Egy templom kincsei

Mint blogom olvasóinak nagyobb fele tudja, sokat utazgatok kis hazánk közelebbi, vagy távolabbi tájaira. Néha tudatosan kiválasztott célpont felé, néha csak beülök a kocsimba, és elindulok kifelé Győrből valamelyik főúton. Aztán megállok, ha valami felkelti a figyelmemet. Máskor az előre kiválasztott uticél bejárása után még ötletszerűen látogatok meg engem érdeklő dolgokat.
Nemrég, tőzikefotózás után is úgy gondoltam, fiatal még a nap. Elővettem az autós atlaszomat, belenéztem... azt láttam, a közelben két olyan templom is található, melyek az Árpád-házi királyok korából származik. OK, ez kell nekem, gondoltam... beütöttem a GPS-be az új célpontot, és már nyomtam is a gázpedált. Igaz, a térkép nem adott pontos címet, de nem okozott gondot - a templomtornyok mindig messziről látszanak!
Megérkeztem... az első torony, ami a látóterembe került, nem templom volt, csak egy harangláb szerű háborús emlékmű. A második torony evangélikus templom tornya volt. Ez sem baj, benézek, gondoltam... Nem sikerült, az ajtó zárva. Ugyanakkor felfigyelt rám egy hatalmas termetű német-juhász! Jobbnak láttam a kocsim belsejébe jutni, mire a "területvédő" eb kényszerít a templomkert elhagyására.

A kocsimból azonban már látszott a falu végén az újabb torony. Nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy felismerjem, oda érkeztem, ahová indultam.

Alig parkolta le a kocsit, és szedtem elő a fotós apparátomat, újabb "területvédők" kezdtek csoportba verődni. Ezek szerencsére nem harci kutyák volta, csak a szomszéd házakban lakó nénik-bácsik kezdték szemmel tartani az itt fontoskodó idegent.

Körbejártam a templomot, képeket készítettem... aztán a legbátrabb szomszéd megszólított, szeretném-e megnézni belül is a templomot. Már magyarázta is, mutatta a házat, hová kell bekopogni, hogy a "kulcsok őrzője" ide jöjjön, és idegenvezetést tartson nekem.

Becsengettem a  jelzett házba. Jött egy szimpatikus idős úr, aki csak annyit mondott, menjek vissza a templomhoz, ő meg hozza a kulcsokat, öt perc múlva ott lesz a biciklijén.

Rövid bemutatkozás után már a külső falaknál tájékoztatást kaptam a templom történetéről. Aztán a sekrestyén keresztül a templom belsejébe is bemehettem.
Itt az úr felhívta a figyelmemet, hogy a fényképezőgép nem szívesen látott dolog a belső térben, mert a püspök úr egy betörés miatt megtiltotta a fotózást. Ettől függetlenül engedte, hogy magán-célra készítsek néhány fotót.
Itt tartozom magyarázattal azért, miért nem mondom, hol is jártam. Innen üzenem a műkincstolvajoknak, ide ne jöjjenek, mert sem ezüstöt, sem aranyat, sem eladható műtárgyakat nem találnak a falakon belül. A templom kincsei nem ellophatóak, és nem eladhatóak...

A templom alapjai az Árpád-házi királyok korából származik. A 13.-ik században épült.

A templom, ahogy a faluból közeledve látszik. Természetes, hogy a századok során több rombolást, tűzvészt, felekezet-cserét átélt. Azonban az a lényeg, hogy még áll, létezik, régmúlt századok történéseire emlékeztet minket.

A Szentély jellegzetes ablaka

Viccesnek tűnhet, hogy az ablakban egy beton villanyoszlop teteje tükröződik vissza. Sajnos, erre a helyszínen nem figyeltem... :-(

Vaskapu

A templom főbejárata előtt a bejárat régi vaskapuja ki van állítva. Mellette az egykori áldozórács, valóságos kovácsoltvas műremek. Az utolsó átépítéskor vették ki ezeket az eredeti helyükről, de emlékül a kertben felállították őket.

Belső tér. Szentély mennyezete.

Szentély, a hívők nézőpontjából

Latin nyelvű felirat a Szentélyben

Idegenvezetőm elmondta, hogy a reformáció idején a környező lakosság nagy része evangélikus hitre tért, a templomot pedig az evangélikus szokások szerint átalakították. A falfestményeket lemeszelték, eltüntették, és csak egy közelmúlti renoválás során kerültek elő a több réteg mésszel letakart képrészletek, és latin feliratok. Érdekesnek mondta, hogy a a képen is látható latin nyelvű felirat teljes értelmét a mai napig sem sikerült pontosan megfejteni, pedig sokan próbálkoztak már a lefordításával.

Festékrétegek alól feltárt festményrészlet

Ülőfülke

 Idegenvezetőm szerint a fülke eredeti rendeltetése az volt, hogy a pap itt pihent addig, míg a szertatások alatt imák, vagy énekek hangzottak a hívők részéről.

Mellékoltás

Végezetül egy, már modernnek mondható mellékoltár a templom oldalfala mellett.

Kérdezhetné valaki, hogy mi a templom kincse, ha sem arany, sem ezüst nincs benne? A templom kincse az én értelmezésemben nem anyagi jellegű. A kincs az, amit a templom maga jelképez. Évezredes történelmünk, keresztény hagyományaink, népünk kitartása és életereje az, amit kincsnek kell tekintenünk.

Látogatásom befejeztével felajánlottam egy összeget az idegenvezetőmnek a közreműködéséért. Nem fogadta el, de megmutatta a perselyt, hová tehetem a pénzt, ha a templom fenntartásának költségeihez szeretnék hozzájárulni. Ezúton fejezem ki a köszönetemet az önzetlenségéért.

Szép napot mindenkinek, aki "erre jár"!