Kincses Gyirmót

Régi olvasóim tudják rólam, hogy szeretem a természetet járni, és fényképen rögzíteni az elém kerülő szép dolgokat. Városképeket, tájakat, virágokat, madarakat... Lehetnek ezek a közvetlen közelemben, vagy kissé távolabb, ha lehetőségem van kisebb utazásokra. Képeim azután - más fotósok, barátok képeivel együtt - az internetre kerülnek, és akinek kedve van hozzá, megnézheti őket. Hasonlóképpen, mint ahogy én is megnézem más fotóstársak képeit. Természetes, hogy ami közel van hozzánk, azt gyakran látjuk, kissé megszokottá válik. Egyszer csak arra figyelünk fel, hogy hogy  kis hazánk máshol élő állampolgárai elismeréssel nyilatkoznak a nekünk megszokott, alig feltűnő természeti értékekről. Így figyeltem fel arra, hogy egy általam is gyakran látogatott területet "Kincses Gyirmótnak" nevezett egy Budapesten élő természetjáró hölgy.

Ezt követően még gyakrabban látogattam ki a Győr melletti területre, és még alaposabban figyeltem arra, ami ott található. Megjegyzem, mert az igazsághoz tartozik, hogy ezt a kitüntető címet nem az én képeim alapján kapta a terület....

Néhány nappal ezelőtt, egy szép napsütéses délután nyakamba akasztottam a fotós táskát, és kilátogattam Gyirmótra. A kirándulás és természetfotózás mellett olyan terveim is voltak, hogy kísérleti felvételeket is készítek. Váltogatni terveztem a fehéregyensúlyokat, objektíveket, és legfőképp a még alig használt Reynox konverziós előtétem használatával szerettem volna tapasztalatokat szerezni.

Akkor nézzük: a fehéregyensúly (WB) manuális állítása hasznos, de az átállítás könnyen felejthető, amikor pillanatról pillanatra bújik el majd vissza a napfény. A folyton változó fényviszonyok mellett biztonságosabb az automata beállítás, mint elszíneződött képeket készíteni rakásszám. A lepke túl gyorsan elrepül, és nem jön vissza egy új felvétel kedvéért, hiába hívjuk!

A kézi működtetésű Pentacon fix 100 mm gyújtótávú objektív sok esetben használható, de jellemzően csak statikus témáknál. A lepkék, és más bogarak nem tűrték, hogy 40 cm-re közel menjek hozzájuk, élesreállítás céljából. Nagyon szép lepkéket szalasztottam el azzal, hogy nem volt mód a megfelelő paraméterek beállítására.

Amikor már kellően felbosszantottam magam, elővettem az Olympus ED 70-300 telét. A Reynox-ot ki sem próbáltam, mert ahhoz megint más objektív kellett volna.

Ezt a teleobjektívet már régóta használom, tudtam, ha lepkét, szitakötőt és más rovart akarok fotózni, akkor erre lesz szükségem. Ráadásul nem kell ötméterenként a földre hasalni, majd onnan felállni (az én koromban!)

Persze, így sem voltam maradéktalanul boldog. A tele legkisebb gyújtótávolsága (eq) 140 mm, ami tájkép felvételekhez majdnem teljesen alkalmatlan. Vagy csak alig alkalmas. Mi az, ami megfelelne? Mondjuk: Olympusban gondolkodva egy 18-180 mm utazótele - (eq) 36-360 mm tartományban. De ez újabb 150.000 HUF-ba fájna nekem... :-(

No de hagyjuk a kesergést, nézzük a képeket!

Győr-Gyirmót - Őszi kikerics

Győr-Gyirmót - a távolban egy kócsag

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót - szender

Győr-Gyirmót - szender

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót - Boglárka

Győr-Gyirmót - itt is gémek!

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót - Őszi kikerics

Győr-Gyirmót - Őszi kikerics

A gyirmóti láprét részlete

Győr-Gyirmót - Őszi kikerics

Győr-Gyirmót - Kornistárnics

Ez a védett virág a legkedvesebb növény, amivel eddig a gyirmóti réten találkoztam. Hihetetlenül szép, amint az élénk színe ragyog a nap fényében! Sajnos, ebben az évben túl hamar lekaszálták a rétet, néhány tő kivételével megsemmisítették ezt a kis csodát! Ezeket a felvételeket is csak barátok jelzése alapján sikerült elkészítenem.

Győr-Gyirmót 

A megmaradt néhány tő közelebbről így néz ki. Hát nem gyönyörű?

Győr-Gyirmót - Lecsepült veronika.

Győr-Gyirmót

Több éve fotózom ezeket a szép virágokat, mégsem vagyok képes a nevüket megjegyezni. barátaim rendszeresen tudatják velem, melyik képem mit ábrázol - én viszont azonmód el is felejtem.
Nem tudom tehát, mi a neve, nem tudom a következők nevét sem. Maradjunk abban hogy szép, tetszik...

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót - egy tapsifüles szalad a távolban

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót - Felhők

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót - Láprét

Győr-Gyirmót - Buzogány

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót - Őszi kikerics

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót - Atalanta lepke

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót - Szürkegém

Győr-Gyirmót - Szürkegém elrepül

Győr-Gyirmót 

Győr-Gyirmót - Őszi kikerics

Köszönöm a látogatást, és a türelmeteket, hogy végignéztétek a képeket!

Legyen szép napotok a továbbiakban is!

Bärenschützklamm - Medveszurdok II

Nemrég, amikor az utolsó ausztriai kirándulásomról írtam, egyetlen posztba nem tudtam besűríteni azt a rengeteg élményt, ami a Bärenschützklamm-ban, magyar nevén Medve-szurdokban ért engem. Talán soha nem vettem részt életem során olyan egynapos kiránduláson, ahol ennyi fotót készítettem volna. Ma úgy döntöttem, az első körben bemutatott képeim mellé feltöltök még néhányat a Google képtáramba, és néhány mondatot is írok kíséretként.

Látszólag félelmetes, de biztonságos a közlekedés

Az első képem kissé homályos. Az előző sorozat egyik képéhez írtam már egy fotós barátom érdeklődésére, hogy fotóállvány (tripod) használatára itt nincs lehetőség. Talán egylábú (monopod) állvány szóba jöhet, de én még azzal sem próbálkoznék. Én minden fotómat állvány nélkül, kézből készítettem. Kihasználtam az objektívem legnagyobb fényerejét (sajnos ez max. 3,5 érték volt mindössze), és többnyire ISO 200 érzékenységgel dolgoztam. Ezek mellett bekapcsoltam az Olympus E-510 típusú gépem képstabilizátorát (IS). Ezzel értem el, hogy elegendő hosszú expozíciós időket kapjak a folyó víz leképezéséhez, de még elegendően rövidet ahhoz, hogy a képstabilizátor megfogja a képet az exponálás idejére.

Az első fotóm azt mutatja, hogyan voltak kialakítva azok a létrák, amelyeken a több száz méter szintkülönbséget "leküzdöttük". A vastagabb keresztlécre kellett lépni a talpunk közepével, a vékonyabb betéten pedig a talpunk eleje támaszkodhatott. Így egészen stabil lábtámaszt kaptunk, és kevésbé volt fárasztó, mint ha csak egy ponton támaszkodhatott volna a lábunk. Mindkét oldalon kétsoros karfák voltak elhelyezve, gyerekek és felnőttek méretéhez igazítva. Az egész szerkezet nagyon stabil volt, rengeteg ember súlyának elviselésére képes, és nagyon gondosan karban volt tartva! 

Alattunk zubogott a hegyi patak, felejthetetlen látványt nyújtva!

Bärenschützklamm

Bärenschützklamm

Ha lefelé pillantottunk, néha mégis elfoghatott egy kis izgalom bennünket. Nem nevezném félelemnek, de kétségtelenül ahhoz hasonló volt az érzés. Nem tudom, kinek mit mutat egy ilyen fotó, a térhatás kellő érzékeltetése nélkül.... Ott a helyszínen viszont kapaszkodott mindenki a korlátokba, azt biztosan állíthatom! :-)

Bärenschützklamm

Bärenschützklamm

Bärenschützklamm

Felirat hozzáadása

Bärenschützklamm

A patak csendes, csapadékmentes időben jártunk ott. De elgondolkodtam azon, milyen vízfolyás lehet itt hosszabb esők, vagy éppen hóolvadás idején! 

Bärenschützklamm

Bärenschützklamm

Bärenschützklamm

Bärenschützklamm

Itt már a hegyi vendéglőnél vagyunk - ez az a hely, amiről korábban már írtam. Még most is bosszant, hogy nem kaptam meg a várt jó kis Gössert! :-)))

Fáradt turisták

Hegyi pihenő

Indulás tovább

Barátok (barátnők)

Elhagyva a pihenőt, az utunk utolsó állomása felé indulunk. Az eddigiekhez viszonyítva ez már valóban sétaút volt. A képen egy karcagi baráti család hölgy-tagja, és barátnője látható.

Virág barátaimnak

Itthoni barátaimra gondolva virágot is fotóztam út közben: íme, most átnyújtom szeretettel....!

Teichwirt - Teichalmsee

Teichwirt - Teichalmsee

Teichwirt - Teichalmsee

Teichwirt - Teichalmsee

Teichwirt - Teichalmsee

Teichwirt - Teichalmsee

Teichwirt - Teichalmsee

Leértünk Teichwirt településhez, a Teichalmsee (tó) mellé. Volt egy kis rövid időnk - ez alatt nézelődtünk, és körbesétáltuk a tavat, majd pedig igencsak elfáradva, de kellemes élményekkel telve elindultunk hazafelé.

Ezen a héten újabb kiránduláson veszek részt Ausztriában. Ezúttal az osztrák Duna-kanyarban fogok körülnézni.

Legyen szép napotok!

Kisvasúton a Gemencben

Vannak feldolgozatlan témáim, melyek nekem kedves emlékeket idéznek, Nektek, kedves Barátaim viszont még nem mutattam meg az emlékeket idéző képeimet.

Ezúttal Ausztriából forduljunk vissza 180°-ot, menjünk keletre, és látogassuk meg a Gemenci erdőt, Pörböly térségében. Keskeny nyomtávú vasútra ülünk, és "becsattogunk" kissé a természet lágy ölére!

Ilyen az élet! Nemrég ebben a térségben több méter magasságban állt a víz, eláztatott mindent, amit lehetett, és hatalmas károkat okozott az erdő vadállományában. Gemencnek - mint tudjuk - az a legnagyobb varázsa épp az, hogy óvatos turistáskodás mellett - meg kis szerencsével - a természetes élőterületükön lehetett megfigyelni az erdőlakó kisebb-nagyobb vadakat. Bőven van mocsaras terület a vaddisznók dagonyázásához, őzek, szarvasok számára víz a szomjúság oltásához, gázló- és énekesmadarak számára táplálékszerzéshez, vagy éppen csak egy kis fürdőzéshez. Normális időjárási viszonyok mellett, természetesen.

Idén azonban kifordult a sarkából a rend! Előbb árvíz pusztított állatokat és emberalkotta műtárgyakat, majd a víz levonulása után hatalmas hőség, aszály következett. Az életben maradt állatállományt mentőszigetekre terelték, a be nem fogható gázlómadarak pedig a mocsarak kiszáradása miatt éheztek.

Pörböly, Látogató-központ

Nos, ebben a nem éppen élettel teli időszakban látogattunk el Pörbölyre, hogy az erdőben kiránduljunk egy kicsit. Előbb egy keskeny nyomtávú vasúton utaztunk néhány kilométert, majd gyalog sétálgattunk ez erdőben. 

Ez a kis motoros mozdony vontatta a szerelvényünket

Kisvasút kedvelő barátaim kedvéért - no, meg a magam kedvéért is - több fotót készítettem a vasútról.

Ez a szerelvény vitt bennünket

Régi, keskeny nyomtávú gőzmozdony. Úgy tudom, ünnepnapokon közlekedik.

Vasútmúzeum

Vasútmúzeum

A vasút alig néhány megállónyit közlekedett, a pálya teljes hosszának feléig sem. Az utaskísérő hölgy szerint azért, mert a jelenlegi végállomás (Malomtelelő) után akkora károkat okozott a vízmosás, hogy mostanáig nem tudták a pályát közlekedésre alkalmas állapotba hozni.

Helyismerettel nem rendelkező Olvasóim kérdezhetik, mi az a Malomtelelő? Én sem tudtam addig, amíg itt nem jártam. Kihelyezett tájékoztató táblákról tudtam meg, hogy a korábbi századokban a Duna vízén nagyon sok "hajómalom" működött. Ez úgy nézett ki, hogy építettek egy kisebb, és egy nagyobb hajótestet. A nagyobb hajótestre építették az őrlő szerkezetet. A két hajótestet egymáshoz rögzítették, a kettő közé pedig elhelyezték a víz által forgatott lapátkereket. Az egész - így már komplett - vízikerék által működtetett malomszerkezetet kikötötték, ami következtében a Duna vize a lapátkeréken keresztül működtette a malmot. A Dunán ilyen malmok tucatjai őrölték a gabonát. Télen azonban gyakran befagyott a víz, tavasszal a zajló jég nagy károkat okozhatott a malmok szerkezetében. Ezért a folyómeder mellet kialakítottak egy nagy öblöt, ahol a víz szinte nem is mozgott. Ennélfogva tavaszi jégzajlásra sem kellett számítani. Téli időszakra, amikor a malmoknak amúgy sem szokott sok munkája lenni, ebbe az öbölbe vontatták be a malmokat, itt teleltették át őket. Ez az öböl a "Malomtelelő".

Megérkeztünk a Malomtelelő megállóba

Vadon élő állatot alig láttunk utunk során. Néhány fiatal vaddisznó tűnt fel mindössze az egyik etető környékén. A utunk mentén azonban egy vadmegfigyelőben láthattunk más vaddisznókat, és egy gyönyörű, hatalmas aganccsal rendelkező hím szarvast. Ezekről fotókat is készítettem.

Kiszáradt mocsár

Vadon élő vaddisznók

Aszályban is életképes vasvirág

Gombacsokor

Erdei szemeslepke (hím)

Pókhálós lepke

Szarvastehén a vadmegfigyelőben

Hím szarvas a vadmegfigyelőben

Vaddisznók a megfigyelőben

Szarvasbika a vadmegfigyelőben

Szarvasbika a vadmegfigyelőben

Mivel a természetben jártunk, fotóztam virágot, lepkét, gombát. Madarakat nem, mert a kistestű énekesmadarak csak a hangjuk révén voltak jelen, a gázlómadarak pedig nagy ívben elkerülték a száraz medreket.

Szép napot kívánok Nektek!