Gyermek lettem újra...

Fűzfasípot ugyan nem fújok, csak épp olyan hangulat van rajtam, mint gyerekkoromban utoljára. Van ennek némi külső mozgató rugója is. Olyan fotókat láttam immár nagyon sokat a Facebookon, amik valóban gyerekkori élményeket idéztek bennem. Nem most kezdődött... a múlt év közepe táján erősödött bennem meg igazán a vágy, hogy igazi gombát szedjek igazi erdőben! Gombát természetesen ehetek anélkül is, hogy magam szaggassam az erdőjáró nadrágomat, hiszen piacon, boltban kapható dobozolva - majdnemhogy frissen - lefagyasztva, szárogatva zacskóban... de az erdőjárás, a gomba megtalálásának fílingje nem kíséri az ilyen gomba beszerzését.

Tavaly elég jól bejártuk feleségemmel Őriszentpéter környékét. Szinte bármerre autóztunk, minden erdőben, az út mentén állt egy-két autó. Utasaik bent az erdőben gombásztak. Mi nem álltunk meg, bár nagy volt bennünk a kísértés erre. Ráadásul egy alkalommal találkoztam kedves Vas megyei barátommal, aki szintén gombaszedő körúton volt a feleségével. Csúcs, hogy nemrégiben, idén tele rakta az FB-s oldalát csodás vargánya fotókkal! Ezt tetézte, hogy győri barátaim szintén olyan fotókat közöltek, melyek hatására megérlelődött bennem is a gondolat: tenni kell nekem is valamit, gombaszedés ügyben! Hozzáteszem, hogy győri barátaim a Bakonyba járnak gombát szedni. Az pedig nekem sincs messze! 😃
Két olyan gombafajta van, amit elég jó valószínűséggel felismerek: a vargánya (tinóru) és a galambgomba (galambica). Gyerekkori emlékeim, abban az időben láttam utoljára erdőben, termőhelyen vargányát! Arra is emlékszem még ebből az időből, hogy vargányát lombos erdőben; lehetőleg tölgyesben kell keresni. Nos, a Bakonyban van ilyen. Kirándulok is arra elég gyakran, tudom, hol keressek ilyen erdőket.
Ma reggel vettem egy nagy levegőt, és úgy döntöttem: más programom nem lévén, gombászni fogok!
Kiránduló "kosztüm", fotóapparát - kocsiba be, és indul a nap!
A Bakonyban egy - az erdőbe vezető út mentén - letettem a kocsit, és elindultam a nagy kaland felé!
Ez persze nem turista út, volt dzsumbuj rendesen... én csak mentem, szemem a lábam előtt, tekerem a fejem jobbra-balra - és íme, egyszer csak két vargánya a látóteremben! Úgy megörültem, még lefotózni is elfelejtettem őket! Azonnal a kalap alját néztem, ott is hasonlít-e a vargányára! Hasonlított! Szép fiatal, középméretű gomba, öröm a lelkemnek! 😁

Gomba

Nemsokára újabb két gombát találtam. Ezekről már készítettem képet, de a helyükön hagytam mindkettőt annak ellenére, hogy nagyon hasonlítottak a galambgombára. Biztos azért nem nem voltam ebben, ezért úgy gondoltam, nem kockáztatok.

Fénypászma

Bár gombászni mentem, a turistafotós azonban nem tagadta meg magát bennem. Hatalmas sziklatömböket láttam, vastagon borítva mohával, és az ellenfény szép fénypászmájával. Nem állhattam meg, hogy ne csináljak egy képet.

Még egy turistafotó.

Gomba

Legelőször vargányákat találtam, de ez nem jelenti azt, hogy sok volt belőlük. Elég nagy területet bejártam, de nem hogy vargányát, bármi más gombát is keveset láttam. Hogy valami sikerélményem azért legyen, legalább képet készítettem azokról, amik mégis az utamba kerültek.

Mint például ez..

Aztán még egy turistafotó

Gombák

És láss csudát! A türelem, és a kitartó dzsumbujjárás eredményt hozott! Nem nagy, de mégis vargánya - vagy tinóru? Ennek a gombának ugyanis több változata létezik. Közös bennük, hogy külsőre valamennyire hasonlítanak egymáshoz, és mindegyik ehető.

Szólóban

Ez is egyik változat

Most egy kissé jobban járható erdőrészben jártam. Alig volt aljnövényzet, volt viszont rengeteg vaddisznótúrás. Aggódtam is kicsit, mert a nyomok igencsak frissek voltak, a sűrű lombkorona miatt pedig alig pici fény... hogy épp azt ne mondjam, sötét. Nehogy egy megkésett disznócsaláddal találkozzak...

Vargánya alulról

Volt egy - talán - egy négyzetméteres terület, ahol sok vargánya volt egymás mellett. Sajnos, ezek nagy része elöregedett példány, lényegében használhatatlan volt. A fiatalabbakat, frissebbeket azonban elhoztam.

Ez mi?

Nem tudom, mi ez; a helyén hagytam, nem bántottam.

Vaddisznó dagonya

Nem véletlen, hogy tartottam kicsit a vaddisznókkal való találkozástól. Íme a dagonyájuk fotója, amit talán nem is régen hagytak el.

Ez is vargánya

Pici MILC gépet vittem csak magammal, nem is ideális körülmények között készültek a képek. Nézzétek el nekem ezúttal, ha nem ott van az élesség, ahol lennie kellene.

Vargánya

Na, még egy utolsó felvétel.

Nem mondhatom, hogy csodára leltem, de a semminél több volt, amit találtam. Ha bele gondolok, hogy gyerekkorom óta lényegében ez volt az első igazi, erdei gombászásom!

Talán még lesz folytatás... máskor és máshol.

Köszönöm, ha elolvastátok. Legyen szép napotok!

Sopronbánfalva - Hősök temetője

Ékes-édes anyanyelvünkben sok szállóige létezik; többek között arról is, hogy ismerszik meg, ha az ember öregedni kezd. Nem tudom persze, ki találta ki őket, de nem ez az érdekes. Az egyik valahogy így hangzik: Onnan tudod, hogy öregszel, ha érdekelni kezd a történelem. Egy másik: Ha reggel felkelsz, és nem fáj semmid, akkor meghaltál. Nem teszem idézőjelek közé, mert nem biztos, hogy szó szerint így szól, de a lényeg ez... Aztán egy másik: Mennél öregebb az ember, annál gyakrabban megy ki a temetőbe. Én valahol a középúton lehetek; bár a történelem érdekel, reggel csak néha fáj valamim, temetőbe meg csak akkor megyek, ha muszáj... Kivéve talán a katonai temetőket. Ezek ugyanis nem közönséges temetők a számomra, hanem egyéni tragédiák tömeges megjelenése... az értelmetlen ostoba halál szinonimája.

Nem kerültem el Sopronbánfalván sem a katonai temetőt. Volt térképem, címem, tudtam hol keressem, mégis azt gondoltam, eltévedtem, amikor a temetőbe érkeztem. Az eleje ugyanis rendes polgári temető, a katonai temetők jellegzetességeire semmi nem emlékeztetett. Élő embert sehol nem láttam, akitől érdeklődhettem volna; végül messze a domboldalban, magas fű között észleltem némi mozgást. Közelebb mentem... akkor láttam, hogy a fűben, sötét árnyékban három ember tevékenykedik. Nem akartam a dzsumbujba bemenni, ezért kiabálva kérdeztem tőlük, hol van a katonai temető?! Ez az - válaszolták. Végig a domboldalban, jobbra, balra, első- és második világháborús katonák, tisztek, hadifoglyok... gyakran vegyes nemzetiségűek, egymás mellé temetve. Köszöntem az infót, és elindultam abba az irányba, emerre leginkább járható volt a sírkert. 

I. Világháború

Egymás melletti fejfákon magyar és német nevek. A háború magyarországi, erdélyi, ausztriai áldozatainak emlékét őrzik.

Élt 25 évet

Élt 24 évet

20 tüzér

1945 március 4.-i bombatámadás 20 tüzér áldozatának közös emlékműve.

Különleges

Medeséri Ferentzy László... Marosvásárhely... 1921. január 13 - 1945. március 4. Élt 24 évet.

Fakeresztek

Már csak néhány korhadó lécdarab jelzi, hogy itt egy háború hősei nyugszanak. Még néhány év, és emlékük sem marad. Szomorú. 

Tiszti kereszt

Parasztfiú közlegény, vagy báró... a vég ugyanaz. Királyfiai Jeszenák Alajos báró, magyar királyi százados.

Tiszti kereszt

Báró vitéz Willerding Rezső magyar királyi gyalogsági tábornok, a Mária-Terézia rend lovagja. Halálának dátuma szerint túlélte a háborút.

Renghet a föld...

"Renghet a föld, de mindig tisztán ragyog a magyar vitézsége" - írja a magyar hősök közös emlékműve. Az emklékszobrot felújíttatták, rendbehozatták Willerding Andrew és Charles, s fenti képen szereplő báró kanadai dédunokái.

Vörös hadsereg

A halott katona nem ellenség többé, hanem éppoly áldozat, mint saját hazánkfiai. A szovjet-orosz hadsereg áldozatai elkülönítve vannak eltemetve.

Élt 21 évet

Koharev Oleg Georgievics hadnagy - élt 21 évet. 

Névtelenek

Az emlékoszlop talapzatának felirata magyarul: "Örök dicsőség a hősöknek".

Orosz-szovjet

Az orosz-szovjet temető egy részlete.

A "facebookos" oldalamon van még néhány kép, melyeket nem szerepeltettem ebben a posztban. Ha érdekel benneteket például a 23 éves Nemes vitéz Molnár László magyar királyi repülő hadnagy igazán megrendítő síremléke, keressétek ott...

Én is voltam katona... tartalékos tiszt, harckocsizó hadnagy (a már obsitos) rendfokozatom. Könnyen beleéltem magam azokba a helyzetekbe, melyekben ezek a fiatal férfiak életüket áldozták. Vagy tévedek? Bele tudja-e élni magát az az ember, aki soha nem vett részt olyan helyzetben, ahol embert kell ölni, és tudja, bármikor ő is meghalhat, a menekülés esélye nélkül? Azt gondolom mégis, hogy nem! Ez lehetetlen! Isten mentsen meg bennünket egy újabb háborútól!

Legyen szép napotok!

Sopronbánfalva - Pálos-Karmelita templom és kolostor

Nemrég - néhány hónapja - azon tanakodám magamban, hova menjek kirándulni; olyan helyre, ami viszonylag közel van, még nem jártam ott, és kellően érdekel is. Kutakodtam az interneten, és egyszer csak elém került néhány kép Sopronbánfalváról. Magas dombon álló templomot láttam, nagyon szép, a dombra vezető lépcsőt - teljesen hatása alá kerültem a képnek. Bennem olyan igazi mediterrán hangulatot keltett - lehet, kissé el is ragadtattam magam a kép láttán, és nem vettem észre néhány zavaró tényezőt. Talán nem is volt - a képet valószínűleg magasszintű művészi látásmóddal rendelkező fotós készítette, aki egyúttal PS-guru is volt egy személyben? 😆

További látnivalók után is kutattam - találtam is. Itt és most ezekről nem beszélek... talán majd később.

Az idő múlt, én meg nem ültem vonatra valamiért. Talán hasonló érdeklődésű fotóstársra vártam, hogy ne egyedül menjek. Aztán a múlt napokban fel is hívtam egy barátomat, van-e kedve Sopronba jönni - kérdeztem. Kedvem van, de időm nincs - hangzott a válasz. Hát így történt, hogy egyedül ültem vonatra, és utaztam Sopronba.

Sopronban a GySEV pályaudvar mellett rögtön ott van a helyijáratú buszok megállója. Jött a 10Y - én meg felszálltam, és le se szálltam Sopronbánfalva közepéig, a Hajnal-térig. Ott pedig szinte egy-rakáson ott van minden, amiket meg akartam nézni.

Természetesen legelőbb a dombon álló templom és a lépcső. Hát.... ami a mediterrán hangulatot illeti, itt már nem ragadott annyira magával. Szorosan mellette félig-kész ház, nem kicsi rendetlenség, illúzió romboló környezet. Próbáltam ezektől elvonatkoztatni, és csak arra koncentrálni, amiért ide jöttem. 

Pálos-Karmelita templom

A lépcső

Önmagában szép volt, ez nem is tagadható. Szentek szobrai végig, mindkét oldalon.

Egyik szép szobor részlete

A templom szintje

A lépcső a templom mellett ér fel a domb tetejére. A szememet azonnal magára vonta ez a romos épület. Gondoltam, a kolostorhoz tartozott valaha. Azonnal ide jöttem, találok-e vajon valami középkori részletet az épületen, ami fotón is jól mutatna. Nem találtam. Bekukkantottam a nyitott ajtón, és csak törmeléket, és építési anyagok hulladékát láttam. Mit mondjak - nem dobta fel a hangulatomat!

Cipők

Az egyetlen poénos dolog ez a két pár lestrapált tornacipő volt, melyeket valaki a villanydrótra akasztani talált viccesnek.

Pálos-Karmelita templom

A templom felé fordultam. Eszméletlen mennyiségű kesze-kusza villanydrót keresztezte a templom látványát. Meg az a parkolót jelző tábla... A villanydrótokat valahogy kiszedtem a képből, de a táblával nem kísérleteztem. 

Templom főbejárata

Amint elkészítettem a képet, azonnal a kilincs nyitásával próbálkoztam. Valamiért meg sem lepődtem azon, hogy nem nyílik... 😑 Mióta megnyíltak a határok nyugat felé, nagyon megszaporodott a műkincslopás. A templomok azóta zárt ajtókkal, vagy az ajtók mögötti vas ráccsal védik értékeiket.

Fekete Madonna

A bezárt kapu után egy másik, ugyancsak csukott kapu megnyitásával próbálkoztam. Ezúttal nyílt a zár, és a recepción találtam magam. Az egykori kolostor ma ugyanis szállodaként működik. A szállodát jórészt eredeti formájában alakították ki; ahol lehetett, meghagyták az eredeti formákat, a kolostor-jelleget. Az egykori szerzetesi cellák ma vendégszobaként működnek. A Fekete Madonna kép a folyosón (egykor kerengő) található.

Ebédlő

Az egykori refektórium, ma a szálloda ebédlője.

Kolostor udvara

Szent Pál

A refektórium bejárata fölötti kép Szent Pált, a Pálos-rend alapítóját ábrázolja.

Könyvtár

Ahogy illik egy kolostor tudós szerzeteseihez, bő választékú könyvtár is tartozik a kolostorhoz. Ma már persze világi könyvekkel megtöltve, a mai emberek igénye szerint.

Könyvtár

Csodálatos ívű ablakkeret... 3 darab ilyen ablak található itt.

Társalgó

Társalgó és galéria

Díszoszlopok

Végigjártam a kolostort/szállodát, újra a szabadba jöttem. Próbáltam az épület együttest körbejárni, mert tapasztalatom szerint a templomok hátoldala is tartogat meglepetéseket - néha. 

Új látkép

Oldalajtó

Valaha itt oldalsó bejárat lehetett, de ma már egészen biztosan nem használják. Nincs rajta még kilincs sem. Fura, hogy az ajtónyílás és az ablak nem egy tengelyen helyezkedik el.

Lépcső

Újra a lépcső - ezúttal lefelé. Ebből a nézetből kissé rendezettebb képet mutat, mint alulnézetben.

Szobor részlete

Ha már lefelé sétálunk, tekintsünk rá a szobrokra is... képen legalább egyre.

Egyenlőre ennyi Sopronbánfalváról. Jártam máshol is; talán lesz újabb élménybeszámolóm rövidesen. Legyen szép napotok!

Betekintés a Cselley-házba

A hét elején részt vehettem egy egész-napos kiránduláson Mosonmagyaróváron a TIT Jelky Geur TIM Győri szervezetének jóvoltából. Ez rövid időn belül a harmadik kirándulásom volt a városban. Korábban a Hansági Múzeumban jártam, ezen a napon viszont több érdekes helyet is felkerestünk; mindenütt nagyon jól tájékozott, és jó előadói készséggel rendelkező vezetők kalauzolásával.

A mostani posztom a kirándulás egyetlen programjáról, a Cselley-ház meglátogatásáról szól. Elöljáróban annyit, hogy ebben a patinás épületben van elhelyezve a nemrég elhunyt, kortárs magyar irodalom egyik óriásának hagyatéka. ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyurkovics_Tibor )

Gyurkovics Tibor szobra a ház előtt

A program első pontja a Gyurkovics-emlékszoba megtekintése volt. Vezetőnk Székely Zoltán úr, a Hanság múzeum igazgatója volt. Tapasztalatból mondhatom, hogy igen nagy felkészültséggel rendelkező szakember, aki nem csak a múzeumban, hanem az egész városban fantasztikus jártassággal (ismeretekkel) bír.

Posztomban mutatok néhány amatőr fotót. Természetesen nem törekszem teljességre; mindössze a kíváncsiság felkeltése a célom a múzeum - és ezen belül a Cselley-ház - meglátogatása iránt.

 

Cselley-ház

Hangsúlyozottan turista-fotó... nem törekedtem a ház környékéről a zavaró objektumok eltüntetésére. Vallom, jobb így - azt láttatom, amit a turista lát, ha a múzeumot keresi.

Emlékszoba

Jelenleg a mi látogató csoportunkkal van tele 😀

Emlékszoba

Gyurkovics Tibor otthoni dolgozószobájának eredeti tárgyai. Az emlékszobában természetesen nagyon sok személyes tárgy van kiállítva. De mint említettem, csak az érdeklődés felkeltése a célom, nem akartam "leltárt" csinálni a kiállított tárgyakról.

Kőtár

Az emlékszobából - praktikus okokból - a kőtár megtekintése következett. Tudjuk, hogy környék már a római kor előtt is lakott volt, a rómaiak idejében pedig különösen nagy élet folyt itt. Jelenleg folyik az egész Duna-mente erődrendszerének világörökségi elismertetése.

A séta az emeleti helyiségekben folytatódott.

Nagyterem

 

18-19.-ik századi iparművészeti kiállítás.
"A Cselley-ház a Gyurkovich gyűjtemény mellett iparművészeti kiállításnak is otthont ad. A XVII. és XVIII. századi bútorok között láthatunk itt felvidéki főnemesi család megrendelésére készült födeles ágyat, valamint későreneszánsz kori kelengyeládát is. A barokk bútorművesség magas színvonalát dicsérik a teremben található, gazdagon díszített intarziás írószekrények, a komódok és a ruhásszekrények is." - idézet a museum.hu honlapról.

Lásd: fent

Az emeleten hosszasan időztünk a hatalmas, gyönyörű, gazdag Gyurkovics-hagyaték megnézésével. Hatalmas képtár, és művészi értékű használati eszközök kápráztattak el bennünket.

Porcelánok

Porcelánok

Porcelánok

Porcelánok

A tárgyak természetesen vastag üveg (plexi?) falak mögött voltak. Tükröződés, átlátás... első pillanatra bosszantó dolog, ha fotózni akarjuk őket... aztán úgy látom, nem is nagy baj ez! Bár kicsit zavaró, de van egy fílingje: életszerű, mozgalmas, a helyszíni jelenlét érzetét kelti.

Csodálatos!

Nem vaku fénye tükröződik, minden képemet vaku nélkül, kézből készítettem. A csillanó fényeket a helyiség megvilágítása okozza.

Képgyűjtemény

Gyönyörű festmények...kellő mennyiségű információval ellátva minden kép. Itt épp egy társunk tanulmányozza (olvassa) a képhez írt verset.

Képgyűjtemény

Mondhatom, pazar körülmények között látogathatjuk a kiállítást, és csodálhatjuk a legnagyobb festőink alkotásait.

Kép- és műtárgy gyűjtemény

Remélem, sikerült olvasóim érdeklődését felkelteni a Cselley-ház (Hansági Múzeum) meglátogatása iránt. Képeim csak egy parányi ízelítő a gazdag látnivalókból...

Legyen szép napotok...