Kisvasúton a Gemencben

Vannak feldolgozatlan témáim, melyek nekem kedves emlékeket idéznek, Nektek, kedves Barátaim viszont még nem mutattam meg az emlékeket idéző képeimet.

Ezúttal Ausztriából forduljunk vissza 180°-ot, menjünk keletre, és látogassuk meg a Gemenci erdőt, Pörböly térségében. Keskeny nyomtávú vasútra ülünk, és "becsattogunk" kissé a természet lágy ölére!

Ilyen az élet! Nemrég ebben a térségben több méter magasságban állt a víz, eláztatott mindent, amit lehetett, és hatalmas károkat okozott az erdő vadállományában. Gemencnek - mint tudjuk - az a legnagyobb varázsa épp az, hogy óvatos turistáskodás mellett - meg kis szerencsével - a természetes élőterületükön lehetett megfigyelni az erdőlakó kisebb-nagyobb vadakat. Bőven van mocsaras terület a vaddisznók dagonyázásához, őzek, szarvasok számára víz a szomjúság oltásához, gázló- és énekesmadarak számára táplálékszerzéshez, vagy éppen csak egy kis fürdőzéshez. Normális időjárási viszonyok mellett, természetesen.

Idén azonban kifordult a sarkából a rend! Előbb árvíz pusztított állatokat és emberalkotta műtárgyakat, majd a víz levonulása után hatalmas hőség, aszály következett. Az életben maradt állatállományt mentőszigetekre terelték, a be nem fogható gázlómadarak pedig a mocsarak kiszáradása miatt éheztek.

Pörböly, Látogató-központ

Nos, ebben a nem éppen élettel teli időszakban látogattunk el Pörbölyre, hogy az erdőben kiránduljunk egy kicsit. Előbb egy keskeny nyomtávú vasúton utaztunk néhány kilométert, majd gyalog sétálgattunk ez erdőben. 

Ez a kis motoros mozdony vontatta a szerelvényünket

Kisvasút kedvelő barátaim kedvéért - no, meg a magam kedvéért is - több fotót készítettem a vasútról.

Ez a szerelvény vitt bennünket

Régi, keskeny nyomtávú gőzmozdony. Úgy tudom, ünnepnapokon közlekedik.

Vasútmúzeum

Vasútmúzeum

A vasút alig néhány megállónyit közlekedett, a pálya teljes hosszának feléig sem. Az utaskísérő hölgy szerint azért, mert a jelenlegi végállomás (Malomtelelő) után akkora károkat okozott a vízmosás, hogy mostanáig nem tudták a pályát közlekedésre alkalmas állapotba hozni.

Helyismerettel nem rendelkező Olvasóim kérdezhetik, mi az a Malomtelelő? Én sem tudtam addig, amíg itt nem jártam. Kihelyezett tájékoztató táblákról tudtam meg, hogy a korábbi századokban a Duna vízén nagyon sok "hajómalom" működött. Ez úgy nézett ki, hogy építettek egy kisebb, és egy nagyobb hajótestet. A nagyobb hajótestre építették az őrlő szerkezetet. A két hajótestet egymáshoz rögzítették, a kettő közé pedig elhelyezték a víz által forgatott lapátkereket. Az egész - így már komplett - vízikerék által működtetett malomszerkezetet kikötötték, ami következtében a Duna vize a lapátkeréken keresztül működtette a malmot. A Dunán ilyen malmok tucatjai őrölték a gabonát. Télen azonban gyakran befagyott a víz, tavasszal a zajló jég nagy károkat okozhatott a malmok szerkezetében. Ezért a folyómeder mellet kialakítottak egy nagy öblöt, ahol a víz szinte nem is mozgott. Ennélfogva tavaszi jégzajlásra sem kellett számítani. Téli időszakra, amikor a malmoknak amúgy sem szokott sok munkája lenni, ebbe az öbölbe vontatták be a malmokat, itt teleltették át őket. Ez az öböl a "Malomtelelő".

Megérkeztünk a Malomtelelő megállóba

Vadon élő állatot alig láttunk utunk során. Néhány fiatal vaddisznó tűnt fel mindössze az egyik etető környékén. A utunk mentén azonban egy vadmegfigyelőben láthattunk más vaddisznókat, és egy gyönyörű, hatalmas aganccsal rendelkező hím szarvast. Ezekről fotókat is készítettem.

Kiszáradt mocsár

Vadon élő vaddisznók

Aszályban is életképes vasvirág

Gombacsokor

Erdei szemeslepke (hím)

Pókhálós lepke

Szarvastehén a vadmegfigyelőben

Hím szarvas a vadmegfigyelőben

Vaddisznók a megfigyelőben

Szarvasbika a vadmegfigyelőben

Szarvasbika a vadmegfigyelőben

Mivel a természetben jártunk, fotóztam virágot, lepkét, gombát. Madarakat nem, mert a kistestű énekesmadarak csak a hangjuk révén voltak jelen, a gázlómadarak pedig nagy ívben elkerülték a száraz medreket.

Szép napot kívánok Nektek!