Tolnában, Baranyában 1

Van az a szólás-mondás szép anyanyelvünkben, hogy: "Bejártam Tolnát, Baranyát!". Mondja az, aki sokfelé jár - na meg lódítani is akar egy picinykét.

Hogy el ne felejtsem: van egy ilyen, hogy "bakancslista". Blogolvasóknak nem kell magyarázni, hogy mi az. Nekem is van. Laza - nem kicsit. Ez azt jelenti, hogy körülbelül. Hogy ide el szeretnék jutni. Aztán vagy oda megyek, vagy máshová.

Tény, hogy az idein a Gemenci erdő, és környezete nem szerepelt. Aztán Húsvét előtt nagyobb leánykám megemlítette, hogy a húsvét utáni héten szabadságon lesz, és a szabadságát Győrben tölti. Hát ha szabadság, akkor kikapcsolódás... alapból családilag. Adódott, hogy menjünk együtt valahová. Ki tudja, miért, Gemenc jutott az eszembe. Jártunk ott 2013-ban egy kellemes társasággal - hát menjünk most is oda. Térkép, internet... rövid úton választottam egy szálláshelyet Bátaszéken. Ügyintézés, előlegfizetés, aztán húsvét másnapján indulás.

Bátaszék

Ma csak Bátaszékről írok. Előbb egy olyan képet mutatok, ami nekem kedves, tetszős... A kép a szállásunk előteréből, kora esti órában készült.

Bátaszék városát két dolog miatt választotta. Egyik az volt, hogy ott még nem jártam. Másik, hogy innen rövid úton elérhető Pörböly, a kisvasút kiinduló pontja.

Városnézésre- fotózásra csak a hazautazás előtti napon mentünk.Túl sok nevezetességre nem számítottam. Egyetlen dolog, ahol képeket készítettem, a város temploma volt. Az viszont egy kész csoda! Más dolog, hogy minden meglátogatott városban keresem a templomokat, és mindegyiket meglátogatom, amelyiket éppen lehet.

Bátaszék

Benneteket azonban nem szeretnélek templom-mániámmal untatni. Csak egy-két kép, és már megyünk is tovább.

Bátaszék

A templomba "természetesen" bemenni nem lehetett, csak üvegen keresztül, magasra tartott géppel sikerült képet készíteni.

Bátaszék

Egyik oldalsó bejárat kilincse, szép árnyékával...

A szálláshely okozott nem kicsi meglepetést. A hirdetésben városi cím volt megadva, természetesnek vettem, hogy ténylegesen is ott van. Kirándulni ugyan a természetben szeretünk, de az estéket-éjszakákat mégiscsak városi körülmények között... Ráadásul a részletekkel sem foglalkoztam sokat; gyakorlott "utazóként" bizonyos alap dolgok meglétét természetesnek tartottam. 

A megadott címen a tulajdonos fogadott. Széles mosollyal az arcán közölte, hogy a szoba nem itt lesz, hanem egy csodálatos helyen. Menjek utána a kocsival, ő majd mutatja az utat, csak kövessük.

Néhány kilométerre a város széle után már gondolkodóba estem, hová is megyünk? Ekkor a felvezető kocsi ráfordult egy mezei útra, egyenesen a szőlőhegyek irányába. Mit tehettem, követtem. Hosszú és kacskaringót út után egy régi présház előtt álltunk meg. A tulaj büszkén mutatta: ez az!

A döbbenet kiült mindhármunk arcára. Én ennek hangot is adtam: nem erre számítottunk a hirdetés alapján. Hadd ne soroljam, mit ígértek, és mit kaptunk... de a szállásdíj fele már ki volt fizetve,  nem tehettem semmit.

Bátaszéki vendégház

Persze, lehet, hogy másoknak tetszik a hely romantikája. Mondjuk fiatal, egymásba boruló szerelmeseknek, vagy legénybúcsút tartó mulatozóknak. 

Azért megbarátkoztunk a hellyel. A hideg estéken lehetett fűteni a hálószobát palackos gázkályhával. TV és wi-fi helyett korlátlan mennyiségű tücsökzenét hallgathattunk. Volt jó és tiszta levegő, elegendő ásványvíz a szomjoltáshoz, és házi vízellátó rendszer minden más nedves célra. Hogy honnan vették a vizet? Hát jó, hogy ezt csak az utolsó ott töltött napon fedeztem fel 😖😖

Nem részletezem...

A ház rendje, tisztasága és az ágynemű állapota példamutató volt, ezt örömmel elismerem. Bár mindennel ennyire elégedett lehettem volna!

Bátaszék, szőlőhegy

Sarjadó szőlőhajtás

Fő a biztonság

Bejárat az épületbe

Az ajtón 1888-as faragott évszám áll. Az épület valószínűleg akkor készült, eredetileg présház céljára. Ma már más funkciója van. Egy hálószobát tartalmaz, 3 ággyal. Illetve 3 személyre, mert az egyik franciaágy. A nagyobb térben az egyik hosszanti fal mellett beépített modern konyhai eszközök vannak. Ezzel szemben hosszan egymáshoz tolt asztalok. Mulatozáshoz, borozáshoz, udvari sütögetéshez alkalmas, de hát mi nem ezért jöttünk.

A szálláson csak az éjszakákat töltöttük, minden más napon kirándultunk a környéken. Összefoglalva: a célunkat elértük, de legközelebb másik szállást választunk ...

Legyen szép napotok...

Kisvasúton a Gemencben

Vannak feldolgozatlan témáim, melyek nekem kedves emlékeket idéznek, Nektek, kedves Barátaim viszont még nem mutattam meg az emlékeket idéző képeimet.

Ezúttal Ausztriából forduljunk vissza 180°-ot, menjünk keletre, és látogassuk meg a Gemenci erdőt, Pörböly térségében. Keskeny nyomtávú vasútra ülünk, és "becsattogunk" kissé a természet lágy ölére!

Ilyen az élet! Nemrég ebben a térségben több méter magasságban állt a víz, eláztatott mindent, amit lehetett, és hatalmas károkat okozott az erdő vadállományában. Gemencnek - mint tudjuk - az a legnagyobb varázsa épp az, hogy óvatos turistáskodás mellett - meg kis szerencsével - a természetes élőterületükön lehetett megfigyelni az erdőlakó kisebb-nagyobb vadakat. Bőven van mocsaras terület a vaddisznók dagonyázásához, őzek, szarvasok számára víz a szomjúság oltásához, gázló- és énekesmadarak számára táplálékszerzéshez, vagy éppen csak egy kis fürdőzéshez. Normális időjárási viszonyok mellett, természetesen.

Idén azonban kifordult a sarkából a rend! Előbb árvíz pusztított állatokat és emberalkotta műtárgyakat, majd a víz levonulása után hatalmas hőség, aszály következett. Az életben maradt állatállományt mentőszigetekre terelték, a be nem fogható gázlómadarak pedig a mocsarak kiszáradása miatt éheztek.

Pörböly, Látogató-központ

Nos, ebben a nem éppen élettel teli időszakban látogattunk el Pörbölyre, hogy az erdőben kiránduljunk egy kicsit. Előbb egy keskeny nyomtávú vasúton utaztunk néhány kilométert, majd gyalog sétálgattunk ez erdőben. 

Ez a kis motoros mozdony vontatta a szerelvényünket

Kisvasút kedvelő barátaim kedvéért - no, meg a magam kedvéért is - több fotót készítettem a vasútról.

Ez a szerelvény vitt bennünket

Régi, keskeny nyomtávú gőzmozdony. Úgy tudom, ünnepnapokon közlekedik.

Vasútmúzeum

Vasútmúzeum

A vasút alig néhány megállónyit közlekedett, a pálya teljes hosszának feléig sem. Az utaskísérő hölgy szerint azért, mert a jelenlegi végállomás (Malomtelelő) után akkora károkat okozott a vízmosás, hogy mostanáig nem tudták a pályát közlekedésre alkalmas állapotba hozni.

Helyismerettel nem rendelkező Olvasóim kérdezhetik, mi az a Malomtelelő? Én sem tudtam addig, amíg itt nem jártam. Kihelyezett tájékoztató táblákról tudtam meg, hogy a korábbi századokban a Duna vízén nagyon sok "hajómalom" működött. Ez úgy nézett ki, hogy építettek egy kisebb, és egy nagyobb hajótestet. A nagyobb hajótestre építették az őrlő szerkezetet. A két hajótestet egymáshoz rögzítették, a kettő közé pedig elhelyezték a víz által forgatott lapátkereket. Az egész - így már komplett - vízikerék által működtetett malomszerkezetet kikötötték, ami következtében a Duna vize a lapátkeréken keresztül működtette a malmot. A Dunán ilyen malmok tucatjai őrölték a gabonát. Télen azonban gyakran befagyott a víz, tavasszal a zajló jég nagy károkat okozhatott a malmok szerkezetében. Ezért a folyómeder mellet kialakítottak egy nagy öblöt, ahol a víz szinte nem is mozgott. Ennélfogva tavaszi jégzajlásra sem kellett számítani. Téli időszakra, amikor a malmoknak amúgy sem szokott sok munkája lenni, ebbe az öbölbe vontatták be a malmokat, itt teleltették át őket. Ez az öböl a "Malomtelelő".

Megérkeztünk a Malomtelelő megállóba

Vadon élő állatot alig láttunk utunk során. Néhány fiatal vaddisznó tűnt fel mindössze az egyik etető környékén. A utunk mentén azonban egy vadmegfigyelőben láthattunk más vaddisznókat, és egy gyönyörű, hatalmas aganccsal rendelkező hím szarvast. Ezekről fotókat is készítettem.

Kiszáradt mocsár

Vadon élő vaddisznók

Aszályban is életképes vasvirág

Gombacsokor

Erdei szemeslepke (hím)

Pókhálós lepke

Szarvastehén a vadmegfigyelőben

Hím szarvas a vadmegfigyelőben

Vaddisznók a megfigyelőben

Szarvasbika a vadmegfigyelőben

Szarvasbika a vadmegfigyelőben

Mivel a természetben jártunk, fotóztam virágot, lepkét, gombát. Madarakat nem, mert a kistestű énekesmadarak csak a hangjuk révén voltak jelen, a gázlómadarak pedig nagy ívben elkerülték a száraz medreket.

Szép napot kívánok Nektek!

Hercegszántó - Karapancsa

Részletek a Karapancsai Kastély és Major című brossúrából:

"Hercegszántótól nem messze található a Gemenc Zrt. tulajdonában lévő Karapancsai majorság, melyet a Karapancsai erdőtömb ölel körbe. A majorságot körbevevő ősparkban található az 1891-1896 között Habsburg Albert főherceg által építtetett Karapancsai kiskastély, valamint a Frigyes Főherceg által építtetett nagyobb vadászkastély"

Karapancsa, Kiskastély

Karapancsa, Nagykastély

"A XIX.-XX. század fordulóján a gemenci erdőben rendezett vadászatok kedvelt helyszíne volt Karapancsa. A sokácok, szerbek lakta település Bács-Kiskun megye déli határvidékén a Habsburg-ház tescheni hercegi ágának birtokában volt. A Hercegszántóhoz tartozó Karapancsa a család béllyei uradalmának részét képezte."

Karapancsa Csatorna

Karapancsa csatorna

Kis fotós társaságunk számára ide szervezett bajai fotóstársunk kirándulást, és itt rendelt meg számunkra halászlé-ebédet. A kirándulás részeként némi autózás után megálltunk a Karapancsa-csatorna hídjánál. Nagyon szép, háborítatlan természeti környezetet láttunk. Készítettünk tájképeket a víz mentén, "vadásztunk" lepkékre - igazán jól éreztük magunkat. 

Néprajzi bemutató a Kiskastélyban.
Sokác népviseletbe öltöztetett baba

Sokác népviselet - felnőtt leány

De a program kicsit odébb kezdődött. Pár perc alatt megérkeztünk a majorság bejáratához. Egy nagyon szimpatikus hölgy végigvezetett bennünket a fentebb már említett Kiskastélyban berendezett kiállítási termeken. Sokat mesélt mindkét kastély történetéről, az egykor tulajdonos építtető főhercegekről, és az ő idejükben rendezett vadászatokról, vendégjárásról.

A hely vadászkastély jellegét természetesen a vadásztrófeák hangsúlyozzák.
Aranyérmes szervesagancs

A világ harmadik legnagyobb aranyérmes agancsa

Az egykori hercegi tulajdonosokra korabeli fotók emlékeztetnek

Megtudtuk azt is, hogy a nagyobb kastélyban járt és megszállt 1897-ben II. Vilmos német császár, valamint I. Ferenc József császár és király is (K.u.K)

A nagyobb kastély jelenleg magánkézben van, szállodának és már célra hasznosítják, turisták részére nem látogatható.

Turisták részére szálláshely is rendelkezésre áll. Főleg vadászatok idején, és az őszi szezonban népszerű.

Vadászatok elengedhetetlen részvevője a kutya

Lovaskarám és fotósok

"Aki a lovakat szereti, rossz ember nem lehet"

"Akit a lovak szeretnek, rossz ember nem lehet"

Egy karámban - egyebek mellett - lovakat is megfigyelhettünk. Egyik társnőnk nagyon örült ezek láttán, gyermekkori emlékeit juttatta eszébe. Nem is zavartatta magát, közel ment a "négyfős társasághoz", mondhatni játszott velük! Szemmel láthatóan élvezte, hogy újra élhet egykori kedvtelésének!

Miután alaposan körbejártunk mindent, amit megnézhettünk, már jócskán ebédidő lett. Egy gyors telefon a halgazdaságba: percek alatt kész az ebédünk, amire odaérünk, már tálalnak is nekünk!

Készül a halászlé!

Így is volt. A halászlé még a tűz fölött rotyogott egy üstben, maradt annyi idő, hogy néhány fotót készítsünk valamennyien. A teríték már az asztalon volt, épp csak a finom, gyufatésztával készített hallé, és a külön tálcán asztalra tett törpeharcsa-pontyszeletek kiporciózása volt hátra! Mondhatom, csodára étvágygerjesztő volt még a látvány is! Nem meglepő, hogy valamennyien igen jó étvággyal fogyasztottunk belőle!

Ebédünket szintén nagyon finom túrós tészta fogyasztásával folytattuk.

Csepereg az eső! - a csónakázás elmaradt

A programot a Karpancsa csatornán szerettük volna folytatni. Mire a házigazda fölszerelte volna a csónakmotort a ladikra, lassan, de biztosan megeredt az eső. A folyóról történő madárfotózásról az eső miatt nagy bánatunkra le kellett mondani - kis vigasz volt azonban mindannyiunk számára, hogy a hosszú aszály után rendkívül nagy szükség volt a csapadékra.

Az enyhe csalódás ellenére szép napunk volt, köszönhetően a programot szervező fotóstársnak. Köszönjük, Marcsi! :-)

Baja - Görögkeleti szerb temolom

Régi tervem vált valóra idén augusztusban. Egészen pontosan csak részben vált valóra, mert az év eseményei nem kedvezően alakultak. Sok természetfilmet láttam a Gemenci Tájvédelmi Körzet szépségeiről - szerettem volna ezeket saját szememmel is látni. Idén úgy alakult, hogy kedvelt fotóstársak közreműködésével - feleségemmel együtt - Bajára utaztunk egy rövidke időre. Innen aztán lehetséges volt a tájegység egy kis részét megtekinteni.

A mai posztomnak azonban nem ez a témája, hanem Baja város egy gyönyörű templomának a bemutatása. Számomra különleges templomról van szó, hisz görögkeleti szerb templomot alig láttam eddig. Romániában, Aradon vethettem egy pillantást az ottani templom nagyon szép belsejére, és Magyarországon, Szentendrén láttam hasonlót.

A templom külső képe

Görögkeleti szerb templom. Késő barokk, 1790 körül épült. Ikonosztáza és berendezése is késő barokk stílusban készült, a XVIII. század végén.
Ikonosztáz festményeit Arszenije Teodorovics festette, 1972-ben.
/Tábla a templom falán/

Baja - görögkeleti szerb templom

Baja - görögkeleti szerb templom

Baja - görögkeleti szerb templom

Baja - görögkeleti szerb templom

Baja - görögkeleti szerb templom

Baja - görögkeleti szerb templom

Baja - görögkeleti szerb templom

Baja - görögkeleti szerb templom

Baja - görögkeleti szerb templom

Baja - görögkeleti szerb templom

Baja - görögkeleti szerb templom

Az összes fotót vaku használat nélkül, kézből készítettem. Vakuval talán szebb képek készülhettek volna, de ez egyrészt tilos, másrészt tudjuk, hogy a vaku erős fénye kedvezőtlen hatással lehet az értékes, régi festményekre.
Remélem, így gyenge minőségben is tetszeni fog Nektek, mint ahogy nekem is kedves emlék minden fotó, és minden nap, amit Baján és környékén, baráti társaságban tölthettem.

Természetesen az utazás más eseményeiről is lesz beszámoló - olyan ütemben, ahogy a fotóim feldolgozásával haladok előre.

Legyen szép napotok!