Tőzikézés

"A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj. A nyári tőzikénél (L. aestivum) kisebb termetű." - Wikipédia

Február vége van, egyre több jel mutat arra, hogy vége a téli szezonnak. Az időjárás még szeszélyes, jönnek-mennek a hideg- meg melegfrontok, hol napokig a napot se lehet látni, vigasztalanul esik az eső... más napokon viszont fényárban úszik minden, hét-ágra süt a nap. Ha felhős az ég, egy enyhe depresszió van rajtam, ha süt a nap, akkor a szabadba vágyom, kirándulni akarok... mozgásra, friss levegőre, ha mód van rá, kellemes társaságra vágyom. De az se zavar, ha egyedül kell nekiindulnom egy fotótúrának (mint legtöbbször). Így volt ez a hét közepén is. Már reggel látszott - egy szép szerdai napon - hogy a meteorológia "eltalálta", milyen lesz az aznapi időjárás. Kirándulni, fotózni való idő lett! 

A fotózásról annyit, hogy - bár csodálom a művészi igénnyel elkészített képeket - én csak a turistafotósok mentalitásával (és képességével) rendelkezem. Képre veszem, ami tetszik nekem, és többnyire a maga valóságában rögzítem a természet szépségeit. 

Nos, tehát a szerdánál tartottunk. Összepakoltam a fotós felszerelésemet, a kocsimba gumicsizmát tettem, és elindultam Csáfordjánosfára, tavaszi tőzikét fotózni. Megjegyzem, nem először, korábban már kétszer jártam itt, tudtam, mire kell számítani. Elsősorban bokáig érő sárra és vízre a láperdőben, és leírhatatlan mennyiségű és szépségű tőzikére.

Amint megérkeztem, az utcai cipőmet gumicsizmára cseréltem, és a már jól ismert úton - egy kis réten át - megindultam az erdő felé. Közben természetesen át kellett haladni a Répce folyó (patak?), és a vele párhuzamosan haladó szívárgócsatornák hídjain is.

Arról persze szó sem lehetett, hogy a szokásos módon, hason fekve készítsünk makrókat az amúgy nem túl nagy, de mindenképpen "földközeli" virágokról. Ilyen körülmények között csak egy makró-képességgel rendelkező teleobjektív segít. Persze, a maga hátrányival együtt. A közeli képeket és egy Olympus Zuiko 70-300 mm gyújtótávolságú teleobjektívvel készítettem.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

 A teleobjektívnek megvan az az előnye, hogy a speciális makróobjektívekhez hasonlóan szépen mossa a hátteret, kiemeli a témát, ezzel csökkenti a fő téma körüli zavaró objektumok látványát. Az igazi természetfotózás egyik szabálya ugyanis, hogy (legalábbis elméletben, mert a gyakorlatban ezt kevesen tartják be) nem szabad a téma környezetét átrendezni, azaz a természet igazi voltába beleavatkozni.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Ez a kép ad némi ízelítőt abból, hogy is néz ki a láperdő a fotózás idején.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Szép, ugye? Engem lenyűgöz, álmélkodva jártam le-föl a mocsárban, és nagyon örültem, hogy itt vagyok. Természetesen óvatosan kellett lépkedni, megnézni, hová teszem a lábam, hogy kárt ne tegyek a gyönyörű virágmezőben.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Fehér virág, élénkzöld moha a fákon, az ég kékje megcsillan a vízfelületen....

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Az erdő természetesen tájvédelem alatt áll, fakitermelésnek nyoma sincs. Mindössze annyi emberi beavatkozás történik, hogy a tanösvényt karbantartják, az ösvényre dőlt fákat két (vagy több) részre vágják, az ösvényről eltávolítják, de a helyszínen hagyják. A belső területeken kidőlt, elöregedett fák a helyükön maradnak, a természet örök körforgásának részeként.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Őstermészet. Tükröződés.

Láprét

Minden kirándulásnak vége van egyszer, indulni kell hazafelé. Az erdőből kiérve is nagyon sok téma akad azok számára, akik fogékonyak a természet szépségeire. Legyen az egy magányos fa, felhőalakzat, tükröződés a vízen.... stb.

Torzó

 

"A fák állva halnak meg" mondta egyszer valaki. Az Ő igazságának szép példája, amit ezen a képen látunk. Ez a kép a Répce partján készült, a zsilip közelében.

(Talán) Madárberkenye

"Színeket akarok látni :-)" - mondta egy fotóstársam. Eddig volt fehér, zöld, kék - most íme egy kis piros.

"Az ég vízre szállt" :-) idézet önmagamtól

Hát itt van vége... nem a képeimnek, csak a beszámolómnak. Remélem, nem unatkozott nagyon, aki a fotóimat megnézte, "szövegelésemet" elolvasta.

Legyen szép napotok!

Tata város - Fényes-tanösvény

Tata városa - kedvelt kiránduló hely, és kimeríthetetlen témát adó fotós helyszín. Megyek is ide viszonylag gyakran, ha tehetem, évente többször. Idejét sem tudom már, mikor sétáltam először körbe az Öreg-tavat, a sok vizes terület legnagyobbikát. Látogatásaim száma néhány év óta szaporodott, amikor az Öreg-tó mellett felfedeztem a Derítő-tavat, Cseke-tavat, az Által-ér környékét, de sok évvel ezelőtt jártam már a Fényes-fürdői strandon is. De ezzel még nincs vége! Sok kisebb-nagyobb tó található még a környéken, melyeket érdemes lesz felkeresni, ha élni akarok madárfotós szenvedélyemnek!

A tatai tórendszer egyik kedvelt rendezvénye az őszi vadlúd-sokadalom. Ezen rendezvényen is részt vettem néhányszor az utóbbi időben.

Ma viszont másról szeretnék írni! Olyasmiről, ami nem egy sima tó körüli séta, hanem igazi különlegesség a maga nemében. Ez pedig nem más, mint a Fényes-fürdőről leválasztott Tanösvény!
A Tanösvény leírásával nem untatlak Benneteket, mivel rengeteg tájékoztató, élménybeszámoló olvasható erről az interneten. Csak rá kell keresni...
No, szóval.... amikor először olvastam a Tanösvény tervezéséről és kivitelezéséről, azonnal elhatároztam: ha  elkészül, ezt is felveszem a tatai kirándulásaim helyszínei közé! Így is történt. Megnyitása után nem sokkal, tavaly február közepén már ott is voltam! Aztán a nyáron újra. Az idei év elején, ezúttal januárban már harmadik látogatásom volt ezen  a helyszínen; ezúttal a Győri Fotóklub Egyesület szervezésében.
Most a közelmúltban - néhány napja - készült képeimből szeretnék mutatni néhányat.

Tata, Fényes-tanösvény

A Tan"ösvény" tulajdonképpen fából szerkesztett sétány, kb. 1350 m hosszan kanyarog egy sekély tó felett. A tavat melegvízű források táplálják, ezért a vízfelület nagyobb része télen sem fagy be. Ahol a források vize hidegebb, ott viszont előfordul jegesedés.
A fenti kép egy olyan tó-részletet ábrázol, ahol jól látszik a téli hidegben víz felett elterülő vízpára.

Tata, Fényes-tanösvény

A tó tulajdonképpen egy láperdő részének tekinthető. Szakmailag nem értek ehhez a témához, műkedvelő amatőr fotósként nézve viszont nagyon szép a vízfelületen visszatükröződő fák látványa.

Tata, Fényes-tanösvény

Egy újabb különleges látvány. A kép nagyobb részén a szürke égbolt, és a "fejtetőn" álló fák látványa, keveredve a tóból kiálló, már elkorhadt fák csonkjaival.

Tata, Fényes-tanösvény

Mint fent.... egy fa csonkja közelebbről nézve. Nagyon érdekes, és jellegzetes látvány a fatörzseken képződött, langyos vízpára hatására kialakult vastag, élénk zöld színű moharéteg.

Tata, Fényes-tanösvény

Nem csak moha, hanem élénk zöld fű is található bőven az erdőben. Tavaly nyáron több nutriát (hódpatkány) is volt alkalmam megfigyelni ezen a területen. Ezek az állatok nyilván most is itt élnek, és bőséges friss élelmet találnak.

Tata, Fényes-tanösvény

Tata, Fényes-tanösvény

A Tanösvény egy szakasza. Masszív, biztonságos gyermek-látogatók számára is. A víz tükröződése pedig valóságos élmény! :-)

Tata, Fényes-tanösvény

Tükröződés, bujazöld moha, élmény a szemnek! Mi kell más a természetkedvelő embernek?

Tata, Fényes-tanösvény

Mint említettem, a tavat langyos vizet adó források táplálják. De nem csak néhány, hanem rengeteg! Sokfelé megfigyelhető, amint az - egyébként kristálytiszta vízben - fölfelé szálló buborékok jelzik a források tevékenységét.

Tata, Fényes-tanösvény

Csend, nyugalom, a háborítatlan természet a maga valóságában.

Tata, Fényes-tanösvény

Műkedvelő fotós vagyok. Önképzéssel, mások segítségével, fotóstársak munkáinak megfigyelésével igyekszem mennél többet megtudni a "szakmáról". Tudom, hogy sok fajta irányzat létezik a fényképezés területén. Van, aki csak a maga örömére úgy készíti el a képei, ahogy azt a valóságban látja. Mások lefényképezik a témát, majd saját szemléletük, belső énjük szerint "továbbgondolják" azt, amit a gépük rögzített. Ebből aztán születik egy új mű, alkotás, ami már nem csak fénykép, hanem valami más... Ízlés kérdése, kinek mi tetszik.
Én szeretem a fényeket, szeretem a színeket. Kedvelem a fekete-fehér műfajt is, meghatározott keretek között, jól definiálható témák esetében. Az én ízlésvilágom azonban a színeken és a fényeken alapul. Akkor vagyok elégedett a saját produktumommal, ha az egyébként sötét témákba is be tudok csempészni színeket... legalább egy kis zöldet, egy kis sárgát, vagy csillanjanak fények a nedves faágakon...

Tata, Fényes-tanösvény

Ennyi maradt egy fából.... elgondolkodtató, igaz? De mint tudjuk a fizikából, "anyag nem vész el, csak átalakul".

Tata, Fényes-tanösvény

Elszáradt, és üde zöld fűcsomó egy fa tövében. A csodálatos természet!

Tata, Fényes-tanösvény

A Tanösvény ezen szakaszán már hidegebb a víz, megjelent egy vékony jégréteg a tó felszínén. És egy fatörzsön hódrágás nyoma...

Tata, Fényes-tanösvény

A jég is szépen csillog...

Tata, Fényes-tanösvény

Tata, Fényes-tanösvény

Alakzat. Fények és árnyak...

Tata, Fényes-tanösvény

Jég, dér és zúzmara. Egy kidőlt fatörzsön pedig két darab méretes taplógomba, alaposan "bezöldülve".

Tata, Fényes-tanösvény

Vízpára és csillogás. A sűrű fák között beszűrődő (ellen)fény játéka.

Tata, Fényes-tanösvény

Az enyhe vízben szépen zöldell a vízitök levele. Úgy tűnik, egész jól elvan itt! :-)

Tata, Fényes-tanösvény

Egy újabb tófelület, ahol szép párafelhő gomolygott a tavon.

Lassan körbe is ért kis fotós csapatunk a Tanösvényen. Jó kirándulás volt, szép élményekkel gazdagodtunk - azt gondolom, ezt mások nevében is mondhatom.
A csapat egy részének volt folytatás is: innen többünk Tata-Dióspusztára utazott, a "Bábolna Nemzeti Ménesbirtok/ Bábolna National Stud" ottani telepére, lovakat fotózni.
Erről a kiruccanásról is lesz beszámolóm nemsokára.

Legyen szép napotok!!!

Egy erdélyi utazás állomásai

Évek óta utazom az Abdai Vándorbot Egyesülettel. Jellemzően csak az egynapos utakra szoktam benevezni. Ennek oka van, de nem részletezem, nem ez a jelen posztom témája. A múlt évben azonban úgy döntöttem, feleségemmel együtt benevezünk egy ötnapos szilveszteri, erdélyi utazásra.

Azt mondani, hogy "nem bántam meg", meg sem közelíti azt a sok élményt, ami az úton ért. Ezt turistaként mondom, nem fotósként..... bár hobbifotós mivoltomat meg nem tagadhattam az úton sem. Ahol tudtam, fotóztam, ahol nem tudtam, ott nem, bár néha a szívem szakadt, hogy megállás nélkül elmegyünk olyan témák mellett, melyeket megfotózni talán soha nem lesz alkalmam :-( Mondjak egy példát is? Hát ilyen volt a naplemente a Hargitán! Bámultam ki a busz ablakán, gyönyörködtem a látványban, és elképzeltem, mit hozhatnék ki ebből a látványból fényképen!)

De mint mondtam, azért nagyon sok képet hoztam haza fényképezőgépem memóriakártyáján. Több helyszínről is bemutatok egy-egy képet.... egyetlen különleges témáról kettőt :-)

Egy pillantás Erdély határáról

Ez a kép a Királyhágón készült, egy rövid "fésülködős" (más értelmezés szerint "telefonálós") megállás alkalmával. Itt kezdődik a történelmi Erdély, gyönyörű hegyeivel.

Cigánypalota - helyiek szerint "cigoda"

Cigánypalota - Cigoda

Ezek a giccsparádék Bánffyhunyad helyiségben találhatóak. Megállni nem volt idő, a mozgásban lévő busz ablakán keresztül készítettem néhány képet. Megdöbbentő és elkeserítő még a látványuk is!

Parajd

Meglátogattuk a parajdi sóbányát. Mérete monumentális, és egy kicsit sem hasonlít pl. az ausztriai Hallstadt sóbányájához. A látogatók nagy része légúti megbetegedésben szenved, gyógyulni járnak ide. A minél intenzívebb légzési tevékenységet a sportolás segíti a sótermekben.

Korond

Korond a kerámiaművészet fellegvára. Az egyik meglátogatott műhelyben éppen egy váza mintázását fotózhattam.

Korond

Ez a kép egy másik mester műhelyében készült. Az itt előállított termékek is más jellegűek.

Farkaslaka

Tamási Áron sírja, végakarata szerint két tölgyfa közé temetve

Szentegyháza

Itt ért egyik legnagyobb élményem. Egy helyi tanár által vezetett 100 tagú gyermek énekkar, és 40 tagú zenekar előadásában gyönyörködhettem. Nem kommentálom mással, csak annyival: gyönyörű és megható volt! Az együttes Abdán és Győrben is adott már műsort, de szerepeltek Budapesten, és sok helyütt Európában.

Csíksomlyó

 A kegytemplom szentélye

Csíkszereda

A helyiek által "angyalos templom"-nak nevezett templom. Ki ne ismerné fel Makovecz Imre keze nyomát? Azért "angyalos", mert az üveg kupolán keresztül angyalok néznek be a templom terébe. Hasonló megoldás, mint Győrben a bencés diákkápolna angyalai... 

Szilveszteri előétel

Gyimesbükk

Határkő a történelmi Magyarország legtávolabbi pontján. Mellette áll a felújított 30-as számú bakterház, amely Magyarország legtávolabb vasúti őrháza volt.

Gyimesközéplok Hidegség-pataka

Kedvünkért egy kis műsort adott a két igen neves helyi zenész, és a tánckar egy része. És a padon a jövő, az utánpótlás.... igen, a nevelés itt kezdődik!

Hááááát, ennyi! Először jártam Erdély ezen vidékein, de reményeim szerint nem utoljára.

Farkaslaka - Tamási Áron nyughelyénél

Azt gondolom, Tamási Áron nevét mindenki ismeri Magyarországon. Az Ábel-trilógia ismerete szinte alap idehaza.... bár nem tudom, a mai oktatási rendszerünk hogy viszonyul ehhez a műhöz.

A író életútja már kevesebbek előtt ismert, ezért - mint oly gyakran - most is a Wikipédiához fordulok információért. Illetve: csak egy linkért, hogy aki ismerkedni szeretne Tamási Áron életrajzával, könnyen olvashassa azt. 

Tehát a link: Tamási Áron

 Az elmúlt napok egyikén Farkaslakán jártam egy pár napos kirándulás egyik programjaként. Kb. 20 perc állt rendelkezésünkre; szabad program volt, mindenki a maga igényei szerint töltötte ezt az időt. Én a piaccal szemben található Tamási-emlékpark fotózását választottam. 

A nap már hanyatlott lefelé, irgalmatlan sárga fénnyel, és kemény, sötét árnyékokkal terítette be a park emlékműveit. De hát - mint tudjuk - a turista nem akkor fotózik, amikor szeretne, hanem akkor, amikor éppen "ott van!" Ennek figyelembe vételével nézzétek képeimet...

Emlékpark bejárata

Székelykapu a katolikus templom előtti emlékpark bejáratánál.

Tamási Áron gránit emlékműve

Tamási Áron sírja két tölgyfa között

Székely kopjafa

 

 "Törzsében székely volt,

Fia Hunniának

Hűséges szolgája

Bomlott századának"

Sírkert

Trianon emlékműve

Aradi hős tábornokok kopjafái

A parajdi sóbánya kápolnája

A 2015-ös szilvesztert, és az előtte-utáni napokat Erdélyben és a székelyföldön töltöttem. Szép élményeket szereztem, kellemes tapasztalatokkal gazdagabban jöttem haza. És sok képpel, természetesen. Ezek közül most azok egy részét mutatom meg Nektek, melyeket Parajdon, az ottani sóbányában készítettem.

Előzetesen jelzem, hogy a sóbánya már bányászásból kivont része sem kizárólag turisztikai látványosság, hanem - nagyon praktikusan - gyógyászati célokat is szolgál, légzőszervi megbetegedésben szenvedők számára. 

Van a bányában azonban egy - úgy tudom - ökumenikus kápolna, ami viszont igazi kuriózum. 

A bánya kápolnáját a maga valóságában igyekszem bemutatni, úgy ahogy az ott járó turista látja. 

Előbb néhány információ a Wikipédiából:

"Parajd (románul: Praid, németül: Salzberg) község Romániában, Hargita megyében. A Sóvidék központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányászati helye."

"A település Székelyudvarhelytől 38 km-re északnyugatra a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik."

"Neve a magyar paraj főnévből származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval."

Bejárat a kápolnába

Szent Antal, a sófalba vágott fülkében

Madonna

A Szentély

A sóbányász, és a védőszent

 "Szent Borbála (3. század – 306. körül, Nikomédia) a bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentje és vértanú a keresztény kultúrában, a tizennégy segítőszent egyike. Nemzetközileg a Szent Barbara névalak ismert (Magyarországon ezt nem használják), az ortodox kereszténységben Barbara nagyvértanú.

Sem az autentikus kora keresztény írások, sem a (tévesen) Szent Jeromosnak tulajdonított Mártírológia eredeti változata nem említik. A 7. századtól azonban tisztelete elterjedt és ma is erős. A hivatalos katolikus naptárból a legendája történeti alapját övező kérdőjelek miatt 1969-ben kikerült, addigra azonban kulturális beágyazottsága annyira megerősödött, hogy kultusza nem szűnik és ezt a katolikus egyház sem ellenzi.

Mivel legendája a villámlással kötődik össze, kultusza különösen az olyan szakmákkal forrott össze, amelyek a robbanással, tűzzel valamilyen kapcsolatban állnak. A róla szóló 15. századi francia munkák közül az egyikben neki tulajdonított 13 csoda egy része arra a hitre épült, hogy tisztelői nem halnak meg gyónás és a betegek kenete felvétele nélkül. A művészek gyakran ábrázolták úgy, hogy kezében cibóriumot, felette ostyát tart. A keresztény kultúrkörben, Magyarországon is, gazdag néphagyománykincs kapcsolódik össze nevével.^"

Feszület

Főkapu a templomhajó felől

 A kápolna nem túl látványos, nehéz ott az érdeklődést felkeltő fotókat készíteni. De hát nem is az a célja, hogy turista-látványosság legyen. Ugyanakkor különlegesség, kuriózum, méltó arra, hogy beszéljünk róla.

Boldog és örömökben gazdag 2016-os évet kívánok minden kedves blogolvasó Barátomnak!