Ékes-édes anyanyelvünkben sok szállóige létezik; többek között arról is, hogy ismerszik meg, ha az ember öregedni kezd. Nem tudom persze, ki találta ki őket, de nem ez az érdekes. Az egyik valahogy így hangzik: Onnan tudod, hogy öregszel, ha érdekelni kezd a történelem. Egy másik: Ha reggel felkelsz, és nem fáj semmid, akkor meghaltál. Nem teszem idézőjelek közé, mert nem biztos, hogy szó szerint így szól, de a lényeg ez... Aztán egy másik: Mennél öregebb az ember, annál gyakrabban megy ki a temetőbe. Én valahol a középúton lehetek; bár a történelem érdekel, reggel csak néha fáj valamim, temetőbe meg csak akkor megyek, ha muszáj... Kivéve talán a katonai temetőket. Ezek ugyanis nem közönséges temetők a számomra, hanem egyéni tragédiák tömeges megjelenése... az értelmetlen ostoba halál szinonimája.
Nem kerültem el Sopronbánfalván sem a katonai temetőt. Volt térképem, címem, tudtam hol keressem, mégis azt gondoltam, eltévedtem, amikor a temetőbe érkeztem. Az eleje ugyanis rendes polgári temető, a katonai temetők jellegzetességeire semmi nem emlékeztetett. Élő embert sehol nem láttam, akitől érdeklődhettem volna; végül messze a domboldalban, magas fű között észleltem némi mozgást. Közelebb mentem... akkor láttam, hogy a fűben, sötét árnyékban három ember tevékenykedik. Nem akartam a dzsumbujba bemenni, ezért kiabálva kérdeztem tőlük, hol van a katonai temető?! Ez az - válaszolták. Végig a domboldalban, jobbra, balra, első- és második világháborús katonák, tisztek, hadifoglyok... gyakran vegyes nemzetiségűek, egymás mellé temetve. Köszöntem az infót, és elindultam abba az irányba, emerre leginkább járható volt a sírkert.
 |
| I. Világháború |
Egymás melletti fejfákon magyar és német nevek. A háború magyarországi, erdélyi, ausztriai áldozatainak emlékét őrzik.
 |
| Élt 25 évet |
 |
| Élt 24 évet |
 |
| 20 tüzér |
1945 március 4.-i bombatámadás 20 tüzér áldozatának közös emlékműve.
 |
| Különleges |
Medeséri Ferentzy László... Marosvásárhely... 1921. január 13 - 1945. március 4. Élt 24 évet.
 |
| Fakeresztek |
Már csak néhány korhadó lécdarab jelzi, hogy itt egy háború hősei nyugszanak. Még néhány év, és emlékük sem marad. Szomorú.
 |
| Tiszti kereszt |
Parasztfiú közlegény, vagy báró... a vég ugyanaz. Királyfiai Jeszenák Alajos báró, magyar királyi százados.
 |
| Tiszti kereszt |
Báró vitéz Willerding Rezső magyar királyi gyalogsági tábornok, a Mária-Terézia rend lovagja. Halálának dátuma szerint túlélte a háborút.
 |
| Renghet a föld... |
"Renghet a föld, de mindig tisztán ragyog a magyar vitézsége" - írja a magyar hősök közös emlékműve. Az emklékszobrot felújíttatták, rendbehozatták Willerding Andrew és Charles, s fenti képen szereplő báró kanadai dédunokái.
 |
| Vörös hadsereg |
A halott katona nem ellenség többé, hanem éppoly áldozat, mint saját hazánkfiai. A szovjet-orosz hadsereg áldozatai elkülönítve vannak eltemetve.
 |
| Élt 21 évet |
Koharev Oleg Georgievics hadnagy - élt 21 évet.
 |
| Névtelenek |
Az emlékoszlop talapzatának felirata magyarul: "Örök dicsőség a hősöknek".
 |
| Orosz-szovjet |
Az orosz-szovjet temető egy részlete.
A "facebookos" oldalamon van még néhány kép, melyeket nem szerepeltettem ebben a posztban. Ha érdekel benneteket például a 23 éves Nemes vitéz Molnár László magyar királyi repülő hadnagy igazán megrendítő síremléke, keressétek ott...
Én is voltam katona... tartalékos tiszt, harckocsizó hadnagy (a már obsitos) rendfokozatom. Könnyen beleéltem magam azokba a helyzetekbe, melyekben ezek a fiatal férfiak életüket áldozták. Vagy tévedek? Bele tudja-e élni magát az az ember, aki soha nem vett részt olyan helyzetben, ahol embert kell ölni, és tudja, bármikor ő is meghalhat, a menekülés esélye nélkül? Azt gondolom mégis, hogy nem! Ez lehetetlen! Isten mentsen meg bennünket egy újabb háborútól!
Legyen szép napotok!
