A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Grinzing. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Grinzing. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 19., vasárnap

Krems (A) - és egy kis meglepetés

Utolsó ausztriai társasutazásom - program szerinti - harmadik, egyben utolsó állomása Krems város nevezetességeinek meglátogatása volt. Mint Melk esetében, itt is már másodszor jártam. Emiatt keveset fotóztam, hisz az előző, két évvel korábbi utam idején sokkal jobbak voltak a fények fényképezéshez. Egyébként sem akartam ugyanarról a változatlan témáról ok nélkül szaporítani képeim számát. Ettől függetlenül néhány friss képet azért mutatok...
Krems -Ausztria
Krems - Ausztria
Krems temploma
Csodaszép ólomkristály ablak a templomban
Gyertyák az üdvösségért
Mint említettem, viszonylag keveset fotóztam, ráadásul a képeimmel sem voltam igazán elégedett. Emiatt beteszem a két évvel ezelőtti kirándulásom posztjának linkjét - aki megnézi, a fentieknél szebb képeket fog látni... :-)

http://nadasdiszabo.blogspot.hu/2013/09/villamlatogatas-ausztriaban-krems.html

Erdélyiné Magdikánál lassan már hagyomány lesz,  hogy terven kívüli, meglepetés programokat iktat be a nap végére. Így volt ez ezen az úton is! Útban hazafelé bementünk Bécsbe, mégpedig egy kis bort kóstolni Gringzingbe, a város - egykor - nagyon híres mulató negyedébe. Jót derültem azon, hogy a városrész legforgalmasabb utcája ott is épp úgy fel volt túrva valami közműfektetés okán, mint amit itthon, Győrben is teljesen megszokunk már. A busznak emiatt nem kis gondot okozott, hol álljunk meg: végül is sikerült. Leszálltunk, és besétáltunk egy alkalmasnak látszó kocsma udvarára.
Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma
Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma
Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma
A társaság nagy része helyet foglalt az asztaloknál. Én dilemmában voltam, mit tegyek! Egyedül voltam a csoporton belül, nem volt társaságom... van viszont a szép magyar szólás, hogy "Ökör iszik magában!" :-) Meg különben is nagyon hülyén éreztem volna magam egyedül egy asztalnál. Mások pedig nem volt kedvem bekérezkedni.
Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma
Készítettem néhány képet, közben eldöntöttem, hogy az utcán sétálva fogom eltölteni azt a fél órát, amit a mulatozásra szánt a csoport.
Megkerestem azt a kocsmát, ahol két évvel ezelőtt már jártunk, megnéztem egy csodaszép kicsi templomot - feltaláltam magam, hasznosan töltöttem az időm.
Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma
Itt jártunk két éve... :-)

Ezzel beszámolóm végére értem.... várnak új kalandok, Benneteket pedig talán új élménybeszámolók. Köszönöm a figyelmeteket!

2013. szeptember 26., csütörtök

Burg Kreuzenstein és Grinzing

Múlt heti ausztriai társasutunk második helyszíne a Leobendorfban található Kreuzenstein vár volt. Történetéről a túravezetőnk, és a várban az idegenvezető is beszélt, de az én agyam jócskán kopott már, meg kell vallanom, egy hallásra túl sok minden nem maradt meg az emlékezetemben. Már csak azért sem, mert az idegenvezetés alatt - az elején - fotózással voltam elfoglalva. 
Az interneten sok kép található a várról, de magyar nyelvű leírás kevés, majdnem semmi. Ezért megbízható adatokkal én sem szolgálhatok, sajnos... (a bőséges német nyelvű információkat viszont nem értem, ez még sajnosabb a részemről... )
Körülbelül ennyi, amit az internetről kivehettem a tájékoztatásotokra.... és néhány apró emléktöredék, ami megmaradt a memóriámban... 
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
"A mai vár elődje 1140-ben épült, amelyet a svédek a harmincéves háborúban, 1645-ben leromboltak. 1874-1907 között Hans Wilczek gróf "középkori" várat építtetett a helyére. A palotaszárnyban tekinthetjük meg az értékes késő gótikus gyűjteményt. A vezetés során a konyhától a fegyverszobáig sok-sok érdekességet láthatunk."
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
A hegy, amelynek a tetején a vár elhelyezkedik, Kopasz-hegy névre "hallgat". Azért Kopasz hegy a neve, mert a török harcok idején egy a hegy körüli csatában elesett török harcosok fejét levágták, és a hegy lábánál halmozták fel őket. A nagy halom kopasz koponya emlékére nevezték el a hegyet Kopasz-hegynek. Ezen jócskán el is gondolkodtam, mert a tanulmányaim során nem gyakran találkoztam olyan adattal, hogy a törökök Bécsen túl is csatázgattak volna. Persze, felőlem lehet.
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Burg Kreuzeinstein - Ausztria Felvonóhíd
Burg Kreuzeinstein - Ausztria,  Kapurács
Ért más meglepetés is. A meglátogatott vár kifogástalanul jó állapotban volt, nem igazán látszottak rajta középkori várharcok nyomai. Na jó, ez nem rendkívüli, hisz máshol is tapasztaltam már, hogy Auszrtiában igen nagy gonddal tartják karban az értékes régi történelmi emlékeket. 
Burg Kreuzeinstein - Ausztria Bejárat a várba
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Amikor elkezdődött az idegenvezetés, az idegenvezető hölgy kissé sejtelmes mosollyal jegyezte meg, hogy a nekünk megmutatott harci eszközök túl jó állapota meglephet bennünket! Meglephet, persze, mert hogy soha használva nem voltak! Sőt! El sem voltak soha mozdítva arról a helyről, ahol most látjuk őket! Ezt nem igazán értettem, de nem tűnődtem rajta sokat - gondoltam, majd ha nagy leszek, megértem, miről van szó! :-)
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Burg Kreuzeinstein - Ausztria Várudvar
Burg Kreuzeinstein - Ausztria Várudvar
Mentünk tovább - a vár udvarán újra részletes tájékoztatás következett. Nem nagyon figyeltem oda, lekötött a fényképezés. Arra számítottam, majd a Wikipédiában megkeresem a szükséges információkat. Akkor még nem tudtam, hogy erre hiába számítok. 
Burg Kreuzeinstein - Ausztria Várudvar
Burg Kreuzeinstein - Ausztria Várudvar
Arra azért emlékszem, hogy a vár elődjét a 30 éves háborúban svéd csapatok rombolták le. (Az idézetben is olvasható).  A szinte földig rombolt vár romjait aztán megvásárolta egy gróf, aki a sziléziai szénbányákban hatalmas vagyonra tett szert. Pénze egy részét ennek a most is látható várnak a felépítésébe fektette bele. Ez máris érthetővé tette, hogy a "középkori" kőhajító gép, és más "korabeli" harci eszközök miért nem voltak soha használatban... :-)

Úgy látszik, hóbortos emberek mindenütt vannak! Magyar olvasóim többsége talán hallott az egykor Sopronban élő Taródi Istvánról! Ez az úr is fejébe vette, ha törik, ha szakad, de ő várúr lesz! Ha másképp nem, hát épít magának egy várat! Ha másképp nem megy, akkor felépíti sajátkezűleg! Meg is tette! Egész élete - munkája mellett - azzal telt, hogy köveket hordott a Lővérekben megvásárolt telkére, és ezekből a kövekből várat épített magának! Neki persze nem voltak sziléziai szénbányái, vára is szerényre sikeredett, de vár volt! Még megfelelő öltözéket is varratott magának és feleségének, és egy időben abban pózoltak a várlátogató turistáknak! 
Én kétszer látogattam el a Taródi-várba (gúnynéven Bolond-várba). A közelmúltbeli látogatásról az alábbi címen olvashattok blogposztot:


De most maradjunk a leobendorfi várban. Ezt igazi gróf építtette, hatalmas pénzből hatalmas méretűre, és nem a saját kezével. A történelmi hűsége teljesen kifogástalan, megtéveszti a gyanútlan turistát. Tulajdonképpen csak az idegenvezetés során derül ki a való helyzet. (A várat csak előre bejelentett csoport látogathatja idegenvezetéssel, 8 € fejenkénti belépődíj megfizetése ellenében).
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Burg Kreuzeinstein - Ausztria
Amikor az idegenvezető hölgy befejezte a várudvaron a mondókáját, közölte velünk, hogy a továbbiakban a fotózás tilos, mindenki rakja el a fotómasináját. Ez nagy megdöbbenést okozott mindenkinek, de mit volt mit tenni, szót kellett fogadni! A meglátogatott termekről tehát nincsenek képeim.

Előbb egy hatalmas "középkori" konyhába mentünk, le a földfelszín alá. Hatalmas méretű helyiséget képzeljetek el, kupolás mennyezettel. Közepén egy hatalmas asztal, csak az asztallap súlya egy tonna, és több méter hosszú. Egyetlen darab fából van kifaragva. A keskeny és kanyargós, a konyhába vezető lépcsőn ezt persze levinni nem lehetett: azt csinálták, hogy elhelyezték az egész asztalt a konyha közepén, azután építették az asztal köré a monumentális konyhaépületet, kupolástól-mindenestől. Hát nem semmi!!! Az idegenvezetőtől részeletes tájékoztatást kaptunk a korabeli-középkori étkezési szokásokról is.

Megnézhettük a várúr hálószobáját, ágyát. Itt is elmondtak néhány, már másutt is hallott dolgot a középkori alvási szokásokról.... Érdekes volt ugyan, de új részleteket nem hallottam. 

A hálószoba után két fegyverterem következett. Hihetetlen mennyiségű kézifegyver és lovagi páncél volt felhalmozva két hatalmas teremben. Meg egy csomó kínzó-büntető eszköz. Az idegenvezető hölgy dicséretére legyen mondva, sokat beszélt, ezen a téren panaszunk nem lehetett.

A fegyvertermek után gyakorlatilag ismét az udvaron találtuk magunkat. A vár csak egy kis része látogatható ezek szerint. 
Azt még tudni érdemes, hogy ma is magánkézben van, nyilvánvalóan az építtető gróf leszármazottai birtokolják. A család 11 tagja a várban alussza örök álmát....


Bécs, Grinzing
Bécs, Grinzing
Bécs, Grinzing
Bécs, Grinzing
Túl sok időnk nem maradt a mai napból. A várlátogatás után indultunk haza felé, de közben - Bécs Grinzing nevű városrészében - megálltunk egy kis időre. Éppen csak egy rövid sétára, és egy pohár bor elfogyasztására volt időnk. Kellemes zweigelt vörösbort ittunk (feleségem társaságában) és egy korábbi rábás munkatársammal , valamint az Ő feleségével régi dolgokról beszélgettünk. Kellemes napunk volt...