Újra Ságon, Vas megyében

Vas megyében születtem... talán ez is oka, hogy időnként vágyat érzek Vas megyei helyszínekre kirándulni. Különösképp kedvelem a hegyes-dombos vidékeket - ezen belül pedig kiemelten a Ság-hegyet Celldömölk közelében. Legutóbb 2 éve jártam ott. Tudom, hogy - mint a Somló-hegyen - a legszebb a táj szüret idején. Most azonban nem volt türelmem az őszig várni. Menni akartam, régóta ígérgetem magamnak, hogy újra eltöltök ott néhány órát.

Hosszú és kemény volt a kánikula, heteket kellett várni, amíg hegyi kirándulásra alkalmassá szelidűlt a hőmérséklet. Amint ez bekövetkezett, útnak is indultam, nem törődve az esetleg nyakamba szakadó esővel.

Kilátás a Ság-hegyről. A távolban a Somló-hegy

Kellemes öreguras autózás után, a már ismert úton meg is érkeztem a kedvelt Sághegy Fogadó és Panzió melletti parkolóba. Nyakamba-hátamra szedtem a teljes felszerelésemet, és indultam új élmények felé! :-)

Út az egykori kráter felé

Még viszonylag korán volt, embert nem láttam sehol. A felhők is - bár csak vékony rétegben - de összefüggően takarták az eget. Volt elég fény a fotózáshoz, de igazán felhőrajzos eget nem sikerült (nem is volt mit) a képeimen ábrázolni.

Rálátás Celldömölk városra (teleobjektív)

Az egykori kráter - később bazaltbánya - nincs messze. Volt lehetőség az útszakaszról körbetekintgetni, a hegy körüli sík vidék panorámájában gyönyörködni.

Ság-hegy

Hamarosan megjelentek az első szikla alakzatok. Innen már változatosabb volt a táj. A java azonban csak ez után következett!

Ság-hegy

Sokak számára talán érdektelen egy egy ilyen szikla alakzat. Engem azonban lenyűgöz, gondolatokat ébreszt, hangulatot kelt bennem. 

Ság-hegy

Átjáró. Nyilván az egykori bányában termelt bazalt törmelék elszállítása érdekében alakították ki.

Ság-hegy

A vékony fátyolfelhők mellett is szépen alakultak a fények. Különösen jól megfigyelhető volt, mennyire más megvilágítást kapott a kráter egyik és másik oldala.

Ság-hegy

A bányászat következményeként különböző szintkülönbségek alakultak ki, és teszik igazán látványossá a mai turistáknak a kedvelt kiránduló helyet. Itt már látható, hogy hamarosan mögöttem más látogatók is megjelentek. Főleg családok jöttek, gyerekekkel. Megjegyzem, kiváló hely piknikezésre, egész napos időtöltésre.

Kék és zöld. Kedvenc színeim.

Trianon-kereszt.

Látható itt egy hatalmas emlékmű. Óriási és nagyon szép építmény, méltó emléket állít Hazánk méltatlan feldarabolásának az I. Világháború után.

Koszorúk

 Ugyanúgy mint két évvel ezelőtt, itt vannak a megemlékezés koszorúi. A fekete gyász-szalag felirata: "Nem nyugszunk bele".

Ság-hegy

A hegy legfelső peremén jártam. lenyűgöző látvány volt a kőfejtés alja. Egyre több ember jelent meg, ahogy közeledett a déli időszak.

Ság-hegy

A terep kiválóan alkalmas arra, hogy a turisták emléket állítsanak annak, hogy itt jártak... többnyire valamelyik kedves családtagjuk, vagy éppen a kedvesük nevét rakják ki a kődarabokból. Sajnos, azt már kevesen tudják, hogy a mások emlékköveit megbolygatni nem illik, a mások által megalkotott "emlékművet" tiszteletben kell tartani. Most is láttam, amint felnőtt emberek zavartalanul szedik föl a közelmúltban lerakott nevek alkotó köveit, és rakják ki belőlük a maguk "keze nyomát".

Távolban Somló

Valamiért gyakran tekintettem a szomszédos vulkanikus hegy felé. Bakancslistámon van, azt gondolom, hamarosan sorba is veszem.

Megyen-a megyen-a turista - felfelé a kaptatón

Szerelem a csúcson :-)

Találkoztam egy fiatal párral, és pici gyermekükkel. A hölgy magyarul beszélt, a férfi - nyilván férje - németül. A hölgy megkért, készítsek róluk néhány képet. Természetesen szívesen eleget tettem a kérésnek.
Utána a domb teteje felé indultak.
Később utánuk néztem... éppen a kráterkúp tetején ölelték egymást. Nagyon megható jelenet volt, mondhatom, el is érzékenyültem...

Hát... most ennyit.

Hazafelé indultam, de út közeben betértem a KOVVIN Pincészet borházába. Itt Balogh József úr, a tulajdonos - óriási meglepetésemre - ismerősként üdvözölt. Emlékezett rá, hogy már jártam nála bort és igazi zamatos pálinkát vásárolni két évvel ezelőtt. Megemlítette, hogy az akkori kirándulásomról írott blogposztomat is meg szokta nézni időnként.

Mondani sem kell talán, nem jöttel el üres kézzel. Három fajta borból, és a törkönypálinkából vásároltam kóstolót.

 http://nadasdiszabo.blogspot.hu/2013/10/vendeglatas-sag-hegyen.html

Legyen szép napotok...

Bábolnai trilógia

Egy kedvelt blogger-társ - bár sohasem járt a Győr határában lévő gyirmóti lápréten, csak a győri fotósok képeiről ismeri a rét növényvilágát - "Kincses Gyirmót"-nak nevezte egykor ezt a területet. Az Ő szavaival élve "Kincses Bábolná-nak" nevezhetném én is a Győrhöz közeli városkát. Hatalmas területen fekszik ott a ménesgazdaság, szép arborétuma van, és a határában is talál fotóznivalót az erre kapható turista. Gyakori látogatója vagyok a környéknek, és mindig elégedetten jövök haza az ottani fotós túráimról.

Legutóbbi fotózáshoz egy fotóklub-tag adta az ötletet azzal, hogy a város határában található szélerőművekhez keresett társakat egy túrához. Az ötletet nagyon jónak találtam, de a megadott időpontban nem értem rá - ezért egy kora reggel egyedül indultam útnak Bábolnára.

Nézzétek velem együtt, mit láttam:

Bábolna - szélerőművek

Mint említettem, kora hajnalban indultam. A nap még alacsonyan járt az égbolton, de a téma már jól kivehetó volt, amint a közelbe értem.

Bábolna - szélerőművek

A kocsit egy "útzár" miatt le kellett tenni, de nem is bántam. Nagyon kellemes időben, laza sétával közelítettem a szélerőmű park felé. A nap első sugarai már derengtek az ég alján.

Napraforgó

Idén gyakorlatilag először fényképeztem napraforgót. Mivel a napraforgó hamarosan leérik, nem hagyhattam ki, hogy néhány fotót erről a tábláról is ne készítsek.

Máktermő tábla

Ez a látvány ma már ritkaságnak számít... fényképezőgépemre egy utazó-zomm volt csatlakoztatva. Ez az obi remek találmány, tud sok mindent, de speciel makrót azt nem.... nem tud jó háttérelmosást produkálni se... ilyen az, amit tud :-) Akkor még nem gondoltam, milyen gondolatokat ébreszt bennem ez a kép néhány nap múlva. (Ezt most csak magamnak mondom).

Bábolna - szélerőmű

Fölnéztem a magasba... ilyen közel még sohasem jártam ilyen energiaforráshoz.

Napraforgó

Mivel a szélerőművek éppen a napraforgó tábla szélén álltak, természetesen oda is figyeltem. Éppen előttem két szép "tányér" állt stabil száraikon, de fura módon egymástól elfordulva. Pedig egymás mellett töltöttek sok időt, látszólag talán jó barátságban (?). De a napraforgó már csak olyan, arra fordul, amerről a nap süt... Aztán ha az egyikre valahogy mégis szebb nap süt, mint a másikra, máris új irányba fordítja a fejét... mint a való életben.

Bábolna - szélerőművek

Szóval... ilyen képet tárt elém a kora reggel. Magamban hálás voltam a klubos fotóstársnak, akitől a fotózás ötlete származott.

Na, még egy napraforgó.... friss, vidám, de az utolsó ma

Bábolna - szélerőmű

Olyan képet szerettem volna készíteni, amelyiken jól látható a szárnyak mozgása. Ekkor azonban már olyan fények voltak, hogy az obim legkisebb, 25-ös blendéje mellett is nagyon rövid záridő adódott. Nem segített még a CP szűrő sem, ND szűrőm pedig nem volt még akkoriban. (Azóta beszereztem egy 1000ND-t).

Bábolna - szélerőmű

Egy szép szál erőmű egymagában....

Itt befejeztem a fotózást, és máris azon gondolkodtam, hol folytassam. Ölbőpuszta jött számításba. Gondoltam, kiérek nyolc órára, és fotózhatom a mének vágtáját, amint terelik őket a szabadtéri karámokba. Arra azonban nem számíthattam, hogy a lovászok túl frissek ma, és idő előtt szabadjára engedik a lovaikat. A ménesfuttatás szokott ideje előtt a helyszínre értem, de a lovászok már visszafelé baktattak, amit az istállókhoz értem. 

Bábolna-Ölbőpuszta, a ménistálló karámja

A karámokban már csak mélán ténfergő, kórót rágó, unatkozó lovacskákat találtam. Semmi akció, semmi, erőfitogtatás, semmi vetélkedés, nekem pedig majdnem semmi fotótéma :-(

Bábolna-Ölbőpuszta, a ménistálló karámja

Bábolna-Ölbőpuszta, a ménistálló karámja

Abban bíztam, talán hazafelé, a díjugrató pályán lesz edzés, vagy bármi mozgás. Indultam is hamarosan, be kellett látni, hogy itt érdemi fotózásra nem lesz lehetőség.

Versenypálya

Nagy nyüzsgés a pályán sem volt, de nem volt hasztalan, hogy megálltam. Egy hölgy dresszírozott épp egy szép fehér lovacskát.

Versenypálya

Persze, rögtön felfigyelt rám - kissé bizalmatlanul méregetett előbb, majd néhány kör megtétele után közelebb jött. 

Versenypálya

Még beszélgettünk is pár percig. Amikor elköszönt, megengedte, hogy a képeim az internetre kerüljenek. Ezúton is köszönöm neki!

Ez volt a mai napra rendelt.....

Krems (A) - és egy kis meglepetés

Utolsó ausztriai társasutazásom - program szerinti - harmadik, egyben utolsó állomása Krems város nevezetességeinek meglátogatása volt. Mint Melk esetében, itt is már másodszor jártam. Emiatt keveset fotóztam, hisz az előző, két évvel korábbi utam idején sokkal jobbak voltak a fények fényképezéshez. Egyébként sem akartam ugyanarról a változatlan témáról ok nélkül szaporítani képeim számát. Ettől függetlenül néhány friss képet azért mutatok...

Krems -Ausztria

Krems - Ausztria

Krems temploma

Csodaszép ólomkristály ablak a templomban

Gyertyák az üdvösségért

Mint említettem, viszonylag keveset fotóztam, ráadásul a képeimmel sem voltam igazán elégedett. Emiatt beteszem a két évvel ezelőtti kirándulásom posztjának linkjét - aki megnézi, a fentieknél szebb képeket fog látni... :-)

http://nadasdiszabo.blogspot.hu/2013/09/villamlatogatas-ausztriaban-krems.html

Erdélyiné Magdikánál lassan már hagyomány lesz,  hogy terven kívüli, meglepetés programokat iktat be a nap végére. Így volt ez ezen az úton is! Útban hazafelé bementünk Bécsbe, mégpedig egy kis bort kóstolni Gringzingbe, a város - egykor - nagyon híres mulató negyedébe. Jót derültem azon, hogy a városrész legforgalmasabb utcája ott is épp úgy fel volt túrva valami közműfektetés okán, mint amit itthon, Győrben is teljesen megszokunk már. A busznak emiatt nem kis gondot okozott, hol álljunk meg: végül is sikerült. Leszálltunk, és besétáltunk egy alkalmasnak látszó kocsma udvarára.

Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma

Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma

Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma

A társaság nagy része helyet foglalt az asztaloknál. Én dilemmában voltam, mit tegyek! Egyedül voltam a csoporton belül, nem volt társaságom... van viszont a szép magyar szólás, hogy "Ökör iszik magában!" :-) Meg különben is nagyon hülyén éreztem volna magam egyedül egy asztalnál. Mások pedig nem volt kedvem bekérezkedni.

Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma

Készítettem néhány képet, közben eldöntöttem, hogy az utcán sétálva fogom eltölteni azt a fél órát, amit a mulatozásra szánt a csoport.
Megkerestem azt a kocsmát, ahol két évvel ezelőtt már jártunk, megnéztem egy csodaszép kicsi templomot - feltaláltam magam, hasznosan töltöttem az időm.

Bécs - Wien... Grinzing kiskocsma

Itt jártunk két éve... :-)

Ezzel beszámolóm végére értem.... várnak új kalandok, Benneteket pedig talán új élménybeszámolók. Köszönöm a figyelmeteket!

Dürnstein (A) az osztrák Duna-kanyarban

Dürnstein az osztrák Alsó-Ausztria szövetségi tartomány Krems járásnak 861 fős (2015) városa a Duna bal partján. A barokk temploma Wachau egyik jelképeként az UNESCO világörökségi védelmét élvezi. A történelemben többször játszott fontos szerepet, amikor itt raboskodott Oroszlánszívű Richárd, majd a napóleoni háborúk alatt. - forrás: Wikipédia

Ebben a tündéri kis városkában is megfordultam nemrég a Vándorbot egyesület egyik kirándulása résztvevőjeként. Ekkor már túl voltunk a Melki Apátság megtekintésén, kicsit már fáradt voltam, de nagy élvezettel nézelődtem és fényképeztem az ódon falak között.

Dürnstein - osztrák Duna-kanyar

Illetve előbb a Duna partján. A busz számára ugyanis parkolóhelyet kellett keresni előbb, amit közvetlenül a Duna partján találtunk, egy rövid sétányira a várostól. Az első képem is itt készült.

A város és a vár

Amint elhagytuk az autóbuszt, indultunk is a város felé. Kellemes séta, adott alkalmat bőven a fényképezésre.

1192. decemberétől 1193. márciusáig a várban volt bebörtönözve I. Richárd angol király, más néven az Oroszlánszívű Richárd. - Wikipédia

A nevezetes vár ma már csak romjaiban létezik, a kép jobb felső sarkában látható.

Hajó és komp a Dunán

Út közben egyik szemem folytonosan a Dunán tartottam, mert rendkívül szép látványt nyújtott. Nagy volt a hajóforgalom; kisebb-nagyobb hajók - sőt valóságos úszó szállodák járták a vizet.

Városi látkép

Utunk a hegy lábánál, szőlőültetvény mellett haladt. Érdekesnél érdekesebb látvány tárult a szemem elé, ahogy a város irányába nézegettem.

Kolostor udvar

Ágoston-rendi kolostorának (Augustiners-Choherrensteinstift) díszes épülete, gazdag stukkói és a vidéket uraló barokk tornya. A Dürnsteini Apátságot, 1410-től lakják. Ausztria egyik legszebb barokk apátsági épületegyüttese, kék-fehér plébániatemplomával. - Wikipédia

A kolostor gyönyörű temploma

Főoltár

Menekülő út

Ez a csigalépcső valóságos kuriózum volt a számomra, mert hasonlót még nem láttam kolostorban. Ha ellenség közeledett a városhoz, főleg, ha már a kolostort is fenyegették, ezen a lépcsőn juthattak ki a szerzetesek a Dunához, és volt esélyük a menekülésre.

Terasz

A templom torony alatti kapuja egy nagyon szép teraszra vezet. Innen csodásan belátható a Duna kanyarulata, a szemközti hegyek, települések. Igazi pihentető időtöltés a látványban való gyönyörködés.

Városháza

Az igazi városnézés az apátsági látogatás után kezdődött. Ezen  a képen a szépen díszített városháza látható. Nézzétek el nekem, hogy ennyire ferdére sikerült a fotó.... :-)

Szép barokk tér a városházával

Kis csoportunk egy része a túravezetővel :-)

A városlakók fő bevételi forrása az idegenforgalom mellett a bortermelés. Igyekeznek is minél nagyobb reklámot csinálni a - szerintük - kiváló boraiknak.

Borkimérés cégére

Innen már újra a Duna partjára tartottunk. Hallgattunk egy kis sramli-zenét, néhányan egy kis borral, vagy más innivalóval frissítették magukat a nagy melegben. Aztán hamarosan indultunk tovább utunk újabb állomása felé.
Folytatása következik!!! :-)

Legyen szép napotok!