2014. április 29., kedd

Komáromi erődtúra

Április utolsó hétvégéje... többnapos morcos időjárási front éppen véget ért, vasárnap ragyogó napsütés volt reggeltől kezdve! Pontosan olyan, mint amilyet reméltem erre napra. Nem volt tehát akadálya, hogy kis fotós-kirándulós társaságunk összejöjjön Komárom mellett, a Koppánymonostori erőd melletti parkolóban. Minden adott volt arra, hogy a tervezett erődbejárást megtegyük, képeket készítsünk, és szép élményeket raktározzunk el a memóriánkban erről a napról.
Külön öröm volt számomra, hogy ezen a találkozón megismerhettem két Szlovákiában élő fotós hobbytársat (és egyikük Családját is), akikkel csak az interneten keresztül volt kapcsolatom. Megismertem továbbá egy szimpatikus szombathelyi házaspárt, akiket a már jól ismert Kis Tóth László barátom mutatott be. Már a parkolóból olyan jó hangulatban indultunk az erőd bejárata felé, mint ha csupa régről ismert barát jött volna össze!
Indulás az erőd bejáratához
Nyitáskor már az erődben voltunk. Éppen akkor készülődött egy másik társaság is az erőd bejárásához. Várakozni sem kellett, perceken belül jött egy idegenvezető, és máris indulhatott a séta.
Idegenvezető
Az ilyenkor szokásos általános történeti ismertetés után máris az egykori erőd lóistállóiban jártunk. Kicsit furcsálltam, hogy itt kezdtünk - ennek nyilván az volt a praktikus oka, hogy ez a rész volt a legközelebb. Kimerítő tájékoztatást kaptunk arról, hogyan helyezték el a huszár-lovakat annak idején.
Várudvar
Itt már az erőd belső udvarán vagyunk. Egy apró momentum ahhoz, hogy érzékelhessük, mekkora méretekben kell gondolkodni, ha képet szeretnénk kapni az erőd igazi nagyságáról.
Lőképző oktatóterem a Horthy-korban, a két világháború között.
Ha a komáromi erődről van szó, nekem azonnal az 1849-ben véget ért szabadságharc utolsó nagy fegyverténye, az erőd megtartása jut eszembe. Pedig logikusan gondolkodva a tudni kellene, hogy a történet itt nem ért véget. Mi lett a sorsa az erődnek közvetlenül a magyar hadak elvonulása után? Ezt még tanulmányozni fogom, szakirodalmat keresek erről. Nem értem ugyanis, hogy lehet, hogy iskolai tanulmányaim szerint Klapka György tábornok 1849-ben várparancsnok volt itt, holott egyes források 1850-re teszik az építés kezdetét. Tudom persze, hogy a főhadiszállás nem itt volt, de nem gondolom, hogy ez az erődítmény akkor még nem is létezett. Majd kiderítem, hogy is volt ez igazából.
(Úgy látszik, öregszem. Egy bölcs azt mondta, az ember akkor tudja meg, hogy öregszik, amikor érdekelni kezdi a történelem) :-)
Ez után a kitérő után térjünk vissza a Monostori erődbe, ugyanis a kép tanúsága szerint a két világháború között itt állomásozó lövészek oktató termében járunk. Itt természetesen lövészeteket nem végeztek, csak a lőtan elméleti oktatását végezték.
Híradástechnika
Egy kis külön teremben világháborús híradástechnikai berendezéseket is láthattunk.
Oktatóterem
Megszívlelendő tudnivalók gyalogos lövészeknek.
Huszár laktanya (körlet)
A következő megtekintett helyszín - múzeum jelleggel - vissza vitt bennünket képzeletben az erőd hőskorába. Láthattunk egy legénységi szállást, korhű (jellegű) módon berendezve. (A kis nyuszi képe nem "korhű", egy gyerekeknek rendezett húsvéti játék elkallódott kelléke).
Huszárkörlet más nézőpontból
A legénységi körlet folyosója. Érdekes fényhatást eredményez a sötét térbe betörő külső fényözön
Szovjet lőszer raktár
A II. Világháború után a hazánkban állomásozó szovjet-orosz alakulatok használták az erőd helyiségeit. Hihetetlen mennyiségű anyagot halmoztak fel itt, a legkülönbözőbb lőszer fajtákból. Mondhatom, ijesztő számokat mondott az idegenvezető, amikor arról beszélt, mennyi lőszert vittek el a rendszerváltás utáni kivonuláskor. Még az is sok volt, ami "véletlenül" visszamaradt...
Írásos emlékek szovjet katonáktól
Nem csak lőszer volt felhalmozva az erődben, hanem nagy létszámú szovjet katona is állomásozott a falak között. Nagyon sok helyen olvashatók a falba vésett üzenetek, nevek, városok, otthon hagyott kedvesek nevei.
Duna-bástya
Új helyszínt látogatunk meg. Ez a Duna-bástya. Innen jól be lehetett látni a folyót, a szemben lévő partot, észlelhető volt az esetleges ellenséges csapatmozgás. Békeidőben pedig kényelmes kijárás volt a folyóra.
Kis csoportunk hallgatja az idegenvezető tájékoztatóját
Bokrokkal benőtt sáncoldal a Dunával
Az erőd "fénykorában" természetesen nem így nézett ki a sáncoldal. Ma már a folyó egy jelentős része alig látható, itt már jól elbújhatna az ellenség! :-) Szerencsére ma ettől nem kell tartani...
Ágyú, és a szakértő KTL barátunk!
Az erőd egy szakaszán haditechnikai park (bemutató) van berendezve. Itt a második nagy háború, és az utána következő évek fegyvereiből láthatunk néhányat.
155 mm űrméret
Ágyú a XIX. századból
Az ágyúba ütött évszám szerint a szabadságharc utáni években készülhetett. Valószínűleg ez a legrégebbi ágyú, amely ma az erőd területén megtekinthető.
Az ágyún - várvédő hősökre emlékezve - egy darabka nemzeti színű szalagot helyeztünk el.
Csoportkép készül!
Végezetül egy kép a vármúzeumból
Nagy vonalakban ennyiben foglalhatnám össze a túránk első felét. A történetnek azonban még nincs vége! A Monostori erőd (kisebb részének) megtekintése után átmentünk a Dunán, és Komarno-ban, Öreg-Komáromban folytattuk a kirándulásunkat.
Arról majd legközelebb.....
Legyen szép napotok!

2 megjegyzés:

Miriam P. írta...

Ügyes Blog, szép felvételekkel. Jól összejött a "kis" csapat, bíztosan jól telt :-))) Baráti üdvözlet: M...

Névtelen írta...

Szép napotok lehetett. Érdekes beszámoló.