A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csöde. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csöde. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 14., kedd

Vadvirágos sikerlista

Műkedvelő fotósként úgy indítottam a idei fotós szezont, hogy ebben az évben sokat fogok utazgatni, és tervbe vettem, hogy felkeresem azokat a helyeket is, amelyeket eddig csak ígérgettem magamnak. Rögtön hozzáteszem, hogy döntően kis hazánk területén terveztem csak kalandozni.
Ami a fotós érdeklődési körömet illeti, elmondhatom, hogy meglehetősen sokrétű. Járom a természetet - hegyeket, mezőket. Járom a városokat - télen, nyáron, az év minden szakában. Fotózok utcákat, várakat, templomokat... embereket is, de csak módjával, mióta jogszabályilag alaposan megnehezítették ezt a műfajt.
Fotózok a természetben vadvirágokat. Évek óta csinálom, van is szép gyűjteményem az archívumomban. Idei évben úgy döntöttem, elsősorban olyan virágok fotózására helyezek hangsúlyt, amelyeket a korábbi években nem találtam meg. Persze, a gyakrabban megtalálható növényekről sem mondok le, de a prioritásokat most az eddig - számomra - újdonságokra helyezem.
Nyári tőzike
Rögtön az első bemutatott virággal kicsit ellent is mondok magamnak. Ez a tőzike nem igazán újdonság, korábbi években is fotóztam már, mégis nagyon kedves a számomra. Csáfordjánosfán vettem lencsevégre a helyi láperdőben. Hogy kicsit patetikus legyek: "meg kell harcolni érte" - gumicsizmában, bokáig vízben-sárban járva lehet csak megközelíteni. Viszont az élmény maradandó.... :-)
Kisvirágú hunyor
A Gaja-völgyben, Bodajk és Fehérvárcsurgó között túrázva fotóztam, nem sokkal egy kiadós eső után. A leveleken és szirmokon látható vízcseppek valódi esőcseppek, nem pedig "fotóstrükk" :-)
Vadon teremve, természetes élőhelyén ebben az évben találkoztam vele először, ez tehát ténylegesen az idei "sikereim" közé sorolható.
Nemesített hunyor
Nemesített hunyor
A két fenti kép Pannonhalmán készült, az Apátság arborétumában. Nem igazi vadásztrófea egyik sem, viszont a látványuk lenyűgöző. Bár tavaly is fotóztam ezt a területet, de idén sem volt szívem kihagyni a meglátogatásukat. Számomra különlegesség mindegyik változat, ezért gondolom, hogy helyük van ebben az összeállításban is.
Pirosló hunyor
Ez is hunyor, de már az igaziak közül. A Visegrádi hegységben, a Bükkös patak völgyében, a Dömör-kapunál találkoztam vele. Igazi szépség, különlegesség, "első randevú".
Leánykökörcsin
Leánykökörcsin
Még egy virág - a feketéllő kökörcsinnel együtt - amit nem lehet megunni, akármennyit lát belőle az ember. A fenti példányok a Nyúli-dombokon virultak a fotózás idején. Nem mondhatom, hogy túl ritka az előfordulási helye, de oda felmászni, ahol ezeket fotózni lehet! - na ahhoz kell elszántság! (Az én koromban mindenesetre) Jellemző, hogy más időpontban Bakonykoppányba is elautóztam, hogy hasonló kökörcsin fotókat készíthessek.
Fehér ibolya
Hogy ez az ibolya hogyan került a Nyúli domboldalakon lévő erdőbe, arról fogalmam nincs. De ott van, tiszta szívvel tanúsíthatom. Nem háztáji kiskertben, hanem erdőben készült a kép.
Kockás liliom
Nos kérem - ha volna dobom, most nagy dobpergést csapnék! Az egyik legrégebben keresett vadvirág a részemről! Sajnos, Győr környékén nincs ismert élőhelye. Az interneten kutattam információkat az élőhelyekről, és nem voltam boldog attól, amit ott találtam. Egyrészt még a legközelebbi előfordulása is nagyon messze van, másrészt a talált leírások is annyira elnagyoltak, hogy a "meg is mondtam, nem is mondtam" elv alapján ne - vagy csak nagyon nehezen - lehessen a virág nyomára jutni. Végül baráti segítséggel az osztrák határ mellett, a Strem-patak menti erdőben fotózhattam ezt a különlegességet.
Kakasmandikó
Ezt a virágot hírből sem ismertem egészen az idei tavaszig. Idén viszont több képet is láttam róla képfórumokon - persze, hogy érdekelni kezdett! Hadd ne bizonygassam, mennyire megörültem, amikor fenn említett fotós barátom mintegy mellékesen megjegyezte, hogy nem túl messze, Csödén az erdőben kakasmandikót is lehetne fotózni. Lehetne??? Akkor menjünk is... na ne azonnal, hanem majd ha a kockás liliom fotózásával végeztünk. És íme: kakasmandikó Csödén!
Májvirág
A csödei erdő valóságos kincsesbánya a természetfotós számára. Igaz, a fellelhető virágok többsége máshol is előfordul, de nem hagyhattam ki, hogy itt is ne készítsek felvételeket. Egy szép májvirág fotóját be is mutatom: íme, májvirág Csödéről!
Tavaszi hérics
Elismerem, ő sem az a klasszikus ritkaság. A szépsége azonban lenyűgöző, itt van a helye.
Henye boroszlán
Nos kérem, itt megint pereg a képzeletbeli dobom! Egy fotóstárs révén hírből ismertem csak korábban, mégpedig olyan romantikus megnevezéssel, hogy a "Gönyüi vérvirágos réten található". Vérvirág? megindult a fantáziám! Méteres nagyságú bokrokat képzeltem el, tele vörös virággal.... ha már egyszer "vérvirág"! Kaptam is infót, hogyan találom meg... nos, kerestem, és nem találtam meg! Ez volt tavaly. Aztán többször végiggondoltam, hol tévedtem el a megadott helyet keresve. Volt is erre teóriám. Idén aztán új nyomvonalon indultam, és meglett! Szó sem volt méteres bokrokról, vérvörös virágokról, viszont a valóság a "földön feküdt". Hát ezért "henye" ez a boroszlán! Most már azt is értem, miért ez a neve, csak azt nem értem, miért vérvirág... 
Baracklevelű harangvirág
Őnagysága sem különlegesség, viszont kedves nekem. Mint minden kék virág, ő is a kedvenceim közé tartozik. A fotón látható példány a Vértes lakója - közelebbről a Fáni-völgy ékessége.
Turbánliliom
Turbánliliom
Íme, itt van az idei - eddigi - második legnagyobb trófeám! (A kockás liliom után). Két évvel korábban találkoztam vele először, és mindmáig utoljára. Persze, hogy nem hagyott nyugodni! Ezen a nyáron kétszer autóztam el a Fáni-völgybe azért, hogy turbánliliomot fotózzak! Az első alkalommal még csak bimbós példányt talált egyik fotóstársam. Túl korán érkeztünk. A második alkalommal a társak már nem tartottak velem, ezért csak egyedül gyönyörködhettem ezekben a szépségekben.

Mára ennyi... köszönöm, ha gondolatban velem jártatok a nevezett helyeken. Szép napot kívánok minden kedves olvasómnak!

2016. március 26., szombat

Az Őrségben, Csödén fotóztam

Sárkány Bio Panzió
Alig pár napja arról írtam, hogy végre alkalmam volt fotózni a rég keresett kockás liliomot. Azt is említettem, hogy kedves fotóstársam kilátásba helyezte, hogy amennyiben érdekel, kakasmandikó (Erythronium dens-canis) is van a közelben, adott esetben meg is nézhetjük az életterén. Hát persze hogy érdekelt! Igaz, ez a szép virág igazából csak idén került az érdeklődési körömbe, miután az interneten több fotóstárs is posztolt képeket a virágról. Azt azonban nem tudtam, hol keressem, illetve nem is nagyon néztem utána... Épp csak rögzítettem, hogy van ez is, aztán majd megkeresem, ha végigjártam azokat a helyeket, melyeket már a túratervemben szerepeltettem. Ezek elsősorban néhány sáfrányfajta volt. De most, hogy elérhető közelségbe került a mandikó fotózási lehetősége, természetesen éltem az alkalommal. Külön felkeltette az érdeklődésemet, hogy a mandikó lelőhelye a Csöde község melletti erdő. Hogy ez miért érdekes? Hát azért, mert egy alkalommal - már jó rég - Csödén ünnepeltük feleségemmel egyik házassági évfordulónkat; mégpedig a Sárkány Bio Panzió nevű intézményben.
Hát ez egy gyalázatosan rossz kép, de hát mit tegyek, csak ehhez hasonlók maradtak fenn abból az - analóg - korszakból. Nem is a "művészi :-)" értéke miatt, hanem emlékül tartottam meg  ezt a képet, és társait is.

Miután a kockás liliom fotózását befejeztük, Csöde irányába vettük az utunkat. Mivel helyismeretem nem volt, fotóstársam rutinosan navigált, hol forduljak jobbra, hol balra, és hová álljak be parkolni.
Már a parkoló meglepetést okozott. A kocsik számára fenntartott hely mellett csomókban élt a kisvirágú hunyor! Persze, azonnal "elfeküdtem" volna, ha a társam nem figyelmeztet: nem sürgős, ott is lesz sok, ahová megyünk.
Rövid kis séta az erdőben, és máris a kakasmandikós helyre érkeztünk. Aztán csak kapkodtam a fejemet, mert nem csak mandikót, hanem egy csomó más virágot is láttam ugyanott! Igaz, nagyobb részét fotóztam már máshol is, de most is élvezettem használtam fotós gépemet. Mert Zalában (ez a terület már Zala megye) hasonlókat most láttam először.
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Első kép mai főszereplőnkről. Mellette balra egy berki szellőrózsa feje látható. Az egyértelmű volt, hogy szerencsésebb lett volna legalább egy héttel korábban fotózni, mert a mandikó szirmain már legtöbb az elvirágzás nyomai látszanak.
Most egy kis mentegetőzés következik; bár ezt minden posztomban megtehetném a képeimmel összefüggésben. Természetesen ismerem a képkompozíciós szabályokat, de nem mindig helyezek erre nagy hangsúlyt. Még kevesebbet a képek vágására. El lehet marasztalni engem ezért, meg is érdemlem. De kirándulásaim során turistaként viselkedem, turistaként fotózok, a kidolgozás során pedig az otthoni képnézegetési lehetőségemhez igazodva - ha csak lehet - 16:9 oldalarányt, és FullHD felbontást használok. Ha a képeimet máshová szánom, akkor természetesen mások a prioritások is.
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
Mandikó, ugyancsak egy berki szellőrózsa társaságában.
Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)
  • Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) 
A sok mandikó között valóban bőven lehetett hunyort is látni, fotózni. Íme egy szép, még friss virág, bizonyságul.   

(Itt valami "gubanc" van. ha a kép alá szeretném írni, hogy "Ő" galambvirág, akkor a program ezt a fotót két képpel följebb ugrasztja. Nem tudom, mit vétett szegény feje)

Hát azt hiszem, megszűnt egy időre a képaláírás lehetősége. Szóval... Itt hóvirág látható, még mindig nagyon szép állapotban. Úgy tűnik, a hűvösebb zalai klíma miatt hosszabb a virágzás ideje.

Még egy kakasmandikó. Az az érdekessége, hogy a növekedése elején átfúrta magát a száraz avaron, és egy falevél még most is a "nyaka körül" helyezkedik el.
Májvirág. Kedvenc vadvirágom sok más virággal együtt. Külön értéke az én szememben a csodásan szép kék színe. 
Friss májvirág, egy már hervatag kakasmandikó és másik májvirág társaságában.
Meténg vagy télizöld (Vinca) Szintén a kedvenc színemben pompázó vadvirág. Több változatban létezik. A csödei erdőben ezt a fajtát találtam.
Röstellem, ennek a virágnak nem jut eszembe a neve. Annak ellenére sem, hogy az általam legkorábban fotózott virágok közé tartozik.
 Csillagvirág (Scilla) Szintén több változatban létezik; de csak az "általános" nevén ismerem.

Ennyi virágfotó mára. Fotózás közben élmény volt hallgatni kedves fotóstársam, idegenvezetőm tájékoztatását a különböző virágokról. Közben megtudtam, hogy Ő matematika-fizika szakos (nyugdíjas) tanár, és már 20 éve hobbiként igen intenzíven foglalkozik a vadvirágokkal, és ugyancsak intenzíven fotózza is őket. Néha jót nevettem, amikor egyik-másik virág latin neve előbb jutott eszébe, mint az, hogy hívják a szóban forgót magyarul! :-) 
Az idő múlt, memória kártyámon szaporodtak a fényképek. Ideje volt hazafelé indulni. Út közben még megálltunk néhány fotó erejéig a Vadása-tónál. Ezt a helyet ismertem, csödei nyaralásunk alatt kétszer kirándultunk ide. Amúgy is nagy híre van a környékbeliek között.

Megérkeztünk fotóstársam házához. Én megköszöntem a segítségét, türelmét... végig sem mondhattam a mondanivalómat, invitált befelé a házba. Szabadkoztam, hogy már mennék hazafelé, de nagyon udvariasan leszerelt azzal, hogy nem mehetek el anélkül, hogy a feleségétől is el ne köszönnék.
Igaz, ennyire neveletlen nem lehetek! Elindultam és is vendéglátóm után. Az előszobában aztán "leparancsolta" rólam a kabátot, kedves felesége pedig invitált beljebb... Akkor láttam meg a 3 személyre terített ebédlőasztalt. Ekkor már durva sértés lett volna, ha nem fogadom el a meghívást ebédre. Nem részletezem: igazi Vas megyei finom ízekkel készített ebédben, deszertben, kávéban volt részem, és közben kellemes társalgásban. A háziúr olyan alapossággal ismerte, és emlegette a nádasdi eseményeket, hogy csak csodálkoztam! Én, aki ott születtem, felét sem tudtam a falu életéről, mint Ő!
Ebéd után megnézhettem a lépcsőházban, és egyik szobában a falakat díszítő fotókat. Igen alapos, precíz munkával készített, és fekete anyaggal bevont táblákon rengeteg virágfotó, alattuk pedig nyomtatott leírás a képen lévő növény legfontosabb tudnivalói. Mintaszerű, és magas színvonalú házi fotókiállítást láthattam.

Már jócskán benne voltunk a délutánban, amikor valóban hazafelé indultam. Nem a legrövidebb utat választottam, hanem útba ejtettem Ikervár városát, hogy megnézzem az ott található Batthyány kastélyt. Sajnos, nem jártam eredménnyel, mert a kastély már magántulajdonban van. Bezárták, nem látogatható.

Ikervárról aztán Sótony - Sárvár-Kertváros - Celldömölk - Pápa útvonalon jöttem haza.

Újra köszönöm a kedves pedagógus házaspárnak szívélyességüket, kitüntető vendégszeretetüket. Először, és remélem nem utoljára találkoztunk.

Kellemes Húsvétot kívánok olvasóimnak.