2013. július 31., szerda

Kis-Balaton - új fotók

A Kis-Balaton! Amióta először jártam ott, mindig vágyom vissza... Most elárulok egy titkot: Zalakaros nem a gyógyvize miatt kedvelt "szálláshelyem" elsősorban, hanem azért, mert kiváló kiindulási pontja a dunántúli országrész bebarangolásához. Ezek közt első helyen áll a Kis-Balaton jó megközelíthetősége. Bár az időm - anyagi okok folytán - mindig kevés, de egyetlen évben sem hagytam ki egy fotósétát ennél a víznél. Voltak ebben késő téli, vagy ha úgy tetszik kora tavaszi időpontok, voltak későbbiek, idén pedig szinte a nyár közepén jártam ott. 
Nem hallgatom el azt sem, hogy az idei - a nyári - fotózásommal nem voltam maradéktalanul elégedett. Most töltöttem ott a leghosszabb időt, mégis a legkevesebb fotótémát találtam. Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a tavaszi vagy őszi időszak az, amikor - legalábbis szárazföldről! - a legkevesebb madarat lehet fotózni. Más kérdés, hogy csónakkal, vízről sokkal eredményesebb lehetne a fotózás, de nekem csak a Kányavár-szigetről, és kissé távolabb, a Zala folyó zsilipjei mellől volt alkalmam képeket készíteni.
Nem fokozta a jókedvem az sem, hogy a sziget egyre veszít vonzerejéből. Természetesen vannak jelei a gondoskodásnak is, de más oldalról több kárt szenved a sziget. Az első meglepetés a parkolónál ért. Még csak közeledtem a megálló felé, máris elállták előttem az utat - ez még nem lenne baj, de pofátlanul magas óradíjat kértek azért, hogy megállhassak valahol. Szolgáltatás persze semmi nincs, csak az, hogy a kocsit nem kell kilométerrel arrébb elhagyni. Amint ezen kibosszankodtam magam, elindultam a már szokásosnak nevezhető körutamra. Az igazi bosszúság akkor ért, amint a sziget északi partvonalán három helyen is szekértábornyi roma hangoskodott a parton. Horgásztak, mulattak, fára akasztott magnóból üvöltött Lagzi Lajcsi vagy Kadlott Karcsi .... ki a fene tudja, melyik melyik! Annyira felhúztam magam ezen, hogy elhatároztam, kifelé megkérdezem a parkoló szigorú pénzbeszedőitől, ezek az urak hány órára fizették be a parkolási díjat, és megnézték-e, hány horgászengedéllyel rendelkeznek?! Aztán persze lehiggadtam, beláttam, jobb nem heveskedni - ki tudja, ki kinek rokona azon a környéken! Mindig az eszemben van ilyenkor Olaszliszka - mindenki tudja, mire gondolok. Ja igen - természetvédelem....... van ilyen? Persze, hogy van - ENGEM meg mernek büntetni, ha belépek a tábla mögé...

Na jó, akkor fotózzunk. Kedvenc témám a madár, ha lehet, repülés közben. Az egy dolog, hogy tíz expóból egy ha olyan, amit ki merek tenni.... ezen a napon azonban összesen sem láttam tíz repülő madarat, nem hogy "lőhettem" volna rájuk. Csak később jöttem rá, mi az oka ennek: nem szeretik Lagzi Lajcsit.
Fotó a hármas ívű fahídról. Jobbra a sziget.
A híres, és sokat fotózott híd. A harmadik része nagyrészt egy fa takarásában van. Madármegfigyelés célját is szolgálja.
Én a természetben csak gyönyörködöm, de nem törekszem szakmai ismeretekre. Nem tudom például ennek a madárnak a nevét
Fecske - rengeteg mozgott, cikázott a híd íve alatt. Képe készíteni csak így sikerült....
Landolás... 
Vízityúk
Szitakötő .... talán épp petéit rakja?
Napozás...
Szarka... ha jól gondolom. Hanem nem jól gondolom, akkor valami más...
"Szitakötő" - nagy és hangos
Vadkacsa és szárcsa
Vízen járva .... meg a leveleken
Egy másik vízityúk...
Vízityúk
Mindezek ellenére nem kellett üres memóriakártyával eljönnöm a szigetről. Az eredmény ugyan nem örvendetes, de néhány "emlékfotót" sikerült készíteni.

A Zala-zsilipeknél nagy munkákat láttam. Újabb vízszabályozó zsilipek készülnek. Hatalmas földmunkagépek mindenfelé.... és nyár lévén, sok friss nád, jelentős vízfelületet takart, rontva ezzel a fotózás esélyeit.

Gyík - kicsit berúgott a maradéktól? :)
Jó ideig sétáltam le-föl, nem találtam semmi fotózni valót. Akkor szemem elé került egy üres sörös doboz, amit egy gyík napozott rajta. Ez is a természet része... kicsit humorosnak találtam.
Már késő délután, kora este volt, amikor itt jártam. A nap alacsonyan állt, szolid fények mellett. A gépek nem dübörögtek, a madarak elő mertek jönni... csak épp esélyt nem igazán adtak, hogy lencsevégre kapjam őket. Sokat vártam, hogy legalább egy tisztességes naplemente fotót készíthessek - ez sem volt eredményes, mert teljesen jellegtelen felhők voltak csak, nem rajzoltak szép formákat az égre, és a színek sem voltak kedvemre valók.

Szürkegémek, zsákmányra várva. Messze voltak...
A Zala folyó, és hídja
Nagy fehér kócsag - elbújva, rejtőzködve
Tudom, semmi nem tökéletes... a dolgok csak ritkán alakulnak kedvünk szerint. Mégis szép napom volt, meleg, mégis jó és tiszta levegő, csend és magány...... pici öröm, ha felém repül egy kócsag, és pici csalódás, ha lekési az obi autófókusza..... mint az életben, mindenkor.....

Szép napot Nektek!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

A madarak sajnos nem igazán szeretik a zajt, ilyenkor elbújnak, elvonulnak más, nyugodt helyekre. Mint írtad, elég nagy "murizás" volt ott, s ráadásul még munkagépek is dolgoztak. Ez pontosan elég ahhoz, hogy megzavarják az ott élő szárnyasokat. Eléggé elszomorító, hogy mindezt hagyják (ez csak az én saját véleményem)!
Bár panaszkodtál, hogy kevés fotótémát találtál, én úgy látom, talán kicsit túl szigorú vagy önmagadhoz is. (ezt nem bántásnak szánom, nehogy félreértsd).
Segítségként elmondanám, hogy az első madárfotódon egy selyemgém, a másodikon pedig egy molnárfecske szerepel.

Nagyon szépek lettek ismét a fotóid, irigyellek is érte!
További szép napot kívánok neked: Évi