Sopron, Károly-magaslat

A hét közepén már erősen tanakodtam magamban, hová menjek kirándulni a hét vége felé. Nem könnyű a döntés, mert a naptáram eléggé tele van bejegyzésekkel, hívogató kiránduló hely sok van, ha nem is túl közel, meg hát lusta is vagyok, nem kicsit... :-)

Hétköznapban gondolkodtam... Részben, mert a hétvégém foglalt volt családi okokból, részben pedig azért, mert a valaha nagyon kedvelt szombat-vasárnapi kirándulások varázsa valahogy elmúlt. Egy ideje szívesebben megyek hét közben.

Csütörtök este volt, amikor döntésre jutottam. Pénteken Sopronba fogok menni, mégpedig azért, hogy felkeressem a Károly-kilátót. "B" terv városnézés volt, abban az esetben, ha nejem is kedvet kapna az utazáshoz. Ő azonban úgy döntött, hogy itthon marad - akkor irány a Károly-magaslat!

Van - súlyra - fél kilónyi Sopron térképem. A turista változat azonban már annyira régi, hogy inkább egy friss város-térképet vittem magammal. Úgy láttam, a hegyben kanyargó utak elég jól rá vannak rajzolva, el fogok igazodni rajta.

Jaaaa, így láttam Győrben, de Sopronban már nem így láttam. De csak sorjában...

Ciklámen

 Tudtam, hogy Sopronban, a hegyben sok helyen terem a ciklámen. Mivel ezt a kis virágot is nagyon kedvelem, elsőnek ciklámen-fotókat terveztem készíteni. Biztosra akartam menni, ezért a Szanatórium környéki erdőbe mentem... ott ugyanis már néhány évvel korábban fotóztam cikláment. Kérdés csak az volt, ebben az évszakban nyílik-e még egyáltalán!

Ciklámen

Szerencsém volt! Viszonylag kis területen, de sok szép virág nyílt; bár látszott, nem fog sokáig tartani a virágzás. (A képeket Olympus Zuiko Digital 70-300 mm. objektívvel készítettem). Miközben a fotózással voltam elfoglalva, megállt mellettem egy sétáló hölgy, és érdeklődve figyelte, mit művelek. Rövid beszélgetés közben elmondta, hogy szerencsém van ezekkel a virágokkal, mert sehol máshol a hegyben már nincs nyíló virág.

Az első programpont tehát teljesült, most keressem meg a Károly-kilátó fel vezető utat jelző táblát! Nem találtam... Elővettem a térképemet, azért hoztam magammal elvégre... nézem, nézem... sok út van a térképen, a terepen meg háromszor annyi! Turistajelzések tömkelege, a térképemen meg egy se! Na, kérdem magamtól, hogy lesz ebből Károly-kilátó?

Úgy okoskodtam, hogy minden bizonnyal a legszélesebb, legtöbbet járt utak vannak rajta a térképemen. Elindultam tehát a Ciklámen-tanösvénynek nevezett úton, gondoltam, majd nagyon figyelek, hol kell jobbra, hol meg balra letérni a célom felé. Mentem, mendegéltem... közben volt néhány objektum, melyek igazolták nekem, hogy a térkép szerint jó irányban haladok. Aztán egy kereszteződésben találtam magam: előttem is út, jobbra is, balra is... térképen ennél kevesebb, egyenesen meg turistajelzés semmi! Mit tehettem? Ösztönösen arra fordultam, amelyik irányban a legtöbb jelzés volt. Egy idő után aztán gyanús lett a dolog, mert folyamatosan lejtőn lefelé vitt a választott út, így pedig nem nagyon lehet csúcsra jutni! Megfordultam, vissza ahonnan jöttem, és most már a másik irányt választottam. Az ment is meredeken fölfelé! Jaj de jó, szuszogtam, biztos most már a csúcs felé haladok!

TV-torony

Kiértem egy nagy, gazos, hosszú sétányra. balra mellettem egy drótkötél-pálya, előttem keskeny gyalogösvény, jobbra irdatlan meredek emelkedő, és egy bazi-nagy tábla: Sípálya! Bosszantott a dolog, sehol egy pár síléc nincs nálam, nem is tudok síelni... még ha korcsolyapálya lenne jéggel, azt bevállalnám... de sípálya! És még csak a felvonó sem működik! De ott jó magasan legalább láttam a TV-tornyot!

Na, jól eltévedtem... gondoltam magamban, és búsan elindultam visszafelé. Közben bekaptam néhány szem szőlőcukrot, energiaforrás és idegcsillapító gyanánt, mert aznap még semmit nem ettem. 

Hát akkor most merre is van a Károly-kilátó? Szerintem erre nincs, menjünk vissza a "kályhához" - mármint ahhoz a ponthoz, ahol letértem a helyes útról. 

Hová jutottam, nem hiszitek el: oda, ahol a cikláment fotóztam!

Innen indult a sok jelzett, meg nem jelzett út az erdőbe. Meg van egy nagy szálloda, parkoló, meg sok ember.

Böngészem a térképet, próbáltam kizárni a már ismert, de nem helyes irányokat. Egy láthatóan tanácstalan négytagú család nagyon megörült a kezemben lévő térképnek, és mind a négyen egyszerre németül kezdtek beszélni hozzám. Én egyáltalán nem beszélek németül, mondtam nekik: "Niksz dájcs" - amiről azt hiszem, valami olyasmit jelent, hogy nem tudok németül. Akkor nevetni kezdtek, és magukra mutatva mondták: "Polszki". Ez meg azt hiszem, azt jelenti, hogy ők lengyelek. Akkor a férj kezébe nyomtam a térképemet, igazodjon el rajta ha tud! Láttam rajta, teljesen meg van zavarodva... pár perc múlva visszaadta a térképet, aztán elköszöntek, és elindultak valamerre.

Daloskő emlékhely

Közben én arra a döntésre jutottam, hogy a kék háromszög jelzésen fogok újabb kísérletet csinálni. Ezt a jelzést ugyanis többször láttam ez eddigiekben, lehetségesnek tartottam, hogy ez lesz a megfelelő útvonal. Miért ne próbálnám ki?

Elindultam rajta. Már haladtam egy ideje. Jött velem szemben két hölgy - büszkeségemet félretéve megkérdeztem tőlük, jó irányba haladok-e a Károly-kilátó felé? Mondták, menjek egyenesen, aztán a lejtőn fölfelé, a "plató" előtt forduljak jobbra. Akkor eszembe jutott, hogy nőktől kaptam az instrukciót, akiknél néha fordítva vannak a dolgok: balra van a jobb. Lehet, hogy nem is jobbra, hanem balra kell fordulni a sípályáról? Vissza megint, és a sípályát keresztezve indultam tovább.

Mentem... közben megint láttam épített pihenő helyeket, melyeket a térképem jelzett, és valóban erre (is) el lehetett jutni a kilátóhoz. Ez megnyugtatott, de biztonság okán a Daloskőnél egy urat is megkérdeztem a helyes irány felől. Jó felé megyek - mondta. Nahát ugye, mégiscsak balra van a jobb! :-)

Közben egy helyen ki volt írva, hogy a Károly-magaslat 1,3 km távolságra van. Jó, akkor már biztos, mégis irányban vagyok.

Legyalogoltam - saccom szerint - egy jó kilométert. Aztán majd a guta ütött meg - megint kijutottam a sípályára! Oda, ahonnan egyszer már visszafordultam, másodszor jobbra majd balra kanyarodtam - csak most körülbelül olyan 10 méterrel magasabban, mint ahol az előző kereszteződés volt! Tehát igazuk volt az anyókáknak, csak azt nem mondták, hányadik ösvényen forduljak jobbra! Azt meg honnan tudtam volna, hogy kettő is van? Akkor jöttem rá, hogy az az egy kilométeres kanyar azért van, hogy szerpentin módjára könnyebbé tegye a szintkülönbség leküzdését. A nénik pedig nekiküldtek a sípálya emelkedőjének, hogy annak a tetején forduljak jobbra.

Megjelentek az őszi színek

Ekkor már tényleg megnyugodva, lazán sétáltam tovább. Tudtam, nem lehet messze a kilátó. Volt időm is, kedvem ia a megjelenő őszi színekben gyönyörködni.

Ellenfényben

Károly-kilátó

És íme: mai túrám fő célpontja, a Károly-kilátó. 

Leültem pihenni, mielőtt felmegyek a tetejére. A toronymászásról mégis lemondtam, mert érkezett egy igen hangos, nagy létszámú középiskolás korosztályú társaság, akik szinte azonnal "birtokba vették" a tornyot is, a környezetet is. Szomjas voltam, büfé nem volt, ezért aztán visszafelé vettem az utam.

TV-torony a kilátótól visszafelé jövet

Ahogy jöttem elfelé a kilátótól, feltűnt a fák között a TV-torony. Érdekes, szép látványt nyújtott, kedvem támadt fotózni.

TV-torony

A torony lábától, ellenfényben

Panoráma

Visszafelé úton már nem tettem meg a kerülőket, hanem a sípálya lejtőjén jöttem le. Gyönyörű panoráma tárult elém. A kép jobb felső részén a Fertő-tó távoli vize látható.

Imola

Végezetül egy virágfotó... virággal kezdtem, virággal fejezem be.

Legyen szép napotok!