2018. május 18., péntek

Sopronbánfalva - Hősök temetője

Ékes-édes anyanyelvünkben sok szállóige létezik; többek között arról is, hogy ismerszik meg, ha az ember öregedni kezd. Nem tudom persze, ki találta ki őket, de nem ez az érdekes. Az egyik valahogy így hangzik: Onnan tudod, hogy öregszel, ha érdekelni kezd a történelem. Egy másik: Ha reggel felkelsz, és nem fáj semmid, akkor meghaltál. Nem teszem idézőjelek közé, mert nem biztos, hogy szó szerint így szól, de a lényeg ez... Aztán egy másik: Mennél öregebb az ember, annál gyakrabban megy ki a temetőbe. Én valahol a középúton lehetek; bár a történelem érdekel, reggel csak néha fáj valamim, temetőbe meg csak akkor megyek, ha muszáj... Kivéve talán a katonai temetőket. Ezek ugyanis nem közönséges temetők a számomra, hanem egyéni tragédiák tömeges megjelenése... az értelmetlen ostoba halál szinonimája.
Nem kerültem el Sopronbánfalván sem a katonai temetőt. Volt térképem, címem, tudtam hol keressem, mégis azt gondoltam, eltévedtem, amikor a temetőbe érkeztem. Az eleje ugyanis rendes polgári temető, a katonai temetők jellegzetességeire semmi nem emlékeztetett. Élő embert sehol nem láttam, akitől érdeklődhettem volna; végül messze a domboldalban, magas fű között észleltem némi mozgást. Közelebb mentem... akkor láttam, hogy a fűben, sötét árnyékban három ember tevékenykedik. Nem akartam a dzsumbujba bemenni, ezért kiabálva kérdeztem tőlük, hol van a katonai temető?! Ez az - válaszolták. Végig a domboldalban, jobbra, balra, első- és második világháborús katonák, tisztek, hadifoglyok... gyakran vegyes nemzetiségűek, egymás mellé temetve. Köszöntem az infót, és elindultam abba az irányba, emerre leginkább járható volt a sírkert. 
I. Világháború
Egymás melletti fejfákon magyar és német nevek. A háború magyarországi, erdélyi, ausztriai áldozatainak emlékét őrzik.
Élt 25 évet
Élt 24 évet
20 tüzér
1945 március 4.-i bombatámadás 20 tüzér áldozatának közös emlékműve.
Különleges
Medeséri Ferentzy László... Marosvásárhely... 1921. január 13 - 1945. március 4. Élt 24 évet.
Fakeresztek
Már csak néhány korhadó lécdarab jelzi, hogy itt egy háború hősei nyugszanak. Még néhány év, és emlékük sem marad. Szomorú. 
Tiszti kereszt
Parasztfiú közlegény, vagy báró... a vég ugyanaz. Királyfiai Jeszenák Alajos báró, magyar királyi százados.
Tiszti kereszt
Báró vitéz Willerding Rezső magyar királyi gyalogsági tábornok, a Mária-Terézia rend lovagja. Halálának dátuma szerint túlélte a háborút.
Renghet a föld...
"Renghet a föld, de mindig tisztán ragyog a magyar vitézsége" - írja a magyar hősök közös emlékműve. Az emklékszobrot felújíttatták, rendbehozatták Willerding Andrew és Charles, s fenti képen szereplő báró kanadai dédunokái.
Vörös hadsereg
A halott katona nem ellenség többé, hanem éppoly áldozat, mint saját hazánkfiai. A szovjet-orosz hadsereg áldozatai elkülönítve vannak eltemetve.
Élt 21 évet
Koharev Oleg Georgievics hadnagy - élt 21 évet. 
Névtelenek
Az emlékoszlop talapzatának felirata magyarul: "Örök dicsőség a hősöknek".
Orosz-szovjet
Az orosz-szovjet temető egy részlete.

A "facebookos" oldalamon van még néhány kép, melyeket nem szerepeltettem ebben a posztban. Ha érdekel benneteket például a 23 éves Nemes vitéz Molnár László magyar királyi repülő hadnagy igazán megrendítő síremléke, keressétek ott...

Én is voltam katona... tartalékos tiszt, harckocsizó hadnagy (a már obsitos) rendfokozatom. Könnyen beleéltem magam azokba a helyzetekbe, melyekben ezek a fiatal férfiak életüket áldozták. Vagy tévedek? Bele tudja-e élni magát az az ember, aki soha nem vett részt olyan helyzetben, ahol embert kell ölni, és tudja, bármikor ő is meghalhat, a menekülés esélye nélkül? Azt gondolom mégis, hogy nem! Ez lehetetlen! Isten mentsen meg bennünket egy újabb háborútól!

Legyen szép napotok!


Nincsenek megjegyzések: