Ásványráró - Duna-ágak között

Szeretek folyó vizek mellett kirándulni, szeretek folyó vizeket fotózni. Főleg a nyári időszakban járok viszonylag gyakran a Szigetközben a Duna árterében, vagy a Duna Győr és Komárom közötti szakaszának különböző pontjain. Vagy éppen Csallóközben, ha átmegyek Szlovákiába, meglátogatni az ottani kedvelt kiránduló helyeket. Kirándulásaim többsége magányos túra, ritkán nálam vendégeskedő rokonokkal, vagy természetkedvelő fotós barátokkal megyek.

Az idei hosszú tél utáni első enyhe napokban már jártam a közeli helyeket. Többek között egy szép napon a nappalom felét arra szántam, hogy újra meglátogassam az ásványrárói Duna-ágakat. 

A bejárt hely képe

Sokszor jártam itt, jól ismerem a helyet, de még mindig vannak olyan területek, melyek felfedezése még újabb túrákat igényel. Most, utolsó fotósétám alkalmával is a Duna egy olyan pontjára összpontosítottam, ahol korábban még nem jártam. Persze, terveim között szerepelt ez a helyszín is, nem csak ötletszerűen mentem az orrom után.

Győr felől közelítve meg a falut a körforgalomban kell jobbra, az első kijáraton kimenni, közvetlenül a templom melletti útra. Az úton végig, egyenesen, elhaladva egy másik templom mellett, az utca utolsó háza mellett szoktam parkolni. Ez a hely már közvetlenül a töltés aljában van. Sohasem mentem ennél tovább kocsival, mert innen hamar tervészetvédelmi terület kezdődik. Sajnos, sokan nem törődnek a táblákkal, ezért gyakran lehet személyautókkal találkozni az erdei utakon is.

A töltésre felmenve balra fordulok, és mintegy 200 méter gyaloglás után jobbra, az erdőbe vezető útra térek. Ez a pont a térkép baloldali alsó harmadában található - a vizek vonalával párhuzamos fehér vonal a töltés, az azt keresztező pedig az út, amiről beszélek. 

Az első helyszín

Az első fotós helyszín a keskeny kis oldalágat átívelő híd, és annak környéke szokott lenni. Ha bő a vízhozam, akkor már itt látványos vízmozgásokat lehet fotózni. Tovább haladva a fehér vonallal jelölt úton, nagyon érdemes a Duna medrére figyelni. A vízhiány hatása itt nagyon jól látszik. 

A víz szintje mélyen az eredeti vízszint alatt

A száraz, kavicsos folyómederben martilapu virágzik

A kevés vízhozam miatt az egykori meder nagy része száraz, jelentős mértékben fák, bokrok nőtték be. Én mindig szomorúan látom, és figyelem a szemközti partszakaszt, ahol jól megfigyelhető, normális esetben hol kellene lenni a folyó szintjének.

A mozgó víz fotózására leginkább alkalmas hely, a száraz folyómederből nézve

Alsó vízszint

Jól járható út vezet végig a vízpart mellett (a térképen nincs jelezve, csak a járművek által használt kiépített útvonal). Itt található a második helyszín, ahol mindig viszonylag sok időt töltök. Ez egy gát, zárás, egy szakaszon nyitott a víz számára, fölötte vashíd található. A zárás közepe homorú. Alacsony vízállás esetén csak a híd alatti nyíláson folyik víz, magas vízállás esetén pedig a gát fölött is van vízátfolyás. Mostani utam során a gát teljes egészében száraz volt, gond nélkül át lehetett menni rajta.

Élvezet nézni és hallgatni...

A híd alatt átfolyó víznek is jelentős esése van. Akinek van füle erre, csodálattal hallhatja a víz zúgását, miközben szemlélheti a rohanó víz ezernyi alakváltozását. Szeretem ezt a helyet. 

A duzzasztott oldal felé tekintve egy kis szigetet fotózhatunk- szerencsés esetben vízimadarakat is komponálhatunk a fotónkba. A víz itt nyugodt, sima, a környező erdő fái évszaktól függően változatot képet nyújtanak. Március közepén nem túl izgalmas a látvány, valljuk meg, de nyáron és ősszel csodálatos. 

Ha valaki szeret zubogó, gyorsan mozgó vizet fotózni, annak javaslom, hogy vigyen magával fotóállványt. Ha szerencséje van, és magas vízállás ideján érkezik, gyönyörű fotókat készíthet. 

Erdei út

A záráson áthaladva egy korábbi kirándulásom során balra fordulva haladtam tovább. Most legutóbb a jobb kéz felé vezető utat választottam, még nem ismert terület felé. Ez az út a térképen nincs jelölve, nyilván a fák koronái takarták a műhold kamerája elől. De ott van, jól járható út, bátran lehet közlekedni rajta. Rövid séta után becsatlakozik abba az útba, amelyik már a térképen is jelölve van. 

Duna-ág

Hódok ténykedésének régebbi és újabb nyoma

Elsétáltam addig a pontig, amíg az út szinte teljesen a vízpartot érinti. Ez volt a hely, ahol harmadszor álltam meg fotózni. Szép a látvány, nyugodt vízfelület, alkalmanként vízimadarakat is láthatunk.

Zárás a Duna régi fő-ágában. A képen a szlovák part felőli átfolyás

Ettől a ponttól szinte egy teljesen egyenes úton érhetjük el a régi főág zárását. Ez az út nem látható a térképen, de ez ne zavarjon senkit, ha éppen ott kirándul. sajnos, az egykori Duna-meder elég siralmas látványt nyújt. 

A főág magyar oldala

A Duna régi főága

Duna-ág

A magyar oldali átfolyás

Szlovák átfolyás

Magyar oldal

A víz zöme Szlovákia területe felé el van terelve, a régi mederben csak egy töredéke folydogál. Ez a zárás két ponton enged át vizet, a meder két szélén. A zárás közepe a vízszint fölött van, ott már valóságos kis erdősávot alakított ki magának a természet. Itt is elidőztem egy ideig, fotókat készítettem, majd lassan visszafelé vettem az utamat.

Látkép a folyón

Látkép a folyón

Március közepén jártam itt. A természet még csak éledezik, a tavasznak is csak kevés a nyoma. Az erdő összhatásában kissé komor szürkének tűnt, csak a fák között látható égbolt mutatott néha-néha egy kis kék színt. Zömmel az ég is szürke, felhős, de azért nem komor sötét volt. Kevés madarat láttam, madárfotót egyáltalán nem készíthettem. A talajszinten sem volt érdekesség. Néhány friss zöld növényfolt, helyenként egy-egy szál kék csillagvirág. A levegő kristálytiszta, friss, kissé hűvös, de nem hideg. Nagyon szerettem, kisebb-nagyobb negatív hatások mellett is igen jól éreztem magam.

További szép napot!