Műkedvelő fotós madárgyűrűzésen

Hááát, szóval.... csak úgy elvagyok, mint afféle nyugdíjas. Van, amikor összejönnek a jó dolgaim, van, amikor összejön nekem minden, aminek nem kéne összejönni. Nos, ezek a problémák. Ezekből van több. Persze, tudom, mások örülnének, ha csak az lenne a problémájuk, ami nekem probléma. Mert hogy mik ezek? Elmondom.

Induljunk ki abból, hogy akkor tudom igazán fölidegelni magam, ha fotós kirándulásra megyek. Mert ha a jó öreg Olympus vázamra fölteszek egy telét, aminek a ekvivalens (fon) gyújtótávja 600 mm, akkor elfelejtem bekapcsolni a képstabilizátort. Ha a Nikont használom... nos, abban nincs is képstabilizátor, csak némelyik objektívben. De az 50/1,8 fix-ben nincs. Hiába a nagy fényerő, le kell rekeszelnem, és kapcsolni a vakut. Van egy harmadik is, de arról inkább nem beszélek... :-)

Elmondom, mire ez a hosszú bevezető.

Ma délelőtt Dunaszegen jártam, a kavicsbánya- és morotva tónál. Madárfüttyös fotósétát és madárgyűrűzést ígért egy természetvédő társaság. Össze is sereglett a hírre egy nagy létszámú felnőtt, és majdnem akkora gyereksereg. A győri fotóklubot is képviselte - ha jól számolom - legalább két fő.

Rövid kis bevezető "nyitóbeszéd" után elindultunk a tanösvényen, majd bekanyarodtunk az erdőbe, ahol már ki volt feszítve egy jókora madárháló. Volt is benne néhány kék- és széncinke, valamint más madárka... ezek neveivel nem kísérletezek, mert biztosan tévednék, ha az okosság látszatában akarnék tetszelegni. 

Mint mondtam, fotóim nem igazán lettek sikeresek, de jobb híján olyat mutatok amilyet ott és akkor készíteni tudtam.

Dunaszeg, madárgyűrűzés

Az első madárka, amit a fiatal természetőr kivett a hálóból. 

Dunaszeg, madárgyűrűzés

A madarak kiszabadítása komoly szakértelmet igényelt, mert nyilvánvalóan fájdalmat, még inkább sérülést nem szabad okozni az állatnak a gyűrűzés folyamán. Lassú művelet, de megoldható.

Dunaszeg, madárgyűrűzés

Egy másik madárka szabadítása

Dunaszeg, madárgyűrűzés

Jól látható, hogy a befogás, és a hálóból való szabadítás nem járt komoly következményekkel. Ők viszont szorgalmasan csipegették szabadítójuk ujjait, mint ahogy a csipésnyomok ezt jól bizonyítják!

Dunaszeg, madárgyűrűzés

Az egyik főszereplő... megérdemli, hogy egy kép is megjelenjen róla.

Dunaszeg, madárgyűrűzés

Dunaszeg, madárgyűrűzés

A gyűrű felhelyezése. Érdekességként említem, hogy olyan madarak is csapdába estek, melyek három nappal korábban már kaptak ugyanitt egy gyűrűt.

Dunaszeg, madárgyűrűzés

Dunaszeg, madárgyűrűzés

A gyerekek nagy örömére a már meggyűrűzött madarakat kézbe vehették (egy gyerek egyet), és a szerencsés engedhette szabadon.

Dunaszeg, madárgyűrűzés

Dunaszeg, madárgyűrűzés

Ez volt a mai napom. És egy kellemes beszélgetés...

Szép napot kívánok blogolvasó barátaimnak! :-)

Séta az arborétumban

Április 3.-án, vasárnap családi kirándulást szerveztem. Ritka alkalom, hogy Feleségemet, és nagyobb lányomat rá tudom beszélni egy hosszabb közös kirándulásra. Most kellemes tavasz volt, hajlott mindkettő a meghívásra - nem utolsó sorban a tervezett útvonalnak köszönhetően.

Először Zsámbékra mentünk, a már látott, de újra megnézni kívánt Árpádház-korabeli templomrom megtekintésére. A második állomás Felcsút volt, a Puskás Futball Akadémia kedvéért. Egy rövid megállás volt csak, kicsi séta az épület-komplexum körül, egypár fotó... s már mentünk tovább Alcsútra (Alcsútdoboz) az arborétumhoz.

Az első döbbenet a rengeteg autó volt, melyeket a hatalmas parkolóban láttunk. Parkolóőrök irányították a forgalmat; ha egy kocsi kijött, akkor mehetett be egy másik, az előbbi helyére. Szerencsénk volt, épp távozott valaki, és még helyet is tudtam szorítani neki, hogy elférjen mellettem :-)

A belépőjegy ára eléggé borsos, de ahol nagy a kereslet, ott magasak az árak ... lásd piacgazdaság.

"Az Alcsúti Arborétum Magyarország legeredetibb angolparkja, 1820-as telepítése József nádor nevéhez fűződik. Ő volt az ország nádora, az első Habsburg, aki Magyarországon letelepedve birtokot szerzett, az ő leszármazottjait nevezzük a Habsburgok magyar ágának." - mondja a Wikipédia az arborétumról.

Az arborétum mindig szép, csodás a csend (ha magad vagy, mert most tele volt gyerekricsajjal) és mindig üdítő a levegő. Április eleje viszont nem éppen egy különleges időszak az arborétum életében. A kora tavaszi hóvirágmezőnek már nyoma sem volt, a fák pedig épp csak bontogatták lombjukat. Virág persze volt így is rengeteg, de többnyire csak a máshol is megtalálható, mindenhol látható vadvirágok pompáztak az egész kertben. Ha valakinek úgy tűnik, nem vagyok eléggé lelkes... nos annak igaza van, de azt se higgyétek, hogy csalódott voltam a helyszínen. Nagyon kellemes, üdítő volt a séta így is, és a családom is jól érezte magát.

Ami a fotózást illeti, ezúttal nem a vadvirágok felé fordult a figyelmem elsősorban. Az egykori főhercegi kastély maradványait kezdtem fotózni rögtön a séta elején.

A kastély megmaradt homlokzata

"A 300 növényfajt meghonosító József nádor pompás klasszicista kastélyára ma már csak a timpanonos főhomlokzata emlékeztet. A kastély Pollach Mihály tervei alapján épült, Magyarország egyik legnagyobb klasszicista kastélya volt, az angolparkot schönbrunni kertépítőmesterrel Tost Károllyal terveztette." - hogy újra a Wikipédiát hívjam segítségül információért.

Felirat hozzáadása

 Az egykori kastély mögött álló kápolna maradványa. Furcsa módon eleje és vége lebontás áldozata lett, a középső része viszont megmenekült a pusztulástól. Ma szépen rendbe van téve a "maradék".

Az Oroszlános kút

A kút mögötti terület a hercegi gyerekek játszótere, játszóháza volt. Útba esett a kápolna felé menet közben.

Kápolna

A kápolna szépen rendben tartott (legalább kívül, belső terét nem láthattam). Hajdanán lóistálló volt, egy püspöki látogatás hatására építették át templomnak.

Kápolna

Az előtérben díszkút, sétány, a park négy pontján pedig nagyon szép lámpák találhatóak.

A kápolna főbejárata

Részlet a kapuboltozatból

Sárga nárciszok

Természetesen a virágos területeket is bejártam - legalább annyit belőle, amennyi az időnkbe belefért. A séta ezen részében már nem sokat fotóztam, inkább csak nézelődtem, és élveztem a helyzetet.

Romantikus tavacska, hattyúkkal

Tükröződés

Fehér nárciszok

Nyári tőzike

Ez igazi meglepetés volt a számomra, csak jóval későbbi időpontban számítottam a megjelenésére

Rügyeznek a fák, itt a tavasz!

Kastély homlokzat, más nézőpontból

A tavasz csalhatatlan bizonyítékai: napsütés, focizó srácok, gyerekkocsival sétáló kismamák... öröm a szemnek és a szívnek. Szép napom volt!

Gyilkos tó miniben

Ha azt halljuk: "Gyilkos-tó", legtöbbünk azonnal Erdélyre gondol. Azonban itthon is sokan tudják már, hogy a Bakonyban is található ilyen néven egy tavacska... ("lánykori" neve: Hubertlaki-tó). A győri fotósok és kirándulók kedvelt működési területe a Bakony, tehát egyáltalán nem meglepő, hogy én is több ismerőstől hallottam emlegetni ezt a különleges helyszínt. Addig-addig, amíg megérett bennem az elhatározás: oda kell menni! Különösen az után, ahogy egy internetes ismerős egy térképen be is rajzolta az oda vezető útvonalat. Én ezt a térkép-részletet kinyomtattam, és behelyeztem a térkép-gyűjteményembe, későbbi felhasználás céljából.

Aztán eljött az a nap, amikor azt mondtam magamnak: Irány a Bakony! Sürgetett az idő, mert azt az utat összekötöttem egy kökörcsin fotózással. A kökörcsin pedig olyan dolog, hogy nem nagyon vár lusta fotósra: levirágzik, ha itt van az ideje.

Hogy a lényegre térjek, a kitűzött nap estéjén összeszedtem a szükséges fotós eszközöket, turista atlaszt, szomjoltásra vizet, terepre való öltözéket...

Másnap aztán elindultam. Bakonykoppánynál aztán nagy megelégedettséggel konstalláltam, hogy megvárt jónéhány szál fekete kökörcsin. És ami igazi meglepetés, hihetetlen sok leánykökörcsin.... de erről majd máskor.

Hamarosan megérkeztem Bakonybél mellé, az Odvaskő panzió melletti parkolóba. Kipakoltam a cuccot, amit magammal akartam vinni. Akkor szembesültem a ténnyel, hogy a kinyomtatott térképem otthon maradt! Sebaj, van bennem vállalkozó szellem! Azt emlékezetből tudtam, hogy a K+ jelzésen vezet az út a Gerence patak mögött. Itt azonban gondolkodóba estem, hogy jobb kéz felé induljak, vagy bal kéz felé induljak... jobbra is K+ ugyanis, balra is K+ ugyanis :-) Végül ösztönömre hallgattam, és jobb kéz felé indultam. De hogy ne fokozzam a feszültséget, elmondom: jól tettem.

Jól járható úton vezetett a jelzés. A szintkülönbségek itt-ott próbára tették a tüdőm oxigénfelvevő képességét, és a lában tavaszi fáradtság fokát, de azért haladtam előre. Egyszerre láncfűrészek sivítására lettem figyelmes. Nem sok séta után meg is láttam két munkást, hatalmas farakások mellett szorgoskodni. Kérdezem egyiktől, ismernek-e itt Gyilkos-tó nevű helyet. Persze, mondja az úr, itt van mindjárt, 500 méter. Figyeljem a fák oldalát, jelezve van, hol kell letérni a jelzett útról.

Megköszöntem az eligazítást, aztán mentem tovább. Nemsokára ezt láttam:

Irányjelző

Aztán meg ezt:

Turista tájékoztató

Heuréka! Itt nyugodtam meg igazán! Kissé felborzolta volna az idegeimet, ha mégse jobbra, hanem balra kellett volna indulni a K+on!

Gyilkos-tó

Hát kérem - íme a tó! Nem is olyan gyilkos, mint a neve! A békák például fantasztikusan jól érezték magukat benne, hangos brekegés közepette igen nagy elánnal igyekeztek a következő békageneráció létrehozásán.

Gyilkos-tó

Gyilkos-tó

Gyilkos-tó

Gyilkos-tó

Szerelmeskedő és párt kereső békák! Megjegyzem, az utóbbiaknak sem került nagy fáradságába a siker, mert igen nagy volt a "felhozatal".

Gyilkos-tó

Gyilkos-tó

Gyilkos-tó

Gyilkos-tó

Gyilkos-tó

Hát, ilyen a mi kis Gyilkos-tavunk. Virág elvtárs szavait idézve: "Kicsit zöld, kicsit savanyú, de a mienk"! Igaz, ez nem narancs, de azért értjük, ugye?

Szép napot blogolvasó Barátaimnak!

Az Őrségben, Csödén fotóztam

Sárkány Bio Panzió

Alig pár napja arról írtam, hogy végre alkalmam volt fotózni a rég keresett kockás liliomot. Azt is említettem, hogy kedves fotóstársam kilátásba helyezte, hogy amennyiben érdekel, kakasmandikó (Erythronium dens-canis) is van a közelben, adott esetben meg is nézhetjük az életterén. Hát persze hogy érdekelt! Igaz, ez a szép virág igazából csak idén került az érdeklődési körömbe, miután az interneten több fotóstárs is posztolt képeket a virágról. Azt azonban nem tudtam, hol keressem, illetve nem is nagyon néztem utána... Épp csak rögzítettem, hogy van ez is, aztán majd megkeresem, ha végigjártam azokat a helyeket, melyeket már a túratervemben szerepeltettem. Ezek elsősorban néhány sáfrányfajta volt. De most, hogy elérhető közelségbe került a mandikó fotózási lehetősége, természetesen éltem az alkalommal. Külön felkeltette az érdeklődésemet, hogy a mandikó lelőhelye a Csöde község melletti erdő. Hogy ez miért érdekes? Hát azért, mert egy alkalommal - már jó rég - Csödén ünnepeltük feleségemmel egyik házassági évfordulónkat; mégpedig a Sárkány Bio Panzió nevű intézményben.

Hát ez egy gyalázatosan rossz kép, de hát mit tegyek, csak ehhez hasonlók maradtak fenn abból az - analóg - korszakból. Nem is a "művészi :-)" értéke miatt, hanem emlékül tartottam meg  ezt a képet, és társait is.

Miután a kockás liliom fotózását befejeztük, Csöde irányába vettük az utunkat. Mivel helyismeretem nem volt, fotóstársam rutinosan navigált, hol forduljak jobbra, hol balra, és hová álljak be parkolni.

Már a parkoló meglepetést okozott. A kocsik számára fenntartott hely mellett csomókban élt a kisvirágú hunyor! Persze, azonnal "elfeküdtem" volna, ha a társam nem figyelmeztet: nem sürgős, ott is lesz sok, ahová megyünk.

Rövid kis séta az erdőben, és máris a kakasmandikós helyre érkeztünk. Aztán csak kapkodtam a fejemet, mert nem csak mandikót, hanem egy csomó más virágot is láttam ugyanott! Igaz, nagyobb részét fotóztam már máshol is, de most is élvezettem használtam fotós gépemet. Mert Zalában (ez a terület már Zala megye) hasonlókat most láttam először.

Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

Első kép mai főszereplőnkről. Mellette balra egy berki szellőrózsa feje látható. Az egyértelmű volt, hogy szerencsésebb lett volna legalább egy héttel korábban fotózni, mert a mandikó szirmain már legtöbb az elvirágzás nyomai látszanak.
Most egy kis mentegetőzés következik; bár ezt minden posztomban megtehetném a képeimmel összefüggésben. Természetesen ismerem a képkompozíciós szabályokat, de nem mindig helyezek erre nagy hangsúlyt. Még kevesebbet a képek vágására. El lehet marasztalni engem ezért, meg is érdemlem. De kirándulásaim során turistaként viselkedem, turistaként fotózok, a kidolgozás során pedig az otthoni képnézegetési lehetőségemhez igazodva - ha csak lehet - 16:9 oldalarányt, és FullHD felbontást használok. Ha a képeimet máshová szánom, akkor természetesen mások a prioritások is.

Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

Mandikó, ugyancsak egy berki szellőrózsa társaságában.

Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

• Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) 

A sok mandikó között valóban bőven lehetett hunyort is látni, fotózni. Íme egy szép, még friss virág, bizonyságul.   

(Itt valami "gubanc" van. ha a kép alá szeretném írni, hogy "Ő" galambvirág, akkor a program ezt a fotót két képpel följebb ugrasztja. Nem tudom, mit vétett szegény feje)

Hát azt hiszem, megszűnt egy időre a képaláírás lehetősége. Szóval... Itt hóvirág látható, még mindig nagyon szép állapotban. Úgy tűnik, a hűvösebb zalai klíma miatt hosszabb a virágzás ideje.

Még egy kakasmandikó. Az az érdekessége, hogy a növekedése elején átfúrta magát a száraz avaron, és egy falevél még most is a "nyaka körül" helyezkedik el.

Májvirág. Kedvenc vadvirágom sok más virággal együtt. Külön értéke az én szememben a csodásan szép kék színe. 

Friss májvirág, egy már hervatag kakasmandikó és másik májvirág társaságában.

Meténg vagy télizöld (Vinca) Szintén a kedvenc színemben pompázó vadvirág. Több változatban létezik. A csödei erdőben ezt a fajtát találtam.

Röstellem, ennek a virágnak nem jut eszembe a neve. Annak ellenére sem, hogy az általam legkorábban fotózott virágok közé tartozik.

 Csillagvirág (Scilla) Szintén több változatban létezik; de csak az "általános" nevén ismerem.

Ennyi virágfotó mára. Fotózás közben élmény volt hallgatni kedves fotóstársam, idegenvezetőm tájékoztatását a különböző virágokról. Közben megtudtam, hogy Ő matematika-fizika szakos (nyugdíjas) tanár, és már 20 éve hobbiként igen intenzíven foglalkozik a vadvirágokkal, és ugyancsak intenzíven fotózza is őket. Néha jót nevettem, amikor egyik-másik virág latin neve előbb jutott eszébe, mint az, hogy hívják a szóban forgót magyarul! :-) 

Az idő múlt, memória kártyámon szaporodtak a fényképek. Ideje volt hazafelé indulni. Út közben még megálltunk néhány fotó erejéig a Vadása-tónál. Ezt a helyet ismertem, csödei nyaralásunk alatt kétszer kirándultunk ide. Amúgy is nagy híre van a környékbeliek között.

Megérkeztünk fotóstársam házához. Én megköszöntem a segítségét, türelmét... végig sem mondhattam a mondanivalómat, invitált befelé a házba. Szabadkoztam, hogy már mennék hazafelé, de nagyon udvariasan leszerelt azzal, hogy nem mehetek el anélkül, hogy a feleségétől is el ne köszönnék.

Igaz, ennyire neveletlen nem lehetek! Elindultam és is vendéglátóm után. Az előszobában aztán "leparancsolta" rólam a kabátot, kedves felesége pedig invitált beljebb... Akkor láttam meg a 3 személyre terített ebédlőasztalt. Ekkor már durva sértés lett volna, ha nem fogadom el a meghívást ebédre. Nem részletezem: igazi Vas megyei finom ízekkel készített ebédben, deszertben, kávéban volt részem, és közben kellemes társalgásban. A háziúr olyan alapossággal ismerte, és emlegette a nádasdi eseményeket, hogy csak csodálkoztam! Én, aki ott születtem, felét sem tudtam a falu életéről, mint Ő!

Ebéd után megnézhettem a lépcsőházban, és egyik szobában a falakat díszítő fotókat. Igen alapos, precíz munkával készített, és fekete anyaggal bevont táblákon rengeteg virágfotó, alattuk pedig nyomtatott leírás a képen lévő növény legfontosabb tudnivalói. Mintaszerű, és magas színvonalú házi fotókiállítást láthattam.

Már jócskán benne voltunk a délutánban, amikor valóban hazafelé indultam. Nem a legrövidebb utat választottam, hanem útba ejtettem Ikervár városát, hogy megnézzem az ott található Batthyány kastélyt. Sajnos, nem jártam eredménnyel, mert a kastély már magántulajdonban van. Bezárták, nem látogatható.

Ikervárról aztán Sótony - Sárvár-Kertváros - Celldömölk - Pápa útvonalon jöttem haza.

Újra köszönöm a kedves pedagógus házaspárnak szívélyességüket, kitüntető vendégszeretetüket. Először, és remélem nem utoljára találkoztunk.

Kellemes Húsvétot kívánok olvasóimnak.