A parajdi sóbánya kápolnája

A 2015-ös szilvesztert, és az előtte-utáni napokat Erdélyben és a székelyföldön töltöttem. Szép élményeket szereztem, kellemes tapasztalatokkal gazdagabban jöttem haza. És sok képpel, természetesen. Ezek közül most azok egy részét mutatom meg Nektek, melyeket Parajdon, az ottani sóbányában készítettem.

Előzetesen jelzem, hogy a sóbánya már bányászásból kivont része sem kizárólag turisztikai látványosság, hanem - nagyon praktikusan - gyógyászati célokat is szolgál, légzőszervi megbetegedésben szenvedők számára. 

Van a bányában azonban egy - úgy tudom - ökumenikus kápolna, ami viszont igazi kuriózum. 

A bánya kápolnáját a maga valóságában igyekszem bemutatni, úgy ahogy az ott járó turista látja. 

Előbb néhány információ a Wikipédiából:

"Parajd (románul: Praid, németül: Salzberg) község Romániában, Hargita megyében. A Sóvidék központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányászati helye."

"A település Székelyudvarhelytől 38 km-re északnyugatra a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik."

"Neve a magyar paraj főnévből származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval."

Bejárat a kápolnába

Szent Antal, a sófalba vágott fülkében

Madonna

A Szentély

A sóbányász, és a védőszent

 "Szent Borbála (3. század – 306. körül, Nikomédia) a bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentje és vértanú a keresztény kultúrában, a tizennégy segítőszent egyike. Nemzetközileg a Szent Barbara névalak ismert (Magyarországon ezt nem használják), az ortodox kereszténységben Barbara nagyvértanú.

Sem az autentikus kora keresztény írások, sem a (tévesen) Szent Jeromosnak tulajdonított Mártírológia eredeti változata nem említik. A 7. századtól azonban tisztelete elterjedt és ma is erős. A hivatalos katolikus naptárból a legendája történeti alapját övező kérdőjelek miatt 1969-ben kikerült, addigra azonban kulturális beágyazottsága annyira megerősödött, hogy kultusza nem szűnik és ezt a katolikus egyház sem ellenzi.

Mivel legendája a villámlással kötődik össze, kultusza különösen az olyan szakmákkal forrott össze, amelyek a robbanással, tűzzel valamilyen kapcsolatban állnak. A róla szóló 15. századi francia munkák közül az egyikben neki tulajdonított 13 csoda egy része arra a hitre épült, hogy tisztelői nem halnak meg gyónás és a betegek kenete felvétele nélkül. A művészek gyakran ábrázolták úgy, hogy kezében cibóriumot, felette ostyát tart. A keresztény kultúrkörben, Magyarországon is, gazdag néphagyománykincs kapcsolódik össze nevével.^"

Feszület

Főkapu a templomhajó felől

 A kápolna nem túl látványos, nehéz ott az érdeklődést felkeltő fotókat készíteni. De hát nem is az a célja, hogy turista-látványosság legyen. Ugyanakkor különlegesség, kuriózum, méltó arra, hogy beszéljünk róla.

Boldog és örömökben gazdag 2016-os évet kívánok minden kedves blogolvasó Barátomnak!