A soknapos "nemszeretem" esős, ködös idő - a sok bosszankodás mellett - alapos hiányérzetet keltett bennem. Hiányzott a mozgás, utazgatás, fotózás - hiányzottak az új élmények. Terveket persze szőttem magamban, azt gondoltam el, hogy néhány közeli város adventi forgatagát meg fogom látogatni, és ha kedvezően alakulnak a dolgaim, akkor az esti kivilágításról és készítek képeket. Első körben Sopron, Veszprém és Székesfehérvár meglátogatása szerepelt a listámon. Sajnos - bár Veszprém van a legközelebb lakóhelyemhez, éppen oda bonyolult kissé eljutni. Nem részletezem, miért, nem gondolom, hogy bárkit is érdekelne.
A fotós szemmel is jó idő csak nem akart megérkezni, bár a meteorológia kedvező jelentéseket adott napokkal előre. Végül aztán fogtam magam, és a nagy köd ellenére vonatra ültem. Bíztam benne, hogy a vonat el sem téved, nem is ütközik semmivel... oda is érek Sopronba egy darabban, és haza is jutok ugyanígy.
Aggódva figyeltem az ablakon át, hogy alakul a ködhelyzet. Már Kapuváron is túl jártunk, és még semmi javulás. Aztán nem sokkal Sopron előtt olyan sűrű lett a köd, alig lehetett látni még a párhuzamos vágányokon szembe jövő szerelvényeket is! És láss csodát: Sopronban semmi köd, csak az ilyenkor elfogadható párásság, és szürke, színtelen égbolt. Hogy nincs köd, annak örültem, hogy ilyen az égbolt, annak nem... még elő se vettem a fényképezőgépemet, de már felsejlettek a lelki szemeim előtt a beégett-eges fényképeim... Hiába tudtam, hogy esti képekért jöttem, ismerem magam annyira, hogy úgysem tartom a hátizsákban a fotómasinámat órákon át.
Sopron |
Még kora délután volt, amikor megkezdtem a fotósétát. A korábbi, nyári, napos fotózásaim (sok képem gyűlt össze eddig a városról) ellenére most is sok képet készítettem.
Sopron - Storno-ház |
Jártam a Várkerület utcáit, újra megnéztem a már jól ismert épületeket, de új felfedezéseket is tettem! Sopron csodás város, tele van meglepetésekkel! Rengeteg az átjáróház a párhuzamos utcák között. Ha ilyen helyekre bemegy az ember, mindig talál valami újat, érdekeset, amit még nem látott! Talán még a helyiek sem ismernek mindent, nemhogy az évente kétszer ide látogató turista! :-)
Sopron főtere |
Némi nagyképűséggel azt mondhatom, Sopronban nem az utcanevek alapján, térképpel közlekedek, hanem helyismeret alapján (természetesen ez csak a szoros belvárosra igaz). Így aztán azt sem tudom pontosan, hogy hívják ezt a teret, ahol a fenti fotó készült. De nem is ez a fontos, a lényeg az, ide fogok visszajönni sötétedés után.
Úgy döntöttem, addig fölmegyek a Tűztoronyba! Igen régen jártam ott utoljára, évekig volt felújítás alatt. Reméltem, lesz olyan szerencsém, hogy készíthetek néhány képet a városról a torony erkélyéról.
A Tűztoronyban |
Már a felfelé út is kész kaland. Modern beléptető rendszer... a megvásárolt jegyet be kell mutatni egy vonalkód olvasó masinának, ami nem nagyon akarja a vonalkódot olvasni... aztán kitartó próbálkozás után csak sikerült neki, és megkaptam a zöld jelzést.
Tűztorony - csigalépcső |
Előbb még viszonylag jól járható lépcsőn lehet haladni felfelé, a lépcsőfordulókban - kis szobácskákban - még pihenni is lehet. Aztán ahogy a torony karcsúsodik, úgy keskenyedik a lépcső is. Tériszonyos látogatóknak meggondolandó, vagy alapos kapaszkodás ajánlott!
Soproni háztetők |
A körerkélyig mentem felfelé... lehetett volna tovább is, de az óraszerkezetre nem voltam kíváncsi. Eddig is annyira keskeny helyen kellett feltornászni magam, hogy alig fértem el a kis fotós hátizsákommal a hátamon.
Soproni háztetők |
A látvány még december közepén is szép. Persze, majd a tavasszal, vagy a nyáron, szép fények mellett lesz az igazi. (Meg kell nézni akkor is!)
Soproni háztetők |
Csak kézből fotóztam, nem raktam össze a fotóállványt. Míg lent a talajszinten szélcsendes idő volt, itt a toronyerkély magasságában elég erős, és hideg szél fújt. Úgy gondoltam, ebben a szélben nem venném sok hasznát az állványnak.
Soproni háztetők |
Sopronban sok templom található. A legszebb látvány azokba az irányokba esett, ahol a templomok tornyai igazán szép látványt nyújtottak.
Soproni háztetők |
Soproni háztetők |
Soproni háztetők |
Soproni háztetők |
Sok felvételt készítettem, ezekből sokat ki is selejteztem különféle okoknál fogva. Emlékképek azonban maradtak... és ez a fontos elsősorban, azt gondolom.
Tűztorony lépcsője |
A toronyból lejönni nagyobb kaland volt, mint oda feljutni. Felülről nézve ugyanis rosszabb a térlátás, nehezebb "képbe helyezni", hová is lépjen az ember. De jelentem, baj nélkül sikerült! :-)
Csigalépcső |
Tűztorony lépcsője |
Itt már egész kényelmes volt, szinte megkönnyebbültem! :-)
Tűztorony |
A toronylátogatás után a Vársétányon folytattam az utam. Egy pillantás még a toronyra... az itt is látható körerkélyen fotóztam még pár perce.
Köszönöm, hogy velem tartottatok. A következő posztomban néhány esti felvételt fogok bemutatni.
1 megjegyzés:
Jó pár évvel ezelőtt jártam én is Sopronban, kellemes emlékeket idéztél fel bennem a fotóiddal. A toronyban készített képeid közül különösen szívmelengető érzés volt látni a gótikus Kecske templomot (ez nálam már szinte mánia). Várom a folytatást is!
Megjegyzés küldése