Kis-Balaton "újratöltve"

Voltak évek sora, amikor minden nyáron - vagy ősszel, vagy télen - eltöltöttünk néhány napot Zalakaroson a feleségemmel. Nem a fürdőzés volt a fő szempont nálunk, hanem a hely jó fekvése. Onnan nem túl nagy távolságra rengeteg olyan nevezetesség elérhető, amely a hozzám hasonló, utazni és fotózni szerető turistának érdekes lehet.

Egyik ilyen nagyon kedvelt fotós helyszínem a Kis-Balatonban található Kányavári-sziget. Zalakarostól kocsival mindössze pár perc. Ezt egyetlen évben sem hagytam ki... igaz persze, nem tudtam minden alkalommal csúcs-képeket készíteni, de az esetleges eredménytelenségek sem törtek le. Üres memóriakártyával azért soha nem kellett hazajönnöm 😆

Úgy alakult, hogy néhány év után Zalakarossal kissé "elteltünk", más prioritások alakultak ki utazásainkat illetően. A Kis-Balatoni látogatásaim is megszűntek ennek következtében.

Valahogy újra feltámadt az érdeklődésem a hely iránt; főleg az ott készült képeim nézegetésének hatására. Beszéltem fotós barátaimmal az ottani lehetőségekről, és meg is állapodtunk abban, hogy el fogunk menni oda. Kedvező lehetőség is adódott azzal, hogy tudomásomra jutott egy vízparti madárles bérlésének lehetősége. Ez egy új minőséget jelenthet az álcázás nélküli, mozgás közben fotózás kényszerűségével szemben. A december hónap azonban kedvezőtlen időjárással indult... felhős, fénytelen napok, köd, balesetveszély az utakon... ezért kénytelen vagyok ezt a tervemet halasztani, jobb időre várni. 

A mai napot azzal töltöttem, hogy elővettem néhány képet a 2011-2012-2013-as fotóimból, kicsit "mókoltam" rajtuk, és most feltöltöm a blogomba néhányukat. Szeretettel ajánlom megtekintésre őket.

 

 

Szajkó

Láttam sokkal jobb fotókat erről a szép madárról; szinte mindig egy egér volt a csőrében. Nekem valahogy sosem sikerült olyan fotót készítenem, amikor a szajkó épp egeret fogott! Hogy mások hogy csinálják! Biztosan sokkal ügyesebbek, mint én! 

Fakopáncs

Kedvenc madaram, sok képem van róla, különböző helyszínekről. Ez a kép természetesen a Kánya-szigeten készült.

Vadrucák

Ha vadvíz, akkor vadruca... vagy vadkacsa, ahogy tetszik. Ha tehetem, röptükben fotózom őket... a vízen úszva, vagy a parton állva nem igazán nagy teljesítmény fotózni őket.

Landolás

 

 

A fények gyakran megtréfálják az embert. Attól függ, melyik irányból süt a nap, fény vagy árnyék van-e a vízen, más és más látványt kapunk.

Búbosvöcsök

 

Búbosvöcsök

Ugyancsak kedvenc... van olyan fotóm, amelyen a tojásokkal tele fészkén rendezkedik, és olyan is, melyen csíkos fiókáit "taxiztatja" a mamamadár, miközben a papamadár hallal a szájában igyekszik kis családja után. Az utóbbi kép azonban nem a Kis-Balatonon készült.

Nyárilúd-család

Tavaszi kép. Igazán hangulatos látvány volt, ahogy a nagy madarak (mindig párban) úszóedzést tartottak több vagy kevesebb fiókájuknak.

Vízisikló

Ez egy akkora sikló volt (bent, a sziget belsejében), amekkorát még életemben nem láttam! 

Vízisikló

Úgy látszik, a "hűtője" mindig tele volt, volt mit ennie! Jól farkasszemet néztünk egymással! Szerencsémre tele lehetett a pocija, mert miután rám öltögette a nyelvét, eloldalgott oldalra... 

Nem tudom a nevét, csak úgy hívom: levélen járó

Még egy kép róla

Vízityúk

Ha nem tévedek, őt vízityúknak hívják. A csőre fölötti piros lebernyegéről gondolom. Pici piros pötty a szeme... alig látható, de ott van!

Szitakötő

A szabad vizeken ilyenkor nyüzsög az élet. Ha nem tévedek, ez a szitakötő éppen petéi lerakásával van elfoglalva.

no name...

Madártani ismereteim nem túl bővek; inkább csak kedvelem őket, mint értenék hozzájuk. Ha valaki tudja, milyen madarak ezek, segítsen...

Vízityúk

Egyenlőre itt befejezem... gépem (nem kicsit) rendetlenkedik. Minden jel arra mutat, nagyszabású karbantartásra le4sz szükség.

Köszönöm, ha képeimet megnéztétek... legyen szép napotok!

Kis-Balaton - új fotók

A Kis-Balaton! Amióta először jártam ott, mindig vágyom vissza... Most elárulok egy titkot: Zalakaros nem a gyógyvize miatt kedvelt "szálláshelyem" elsősorban, hanem azért, mert kiváló kiindulási pontja a dunántúli országrész bebarangolásához. Ezek közt első helyen áll a Kis-Balaton jó megközelíthetősége. Bár az időm - anyagi okok folytán - mindig kevés, de egyetlen évben sem hagytam ki egy fotósétát ennél a víznél. Voltak ebben késő téli, vagy ha úgy tetszik kora tavaszi időpontok, voltak későbbiek, idén pedig szinte a nyár közepén jártam ott. 

Nem hallgatom el azt sem, hogy az idei - a nyári - fotózásommal nem voltam maradéktalanul elégedett. Most töltöttem ott a leghosszabb időt, mégis a legkevesebb fotótémát találtam. Tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a tavaszi vagy őszi időszak az, amikor - legalábbis szárazföldről! - a legkevesebb madarat lehet fotózni. Más kérdés, hogy csónakkal, vízről sokkal eredményesebb lehetne a fotózás, de nekem csak a Kányavár-szigetről, és kissé távolabb, a Zala folyó zsilipjei mellől volt alkalmam képeket készíteni.

Nem fokozta a jókedvem az sem, hogy a sziget egyre veszít vonzerejéből. Természetesen vannak jelei a gondoskodásnak is, de más oldalról több kárt szenved a sziget. Az első meglepetés a parkolónál ért. Még csak közeledtem a megálló felé, máris elállták előttem az utat - ez még nem lenne baj, de pofátlanul magas óradíjat kértek azért, hogy megállhassak valahol. Szolgáltatás persze semmi nincs, csak az, hogy a kocsit nem kell kilométerrel arrébb elhagyni. Amint ezen kibosszankodtam magam, elindultam a már szokásosnak nevezhető körutamra. Az igazi bosszúság akkor ért, amint a sziget északi partvonalán három helyen is szekértábornyi roma hangoskodott a parton. Horgásztak, mulattak, fára akasztott magnóból üvöltött Lagzi Lajcsi vagy Kadlott Karcsi .... ki a fene tudja, melyik melyik! Annyira felhúztam magam ezen, hogy elhatároztam, kifelé megkérdezem a parkoló szigorú pénzbeszedőitől, ezek az urak hány órára fizették be a parkolási díjat, és megnézték-e, hány horgászengedéllyel rendelkeznek?! Aztán persze lehiggadtam, beláttam, jobb nem heveskedni - ki tudja, ki kinek rokona azon a környéken! Mindig az eszemben van ilyenkor Olaszliszka - mindenki tudja, mire gondolok. Ja igen - természetvédelem....... van ilyen? Persze, hogy van - ENGEM meg mernek büntetni, ha belépek a tábla mögé...

Na jó, akkor fotózzunk. Kedvenc témám a madár, ha lehet, repülés közben. Az egy dolog, hogy tíz expóból egy ha olyan, amit ki merek tenni.... ezen a napon azonban összesen sem láttam tíz repülő madarat, nem hogy "lőhettem" volna rájuk. Csak később jöttem rá, mi az oka ennek: nem szeretik Lagzi Lajcsit.

Fotó a hármas ívű fahídról. Jobbra a sziget.

A híres, és sokat fotózott híd. A harmadik része nagyrészt egy fa takarásában van. Madármegfigyelés célját is szolgálja.

Én a természetben csak gyönyörködöm, de nem törekszem szakmai ismeretekre. Nem tudom például ennek a madárnak a nevét

Fecske - rengeteg mozgott, cikázott a híd íve alatt. Képe készíteni csak így sikerült....

Landolás... 

Vízityúk

Szitakötő .... talán épp petéit rakja?

Napozás...

Szarka... ha jól gondolom. Hanem nem jól gondolom, akkor valami más...

"Szitakötő" - nagy és hangos

Vadkacsa és szárcsa

Vízen járva .... meg a leveleken

Egy másik vízityúk...

Vízityúk

Mindezek ellenére nem kellett üres memóriakártyával eljönnöm a szigetről. Az eredmény ugyan nem örvendetes, de néhány "emlékfotót" sikerült készíteni.

A Zala-zsilipeknél nagy munkákat láttam. Újabb vízszabályozó zsilipek készülnek. Hatalmas földmunkagépek mindenfelé.... és nyár lévén, sok friss nád, jelentős vízfelületet takart, rontva ezzel a fotózás esélyeit.

Gyík - kicsit berúgott a maradéktól? :)

Jó ideig sétáltam le-föl, nem találtam semmi fotózni valót. Akkor szemem elé került egy üres sörös doboz, amit egy gyík napozott rajta. Ez is a természet része... kicsit humorosnak találtam.

Már késő délután, kora este volt, amikor itt jártam. A nap alacsonyan állt, szolid fények mellett. A gépek nem dübörögtek, a madarak elő mertek jönni... csak épp esélyt nem igazán adtak, hogy lencsevégre kapjam őket. Sokat vártam, hogy legalább egy tisztességes naplemente fotót készíthessek - ez sem volt eredményes, mert teljesen jellegtelen felhők voltak csak, nem rajzoltak szép formákat az égre, és a színek sem voltak kedvemre valók.

Szürkegémek, zsákmányra várva. Messze voltak...

A Zala folyó, és hídja

Nagy fehér kócsag - elbújva, rejtőzködve

Tudom, semmi nem tökéletes... a dolgok csak ritkán alakulnak kedvünk szerint. Mégis szép napom volt, meleg, mégis jó és tiszta levegő, csend és magány...... pici öröm, ha felém repül egy kócsag, és pici csalódás, ha lekési az obi autófókusza..... mint az életben, mindenkor.....

Szép napot Nektek!