Sopronbánfalva - Pálos-Karmelita templom és kolostor

Nemrég - néhány hónapja - azon tanakodám magamban, hova menjek kirándulni; olyan helyre, ami viszonylag közel van, még nem jártam ott, és kellően érdekel is. Kutakodtam az interneten, és egyszer csak elém került néhány kép Sopronbánfalváról. Magas dombon álló templomot láttam, nagyon szép, a dombra vezető lépcsőt - teljesen hatása alá kerültem a képnek. Bennem olyan igazi mediterrán hangulatot keltett - lehet, kissé el is ragadtattam magam a kép láttán, és nem vettem észre néhány zavaró tényezőt. Talán nem is volt - a képet valószínűleg magasszintű művészi látásmóddal rendelkező fotós készítette, aki egyúttal PS-guru is volt egy személyben? 😆

További látnivalók után is kutattam - találtam is. Itt és most ezekről nem beszélek... talán majd később.

Az idő múlt, én meg nem ültem vonatra valamiért. Talán hasonló érdeklődésű fotóstársra vártam, hogy ne egyedül menjek. Aztán a múlt napokban fel is hívtam egy barátomat, van-e kedve Sopronba jönni - kérdeztem. Kedvem van, de időm nincs - hangzott a válasz. Hát így történt, hogy egyedül ültem vonatra, és utaztam Sopronba.

Sopronban a GySEV pályaudvar mellett rögtön ott van a helyijáratú buszok megállója. Jött a 10Y - én meg felszálltam, és le se szálltam Sopronbánfalva közepéig, a Hajnal-térig. Ott pedig szinte egy-rakáson ott van minden, amiket meg akartam nézni.

Természetesen legelőbb a dombon álló templom és a lépcső. Hát.... ami a mediterrán hangulatot illeti, itt már nem ragadott annyira magával. Szorosan mellette félig-kész ház, nem kicsi rendetlenség, illúzió romboló környezet. Próbáltam ezektől elvonatkoztatni, és csak arra koncentrálni, amiért ide jöttem. 

Pálos-Karmelita templom

A lépcső

Önmagában szép volt, ez nem is tagadható. Szentek szobrai végig, mindkét oldalon.

Egyik szép szobor részlete

A templom szintje

A lépcső a templom mellett ér fel a domb tetejére. A szememet azonnal magára vonta ez a romos épület. Gondoltam, a kolostorhoz tartozott valaha. Azonnal ide jöttem, találok-e vajon valami középkori részletet az épületen, ami fotón is jól mutatna. Nem találtam. Bekukkantottam a nyitott ajtón, és csak törmeléket, és építési anyagok hulladékát láttam. Mit mondjak - nem dobta fel a hangulatomat!

Cipők

Az egyetlen poénos dolog ez a két pár lestrapált tornacipő volt, melyeket valaki a villanydrótra akasztani talált viccesnek.

Pálos-Karmelita templom

A templom felé fordultam. Eszméletlen mennyiségű kesze-kusza villanydrót keresztezte a templom látványát. Meg az a parkolót jelző tábla... A villanydrótokat valahogy kiszedtem a képből, de a táblával nem kísérleteztem. 

Templom főbejárata

Amint elkészítettem a képet, azonnal a kilincs nyitásával próbálkoztam. Valamiért meg sem lepődtem azon, hogy nem nyílik... 😑 Mióta megnyíltak a határok nyugat felé, nagyon megszaporodott a műkincslopás. A templomok azóta zárt ajtókkal, vagy az ajtók mögötti vas ráccsal védik értékeiket.

Fekete Madonna

A bezárt kapu után egy másik, ugyancsak csukott kapu megnyitásával próbálkoztam. Ezúttal nyílt a zár, és a recepción találtam magam. Az egykori kolostor ma ugyanis szállodaként működik. A szállodát jórészt eredeti formájában alakították ki; ahol lehetett, meghagyták az eredeti formákat, a kolostor-jelleget. Az egykori szerzetesi cellák ma vendégszobaként működnek. A Fekete Madonna kép a folyosón (egykor kerengő) található.

Ebédlő

Az egykori refektórium, ma a szálloda ebédlője.

Kolostor udvara

Szent Pál

A refektórium bejárata fölötti kép Szent Pált, a Pálos-rend alapítóját ábrázolja.

Könyvtár

Ahogy illik egy kolostor tudós szerzeteseihez, bő választékú könyvtár is tartozik a kolostorhoz. Ma már persze világi könyvekkel megtöltve, a mai emberek igénye szerint.

Könyvtár

Csodálatos ívű ablakkeret... 3 darab ilyen ablak található itt.

Társalgó

Társalgó és galéria

Díszoszlopok

Végigjártam a kolostort/szállodát, újra a szabadba jöttem. Próbáltam az épület együttest körbejárni, mert tapasztalatom szerint a templomok hátoldala is tartogat meglepetéseket - néha. 

Új látkép

Oldalajtó

Valaha itt oldalsó bejárat lehetett, de ma már egészen biztosan nem használják. Nincs rajta még kilincs sem. Fura, hogy az ajtónyílás és az ablak nem egy tengelyen helyezkedik el.

Lépcső

Újra a lépcső - ezúttal lefelé. Ebből a nézetből kissé rendezettebb képet mutat, mint alulnézetben.

Szobor részlete

Ha már lefelé sétálunk, tekintsünk rá a szobrokra is... képen legalább egyre.

Egyenlőre ennyi Sopronbánfalváról. Jártam máshol is; talán lesz újabb élménybeszámolóm rövidesen. Legyen szép napotok!

Sopron, Károly-magaslat

A hét közepén már erősen tanakodtam magamban, hová menjek kirándulni a hét vége felé. Nem könnyű a döntés, mert a naptáram eléggé tele van bejegyzésekkel, hívogató kiránduló hely sok van, ha nem is túl közel, meg hát lusta is vagyok, nem kicsit... :-)

Hétköznapban gondolkodtam... Részben, mert a hétvégém foglalt volt családi okokból, részben pedig azért, mert a valaha nagyon kedvelt szombat-vasárnapi kirándulások varázsa valahogy elmúlt. Egy ideje szívesebben megyek hét közben.

Csütörtök este volt, amikor döntésre jutottam. Pénteken Sopronba fogok menni, mégpedig azért, hogy felkeressem a Károly-kilátót. "B" terv városnézés volt, abban az esetben, ha nejem is kedvet kapna az utazáshoz. Ő azonban úgy döntött, hogy itthon marad - akkor irány a Károly-magaslat!

Van - súlyra - fél kilónyi Sopron térképem. A turista változat azonban már annyira régi, hogy inkább egy friss város-térképet vittem magammal. Úgy láttam, a hegyben kanyargó utak elég jól rá vannak rajzolva, el fogok igazodni rajta.

Jaaaa, így láttam Győrben, de Sopronban már nem így láttam. De csak sorjában...

Ciklámen

 Tudtam, hogy Sopronban, a hegyben sok helyen terem a ciklámen. Mivel ezt a kis virágot is nagyon kedvelem, elsőnek ciklámen-fotókat terveztem készíteni. Biztosra akartam menni, ezért a Szanatórium környéki erdőbe mentem... ott ugyanis már néhány évvel korábban fotóztam cikláment. Kérdés csak az volt, ebben az évszakban nyílik-e még egyáltalán!

Ciklámen

Szerencsém volt! Viszonylag kis területen, de sok szép virág nyílt; bár látszott, nem fog sokáig tartani a virágzás. (A képeket Olympus Zuiko Digital 70-300 mm. objektívvel készítettem). Miközben a fotózással voltam elfoglalva, megállt mellettem egy sétáló hölgy, és érdeklődve figyelte, mit művelek. Rövid beszélgetés közben elmondta, hogy szerencsém van ezekkel a virágokkal, mert sehol máshol a hegyben már nincs nyíló virág.

Az első programpont tehát teljesült, most keressem meg a Károly-kilátó fel vezető utat jelző táblát! Nem találtam... Elővettem a térképemet, azért hoztam magammal elvégre... nézem, nézem... sok út van a térképen, a terepen meg háromszor annyi! Turistajelzések tömkelege, a térképemen meg egy se! Na, kérdem magamtól, hogy lesz ebből Károly-kilátó?

Úgy okoskodtam, hogy minden bizonnyal a legszélesebb, legtöbbet járt utak vannak rajta a térképemen. Elindultam tehát a Ciklámen-tanösvénynek nevezett úton, gondoltam, majd nagyon figyelek, hol kell jobbra, hol meg balra letérni a célom felé. Mentem, mendegéltem... közben volt néhány objektum, melyek igazolták nekem, hogy a térkép szerint jó irányban haladok. Aztán egy kereszteződésben találtam magam: előttem is út, jobbra is, balra is... térképen ennél kevesebb, egyenesen meg turistajelzés semmi! Mit tehettem? Ösztönösen arra fordultam, amelyik irányban a legtöbb jelzés volt. Egy idő után aztán gyanús lett a dolog, mert folyamatosan lejtőn lefelé vitt a választott út, így pedig nem nagyon lehet csúcsra jutni! Megfordultam, vissza ahonnan jöttem, és most már a másik irányt választottam. Az ment is meredeken fölfelé! Jaj de jó, szuszogtam, biztos most már a csúcs felé haladok!

TV-torony

Kiértem egy nagy, gazos, hosszú sétányra. balra mellettem egy drótkötél-pálya, előttem keskeny gyalogösvény, jobbra irdatlan meredek emelkedő, és egy bazi-nagy tábla: Sípálya! Bosszantott a dolog, sehol egy pár síléc nincs nálam, nem is tudok síelni... még ha korcsolyapálya lenne jéggel, azt bevállalnám... de sípálya! És még csak a felvonó sem működik! De ott jó magasan legalább láttam a TV-tornyot!

Na, jól eltévedtem... gondoltam magamban, és búsan elindultam visszafelé. Közben bekaptam néhány szem szőlőcukrot, energiaforrás és idegcsillapító gyanánt, mert aznap még semmit nem ettem. 

Hát akkor most merre is van a Károly-kilátó? Szerintem erre nincs, menjünk vissza a "kályhához" - mármint ahhoz a ponthoz, ahol letértem a helyes útról. 

Hová jutottam, nem hiszitek el: oda, ahol a cikláment fotóztam!

Innen indult a sok jelzett, meg nem jelzett út az erdőbe. Meg van egy nagy szálloda, parkoló, meg sok ember.

Böngészem a térképet, próbáltam kizárni a már ismert, de nem helyes irányokat. Egy láthatóan tanácstalan négytagú család nagyon megörült a kezemben lévő térképnek, és mind a négyen egyszerre németül kezdtek beszélni hozzám. Én egyáltalán nem beszélek németül, mondtam nekik: "Niksz dájcs" - amiről azt hiszem, valami olyasmit jelent, hogy nem tudok németül. Akkor nevetni kezdtek, és magukra mutatva mondták: "Polszki". Ez meg azt hiszem, azt jelenti, hogy ők lengyelek. Akkor a férj kezébe nyomtam a térképemet, igazodjon el rajta ha tud! Láttam rajta, teljesen meg van zavarodva... pár perc múlva visszaadta a térképet, aztán elköszöntek, és elindultak valamerre.

Daloskő emlékhely

Közben én arra a döntésre jutottam, hogy a kék háromszög jelzésen fogok újabb kísérletet csinálni. Ezt a jelzést ugyanis többször láttam ez eddigiekben, lehetségesnek tartottam, hogy ez lesz a megfelelő útvonal. Miért ne próbálnám ki?

Elindultam rajta. Már haladtam egy ideje. Jött velem szemben két hölgy - büszkeségemet félretéve megkérdeztem tőlük, jó irányba haladok-e a Károly-kilátó felé? Mondták, menjek egyenesen, aztán a lejtőn fölfelé, a "plató" előtt forduljak jobbra. Akkor eszembe jutott, hogy nőktől kaptam az instrukciót, akiknél néha fordítva vannak a dolgok: balra van a jobb. Lehet, hogy nem is jobbra, hanem balra kell fordulni a sípályáról? Vissza megint, és a sípályát keresztezve indultam tovább.

Mentem... közben megint láttam épített pihenő helyeket, melyeket a térképem jelzett, és valóban erre (is) el lehetett jutni a kilátóhoz. Ez megnyugtatott, de biztonság okán a Daloskőnél egy urat is megkérdeztem a helyes irány felől. Jó felé megyek - mondta. Nahát ugye, mégiscsak balra van a jobb! :-)

Közben egy helyen ki volt írva, hogy a Károly-magaslat 1,3 km távolságra van. Jó, akkor már biztos, mégis irányban vagyok.

Legyalogoltam - saccom szerint - egy jó kilométert. Aztán majd a guta ütött meg - megint kijutottam a sípályára! Oda, ahonnan egyszer már visszafordultam, másodszor jobbra majd balra kanyarodtam - csak most körülbelül olyan 10 méterrel magasabban, mint ahol az előző kereszteződés volt! Tehát igazuk volt az anyókáknak, csak azt nem mondták, hányadik ösvényen forduljak jobbra! Azt meg honnan tudtam volna, hogy kettő is van? Akkor jöttem rá, hogy az az egy kilométeres kanyar azért van, hogy szerpentin módjára könnyebbé tegye a szintkülönbség leküzdését. A nénik pedig nekiküldtek a sípálya emelkedőjének, hogy annak a tetején forduljak jobbra.

Megjelentek az őszi színek

Ekkor már tényleg megnyugodva, lazán sétáltam tovább. Tudtam, nem lehet messze a kilátó. Volt időm is, kedvem ia a megjelenő őszi színekben gyönyörködni.

Ellenfényben

Károly-kilátó

És íme: mai túrám fő célpontja, a Károly-kilátó. 

Leültem pihenni, mielőtt felmegyek a tetejére. A toronymászásról mégis lemondtam, mert érkezett egy igen hangos, nagy létszámú középiskolás korosztályú társaság, akik szinte azonnal "birtokba vették" a tornyot is, a környezetet is. Szomjas voltam, büfé nem volt, ezért aztán visszafelé vettem az utam.

TV-torony a kilátótól visszafelé jövet

Ahogy jöttem elfelé a kilátótól, feltűnt a fák között a TV-torony. Érdekes, szép látványt nyújtott, kedvem támadt fotózni.

TV-torony

A torony lábától, ellenfényben

Panoráma

Visszafelé úton már nem tettem meg a kerülőket, hanem a sípálya lejtőjén jöttem le. Gyönyörű panoráma tárult elém. A kép jobb felső részén a Fertő-tó távoli vize látható.

Imola

Végezetül egy virágfotó... virággal kezdtem, virággal fejezem be.

Legyen szép napotok!

Adventi este Sopronban

Amikor már mutatkoztak jelei az esti kivilágítás kezdetének, befejeztem a Várkerület körüli sétámat, és visszamentem a Fő térre. Korán volt még.... bár égett a fények egy része, de még nem igazán érvényesült a megvilágítás. Az égbolt is világos volt ahhoz, hogy fotózni kezdjek.

A délután ebben a részében azonban gyorsan változnak a fények, és egyre több fölkapcsolt fényszóró világította meg a teret. Kicsit meglepett, hogy Sopronban - a Fő téren mindenesetre - egészen más jellege van a Karácsony előtti vásárnak, mint Győrben. Itt inkább csak a beszélgetős-sétálós jelleg volt a domináns, Győrben pedig erősen hangsúlyos az áruvásárlásos jelleg. A forraltbor illata azonban teljesen egyforma mindkét helyen!

Sopron

Az első téri program a kis óvodások énekműsora volt. Nagyon helyesek voltak, az énekműsor közben jeleneteket is mutattak be betlehemi játékokból.

Sopron

 

 

Mint mindenhol, itt is nagyon népszerű volt a Mikulás rénszarvasok által húzott szánkója. Apukák és anyukák egymás után emelgették csemetéjüket a szarvasok hátára, buzgó fotózkodás közepette természetesen.

Sopron

A mostanában oly divatos retró-fíling sem hiányozhatott. Ottjártamkor még nem működött a kályha, de gyanítom, gesztenyét pirítottak a segítségével. Köztudott, hogy Sopronban hagyománya van a szelídgesztenye termesztésnek, és a fogyasztásnak is, természetesen.

Sopron

Az elmaradhatatlan Betlehem.... A tér egyik sarkában volt fölállítja. Viszonylag kis méretű, de nagyon igényesen meg volt csinálva, szépen kidolgozott alakokkal. Körülötte egy karámban igazi, élő állatok járkáltak, amolyan állatsimogató a gyerekeknek. Betlehemi jászolt így bemutatva még nem láttam sehol, nagyon eredeti volt.

Viszont este nem érte fény, még szabad szemmel is nehéz volt szemügyre venni. Nem is nagyon bíztam abban, hogy sikerül bemutatható képet készítenem róla. A kép EXIF adatainak vizsgálata hozhat némi meglepetést. Most csak annyit, hogy ez a felvétek ISO 100, FNumber: 5,6 mellett Expo Time: 15" (másodperc) adatokkal készült.

Sopron

Sopron

Az idő lassan haladt, de még csak kora este volt. A színpad esti programjai előtt egy úr egy szál gitárral, (és gépzene kíséret mellett) szenzációs Shadows-zenét produkált. Én ezt az együttest nagyon kedvelem, egy sarokba félre állva élveztem a ritkán hallható gitárjátékot.

Sopron

Sötétedett, egyre szebb lett a tér. Jöttek az emberek, nagyobb lett a mozgás a téren, a fotózási alkalom pedig egyre kevesebb, ha nem alaktalan szellemekkel akartam megtölteni a képeimet.

Sopron

Még a rénszarvas szán is kapott díszkivilágítást! :-)

Sopron, Bencés (Kecske) templom

Sopron

Mivel egyedül voltam, egyre inkább kezdtem "egyedül" érezni magam. Ráadásul a fotómasinámban is nagyon sok kép gyűlt össze, úgy döntöttem, visszasétálok a pályaudvarra, és az első adandó vonattal hazautazom.

A bemutatott anyag nem nagy, és nem is tükrözi a város teljes ünnepi díszeit. A pályaudvar felé vezető útvonal is nagyon szépen ki volt világítva - de hát egy turista rövid 1-2 óra alatt nem tud minden szépet megmutatni egy Sopron méretű városról.

Én jól éreztem magam ezúttal is, és remélem, Nektek is tetszett néhány képem! Köszönöm, hogy itt jártatok!

Sopron a Tűztoronyból

A soknapos "nemszeretem" esős, ködös idő - a sok bosszankodás mellett - alapos hiányérzetet keltett bennem. Hiányzott a mozgás, utazgatás, fotózás - hiányzottak az új élmények. Terveket persze szőttem magamban, azt gondoltam el, hogy néhány közeli város adventi forgatagát meg fogom látogatni, és ha kedvezően alakulnak a dolgaim, akkor az esti kivilágításról és készítek képeket. Első körben Sopron, Veszprém és Székesfehérvár meglátogatása szerepelt a listámon. Sajnos - bár Veszprém van a legközelebb lakóhelyemhez, éppen oda bonyolult kissé eljutni. Nem részletezem, miért, nem gondolom, hogy bárkit is érdekelne.

A fotós szemmel is jó idő csak nem akart megérkezni, bár a meteorológia kedvező jelentéseket adott napokkal előre. Végül aztán fogtam magam, és a nagy köd ellenére vonatra ültem. Bíztam benne, hogy a vonat el sem téved, nem is ütközik semmivel... oda is érek Sopronba egy darabban, és haza is jutok ugyanígy.

Aggódva figyeltem az ablakon át, hogy alakul a ködhelyzet. Már Kapuváron is túl jártunk, és még semmi javulás. Aztán nem sokkal Sopron előtt olyan sűrű lett a köd, alig lehetett látni még a párhuzamos vágányokon szembe jövő szerelvényeket is! És láss csodát: Sopronban semmi köd, csak az ilyenkor elfogadható párásság, és szürke, színtelen égbolt. Hogy nincs köd, annak örültem, hogy ilyen az égbolt, annak nem... még elő se vettem a fényképezőgépemet, de már felsejlettek a lelki szemeim előtt a beégett-eges fényképeim... Hiába tudtam, hogy esti képekért jöttem, ismerem magam annyira, hogy úgysem tartom a hátizsákban a fotómasinámat órákon át.

Sopron

Még kora délután volt, amikor megkezdtem a fotósétát. A korábbi, nyári, napos fotózásaim (sok képem gyűlt össze eddig a városról) ellenére most is sok képet készítettem.

Sopron - Storno-ház

Jártam a Várkerület utcáit, újra megnéztem a már jól ismert épületeket, de új felfedezéseket is tettem! Sopron csodás város, tele van meglepetésekkel! Rengeteg az átjáróház a párhuzamos utcák között. Ha ilyen helyekre bemegy az ember, mindig talál valami újat, érdekeset, amit még nem látott! Talán még a helyiek sem ismernek mindent, nemhogy az évente kétszer ide látogató turista! :-)

Sopron főtere

Némi nagyképűséggel azt mondhatom, Sopronban nem az utcanevek alapján, térképpel közlekedek, hanem helyismeret alapján (természetesen ez csak a szoros belvárosra igaz). Így aztán azt sem tudom pontosan, hogy hívják ezt a teret, ahol a fenti fotó készült. De nem is ez a fontos, a lényeg az, ide fogok visszajönni sötétedés után.

Úgy döntöttem, addig fölmegyek a Tűztoronyba! Igen régen jártam ott utoljára, évekig volt felújítás alatt. Reméltem, lesz olyan szerencsém, hogy készíthetek néhány képet a városról a torony erkélyéról.

A Tűztoronyban

Már a felfelé út is kész kaland. Modern beléptető rendszer... a megvásárolt jegyet be kell mutatni egy vonalkód olvasó masinának, ami nem nagyon akarja a vonalkódot olvasni... aztán kitartó próbálkozás után csak sikerült neki, és megkaptam a zöld jelzést.

Tűztorony - csigalépcső

Előbb még viszonylag jól járható lépcsőn lehet haladni felfelé, a lépcsőfordulókban - kis szobácskákban - még pihenni is lehet. Aztán ahogy a torony karcsúsodik, úgy keskenyedik a lépcső is. Tériszonyos látogatóknak meggondolandó, vagy alapos kapaszkodás ajánlott!

Soproni háztetők

A körerkélyig mentem felfelé... lehetett volna tovább is, de az óraszerkezetre nem voltam kíváncsi. Eddig is annyira keskeny helyen kellett feltornászni magam, hogy alig fértem el a kis fotós hátizsákommal a hátamon.

Soproni háztetők

A látvány még december közepén is szép. Persze, majd a tavasszal, vagy a nyáron, szép fények mellett lesz az igazi. (Meg kell nézni akkor is!)

Soproni háztetők

Csak kézből fotóztam, nem raktam össze a fotóállványt. Míg lent a talajszinten szélcsendes idő volt, itt a toronyerkély magasságában elég erős, és hideg szél fújt. Úgy gondoltam, ebben a szélben nem venném sok hasznát az állványnak.

Soproni háztetők

Sopronban sok templom található. A legszebb látvány azokba az irányokba esett, ahol a templomok tornyai igazán szép látványt nyújtottak.

Soproni háztetők

Soproni háztetők

Soproni háztetők

Soproni háztetők

Sok felvételt készítettem, ezekből sokat ki is selejteztem különféle okoknál fogva. Emlékképek azonban maradtak... és ez a fontos elsősorban, azt gondolom.

Tűztorony lépcsője

A toronyból lejönni nagyobb kaland volt, mint oda feljutni. Felülről nézve ugyanis rosszabb a térlátás, nehezebb "képbe helyezni", hová is lépjen az ember. De jelentem, baj nélkül sikerült! :-)

Csigalépcső

Tűztorony lépcsője

Itt már egész kényelmes volt, szinte megkönnyebbültem! :-)

Tűztorony

A toronylátogatás után a Vársétányon folytattam az utam. Egy pillantás még a toronyra... az itt is látható körerkélyen fotóztam még pár perce.

Köszönöm, hogy velem tartottatok. A következő posztomban néhány esti felvételt fogok bemutatni.