2016. március 25., péntek

Bakancslistám első számú túrája

Sok gondolat kavarog a fejemben... azt sem tudom igazán, hol kezdjem az élménybeszámolómat, és mit foglaljak bele :-)
A történet alapja ugyanis több évre nyúlik vissza. Több éve már annak, hogy járom hazánk legszebb, általam is elérhető tájait. Minden év elején gondolatban összeállítok egy "bakancslistát" - azaz tervbe veszem, hová szeretnék abban az évben eljutni, és lehetőség szerint turista élményeimet fényképeken is megörökíteni. Ez a terv persze kellően rugalmas, nem kőbe vésett... az adott időszak feltételei, vagy akár új ötletek is alakíthatják. Kezdetekben egyedül jártam fotózni, aztán fotóstársakkal néhány úton, majd - hogy úgy mondjam - "kiscsoportosan". Később, a győri fotóklubhoz csatlakozva nagyobb társasággal is.
Talán két éve, hogy az interneten találkoztam a Mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris) virággal, és mondhatom, szinte azonnal beleszerettem. Azt hamar kiderítettem, hogy Győr közelében ez a szép virág nem él, ezért felvettem a bakancslistámra a legközelebbi élőhelyének meglátogatását. Azt azért rögtön közlöm, hogy ez a legközelebbi is messze van - különösen magyarországi viszonylatban. Ráadásul az interneten fellelhető információk is eléggé elnagyoltak - ezt persze természetkedvelő/természetjáró mivoltom okán nagyon is megértem. Két éve is, tavaly is csúszott a dolog, mindig volt valami, ami az egyébként már kész terveimet borította - nagy sajnálatomra. Természetesen erre az évre is beterveztem egy fotótúrát az egyik lelőhelyre. Aztán tudomásomra jutott, hogy tervemet mások másképp gondolják. Úgy döntöttem, társak helyett egyedül vágok neki az útnak. 
Az interneten fellelhető élőhelyek egyikén sikerült kapcsolatba lépni egy helyi fotóstárssal.... ennek igen örültem, mert mondhatni "földimre" találtam benne, hisz én magam is a virág egyik élőhelyének közelében születtem. Szinte pillanatok alatt megegyeztünk egy közös fotózásban az úrral, akiben azóta - reményeim szerint - barátomat tisztelhetem. 
Egy dologgal azonban nem számoltam: ez pedig az őrségi ember vendégszeretete. Én magam Nádasdon, az Őrség peremvidékén születtem, de csak gyerekéveimet töltöttem ott, 18 éves korom óta Győrben élek. Itt az emberi kapcsolatok, nem kicsit felszínesek, távolságtartók, kisebb vagy nagyobb mértékben akár ridegek is (magánvélemény, mások talán másképp érzik). A közös fotózást úgy terveztem, hogy megérkezek a megadott címre, fotóstársam beül a kocsimba, fotózunk, hazaviszem, én pedig megyek tovább az utamra. Ennek megfelelően "földrefekvős" straparuhába öltöztem már itthon.
Már a találkozás első perce egész másképp alakult. Fotóstársam kijelentette, hogy szó sem lehet addig elindulásról, amíg a feleségének be nem mutat, és nem iszunk együtt egy kávét. Hiába szabadkoztam, a kedves invitálásnak nem lehetett ellenállni. 
A bemutatkozás, kávézás és rövid fesztelen beszélgetés után indultunk az osztrák határ felé, a Strem határfolyó melletti erdőkbe. Első találkozásom azzal a virággal, amit már régóta szerettem volna látni! :-)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
Még épp időben voltam, találkoztunk szép és friss virágokkal is, de a példányok zömén már látszott, hogy az elvirágzásuk kezdetén járnak.
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
mocsári kockásliliom vagy kotuliliom (Fritillaria meleagris)
berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)
Fotózgattunk, beszélgettünk... közben szóba került, hogy a közelben kakasmandikó (Erythronium dens-canis) nevű virág is előfordul. Szinte kérnem sem kellett, máris megígérte, hogy a kockás liliom után kakasmandikót fogunk fotózni!

Hálás köszönet neki ezúton is - segítőkészségéért, barátságáért, szívélyességéért.

Nevét és elérhetőségét, valamint a kockás életterét szándékosan nem írom le - ha találkozik blogposztommal, Ő úgyis tudja, miről és kiről szól a történet.  

Fotótúrám leírása egy másik posztban folytatódni fog. Akkor a kakasmandikó lesz a fő téma.

Kellemes Húsvétot kívánok minden kedves blogolvasómnak!

6 megjegyzés:

Raúl Martínez írta...

Bellisimas fotos de fritillaria, felicidades. Un abrazo desde Plantukis

Nádasdi Szabó Zoltán írta...

Muchas gracias! Saludos de Hungría: Zoltan

János Cserháti írta...

Nagyon tetszett ez a kedves ez a kis blogod is
csodás virágfotóidat nem is említve.

Kívánom, hogy Bakacs-listád következő túráid is ilyen élménydúsak legyenek.
Derűs Húsvéti ünnepeket kívánok
Jana ( alias Cserháti János )

Névtelen írta...

Egy bakancslista soha nem ér a végére, mindig újabb és újabb vágyak üldözik az embert, hisz a természet, az épített örökségek csodái végtelenek. Nagyon szépek lettek a fotóid! Erőt-egészséget és kitartást kívánok neked a továbbiakhoz is!

Jenő írta...

Gratulálok kedves Zoli ehhez a sikeres bakancslistás túrádhoz, és a remek fotókhoz!

Loci Tibi írta...

Csodálatos ez a virág, nekem is kedvencem. Az idén már úgy tűnik, hogy nem láthatom élőben, így köszönet érte Neked.
A történeted pedig megható, remélem nekem is hasonló szerencsében lesz részem!