Bécs (Wien) Húsvéti vásár

Ausztriába mindig szívesen megyek kirándulni - és megyek is, ha tehetem. Nagy előny, hogy közel van a lakhelyemhez, tele van természeti szépségekkel, és felülmúlhatatlan szépségű műemlékekkel. Ugyanakkor visszatartó erő, hogy nem beszélek idegen nyelveket. Igaz azonban, hogy magyarul is el lehet igazodni több helyen, de erre nem alapozok egy kirándulás során. Marad tehát a csoportos utazás idegenvezetővel, vagy ismerőssel, családtaggal.

Bécsben sokszor jártam már. Utaztam vonattal, autóbusszal, személyautóval.... legutóbb társasúton autóbusszal, az abdai Vándorbot egyesülettel.

Bécsi látogatás nem szerepelt az előzetesen megadott útiprogramban - lényegében egy kellemes ráadás volt a napi programhoz, hogy megálltunk Bécsben. Nem is akárhol - az egyik olyan pontján a városnak, amelyik a legelőkelőbb turista-célpont a császárvárosban. Ez pedig nem más, mint a Schönbrunni kastély! Megjegyzem, ekkor már túl voltunk az utazás hivatalos részén, a délután közepe volt, nagy programra nem jutott idő, Arra azonban igen, hogy megnézzük a kastély udvarán rendezett húsvéti vásárt.

Az első pillantás a vásári forgatagra

Magdika, az utazásszervezőnk épp csak meghatározta, mikor kell hazaindulásra készen a busznál összegyűlni a csoportnak, és már szét is oszlott a társaság. 

Én 2009-ben - ugyanezzel az Egyesülettel - már jártam a kastélyban. Akkor nagy eső esett, az időjárás csak azt engedte, hogy a kastélyban rendezett kiállítást megnézzük. Az eső miatt azonban sem a kastélykertet, sem az állatkertet, sem a labirintust nem tudtuk megnézni - értelemszerűen a Gloriette-dombra sem mehettünk fel. Most a rendelkezésünkre álló rövid idő miatt a kastélyba nem tudtunk bemenni. 

A kirakodóvásár engem nem tudott különösebben érdekelni - annál inkább az, hogy a régi úton elmaradt látnivalók egy részét most bepótolhattam. Azonnal különváltam a csoporttól. 

A kastély bal szárnya és szökőkút

A kastély homlokzata az udvar jobb oldaláról nézve

Körülnéztem a kastély főbejárata előtti téren, majd a kastély mögötti terület bejárására indultam. Sietősre vettem a lépteimet, mert nem tudtam, mennyi időbe telik  a hátsó park bejárása. Kora tavasz volt - vagy hosszúra nyúlt tél? - ezért a park még nem mutatta teljes szépségét. Nem működött még a Neptun-kút sem - nem volt vízzel feltöltve. Az időjárás viszont kegyes volt hozzám - az egész napos szürke, felhős égboltról jócskán eloszlottak a felhők, és kellemes késő-délutáni lágy fények tették lehetővé a fotózást. Készítettem is nagyon sok képet - ezekből mutatok néhányat Nektek.

Hogy a gyönyörű kastélyról is írjak valamit, megint a Wikipédiát hívom segítségül. Nem fogalmazom át az ott talált anyagot, csupán kivonatolom, hogy aki még nem járt ott, kapjon képet arról, miről beszélek.

A kastély belsejéről saját képet még a 2009-es látogatásról sem tudok mutatni, mert bent szigorúan tilos volt a fotózás. Gondolom, ez most is így van. Hát akkor jöjjön a Wikipédia:

A schönbrunni kastély barokk stílusú császári rezidencia Bécs Hietzing nevű kerületében. Ez Ausztria egyik legismertebb műemléke és turisztikai látványossága: magát a kastélyt évente másfélmillió látogató keresi fel, a parkot további 5,2 milliónyian tekintik meg.

A kastély hátoldala

A Schönbrunni kastély, a császári család egykori nyári rezidenciája, Európa egyik legszebb barokk építménye. 1569 óta van a Habsburgok birtokában, II. Ferdinánd császár felesége 1642-ben építtetett a területen egy nyári kastélyt és ő nevezte a helyet először „Schönbrunn"-nak. A török ostrom után 1696-tól kialakított kastélyt és kertet 1743 után, Mária Terézia uralkodása alatt teljesen átépítették. A Habsburgok az év nagyobb részét abban a sok helyiségben töltötték, amelyre a császári nagycsaládnak a reprezentációs termeken kívül szüksége volt.

A kastély 1441 helyiségből áll, ebből 45 látogatható. A belső tér rokokó stílusú, a falfelületek többnyire fehérek és 14 karátos aranylemezekkel díszítettek, a termekben cseh kristálycsillárok és cserépkályhák találhatók.

Ferenc József lakó- és dolgozószobája szolíd és egyszerű; annál fényűzőbbek a reprezentációs termek és a vendégszobák. A Tükörteremben valaha Mozart zenélt mint hatéves csodagyerek.

A kör alakú Kínai kabinetben tartotta titkos megbeszéléseit Mária Terézia és kancellárja, Kaunitz. A Vieux-laque-szobában Napóleon tanácskozott. A Kék kínai szalonban írta alá Károly császár és király azt a dokumentumot, amelyben lemondott a kormányzásról és amely a monarchia végét is jelentette.

A legszebb rokokó belsők egyike a Milliós szoba, amelynek falborítása rózsafából készült és értékes indiai és perzsa miniatúrák díszítik. A Nagy Galériában táncolt az 1814-15-ös évben a bécsi kongresszus; napjainkban különleges alkalmakkor állami fogadások zajlanak falai között.

A Gloriette

A Gloriette 1775-ben épült, erre emlékeztet az építmény középső részén olvasható felirat: „JOSEPHO II. AUGUSTO ET MARIA THERESIA IMPERANTIB. MDCCLXXV“ (József császár és Mária Terézia uralkodása idejében, 1775-ben) Akkoriban nagyra értékelték a szép kilátást, ezért is emeltek egy 20 méter magas panorámateraszt. Vigyázat, csak a csigalépcsőn át érhető el!

Neptun-kút (egyenlőre víz nélkül)

Mégegyszer a Gloriette

Pillantás a kastélyra, és Bécsre a dombról

Fölfelé a Gloriette-ben működő kávézóhoz

A szobrok egyike

Lépcsősor a hátsó park felé

"Fakabát" kőből

Főbejárat a kastélyba

Gyönyörűen kialakított lépcsők

Feljárat

Felelősséggel állíthatom, hogy a domb tetejéről elém táruló látvány lenyűgöző volt. Visszafelé jövet is készítettem képeket. Körbejártam a kastély főépületét,  megcsodáltam a nagyon szépen kialakított lépcsőket. 

Konflis

A vásár

A vásár - húsvéti tojások

A vásár

Hegyi vadász figurája

Budapesti mézeskalácsos

A dicső (osztrák) múltra emlékezve

Végül úgy látszik, "jó időt futottam", mert indulás előtt még arra is jutott időm, hogy a feleségemmel a vásáros sátrak között is tegyek is egy sétát.

Ez a váratlan lehetőség nagyon tetszett nekem! Egy amúgy is szép nap szép befejezése volt ez a kis közjáték.

Köszönöm, hogy velem voltatok!

Mayerling - Egy tragédia helyszíne

Előző bejegyzésem arról szólt, hogy a Heilingenkreuz-i ciszterci kolostort meglátogattuk, és utána Meyerlingbe utaztunk. Sajnos, a túl kevés rendelkezésre álló idő miatt a várost nem látogathattuk meg - mindössze Rudolf főherceg és Mária Vecsera bárókisasszony tragikus halálának helyszínét kerestük fel.

A vadászkastély helyére épített kápolna és kolostor

Gyönyörűen faragott főbejárat a kápolnába

Az egykori vadászkastély ma már nem létezik. A tragédia után az uralkodó császár és király a kastélyt lebontatta, a haláleset helyszíne fölé kápolnát építtetett, és egy apácarend számára kolostort.

Saját szavaimmal nem tudnám megfelelő módon leírni az ezen a helyen történt eseményeket, és azt a kort, amelyben ezek az események játszódtak. Újra a Wikipediát hívom segítségül, és a főszereplő főhercegről írott szócikkből idézek részleteket. Fontos tudni, hogy az eredeti szócikk sokkal bővebb, mint az ide átvett idézet. Nagyon jó tájékoztatást ad a korszakról, a történelmi helyzetről, és minden fontos dologról, amely a tragikus eset megértéséhez szükséges. Kérlek Benneteket, olvassátok el képeim mellé az alábbi információkat is:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Habsburg%E2%80%93Lotaringiai_Rudolf_koronaherceg

Habsburg–Lotaringiai Rudolf Ferenc Károly József trónörökös (Kronprinz Rudolf Franz Karl Joseph von Österreich-Ungarn) (Laxenburg, 1858. augusztus 21. – Mayerling, 1889. január 30.) osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg I. Ferenc József és Erzsébet királyné fia, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse. Tisztázatlan körülmények között halt meg a mayerlingi vadászkastélyban szeretőjével, Maria von Vetserával együtt.

1881. május 10-én Bécsben Rudolf feleségül vette a 17 éves Stefánia belga királyi hercegnőt (1864–1945), II. Lipót belga király (1835–1909), és Mária Henrietta királyné (született Habsburg–Lotaringiai Mária Henrietta Anna főhercegnő, 1836–1902) leányát. Az udvar illetékes körei azért választották Stefániát, mert más katolikus uralkodó családból nem találtak megfelelően magas rangú jelöltet. A császári trónörökös esküvőjén megjelent magas rangú vendégek között volt Edward herceg, brit trónörökös, a jövendő VII. Edward király és unokaöccse, Hohenzollern Vilmos német trónörökös herceg, a későbbi II. Vilmos császár is. A fiatal pár egy ideig Prágában élt. A házasság első évei még boldogan teltek. 1883-ban leányuk született, Erzsébet Mária főhercegnő (1883–1963), akit még az osztrák családtagok is magyar becenevén, „Erzsi”-nek hívtak. Gyorsan kiderült azonban, hogy a házasság nem kötötte le a csapongó szellemű Rudolfot, és nem is terelte el figyelmét azokról a problémákról, amelyek trónörökösi mellőzöttségéből, a kormány és az udvar bizalmatlanságából fakadtak. Rudolf, akárcsak anyja, Erzsébet, ideje nagy részét lovaglással, vadászatokkal töltötte. Nőügyei megszaporodtak, különféle prostituáltakkal (többek között Mizzi Kasparral) is rendszeres kapcsolatai voltak. Nagyon várt fiúgyermekének születése elmaradt, éppen azért, mert Rudolf nemi betegséget hurcolt haza, megfertőzte feleségét, és az asszony meddőségét okozta. A házasfelek elhidegültek egymástól, érzelmi kapcsolatuk megszűnt. Válásuk lehetősége is felmerült, de a szigorúan konzervatív császár megtiltotta ennek mérlegelését.

1887-ben Rudolf megvásárolta az alsó-ausztriai Mayerlinget és ott egy vadászkastélyt építtetett. 1888 őszén a 30 éves trónörökös megismerkedett a 17 éves Mary von Vetsera bárókisasszonnyal (1871–1889), akit Marie von Larisch grófné (1856–1940), Erzsébet császárné és királyné legidősebb fivérének, Lajos Vilmos bajor hercegnek leánya (tehát Erzsébet unokahúga, Rudolf trónörökös unokatestvére) mutatott be neki.

1889 januárjára már túl sokan tudtak a trónörökös szenvedélyes, házasságon kívüli viszonyáról Maryvel. I. Ferenc József császár és király (1830–1916) is értesült az ügyről. Január végén egy alkalommal Rudolf hevesen összeszólalkozott császári apjával. A veszekedés valószínűleg azért robbant ki, mert Rudolf a pápához akart fordulni, hogy házassága felbontását kérje. Császári apja ezt megtiltotta, és azonnali szakítást követelt Maryvel. Újabb kutatások (és az összeesküvés-elmélet hívei) azt is valószínűsítik, hogy Ferenc József ekkor közölte fiával, hogy a liberálisokkal való szimpátiája, állhatatlan természete és a Birodalom érdekeivel ellentétes nézetei miatt alkalmatlannak tartja őt a majdani trónutódlásra.

A január 29-ei találkára érkező Mary „eltűnt” a Hofburgból. A pánikba esett Larisch grófnő megpróbálta a rendőrhatóság segítségét kérni, de sikertelenül. Rudolf és Mary hintóval Mayerlingbe hajtattak. A következő éjszaka történései nem ismertek, illetve ellenmondóak. 29-e során Rudolf és Mary is írt búcsúleveleket. Rudolf édesanyjának, és inasának, Josef Loscheknek (1845–1932), Mary pedig édesanyjának, nővérének (Hannának), fivérének (Ferynek) és kérőjének, Mihály, bragancai hercegnek, melyhez Rudolf is írt néhány szót („Szervusz Vízhordó”).

Másnap, január 30-án reggel mindkettőjüket holtan találták a vadászkastélyban. Mind a mai napig tisztázatlan, hogy Maryt Rudolf trónörökös lőtte-e agyon azon az éjszakán, vagy mindkettőjüket valaki más gyilkolta-e meg. Az eset részleteit az uralkodó család eltitkolta, rendőri vizsgálat nem folyt. Nincsenek döntő bizonyítékok, de nagyon valószínű, hogy Rudolf előbb Maryt lőtte agyon, azután maga is öngyilkos lett. Ennek ellentmondó tény, ami tovább bonyolítja a halálesetet, hogy a golyó Rudolf bal oldalán hatolt be, holott köztudomásúan ő jobbkezes volt.

A történet vázlatos ismertetése után nézzétek meg a helyszínen készített fotóimat:

A kápolna belső tere

A kápolna belső tere

A képen látható oltár azon a helyen áll, ahol Rudolf főherceg holttestét ágyában  fekve  megtalálták.

A kápolna belső tere

A kápolna belső tere

A kápolna oltára

A kápolna belső tere - egy csodás csillár

A fiatal bárónő első koporsója

A kápolnából jobb kéz felé egy emlékszoba nyílik. Itt elhelyeztek néhány relikviát, amely a tragédia szereplőire emlékezteti a látogatót. 

Sisi és I. Ferenc József képe korabeli bútorok között

Emlékszoba

A főherceg képeken

Ennyit az idézetekből. Megihletődve távoztunk a helyszínről, és azt gondolom, nem csak én, hanem mindenki elgondolkodott kissé a történelmen.

A látvány, ami szemünk elé tárul, ha elhagyjuk az emlékhelyet

Szép és tanulságos epizódja volt ez a mai napnak.

Következik a melki apátság! (Stift Melk)!

Legyen szép napotok!

Heilingenkreuz apátság, Ausztria

2013-ban nagy terveim vannak, ami az országjárást, és közeli szomszédos országok néhány nevezetességének meglátogatását illeti. Magyarországon belül elsősorban az ország déli területeire koncentrálok, a szomszédos országok alatt pedig elsősorban Ausztriát és Szlovákiát értem. 

Örömmel mondhatom, hogy első ausztriai utazásom március második felében már meg is történt. Ez az út az abdai Vándorbot Egyesület "kivitelezésében", Erdélyiné Magdika szervezésében zajlott. Rövid, mindössze egynapos társasút volt autóbusszal, de a jó szervezésnek, és az útitársak fegyelmezett magatartásának köszönhetően igen tartalmasra sikerült. 

Apátság főbejárata

Az első helyszín Heilingenkreuz volt, az ottani csodálatos ciszterci apátság műemlékeinek megtekintése. 

Ami az időjárást illeti, nem túlzottan kedvezett nekünk, de panaszra sem lehetett okunk. Hideg volt ugyan, de sem eső, sem hó nem esett - ez nagyon fontos előny egy ilyen úton. Én magam a látnivalókon kívül a fotózásra próbáltam sok figyelmet fordítani. Amatőr turista-fotósként csak egy alapszintű felszereléssel rendelkezem - ezzel igyekeztem a feltételektől függően elfogadható fényképeket készíteni. Az én céljaimnak a fényviszonyok nem kedveztek. Felhős idő volt, jellegtelen szórt fényekkel. Szabadban a fényviszonyok hátrányait némiképp lehetett kompenzálni, de épületek belsejébe ezekből a fényekből csak nagyon kevés jutott. Bonyolította a helyzetet, hogy a hatalmas belső tereket a keskeny ablakokon át beszűrődő fények csak nagyon kevéssé, és nagyon egyenetlenül világították meg.

Amíg lehetett, vaku használatával igyekeztem ezen a helyzeten javítani. De utaltam rá, hogy én magam is, a 

felszerelésem is "turista kategória" - tehát ezek a kompenzálási lehetőségek csak nagyon kezdetlegesek voltak. Ráadásul utolért az a felismerés is, hogy a vakumhoz elfelejtettem pót-akkumulátorokat vinni magammal. Ennek az lett a következménye, hogy fotózás közben a vakum megszűnt működni. Innen kezdve más paraméterekkel, szabadkézből fényképezve kellett képeket készítenem. Kérlek Benneteket, legyetek tekintettel rövid eszemre, és nézzétek el nekem képeim a szokottnál is gyengébb minőségét! :-(

Mivel a témakeresés és a fotózás technikai részletei a figyelmemet erősen lekötötték, az idegenvezető hölgy (helyi, magyar apáca) tájékoztatójából csak nagyon keveset hallottam. Ezért a képek közé az internetes Wikipedia kimásolt tájékoztatóját mellékelem, helyenként kibővítve néhány képnél saját megjegyzéseimmel.

"A heiligenkreuzi apátság ciszterci kolostor Alsó-Ausztriában, amely 1133-as alapítása óta megszakítás nélkül működik. Ezzel a második legrégebbi folyamatosan működő ciszterci kolostor a világon a szintén ausztriai reini apátság után. Földrajzi koordinátái: é. sz. 48° 03′ 22″, k. h. 16° 07′ 47″ "

Az apátság udvara

Udvar - balra a templom bejárata

Mellék- és Főbejárat a templomba

A kolostort a Babenberg-házból származó III. Lipót osztrák herceg alapította 1133-ban. Az első apát Gottschalk, a kolostor első lakói a burgundiai Morimond kolostorának szerzetesei voltak. A rendes kolostori élet 1133. szeptember 11-én kezdődött el. Az apátság templomában, egy értékes szekrényben őrzik III. Lipót fiának, a boldoggá avatott Freisingi Ottónak az ereklyéit. 1188. május 31-én V. Lipót osztrák herceg Krisztus keresztjének egy 24 centiméteres darabját ajándékozta az apátságnak; ez az ereklye az 1983-ban újjáépített keresztkápolnában látható. Az ereklyét V. Lipót 1182-ben kapta ajándékba IV. Balduin jeruzsálemi királytól.

1683-ban a törökök megtámadták és felgyújtották az apátságot. A Clemens Scheffer apát idejében történt újjáépítés során az apátságot kibővítették és barokk stílusban építették át. 1734-ben VI. Károly az apátságnak adta a Szentgotthárdi apátságot, ez az állapot 1877-ig tartott. II. József szekularizációs rendelete (1782) az apátságot nem érintette, mivel a szerzetesek az ellenreformáció óta foglalkoztak oktatással, és ezt a tevékenységet a felvilágosodás is elismerte. 1802-ben egy filozófiai-teológiai oktatóközpontot létesítettek, amely Zwettl, Lilienfeld, Heiligenkreuz és Neukloster kolostorainak a lelkészképzésére szolgált. 1976-ban az Institutum Theologicum elnyerte a főiskolai rangot; ma a német nyelvterület egyik legnagyobb lelkészképző helye. 2007. január 28-án, Aquinói Szent Tamás ünnepén XVI. Benedek pápa pápai filozófiai-teológiai főiskola rangjára emelte. 2007. szeptember 9-én XVI. Benedek meglátogatta az apátságot és a főiskolát.

Heiligenkreuz az alapítása óta megszakítás nélkül működik. Jelenleg körülbelül 75 szerzetes tartozik az apátsághoz. A szerzetesi élet súlypontja a liturgia és a latin nyelvű gregorián kórus gondozása. A szerzetesek egy része a 17 idetartozó plébániában végez lelkigondozói munkát, mások tudósként és tanárként a főiskolán tevékenykednek. Heiligenkreuzot Ausztria egyik legkonzervatívabb és legpápahűbb kolostorának tartják, ami a szerzetesi hagyományok ápolásában (például gregorián kórus, latin nyelvű mise) és a katolikus egyház liberális áramlatainak éles kritikájában nyilvánul meg. A Merian magazin szerint a főiskola a német nyelvterület konzervatív teológiájának része.

Főbejárat udvar felőli nézete

Főhajó

A háromhajós román stílusú bazilikát a 12. században fejezték be. A főhajó árkádos részét masszív oszlopokon álló boltívsor képezi, az oszlopok felső részét pillérfedőkő díszíti. A főhajót négyrészes bordás keresztboltozat fedi. A főhajó minden boltszakasza egy viszonylag kis karzati ablakon át kapja a fényt. 

Papi stallumok

Bal oldalhajó

Az oldalhajókat egy-egy dongaboltozat fedi, amelyeket boltövek tagolnak. A 13. században a román kórust nagyméretű gótikus csarnokkal helyettesítették, amelyet 1295-ben szenteltek fel. A négyzetes alaprajzú kórus közvetlenül a kereszthajóhoz csatlakozik. 

1674-ben a templomhoz a főhajó és a bal oldali kereszthajó szögletében egy barokk tornyot toldottak. A kórus barokk bútorzatát Giovanni Giuliani faragta 1707-ben. Az orgonát 1804-ben Ignaz Kolber császári és királyi udvari orgonaépítő mester építette.

A szokásos harangokon kívül Heiligenkreuzban található Ausztria egyedüli olyan harangjátéka, amelynek 43 harangját billentyűzet segítségével lehet megszólaltatni. A harangjátékot minden év augusztusának első hétvégéjén koncertszerűen megszólaltatják; év közben minden egész óra előtt tíz perccel megszólal egy egyházi dallam, amely a liturgikus időszaknak felel meg.

Fogadalmi oszlop az udvaron

Fogadalmi oszlop az udvaron

A kolostor udvarán található fogadalmi oszlopot Giovanni Giuliani szobrász és Elias Hügel kőfaragómester készítették. Itt látható az 1739-ben készült József-kút is.

A kerengő egyik folyosója

A kerengő egy részlete

A templomtól délre áll az 1240-ben elkészült kerengő.

Altemplom - az alapító nyughelye

Altemplom

Az altemplom csodálatos üvegablaka

A kolostorban található a Babenberg-házbeli IV. Lipót, V. Lipót, I. Frigyes és II. Frigyes sírja, valamint Freisingi Ottó ereklyéi."

Gyönyörű oltár, a kerengő egyik benyílójában

Mennyezeti freskó

Sekrestye

Sekrestye

A négyszögű kerengő egy kis virágos udvart fog össze. Erre az udvarra a szerzeteseknek nincs bejárat - az ő számukra ez a terület a Paradicsomi kertet jelképezi, ahová a lelkük vágyik. (Természetesen itt a földi létben 2 fő kertész rendben tartja a virágokat).

Felirat hozzáadása

Most, március második felében a kert még elég sivár képet mutat, de nyáron ennél nyilván sokkal szebb. Egyik sarkában egy nagyon szép alacsony torony áll, amely a kerengő felé nyitva van. Belsejében egy szép díszkút található.

Díszkút

Sajnálom, hogy nem mondhatom el, mi a rendeltetése. Magdika, a túravezetőnk beszélt róla, de a fotózás miatt nem tudtam erre figyelni. Csak annyit hallottam, hogy a peremeken található feketéllő lerakódások vízkőképződmény, amely a kút működésének századaiban rakódott le.

Egy pillantás a kerengőre

Most már kifelé az apátság udvaráról

A kerengő megtekintésével véget ért a heilingenkreuzi sétánk. Emlékezetes élményben volt részünk, felelősséggel mondhatom. 

A napnak persze még nincs vége, újabb látnivalók várnak ránk. A parkolóban beszálltunk az autóbuszunkba, és Mayerling felé indultunk. De ez már egy újabb poszt témája lesz! 

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Legyen szép napotok!