sok helyre eljuthatok. Ha a műkedvelő fotós szenvedélyemet veszem alapul, a fenti előnyök itt is jól jönnek, csak éppen a fotózási lehetőségek rendkívüli módon beszűkülnek. Na jó, "turistás képeket" (kedvenc fotóművész ismerősöm szavaival élve) így is lehet készíteni, de igényes, átgondolt fotózásról szó sem eshet. Na jó, nyavalygok most is, mint mindig, pedig örülnöm kellene az adott lehetőségeknek is. Örülök is... :-)

Ja, és honnan a poszt címe? Igen, felléptem a Milánói Skálában! Nem esett nehezemre, mert csak néhány lépcsőfokra kellett fellépnem, hogy a Scala látogatható termeibe és folyosóira jussak. De nekem már ez is esemény-számba ment, néhány hete még magam sem hittem, hogy ez nekem is sikerülhet!

Vannak dolgok, melyekről nehéz írni, melyeket nehéz szavakkal úgy kifejezni, ahogy azt belül érzi az ember. Hasonló érzés fogott el engem ebben az épületben is. Járkáltam a folyosókon, a múzeum termeiben; néha még arról is megfeledkeztem, hogy figyeljek arra, merre járnak a csoporttársak. Lemaradni pedig nem tanácsos, mert abból komoly gondok keletkezhetnek!
Mégis megtörtént a baj, amikor az egyik kis teremben kivetítőn Verdi Rabszolgakórus című kórusművének felvétele ment. Padlóhoz nőtt a lábam! A Milánói Scala-ban kedvenc kórusművemet hallgatom! 
(A többiről majd később)
Milánói Scala
Most nézzünk néhány képet. Itt fentebb a híres operaház képe látható. Több percet kellett várni, amíg nem túl sok ember járt előttem, hogy ne épp az expó pillanatában lépjen valaki elém.
Erkélysor
Néhány erkély meg volt nyitva, hogy a látogató turisták is megtekinthessék a nézőteret. Nem mindennapi pazar látvány!
Csillár
Egyebek mellett a különleges csillárok fotózása is a gyengéim közé tartozik. Nem magyarázkodni szeretnék, de nagyon kevés fény volt ahhoz, hogy a szokásos standard, gyenge fényerejű objektívvel értékelhető képet lehessen készíteni. Nem kevés "bűvészkedés" kellett még ehhez a fotóhoz is :-(
(Itt jegyzem meg, hogy az egész úton minden helyszínen engedélyezték a fotózást, de igen szigorúan tiltották a vaku használatát)
Fekete-fehér úriember
Akadtak humoros pillanatok is. Ez egyik folyosón egy "igen barnabőrű" úriember hercig, tolldíszes kalapban, vakítóan fehér öltönyben és fehér edzőcipőben fotóztatta magát a - gondolom - feleségével. Ülve, állva - és egyáltalán nem zavarta, hogy közben én kétszer rákattintottam.
Decens
A decens kis fehér edzőcipő igen harmonizált a "jólszabott" öltönnyel. Könnyed nyári viselet, turista programokhoz!
Patinás hangszerek
Ha egy különleges helyre látogat az ember, elfogja a fotózási kényszer... azt hiszi, mindent le kell fotóznia, mert ha nem, kimarad valamiből. Ez alól az érzés alól én sem vagyok kivétel. Az más kérdés, hogy otthon, a "varázs" elmúltával aztán igen sok felvétel kiszelektálódik. Ez speciel megmaradt :-) Szép a vadonatúj zöld sálam, ugye? Ez a sál a vándorbotosok ismertető jelvénye.
Liszt Ferenc fortepianínója a Scala-ban
Egy múzeum azért múzeum, hogy tele legyen nagy emberek ereklyéivel. A fenti képen a mi Liszt Ferencünk hangszere látható. A rajta lévő szöveg - sajnos - nem magyarul szólt.
MC
Nincs Scala Maria Callas nélkül. És nincs látogató sem, aki meg ne csodálná két gyönyörű portréját.
MC
Hát akkor a végére...
Nagyszínpad
Az utolsó pillanatban sikerült egy képet készíteni a színpadról, a berendező munkások jelenléte nélkül.
Csukjuk le szemünket, képzeljük magunkat valamelyik páholyba, és belső énünk hallgassa Verdi Aidáját... remélem, fog menni!

Apropó... egy sztorival még tartozom! Először a vetített előadásnál csúsztam el a csoporttól, aztán még jobban akkor, amikor az utolsó, bemutatott képet készítettem a nézőtérről. Aztán rohantam le a térre, de ott sem láttam egyetlen zöld sálat sem! Már rémképeket láttam, mi lesz velem, ha gyalog kell "hazamennem" Gromóba, a Hotel Spiazziba, mert nem találom meg a turistabuszunkat!
De eszembe jutott egy ötlet, ami Gráz-ban, hasonló helyzetben egyszer már bevált. Fölhívtam telefonon Magdikát, aki aztán visszaküldött az Operaházhoz egy "mentő egységet" értem. Gondolom, legközelebb kettőt is alszik rá, mielőtt elfogadja a jelentkezésemet egy újabb útra! :-) :-) :-)

Szép napot Nektek!