Nádasdi-blog: Kincses Gyirmót

Régi olvasóim tudják rólam, hogy szeretem a természetet járni, és fényképen rögzíteni az elém kerülő szép dolgokat. Városképeket, tájakat, virágokat, madarakat... Lehetnek ezek a közvetlen közelemben, vagy kissé távolabb, ha lehetőségem van kisebb utazásokra. Képeim azután - más fotósok, barátok képeivel együtt - az internetre kerülnek, és akinek kedve van hozzá, megnézheti őket. Hasonlóképpen, mint ahogy én is megnézem más fotóstársak képeit. Természetes, hogy ami közel van hozzánk, azt gyakran látjuk, kissé megszokottá válik. Egyszer csak arra figyelünk fel, hogy hogy kis hazánk máshol élő állampolgárai elismeréssel nyilatkoznak a nekünk megszokott, alig feltűnő természeti értékekről. Így figyeltem fel arra, hogy egy általam is gyakran látogatott területet "Kincses Gyirmótnak" nevezett egy Budapesten élő természetjáró hölgy.

Ezt követően még gyakrabban látogattam ki a Győr melletti területre, és még alaposabban figyeltem arra, ami ott található. Megjegyzem, mert az igazsághoz tartozik, hogy ezt a kitüntető címet nem az én képeim alapján kapta a terület....

Néhány nappal ezelőtt, egy szép napsütéses délután nyakamba akasztottam a fotós táskát, és kilátogattam Gyirmótra. A kirándulás és természetfotózás mellett olyan terveim is voltak, hogy kísérleti felvételeket is készítek. Váltogatni terveztem a fehéregyensúlyokat, objektíveket, és legfőképp a még alig használt Reynox konverziós előtétem használatával szerettem volna tapasztalatokat szerezni.

Akkor nézzük: a fehéregyensúly (WB) manuális állítása hasznos, de az átállítás könnyen felejthető, amikor pillanatról pillanatra bújik el majd vissza a napfény. A folyton változó fényviszonyok mellett biztonságosabb az automata beállítás, mint elszíneződött képeket készíteni rakásszám. A lepke túl gyorsan elrepül, és nem jön vissza egy új felvétel kedvéért, hiába hívjuk!

A kézi működtetésű Pentacon fix 100 mm gyújtótávú objektív sok esetben használható, de jellemzően csak statikus témáknál. A lepkék, és más bogarak nem tűrték, hogy 40 cm-re közel menjek hozzájuk, élesreállítás céljából. Nagyon szép lepkéket szalasztottam el azzal, hogy nem volt mód a megfelelő paraméterek beállítására.

Amikor már kellően felbosszantottam magam, elővettem az Olympus ED 70-300 telét. A Reynox-ot ki sem próbáltam, mert ahhoz megint más objektív kellett volna.

Ezt a teleobjektívet már régóta használom, tudtam, ha lepkét, szitakötőt és más rovart akarok fotózni, akkor erre lesz szükségem. Ráadásul nem kell ötméterenként a földre hasalni, majd onnan felállni (az én koromban!)

Persze, így sem voltam maradéktalanul boldog. A tele legkisebb gyújtótávolsága (eq) 140 mm, ami tájkép felvételekhez majdnem teljesen alkalmatlan. Vagy csak alig alkalmas. Mi az, ami megfelelne? Mondjuk: Olympusban gondolkodva egy 18-180 mm utazótele - (eq) 36-360 mm tartományban. De ez újabb 150.000 HUF-ba fájna nekem... :-(

No de hagyjuk a kesergést, nézzük a képeket!

Győr-Gyirmót - Őszi kikerics

Győr-Gyirmót - a távolban egy kócsag

Győr-Gyirmót

Győr-Gyirmót - szender

Győr-Gyirmót

Győr-Gyirmót - Boglárka

Győr-Gyirmót - itt is gémek!

Győr-Gyirmót

Győr-Gyirmót - Őszi kikerics

A gyirmóti láprét részlete

Győr-Gyirmót - Őszi kikerics

Győr-Gyirmót - Kornistárnics

Ez a védett virág a legkedvesebb növény, amivel eddig a gyirmóti réten találkoztam. Hihetetlenül szép, amint az élénk színe ragyog a nap fényében! Sajnos, ebben az évben túl hamar lekaszálták a rétet, néhány tő kivételével megsemmisítették ezt a kis csodát! Ezeket a felvételeket is csak barátok jelzése alapján sikerült elkészítenem.

Győr-Gyirmót

A megmaradt néhány tő közelebbről így néz ki. Hát nem gyönyörű?

Győr-Gyirmót - Lecsepült veronika.

Győr-Gyirmót

Több éve fotózom ezeket a szép virágokat, mégsem vagyok képes a nevüket megjegyezni. barátaim rendszeresen tudatják velem, melyik képem mit ábrázol - én viszont azonmód el is felejtem.
Nem tudom tehát, mi a neve, nem tudom a következők nevét sem. Maradjunk abban hogy szép, tetszik...