Dunaszegen jártam - már megint...

Szürkegém - keveset láttam ezen a napon

Igen, már megint. Úgy vagyok ezzel a parányi kis tóval, mint mint Győr városával - nem tudom megunni. Mindig új, mindig más, mindig tartogat meglepetést számomra. Tudom, nem csak én vagyok így ezzel, hisz győri fotóstársak képeit nézegetve is gyakran találkozom ezen a helyen készült képekkel. Legutóbb például Hernádi László albumában találtam olyan madár- és virágfotókat, amik lenyűgöztek, és arra inspiráltak, hogy újra tegyek egy fotósétát a tó környékén.

Nagykócsag - fenséges madár, de messziről nehezen fotózható

Persze, aki a képeim minőségét kritizálja magában, azoknak elmondom, hogy nálam a fotózás mindössze hobbi, szórakozás, magamat is csak turistafotós kategóriába sorolom. Ezt itt fontosnak tartom hangsúlyozni, mert nagyon jól tudom, ezek a képek igen sok "sebből véreznek" (nem tudok ide jobb kifejezést). A madárfotók egy magaslesről készültek, kézben tartott géppel, állvány nélkül. Az élesreállás autofókusszal történt - ezt aztán nagyon gyakran becsapta a madarak mögött található erdős-bozótos terület. Ez abban nyilvánult meg, hogy a fókusz nem a madarakra, hanem a fákra helyeződött. A viszonylag sötét háttér előtt repűlő madarak hófehér tolla mindenhol beégett emiatt, részletek nem látszanak.

Nagykócsag

Szemet gyönyörködtető látvány volt a madarak mozgása, repülése. Szerencsére nagyon kellemes időjárás volt, szépen sütött a nap, és a szél sem volt erős.

Nagykócsag, tőkésrécék társaságában.

Gyönyörű madarak! Abban a tekintetben is szerencsém volt, hogy viszonylag sok madár tartózkodott a tavon. Egyetlen dolgot sajnáltam: a 300 mm (digitális) gyújtótávolságú objektíveknek túl nagy a távolság. Sajnos, az anyagi lehetőségeim nem teszik lehetővé, hogy hosszabb objektívet vegyek a gépem elé.

Tópart

Az ősz csodás színei már nagyon szépem megmutatkoztak. Nem tudom, ki ért egyet velem, de fotós szemmel nézve számomra ez a legszebb évszak. Legalábbis a mi éghajlatunk alatt. A délvidéki tengerek mellett lakók nyilván más véleményen vannak! -)))

Vízi tündérfátyol

Fotós barátaimnak köszönhetően sokat fejlődtem biológiából!  :-))) Ma már azt is tudom, hogy ezt a csodásan szép virágot hogy hívják! Nekem nemrég még minden virág, amit tavakban láttam, egyszerűen csak "tavirózsa" volt. (Na jó, azért maradjon köztünk: kicsit félve villogtatom ám új tudományom! Sosem vagyok benne biztos, igazam van-e, amikor leírom egy-egy virág nevét!) Ja igen, hogy el ne felejtsem: ez a kép október közepén készült! Nyári virágról van szó, és bimbókat, aligkinyílt virágokat lehetett látni ebben az időben!

Vízi minimál.

Egy gondatlan horgász félig víz alá merült ladikja.

Landolás

Egy madár, amint éppen vízre érkezik a levegőből.

Ég és föld között

Számomra minden fent említett (és nem említett) hiba ellenére élmény volt a kirándulás, a fotózás, a csodás madarak látványa, és a jó levegő.
Új fotós terveim is vannak ezen a területen. Ezekről egyenlőre nem beszélek, mert megvalósíthatósága nem rajtam függ elsősorban. De az agyamba befészkelte magát egy gondolat. Ha illetékes helyen kedvező fogadtatásra találna, illetve más fotósok segítségét is megnyerném az ötlet megvalósításához, talán kissé könnyebb helyzetbe kerülnénk fotózás tekintetében.

A képekre kattintva nagyobb méretben is láthatóak lesznek!

Köszönöm mindenkinek a látogatást és érdeklődést! Szép napokat, fotóstársaknak jó fényeket kívánok

Mit látok, ha felmegyek...

...a háztetőre? Hidegfront, eső és felhős ég jellemezte az elmúlt napokat. Tulajdonképpen vártam ezt az időjárást, mert már jelentkeznek az ősz színei a fák lombján. Én pedig készülök a Bakonyba menni fotózni, de számomra nincs szomorúbb és lehangolóbb látvány a száraz és üres patakmedernél. Ahhoz víz, eső kell, hogy kedvemre fotózhassak vizet, ezer színű lombokat, falevelekkel teli turistautakat.

Ma vége lett az esőnek, gyönyörű eget láttam reggel. Ma még nem tudok a hegyekbe menni, de már nyugtalan voltam, csinálni akartam valamit. De ezzel egyidőben lusta is voltam ahhoz, hogy nagy útra menjek - igaz, a 400 forint/liter benzinár sem lelkesít túlzottan. De akkor hová menjek - közel legyen, és kocsi se kelljen hozzá. Nézegettem körbe a lakásom ablakain amíg ezen gondolkodtam, és tetszett, amit láttam! Így született a ragyogó ötlet: a háztetőre megyek! Közel van. el se fáradok, és talán még néhány képet is készíthetek.

Különös érzés egy 10 emeletes ház tetején mászkálni - különösen az, ha még tériszonya is van az embernek. Nem is mertem a perem közelébe menni, mert 10 emelet azért mégis csak 10 emelet, az aszfalt pedig igen csak kemény odalenn. 

A fentiek figyelembe vételével azért igyekeztem körbefotózni a látványt. 

Nem mondom, hogy különleges, amit produkáltam. Nem is az volt a szándékom. De alsó szintről nézve olyan sokat láttam a várost, hogy kíváncsi voltam arra is, milyen látványt nyújt a háztetőről.

Ezt látom az erkélyemről, ha szigorúan csak észak felé nézek. Igaz, néhány emelettel lentebbről. Közvetlenül előttünk egy elektromos áramelosztó állomás működik, melyet még a lakótelep fölépítése előtt hoztak létre. Aztán otthagyták, mert túl költséges lett volna az áttelepítése. 

Ezek 5-szintes épületek, szép színes hőszigetelő csomagolásban.

A kémény az egykori Richards textilgyár kéménye. Ma már csak nyomai vannak az egykor híres szövetgyártásnak.

A háttérben más, ma már ugyancsak nem működő gyárak kéményei láthatóak. A termelő üzemeket lebontották, a kéményeket meghagyták mobiltelefon és más hírközlő láncok számára.

Kis üde színfolt a paneldzsungelben. Családi- és társasházi beépítettség.

Mint fent. 

A háttérben Marcalváros I. és Marcalváros II. betontengere látszik

A messze távolban a Sukorói dombok

Magyarul Léka, németül Lockenhaus

Léka temploma, szokás szerint zárva

Még itthon, Győrben többször eszembe jutott, hogy jó dolog lenne végigjárni egy burgenlandi vártúrát. Az egykor Magyarországhoz tartozó területen sok határvédő végvár található. Ezek szerepe nincs benne annyira a mai magyar köztudatban - részben talán azért, mert már nem magyar területen találhatóak, másrészt a török seregek elleni végvárak sokkal több szerepet kaptak a magyar történelemben. Itt a "nyugati végeken" azért nem merültek feledésbe, több utazási iroda is visz oda turistákat. Az árak azonban nem túl barátságosak (az én pénztárcámhoz mérve), másrészt annyira szoros programot szerveznek, ami az idősebb korosztály számára megterhelő.

Léka vára, miután megtaláltuk

Most, hogy az osztrák határ közelében jártunk, nem mulaszthattam el, hogy legalább a hozzánk legközelebb eső Léka (Lockenhaus) várát meg ne nézzem.

http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9ka

A várudvar. Innen indulva járhatjuk be a látogatható helyeket.

A vár történetéről nem szándékozom írni, azt sokkal jobban megteszi a Wikipédia, és sok más weblap. Inkább csak rövid élménybeszámolóra vállalkozom.

Ez már az úgynevezett papi lakosztály. Egy gyönyörű szekrényke, és miseruhák.

Restellem, de nem titkolom, hogy nem beszélek idegen nyelveket. Ezért ha nem muszáj, nem merészkedek be még a szomszéd országokba se tolmács nélkül. Ha nem értem meg a tájékoztató feliratokat, könnyen kerülhetek kellemetlen helyzetekbe. Ezért a mostani rövid kis kirándulás előtt is alaposan áttanulmányoztam a megfelelő turista-térképet. Agyban rögzítettem, merre kell menni, mit kell keresni menet közben, és persze el is vittem magammal a térképet. A lényeg az volt, hogy amint beérünk a városba, bal kéz felől van egy tó, és a tó után balra kell fordulni a vár felé. Egyszerűnek látszott a dolog, ehhez még németül se kell tudni.

Nos - mentünk, már benn jártunk a városban, de sehol a tó! A legbiztosabb tájékozódási pont! Persze utak mentek balra, több is, mint amennyit a térképen feltüntettek, de ha tó nincs, hol kanyarodjak? 

Papi lakosztály - érdekes lenne tudni, hogyan lehetett
aludni ebben a pici ágyban!

Végül mégis, tó nélkül is befordultam egy helyen. Gondoltam, körülnézek, aztán majd csak lesz valami. Könnyen találtam parkolót. Látom, hogy egy szép téren vagyunk. Itt van a városháza, és egy nagyon szép hatalmas templom. De vár egy pici se! Körbejártunk, találtunk egy keskeny és meredek utcácskát, aminek Kastélysétány volt a neve magyarul (ezt még megértettem). Elindultunk ezen, remélve, hogy a várhoz vezet. Hát nem oda vezetett, hanem fől a hegyoldalba, ott pedig egyszer csak vége lett. Ekkor visszamentünk a térre, beültünk a kocsiba, és tovább mentünk - gondoltuk, még arrébb van a célpontunk. 

Látvány a papi lakosztály egyik ablakából

Mentünk, kiértünk a városból, de se a keresett tó, se a vár! Itt már meg kellett fordulni, mert egyértelmű volt, hogy elhagytuk a tavat és a várat. Jövünk vissza, egyszer csak szemünk elé került a vár teljes pompájában! Hát ez az, ami nem derül ki még a turista-térképből se: az nem mutatja avatatlan szemnek, hogy a mi irányunkból a vár egy magas szikla mögött helyezkedik el, az úttest és a keresett tó között pedig fák és sűrű bokrok takarják azt a tavat, amit olyan nagyon kerestünk.

Ezen a lépcsőn közlekedett a pap a kápolna, és az emeleti szobák
között

A lényeg az, hogy megtaláltuk a várat. Csak tájékoztatásul jegyzem meg, hogy a belépőjegy 5 Euróba kerül fejenként, idegenvezető nélkül. Viszont jár hozzá egy 4 oldalas magyar nyelvű tájékoztató.

Lovagterem

A vár nagyon rusztikus képet mutatott. Igazi lovagvár, katonai erőditmény, főúri lakosztálynak, kényelemnek semmi nyoma. Az egyetlen emberléptékű látványossága a papi lakosztály volt - most nem beszélek azokról a szobákról, melyeket a Trianon utáni tulajdonosa használt. Az egész várban ez a lakosztály tette rám a legnagyobb hatást. 

Várudvar

A várúr szobája

Néhány korabeli katonai egyenruha
Osztrák és magyar tábornok, valamint tisztek

Gyakran űz kellemetlen tréfát velem ez a blogszerkesztő program. Az előnézet teljesen más formát mutat, mint amit szerkesztéskor beállítok - no jó, ennek részben oka a karakterméretek különbözősége. De hogy a képeket is másképp jeleníti meg, az már nem normális dolog. De még ennél is nagyobb kellemetlenség, hogy gyakran veszít el szövegrészeket annak ellenére, hogy minden nézetváltás előtt kézzel is mentek! Újra kell gondolni a beállításokat, hogy a bosszantó dolgok minimálisra csökkenjenek.

Szép napot kívánok minden kedves olvasómnak!

Bük-Fürdő, Cáki pincesor és magyaros vendéglátás.

Bük-Fürdő, nagymedence

Velemi tartózkodásunk második napja még a hidegfront időszakára esett, ezért a kétszemélyes családi tanácskozás keretein belül feleségem úgy döntött, hogy délelőtt Bük-Fürdőre megyünk - természetesen fürdeni. Itt is töltöttünk már néhány napot egy korábbi évben, tudtuk, mire számítsunk. Csak a belépőjegy árára nem számítottunk. Az okozott némi nem kellemes meglepetést, de hát mit tegyünk, ha már itt vagyunk, akkor fürdünk.  Megjegyzem, a kellemes meleg vízben hamar elszállt a bosszúságunk, és nagyon jól éreztük magunkat! 

Már jóval elmúlt dél, asszonypajtás fantáziáját izgatni kezdte a tepsis csülök - nem véletlenül. Velemből kifelé haladva ugyanis láttunk egy hirdetést, mi szerint az itt található vendéglőben sült csülök kapható!  Gondoskodó háziasszony létére rögtön el is határozta, hogy ma ez lesz az ebéd.

Cák, műemlék parasztház

Én viszont a benzinköltség miatt aggódtam. Útba esik ugyanis hazafelé Cák nevű falu, ahol a helyi népi építészet remek darabjai, a tájra jellemző pincék tekinthetők meg. Nem szívesen mentem volna "haza" gyorsan csülköt enni, aztán meg vissza ide pincéket nézni. Mivel most én voltam a soros döntést hozni, út közben bementünk Cákra. A már ismertetett okok miatt hosszas szemlélődésre nem volt módom, de azért a fontosabb dolgokat láttam, és le is fotóztam.

A nap fénypontja az aznapi ebéd volt. A helyszín hivatalos neve Novákfalva-üdülőfalu. Egykor önálló település, ma Velem része. Nem kicsit csodálkozva jártuk körbe a terepet, miközben az éttermet kerestük. Sok kis apró házat láttunk, igazi utcákba rendezve. Mindenhol zászlók, magyaros díszítések, és hangos hazafias zene. Nem ismerem az előadó együttes nevét, de azt tudom, hogy a ma divatos magyaros-hazafias (szándékában szimpatikus, összhatásában már kevésbé) zenét játszanak. A főút mellett a 64 vármegye címerei voltak kiállítva egy-egy kopjafán. A végülis megtalált étterem tele volt magyaros díszítésekkel, és ott is szólt a zene. Kicsit - vagy nagyon - töménynek találtam az egészet, de egy ebéd időtartamára azért nem volt terhes. Egész nap viszont nem szívesen hallgattam volna!

Cák, műemlék pincesor

Az ebédre jó sokat kellett várni - de így van ez, ha valaki frissen sült csülköt akar enni. Kaptunk akkora hatalmas adagot, hogy csak úgy néztük a tányért, hol kezdjünk bele. Meg is ettük majdnem felét. Finom volt, le a kalappal!

Novákfalva-üdülőfalu Velemben

Magyaros motívumok az étterem pivarán

Itt viszont jön a dilemma! A magyar - úgy általában - szerény és szemérmes, meg kicsit nagyvonalú. De mostanában számol is. Az előbbiek abban nyilvánulnak meg, hogy az ebéd megmaradt részét vissza szoktuk küldeni, azaz a költségek fele veszendőbe megy. Szemérmesek vagyunk, nem valljuk be, hogy a kidobott pénz nem igazán van kedvünkre. A mai gazdasági helyzetben azonban egyre gyakrabban tesszük félre a szégyenlősségünket, és nem vesztegetjük a pénzünket nagyvonalúan. Valahol azt olvastam, hogy annak az embernek van pénze, aki ért hozzá, tud bánni vele! És annak nincs, aki nem tud bánni vele! Miért gazdagabbak a nyugati országok lakói, mint mi? Mert tudnak bánni a pénzükkel! Okosan költik, nem pazarolják! Saját szememmel láttam korábban Kőszegen egy étteremben az alábbiakat: a mellettünk lévő asztalnál foglalt helyet egy németül beszélő, 4 tagú család. A pincér felvette a rendelést, majd kihozott 2 adag ebédet, és 2 darab üres terítéket. Az ételt a felnőttek elé helyezte, az üres tányérokat pedig a család fiatalabb tagjai elé. A felnőttek az ételük felét a gyerekek tányérjára rakták, és mindannyian jóízűen megebédeltek. Nyilvánvaló, hogy mindenki kapott annyit, amennyire szüksége volt. A család annyi ételért fizetett, amit elfogyasztottak, és nem fizetett a kidobott ennivalóért. Ezt egy életre megjegyzem - így kell ezt okosan csinálni.

Azóta nem szégyenlem az általam tányéron hagyott fél adagot becsomagoltatni, és elvinni magammal. Nem titok, hogy a mostani csülök-adag második fele a másnapi ebédünk volt az üdülőben - és még felmelegítve is nagyon finom volt. Apropó - a számláról nem beszélek!

Délutánra visszajött a szép idő, emelkedett néhány fokkal a hőmérséklet. Sétáltunk a faluban, akácmézet és gesztenyevirág mézet vásároltunk. És gyümölcsöt - szőlőt, barackot - az út menti becsületkasszás asztalkákról.

https://picasaweb.google.com/104808347509618982759/HungaryVelemUdulo

Gyere velem Velembe...

Velem, Páfrányos Vendégház

...mondtam minap életem párjának. Jó - mondta Ő - mikor megyünk? Tényleg, mikor is? Jövő héten jó lesz? - kérdeztem. Nekem jó - mondta Ő. No, akkor gyorsan egy e-mailt a Páfrányos Vendégházba - van-e szabad apartman a kérdéses időpontban. Másnap jött egy telefon, minden rendben, mehetünk. Még egy rövid tájékoztatást is kaptunk arról, hogyan találunk oda.

Velem egy csodálatos hely a Kőszegi hegység területén. Picit már ismertük, mert néhány éve kirándultunk ott, tavaly ősszel pedig részt vettünk a Gesztenye-fesztiválon. Már akkor szóba került közöttünk, hogy jó lenne eltölteni itt néhány napot. Most tehát alkalmunk lesz erre. Nagyon jó időben, kellemes körülmények között utaztunk, még reggelizni is megálltunk egy falu vendéglőjében.

Turistaút az Írottkő felé

Már az érkezés pillanatában nagy élményben volt részünk. Fantasztikus környezetben, csodálatos fák között, félig már a hegyoldalban bukkantunk a szálláshelyünkre. A tulajdonos távollétében a megbízott szomszéd szívélyesen fogadott bennünket - megmutatta a részünkre fenntartott apartmant, ellátott minket térképekkel, tájékoztató anyagokkal, és felvilágosítást kaptunk a faluban rendelkezésre álló vásárlási lehetőségekről. Kicsit pihentünk - feleségem azonnal TV-t kapcsolt - majd ebédeltünk. Marika ebéd után tovább TV-zett, én pedig az üdülő udvarának felfedezésébe kezdtem. Nagyon megragadott a látvány. Mivel a vendégház félig már hegyoldalban helyezkedett el, az udvar közepén átfolyó kis csermely is már látványos "vízeséseket" produkált. Csodás hangok vettek körül. Vízcsobogás, madárcsicsergés, és az erdő hangjai. Városlakó panelproli fülei számára ezek a menny hangjai! A ház melletti terület igen változatos növényekkel volt beültetve, tudatos növénytelepítés hatására arborétum hatást keltett. Az udvar közepén, közvetlenül a patak partján egy szomorúfűz helyezkedett el. Rengeteg kékcinke járt az ágak között, onnan szálltak le a patak köveire, és ittak, fürödtek a patak vízében.

Látvány a turistaútról

Ezen a napon délután hidegfront érkezett a tájra. Föltámadt a szél, lehűlt a levegő. Én hidegfront idején a szokásosnál is aktívabb vagyok. Nem vonzott a TV műsora, annál inkább az erdő! Fogtam a fotómasinámat, és magányos erdei sétára indultam a ház előtti úton. Mit mondjak: egy élményben volt részem! Igaz, picit félelmetes élményben! Mennél magasabbra kapaszkodtam a hegyoldalban, annál ijesztőbbnek találtam a sétát. Picit már sötétedett is, ahogy múlt az idő. A nagyon magas fák közé amúgy is kevés fény jutott be a felhős ég alatt. Az erdő tele volt olyan hangokkal, milyeneket talán életemben sem hallottam! Az erős szélben recsegett-ropogott a rengeteg fa, hangosan surrogtak az erős szélben a lombok, és nem ritkán recsegve hullott alá néhány letört faág. És mindez közben a nagymadarak vijjogása! Hab a tortán, amikor hatalmas makkos területre értem, ezek peremén pedig vaddisznó túrásokat, dagoványokat láttam! Futkozott a hideg a hátamon még a gondolattól is, hogy szembe találom magam egy vaddisznó-kondával, amint éppen a terülj asztalkámra igyekeznek! Brrrr! Ráadásul még csak egy kóctöltényes bodzapuskám sincs, mivel védem meg magam, ha egy vén agyaras párbajra hív a terület birtoklásáért? Addig-addig hergeltem magam ezektől a gondolatoktól, míg szinte manókat, koboldokat képzeltem magam elé - ekkor már besokalltam, és visszafordultam az úton.

Patak az üdülő udvarán

Szerencsémre semmi baj nem ért. De mégis majdnem. Már majdnem "haza"-érkeztem, amikor szembe jött velem egy emberke, hosszú pányvára engedett korcs kutya kíséretében. Amikor közel értünk egymáshoz, a kutya egy ideig rám se hederített - majd hirtelen vadul ugatva felém kezdett rohanni. Az első rohamot visszaijesztettem, mire a gazdi kapcsolt, és rövidre véve a pányvát távol tartotta tőlem a kutyát. No, gondoltam, megúsztam a vaddisznókat, nem jöttek a koboldok, nem esett a fejemre egyetlen faág sem, és akkor egy korcs kutyával kell megküzdenem! Hát - nem lett volna nagy dicsőség! Megyek inkább TV-t nézni!

Ezzel nagyjából el is telt az első velemi napom. Van egy galériám, nézzétek meg, ha van hozzá kedvetek!

https://picasaweb.google.com/104808347509618982759/HungaryVelemUdulo#

Teri és Családja Győrben

Az elmúlt vasárnapon a Picasa-fotósok társaságából egy újabb fotós barátot ismerhettem meg személyesen: Szentpéteri Teri és Családja látogatott Győrbe. Eredeti terv szerint a dunaszegi tavat és tanösvényt, valamint a gyirmóti tárnicsokat néztük volna meg Hernádi László vezetésével. Végül Hernádi László egy fontos fotós felkérést kapott erre a napra, nem tudott részt venni a találkozón. Helyettesítést a bencés gimnázium tanára, Kinga vállalta - így végül Terit és Családját ketten kísértük el városnézésre, és a tervezett fotósétára.

Én magam jól ismerem a várost, mégis kellemes meglepetésben volt részem Kinga jóvoltából. Ő végigvezetett bennünket a gimnázium kollégiumán. Láthattunk szép freskókat, melyeket nem láthat minden turista. Megnéztük a diák-kápolnát, és egy bencés atya részletesen bemutatta nekünk a templomot.

Természetesen végigsétáltuk a belváros legfontosabb pontjait is.

A program ebéd után Gyirmóton folytatódott. Kinga már előre figyelmeztetett minket, hogy mindössze egy darab tárnics látványára számíthatunk, mivel a rét ezen részét nemrég lekaszálták. Viszont azt az egy szem virágot jól megnéztük, és fotók is készültek róla. "Vigasztalásul" nagyon sok szép kikericset láttunk.

Gyirmótnak három helyszíne van, ahol gyakran megfordulnak fotósok. Mindhárom helyet felkerestük, megnéztük a leginkább érdeklődésre számot tartható pontjaikat, miközben jót sétáltunk és jókat beszélgettünk.

Az idő gyorsan telt, azt vettük észre, hogy sietni kell Dunaszegre, mert nemsokára sötétedni kezd.

Dunaszegen az új tanösvényen indultunk megkerülni a tavat. Minden táblánál megálltunk megnézni a képeket, és a tóparton adódó témákat fotózni. Terinek nagyon tetszett, hogy még mindig látható a tavon a szépen nyíló vízi tündérfátyol.

A madárlesre is felkapaszkodtunk "testületileg", hogy teljessé tegyük a látogatást a tó körül.

Mondanivalóm erről a túráról rövidre sikerült - igazából a részvétel volt érdekes és kellemes, szavakban nem igazán vagyok képes visszaadni a nap jó hangulatát.

Éppen ezért a találkozóról albumot készítettem a Picasán - érdemes lesz megnézni. A képek többet mondanak minden szónál. És biztos vagyok benne, hogy Teri is fölteszi a fotósétán készített képeit - nézzük meg azokat is!

Az én fotóim itt láthatók:

https://picasaweb.google.com/110271791795345846049/HungaryTeriEsCsaladjaGyorbenEsDunaszegen#

Teri fotói itt tekinthetők meg:
https://picasaweb.google.com/116370973208148515543/GyoriTalalkozoZolivalEsKingaval