A niklai remete egykori otthonában

Egyházas-nagyberzsenyi Berzsenyi Dániel (Egyházashetye, 1776. május 7. – Nikla, 1836. február 24.) magyar költő.

Jó vagy rossz szokásom szerint - immár többedszer - Zalakaroson szálltam meg feleségemmel együtt három éjszakára. Utazással együtt négy nap... rendszeres elfoglaltságon maximum ennyit enged megszakítás nélkül. Mint máskor sem, most sem a méltán híres gyógyvizet élveztük, hanem utazgatással töltöttük az időnket. Első teljes zalakarosi napunkon Nikla, a Berzsenyi-emlékek, és a Krisna-völgy volt a tervezett úticélunk.

Csak ritkán fordul elő, hogy komolyabb előkutakodást végzek az utazások előtt. Mondjuk... ez nem épp okos dolog részemről, viszont így van egyfajta spontán jellege minden kirándulásomnak.

De mielőtt "belecsapnék a közepébe", tekintsétek meg mostani posztom főszereplőnének a portréját:

Berzsenyi Dániel

 A fotóm egy megmaradt festményről készült. Rögtön elmondom, hogy a költő háza a II. világháborúban a szovjet csapatok használatában volt. Az első orosz katona, aki a házba lépett, első tevékenységeként szuronyával megszabdalta a festményt. Később a megrongált képet a falusiak mentették meg, és dugták el a "felszabadítók" elől.

Akkor tehát vissza az elejére:

Niklára érve tábla jelezte, merre van a Berzsenyi-múzeum. Haladtunk is a megadott irányba, egészen addig, amíg egy igencsak lestrapált kúria elé értünk. Nagyon elszomorodtam azon, amit láttam... 

Berzsenyi-kúria

Közel mentem hozzá, hogy meggyőződjek róla; valóban így ápolják a községben a legnagyobb magyar ódaköltő emlékét? Berzsenyi Dániel nevét azonban nem találtam az emléktáblán, viszont szerepelt rajta Berzsenyi Farkas neve, és az 1848-49-es szabadságharcban elesettek nevei.

Arra járó helybeliektől kértem információt, hogy mi ez az épület, és hol van a múzeum?

Készségesen - szinte mentegetőzve - mondták, hogy nem ez a múzeum... ez a kultúrház, csak borzalmasan leromlott állapotban van. A falunak azonban már meg van a pénze a felújításra, csak éppen el kell kezdeni a munkálatokat. 

Megmutatták, hol keressük a múzeumot. Meg is találtuk... nagy örömünkre ez már méltó állapotban volt.

Berzsenyi-múzeum

A kapu nyitva, szinte hívogatta a látogatókat. A nyitvatartást jelző tábla szerint épp zárva van az intézmény, ezért azt gondoltam, csak néhány külső fotó készítésére lesz alkalmam. Amint az épület közelébe értem, egy barátságos Hölgy jött ki elém, és invitált beljebb. Mondtam, nem alkalmatlankodnék, ha zárva tartanak... erre a Hölgy megnyugtatott, menjek csak, nyitva tartanak... ekkor hívtam a nejemet is, aki eddig a kocsiban várakozott.

Emléktábla és koszorúk

Rövid pillanat alatt kellemes beszélgetés alakult ki a vendéglátó Hölgy és köztünk. Sokat mesélt a költőről: Tőle tudtam meg, hogy a jelenlegi kultúrházat Berzsenyi Dániel építette a fiának, és Tőle hallottam a portré és az orosz katona történetét is. Mesélt a Berzsenyiek rendszeres családi találkozóiról, és büszkén említette, hogy a költő összes egyenesági leszármazottját személyesen ismeri.

Emlékszoba a főbejárattal szemben

Berzsenyi Dániel egykori kúriája - ma múzeum

Berzsenyi Dániel egykori kúriája - ma múzeum

Berzsenyi Dániel egykori kúriája - ma múzeum

Berzsenyi Dániel egykori kúriája - ma múzeum

Nagyon sajnáltam, hogy a látogatás végén nem találtuk meg a temetőt. Valószínűleg félreértettünk valamit, és nem a megfelelő irányban indultunk el.

Megtaláltuk viszont a falu szélén azt az új, szép nagy házat, amely ma is a Család birtokában van, és hazatelepült családtagok élnek benne.

Berzsenyi Család

Ide természetesen nem kérezkedtünk be, csak az utcaszintről készítettem képet.

Legyen szép napja minden blogolvasó Barátomnak...